Újságíróként is pályára lépett a spanyol labdarúgás nagy alakja
Fegyverviselés, összeesküvés, olimpiai ezüstérem. A spanyol Francisco „Paco” Bru játékosként és edzőként is kipróbálta magát, de volt játékvezető is, mozgalmas élete során nem egyszer keveredett veszélyes kalandokba. A legenda szerint pisztollyal a derekán vezetett mérkőzést, melyet az öltözőben a játékosoknak is megmutatott a rend biztosítása érdekében. A perui válogatott szövetségi kapitányaként egy helyi puccskísérlet részese volt.
A XX. század első felének meghatározó spanyol labdarúgója és edzője, Francisco „Paco” Bru 1885-ban Madridban született. Az egykori kemény hátvéd 16 éves korától kezdve kizárólag katalán klubokat erősített. Első csapata a barcelonai FC Internacional volt, legjobb éveit pedig az FC Barcelona alkalmazásában töltötte, mellyel két megszakításban összesen négy katalán bajnoki címet és egy Király-kupát nyert, de négy éven át az RCD Espanyol játékosa is volt.
Viszonylag fiatalon, 30 évesen döntött a visszavonulás mellett és újságíróként kezdett el dolgozni, azonban az El Mundo Deportivo tudósítójaként pályára lépett a Barca színeiben a Madrid FC ellen (akkoriban még nem Real Madrid volt a klub neve), mivel a csapatban nem lett volna elég játékos, Brunak pedig megvolt a tagsági könyve, a játékvezető így engedélyezte a szereplését. Az akkor már újságíró Bru végigjátszotta a találkozót, majd az általa írt tudósításban mindenféle szerénység nélkül fényezte magát: „Bru kolosszálisan játszik”, illetve: „Egy újabb szöglet, amely után Bru mesterien tisztázott”.
Ezt követően játékvezetőként próbálta ki magát. A legenda szerint az első mérkőzésén bement a két csapat által használt közös öltözőbe, ahol ő maga is átöltözött, miközben a labdarúgók elképedésére kirakott egy Coltot az asztalra. A fegyvert aztán a bírói meze alatt helyezte el.
„Biztos akarok lenni benne, hogy sportszerű játék lesz, tekintve, hogy ez az első meccs, amit vezetek”
– mondta vészjóslóan.
Egy pillanat alatt tekintélyt parancsolt, a 90 perc alatt egyetlen reklamálás sem történt – elevenítette fel a történetével egy külön fejezetben foglalkozó Piszkos gólok című könyv. A történet egy vadabb változata szerint a játékosok csak akkor szembesültek vele, hogy a bírónál fegyver van, amikor a mérkőzés egy feszültebb pillanatában leadott egy figyelmeztetőlövést. Bru vezette a Király-kupa 1916-os és 1917-es döntőjét.
Olimpiai ezüstérmes újító kapitány
„Baszkok nélkül nincs spanyol válogatott”
– hirdette Bru, miután három jelölt közül őt bízták meg a spanyol nemzeti csapat vezetésével az 1920-as olimpián.
A meghívottak között szerepelt a kor legismertebb spanyol játékosa, Rafael Moreno Aranzabadi, azaz Pichichi, valamint általános meglepetésre a mindössze 19 éves katalán kapus, Ricardo Zamora, aki később az FC Barcelona és a Real Madrid színeiben rendkívül sikeres karriert futott be.
A számos kritika ellenére az eredmények Bru elképzeléseit igazolták, a spanyolok ezüstérmet nyertek az antwerpeni ötkarikás játékokon.
A perui puccs „postása”
Kapitányi megbízatása után több spanyol klubcsapatot irányított. Az RCD Espanyollal Dél-Amerikában is túrázott, később az ottani kapcsolatai révén kérték fel a perui válogatott vezetésére az 1930-as világbajnokságon. Bru irányításával Peru két szoros vereséget jegyzett az első vb-n, de nem volt oka a szégyenkezésre. Egyik látogatása során a hajón találkozott a szövetségi korábbi elnökével, aki egy vacsorára invitálta őt a száműzött perui tábornokkal, Luis Sánchez Cerróval. A találkozó végén Brut megkérték, hogy vigyen el három levelet Limába, amelyek két magasrangú katonatisztnek és a fővárosi rendőrfőnöknek szólnak és olyan utasításokat tartalmaznak, melyek társadalmi felfordulást idézhetnek elő. A kormány megdöntésére készülő politikus azért választott „postásnak” egy futballedzőt, mert rá senki sem gyanakodott volna.
„46 éves koromig már sok minden voltam, de összeesküvő még nem”
– mondta akkoriban Bru a Panenka magazinban megjelent cikk szerint.
Az edző sikerrel teljesítette a feladatát, a korábbi tábornok egy újonnan kiírt szavazás után Peru elnöke lett. Tisztségét 16 hónapon át töltötte be, majd egy merényletben meggyilkolták.
A spanyol polgárháború idején visszatért Katalóniába és a Girona FC-nél dolgozott, majd 1939 és 1941 között újból a madridiak trénere volt. Később még megfordult a Granada CF és a Real Zaragoza élén. Tartalmas edzői pályafutását 1949-ben fejezte be, mozgalmas élete végén 77 esztendős korában Málagában hajtotta örök nyugalomra a fejét.
A szerző a Futballtangó nevű blog szerkesztője. További érdekességek, aktualitások az argentin és a dél-amerikai labdarúgás világából:
Szerző
