Változik a világ, a télen Uppsalából vásároltak be az afrikai topklubok
A labdarúgás Európa-központúsága továbbra is megkérdőjelezhetetlen. A gazdasági fölény látványosan megmutatkozik a többi kontinenssel szemben, ám az utóbbi időben az afrikai klubfutball elitjébe tartozó csapatok már képesek lecsapni egy-egy tehetségre az alacsonyabban rangsorolt európai bajnokságok középcsapatiból.
Afrikában a labdarúgóklubok rangsorát hasonlóan határozzák meg, mint ahogy az UEFA teszi ezt a koefficiensek segítségével, ennek a lényege, hogy az előző öt szezonban a nemzetközi porondon elért eredmények alapján kapnak pontot a csapatok. Csak míg az európai rangsor igencsak bonyolult a három kupasorozat, a rengeteg selejtező és az összes eredmény beszámítása miatt, addig Afrikában ez le van egyszerűsítve. Minél tovább jut egy csapat, annál több pontot kap egy adott idényen belül, mindezt pedig súlyozzák az időtényezővel, mindegyik kap egy szorzót (a legrégebbi szezonban szerzett pontok egyes, a legfrissebb szezonban szerzett egységek ötös szorzót kapnak).
Az előző öt idényben négy csapat mondhatta el magáról, hogy mindig továbbjutott az afrikai Bajnokok Ligája csoportköréből: a kontinens legerősebb klubcsapata, az utóbbi öt kiírásból hármat megnyerő egyiptomi Al Ahly; a 2022-es győztes marokkói Wydad AC; a 2018-ban és 2019-ben egyaránt csúcsra jutó tunéziai Espérance de Tunis, illetve a dél-afrikai Mamelodi Sundowns, amely 2016 óta vár az újabb kiemelkedő sikerre. Ez a kvartett alkotja a legszűkebb elitet Afrikában, övék a ranglista első négy pozíciója.
Ez a négy csapat alkotta a BL-sorsoláson is az első kalapot, igaz, a csoportjukat – egyébként nem túl meggyőző teljesítménnyel – vezető egyiptomiakon kívül a többi gárda szenved. Adja magát tehát, hogy az átigazolási időszakban a gyengélkedő gárdák erősítsenek, frissítsék a keretet újonnan szerződtetett játékosokkal.
A svéd labdarúgó élvonal, az Allsvenskan az UEFA-koefficiens ranglistáján a 24. helyen áll, és mivel a klubcsapataik egyre kevesebb sikert érnek el az európai kupaporondon, a helyzetük aligha fog jó irányba változni a következő néhány évben. (Nem mellesleg említjük, a svéd válogatott sem most éli a legjobb napjait.) A ranglistán a svédek előtt egy hellyel álló NB I például olyan mértékű gazdasági előnyben van a skandináv bajnoksággal szemben, hogy nem meglepő, ha azt látjuk, hogy a magyar helyi együttesek tudnak szerződtetni labdarúgókat az északi ligából.
Hasonló lett a helyzet az afrikai kontinens legszűkebb elitjébe tartozó csapatokkal kapcsolatban is, ezek az együttesek manapság már megengedhetik maguknak, hogy egy-egy európai bajnokság középmezőnyébe tartozó klubtól igazoljanak játékosokat. A téli átigazolási időszak során épp ennek lehettünk tanúi, ugyanis az emlegetett négy együttes közül kettő is az Allsvenskan egyik kisebb meglepetését okozó együttesétől, az IK Siriustól igazolt át egy-egy futballistát. Az uppsalaiak a liga egyik legalacsonyabb költségvetésével dolgoznak, ám ennek ellenére a sorozatban nyolcadik élvonalbeli idényükre készülnek. Hogy ez mennyire lesz majd sikeres, az azért nagy kérdés, mert a legutóbbi szezon három tízgólos játékosa közül kettőt is elcsábítottak az afrikai elit tagjai.
A „Blasvart” egyik sikerkovácsa a dél-afrikai Tashreeq Matthews volt. A 23 éves futballista – aki eredetileg támadó középpályás, de a szélen és csatárposzton is otthonosan mozog – tíz gólt lőtt és tíz találatot készített elő a 2023-as idény során. Noha a svéd élvonal nem a legszínvonalasabb liga, ám ez azért olyan teljesítmény volt, amellyel fel tudta magára hívni a figyelmet. Többek között a Mamelodi Sundownsét, és a dél-afrikai együttes haza is tudta csábítani azt a játékost, aki sokak meglepetésére végül kimaradt az Afrika-kupára készülő válogatottból.
Hugo Broos kerete épp a pretoriai alakulat legjobbjai köré épül, kiegészítve őket néhány, javarészt odahaza futballozó játékossal. Mindössze három európai légiós került be a névsorba, de a felnőtt keretben még egyszer sem szereplő Matthews nem fért be, ellenben más, odahaza játszó abszolút újoncokkal. Talán ez is közrejátszott a labdarúgó döntésében, mindenesetre azt a svéd média nagyon nagy meglepetésként említette, hogy nem egy belgiumi vagy hollandiai szerződésre mondott igent.
A másik érzékeny veszteséget Wessam Abou Ali személye jelenti az uppsalaiak számára, aki szintén tíz találattal vette ki a részét a nyolcadik helyen végzett csapat teljesítményéből. A dániai születésű, palesztin felmenőkel rendelkező csatár korábban csak a szülőhazájában futballozott és bár kipróbálhatta magát az élvonalban is, eredményes szezonjai csak a másodosztályban voltak. A Vendsyssel FF színeiben két idényben is elérte a kétszámjegyű határt, és ezt 2023-ban a svéd élvonalban is meg tudta ismételni. Róla is az a hír terjedt el, hogy szintet léphet, de az végül óriási meglepetést okozott, hogy a következő csapata végül az egyiptomi Al Ahly lett.
Két ilyen meghatározó játékos elvesztése hatalmas érvágás egy alacsony költségvetésű klub számára, amely a hozzájuk hasonló csiszolatlan „gyémántokra” vadászik. Christer Mattiasson vezetőedzőnek nagy feladat lesz nélkülük gardírozni az együttest a 2024-es kiírásban, ám alighanem meg fogja oldani a feladatot.
A két labdarúgó pedig tavasszal akár össze is csaphat majd az afrikai Bajnokok Ligája egyenes kieséses szakaszában. Hiszen azt nem szabad elfelejteni, hogy nem akármiért engedték el az európai előrelépés lehetőségét, hanem címekért és trófeákért, mert a „fekete kontinens” két topcsapata hívta őket.
Kiemelt kép: Staffan Claesson / TT
Szerző
