Úszók is delegáltak focicsapatot az első magyar labdarúgó-bajnokságba

Az első magyar labdarúgó-bajnokság 1901 februárjában kezdődött. A frissen alapított MLSZ a jelentkező tizenhárom csapatot két csoportba sorolta az azok korábbi, kisebb kupákban elért eredményei alapján. Az első osztályba nyert besorolást a Ferencvárosi TC (FTC), a Budapesti Sportklub (BSC), a Budapesti Torna Club (BTC), a Műegyetemi Football Club (MFC) és a Magyar Úszó Egyesület (MÚE).

Mai szemmel igencsak különlegesnek tűnik, hogy az utóbbi is ott van a sorban, azonban azt érdemes leszögezni, hogy nem csak úszók játszottak a csapatban.

Az 1875-ben alapított Magyar Athletikai Club (MAC) volt az első igazi multisport-egyesület, amely nem csak a testedzést tekintette fontosnak, hanem szervezett keretek között biztosított lehetőséget bizonyos sportágak gyakorlására is. Nagyjából az összes szabadtéren űzhető sportág képviselőit összegyűjtötte ez a klub: a hagyományos atlétika mellett a birkózás, az ökölvívás, a kerékpározás, a vívás, a labdajátékok és az úszás is a palettájukra került. Ezek után 1893-ban néhány MAC-os úszó külön utakra lépett és megalapította a Magyar Úszó Egyesületet, amelynek fő feladata a magyar úszók hazai és külföldi versenyeztetése, valamint magas színvonalú nemzetközi megméretések Magyarországra hozatala és szervezése lett. Egy évvel később ők indították útjára az első olyan versenyt, amelyen külföldi versenyzők is vízbe ugorhattak, később pedig az egyesület versenyzői elárasztották Európát.

A Magyar Úszó Egyesület emlékérme 1893-ból (Forrás: Darabanth Aukciósház)

1898-ban szintet léptek, létrehozták a labdarúgó-szakosztályukat, amely később megnyerte a Sportvilág hetilap által kiírt hatcsapatos futballtornát, és rajthoz állhatott az első, 1901-es bajnokságban is (miközben a szintén önálló csapatot kiállító MAC csak a másodosztályban indulhatott). A sárga-fehér szerelésben pompázó együttes olyan játékosokat vonultatott fel, mint az igen sokoldalú sportember, a néhány évvel később a MAC-nál labdarúgó-edzőként remek eredményeket elérő Gillemot Ferenc; a később a Barcelona edzőjeként is dolgozó Pozsonyi Imre; a kétszeres olimpiai bajnok úszó, Halmay Zoltán; az íróként, újságíróként és színikritikusként ismert Relle Pál, valamint az Egyesült Izzólámpa és Világossági Rt. későbbi vezérigazgatója, a Tungsram névadója, az Újpesti Torna Egylet későbbi elnöke, Aschner Lipót. (Mind Gillemot, mind Pozsonyi igen jelentős hatást gyakorolt a magyar labdarúgás fejlődésére a későbbiekben, és ha hozzávesszük, hogy a később, a 30-as években szakkönyvet író, illetve az edzőképzésben is jelentős részt vállaló Holits Ödön is a MÚE-ban tűnt fel először, méghozzá 1905-ben, láthatjuk, hogy mit adtak az „úszók” a honi futballéletnek.)

Érdekesség az első kiírást illetően, hogy az öt induló csapat a tervek szerint egyaránt nyolc-nyolc meccset játszott volna, ám ez végül nem valósult meg, az MFC ugyanis a bajnokság második felétől, az őszi félszezontól visszalépett. Eleve feszültséget jelentett a műegyetemi klubnál, hogy a BTC ellen 5:2-re elveszített mérkőzést – vélelmezve, hogy a későbbi bajnokcsapat első góljánál nem haladt át a labda a gólvonalon – megóvták, ám ezt az ügyet végül számukra kedvezőtlenül bírálták el. Aztán pedig amikor az MLSZ már augusztus második felére kiírta a bajnokság második felének első mérkőzéseit, a tanévet szeptember elején kezdő egyetemisták pedig hiába kértek halasztást, az MFC tulajdonképpen kiszállt a bajnokságból, egyetlen hátralévő meccsét sem játszotta már le. (Az 1906-1907-es szezon elindulásáig tavaszi-őszi rendszerben játszottak a bajnokságban a magyar első osztályú csapatok.) Ezeket a találkozókat végül játék nélkül szerzett két ponttal és 0:0-s gólaránnyal kapták meg az ellenfelek, így a MÚE is.

Az úszók csapata egyébként szezon közben erősített is, a BTC-től átigazolta az ördöngös cseleiről, azaz akkori szóhasználattal driblijeiről ismert Ray Ferencet. A magyar futball hőskorának egyik kiemelkedő labdarúgója négy mérkőzésen játszott is a MÚE csapatában, és – mivel ilyen választás abban a korban még nem létezett, az utókor szakíróitól – kiérdemelte az év labdarúgója elismerést.

Az 1901-es bajnokság végeredménye (Forrás: Wikipedia)

A Magyar Úszó Egyesület 1905-ig szerepelt a legmagasabb osztályban, igaz, 1902-ben a szezon közben visszalépett (hasonlóan ahhoz, hogy az előző évben a műegyetemisták kiszálltak), ám sohasem tudta túlszárnyalni az első évében elért második helyét. A legjobb játékosait szép lassan elveszítő klub két szezont még játszott a másodosztályban (egyiket sem fejezte be…), aztán az 1908-1909-as szezonra már be sem nevezett, 1914-ben pedig végleg megszüntette labdarúgó-szakosztályát.

A Tanácsköztársaság bukását követően új lendületet vett a működése és sokat tett azért, hogy az úszósport a fiatalok és a nők körében is népszerűbb legyen. Az egyesület az 1948-as megszűnéséig több generáció lány sportolását segítette, valamint a jeges sportok ismertségéért és elismertségéért is sokat tett.

Kiemelt fotó: Földessy János - A magyar labdarúgás és a 60 éves MLSZ