Uruguay feltámadt, Chile és Kolumbia nehéz helyzetben – vb-selejtezők Dél-Amerikában

Január végén és február elején újabb két fordulót rendeztek a maratoni hosszúságú dél-amerikai világbajnoki selejtezősorozatban. Két ország szurkolói már hátra dőlve, a biztos kvalifikáció tudatában várhatták válogatottjuk pályára lépését, a többi ország azonban még öldöklő csatát vívott (volna) a fennmaradó katari repülőjegyekért.

Neymar nélküli brazilok, Messi nélküli argentinok

A világbajnokságra már korábban kijutó brazil válogatott, illetve a tavaly nyári Copa Américát megnyerő, hosszú veretlen szériában lévő argentin nemzeti együttes célja az utóbbi időben már a vb-csapat megtalálása és esetlegesen a kvalifikációs sorozat veretlen zárása lehet. A brazilok a harmadik vb-helyre pályázó Ecuadorban csak döntetlent értek el egy egy-egy kiállítást és gólt hozó mérkőzésen nem túl meggyőző játékkal, aztán viszont az újra legszebb napjait idéző formában futballozó Philippe Coutinho vezérletével 4-0-ra ütötték ki Paraguayt. Az Aston Villához átkerült, bombagólt szerző támadó középpályás mellett Marquinhos két gólpasszával bizonyult húzóembernek, míg Dani Alves 38 éves kora ellenére is igyekszik állandó szerepet követelni magának a nemzeti együttesben. Az utóbbi időben számos kritikát kapó nemzeti csapat a legutóbbi mérkőzésén már kifejezetten tetszetősen, felszabadultan futballozott annak ellenére, hogy a sérülés után lábadozó Neymar nem volt tagja az együttesnek. Ráadásul Antony vagy Rodrygo révén az új hullám is jelen van, így a szurkolóik egyre bizakodóbbak lehetnek.

Mindeközben az argentinok Lionel Messi személyében ugyancsak világsztárt nélkülöztek. A hétszeres aranylabdás távollétében Ángel Di María nem csak átvette tőle a csapatkapitányi karszalag viselését, hanem ahhoz méltó módon, igazi vezére tudott lenni válogatottjának, s túlzás nélkül állíthatjuk, hogy 33 évesen élete formájában játszik az Albiceleste színeiben. Az argentinok előbb idegenben Chilét, majd hazai környezetben Kolumbiát múlták felül. Tehát két olyan válogatottak győztek le, amely számára a kvalifikáció szempontjából élet-halál kérdése volt a győzelem. Noha az argentinok mindkét alkalommal egygólos sikert arattak, mindkét esetben végig dominálták a mérkőzést, gyors ellentámadásaik mellett különösen a csapat labdavesztés utáni játéka volt kiemelkedő, mellyel folyamatos nyomás alatt tartva késztették hibára ellenfelüket. Chilében koronavírus-fertőzése miatt Lionel Scaloni szövetségi kapitány és asszisztense, Pablo Aimar sem lehetett ott a csapattal, így beugróként Walter Samuel vezette sikerre a válogatottat. Néhány nappal később már visszatérhettek Scaloniék, számtalan eltiltott miatt viszont még inkább tartalékos volt a csapat, ennek ellenére legyőzték Kolumbiát, melynek az újabb vereség nagy eséllyel a világbajnoki szereplésébe került. Ezzel szemben az argentinok már több mint két és fél éve veretlenek és sorozatban 29 mérkőzést vívtak meg fiaskó nélkül.

„Nem foglalkozunk ezzel a sorozattal, a lényeg a csapat játéka és folyamatos fejlődése. Már a meccs előtt eufóriában voltunk, hogy ilyen közegben léphettünk pályára, még az eredménynél is sokkal fontosabb, hogy az emberek azonosulni tudjanak a csapattal. Ezért dolgozunk és reméljük, hogy ez mindig így lesz. Több fontos hiányzónk volt, nem mindenki játszott a saját posztján, rögtönöznünk kellett, de úgy gondolom, hogy a beugrók kiválóan teljesítettek és átérezték, hogy mit jelent a válogatottban hazai közönség előtt pályára lépni. Hiába jutottunk ki már korábban a világbajnokságra, nem engedhetjük meg a lazítást. Minden egyes mérkőzést komolyan veszünk, mert hosszú út áll még előttünk a céljaink eléréséhez. Úgy érzem, hogy a játékosok kellő elkötelezettséget mutatnak, hogy ott legyen a vb-keretben. Ahogy már korábban is mondtam, senkinek nincsen bérelt helye a csapatban” – jegyezte meg Scaloni.

Ecuador még nem jutott ki, Uruguay újraéledt, Kolumbiának lefőtt a kávé?

A két kiemelkedő válogatott mögött a harmadik helyet továbbra is Ecuador birtokolja magabiztosan, ám az egyenlítői ország válogatottja még nem kvalifikált a vb-re. Gustavo Alfaro együttese előbb Quitóban játszott 1-1-es döntetlent Brazíliával, majd csaknem 70 percen át vezetve szerzett egy pontot Peru vendégeként. Ha nyertek volna az ecuadoriak, akkor történetük negyedik vb-szereplését ünnepelhették volna. Ennek ellenére sincs okuk szégyenkezni, a rendszerint lendületes, semleges szemmel is élvezhető focit játszó csapatnak kis szerencsével már nem kéne tovább izgulnia, de a sorsa így is a saját kezében van, hogy az utolsó két fordulóban akár egyetlen győzelemmel biztosítsa katari részvételét.

Az októberi és novemberi pokoljárást követően rendkívül nehéz helyzetbe kerülő Uruguay válogatottjának éléről 15 év után menesztették az ikonikus szövetségi kapitányt, Óscar Tabárezt. Az utódjának kinevezett Diego Alonso hamar átérezte a helyzet súlyát és nem kifogásokat keresett, hanem kemény munkára bírta a kétszeres világbajnok Celeste játékosait, akik előbb Paraguay ellen idegenben, majd Venezuela ellen hazai környezetben hozták a kötelezőt. Jelentős személyi változás nem történt, mégis szemmel láthatóan nyugodtabban, elszántabban játszott a válogatott, mint Tábarez regnálásának végén. Úgy tűnik, a helyi szövetség még időben hozott meg egy fájdalmas és fontos döntést, ezzel a két sikerrel ugyanis Luis Suárezék felkapaszkodtak az automatikus kvalifikációt jelentő negyedik helyre.

A négy évvel ezelőtt vb-résztvevő Peru a selejtezők pocsék kezdése után továbbra is heroikus küzdelmet folytat a katari szereplésért. A nemzeti csapat élére nem várt hős állt Edison Flores személyében, miután Gianluca Lapadula újabb orrsérülést szenvedett. Az MLS-ben szereplő támadó a Kolumbia elleni idegenbeli siker alkalmával a hajrában győztes gólt, míg az Ecuador elleni döntetlen során a kései egyenlítő találatot szerezte. Ricardo Gareca mester legénysége a negyedikről visszacsúszott az ötödik pozícióba, amely a végelszámolásnál pótselejtezőre elegendő. Peru a következő körben éppen az előtte álló Uruguayhoz látogat.

Uruguay feltámadása és Peru stabilitása – na és persze saját hiányosságaik – könnyen jelenthetik Chile és Kolumbia távolmaradását a következő világbajnokságtól. Az ősszel nagy hajrát nyitó La Roja az argentinok elleni hazai mérkőzést hiába vitte el az Atacama-sivatagban, 2200 méteres tengerszint feletti magasságban fekvő Calamába, képtelen volt feltartóztatni a Copa-győztest. A hazai vereség még úgyis vészjósló lehet, hogy a chileiek néhány nappal később a duplázó Alexis Sánchez vezérletével óriási csatában 3-2-re legyőzték Bolíviát. A remény még él, de Chile sorsa nincs a saját kezében, és nem éppen ideális az sem, hogy az utolsó két meccset majd Brazília és Uruguay ellen vívja.

Eközben az előző két vb-n egyaránt az egyenes kiesési szakaszban szereplő Kolumbia két 1-0-s vereséggel a hetedik helyre süllyedt (Perutól és Argentínától kapott ki), négy ponttal lemaradva egyáltalán a pótselejtezőtől is. Radamel Falcao reaktiválása sem segített, a Copa-hős Luis Díaz fejében talán a januári klubváltás járt, David Ospina gyomorrontás miatt hiányzott. Reinaldo Rueda szövetségi kapitánynak viszont nehéz lesz megmagyaráznia a bizonyítványt, amennyiben az utolsó két körben a két kötelező győzelem mellett nem tudják kiimádkozni a további eredmények szerencsés alakulását. A kolumbiai játékosok komoly nemzetközi ázsióval bírnak, egy vb-ről való lemaradás hatalmas pofon lenne számukra.

Akik lemaradtak

A szerényebb képességű bolíviai válogatott reményei a mostani két vereségig életben voltak, és matematikailag még mindig léteznek, de a válogatott helyzete gyakorlatilag reménytelen. Ezzel együtt is a kontinens legszegényebb országának labdarúgói rendre eseménydús mérkőzéseket játszanak. A 23-35-ös gólkülönbség két szempontból is beszédes: több gólt a kvalifikáció alatt csak Brazília és Ecuador lőtt, míg egyetlen válogatott sem kapott több találatot. A veterán Marcelo Moreno tíz góljával továbbra is a selejtezősorozat legeredményesebb játékosa.

Paraguay az újabb két rúgott gól nélküli fiaskóval hivatalosan is elbúcsúzott a világbajnokságtól, Guillermo Barros Schelotto kinevezése sem állította meg az összeomlást. Az egymást követő harmadik vb-jéről lemaradó Albirroja ráadásul már hét meccs óta gólt sem szerzett, s 16 mérkőzés alatt mindössze kilencszer talált be. A sereghajtó Venezuela még akár el is kaphatja, miután Salomon Rondón mesterhármasával igazi örömfocit mutatott be a Bolívia elleni 4-1-es siker alkalmával. A kontinens leggyengébb válogatottja alapvetően látványos, kombinatív játékot mutat, és a januárban a mexikói Tigres UANL csapatához szerződő Yeferson Soteldo személyében egy szép nemzetközi jövő előtt álló új tehetsége is van.

A szerző a Futballtangó nevű blog szerkesztője, további érdekességek, aktualitások az argentin és a dél-amerikai labdarúgás világából:

https://futballtango.blog.hu/