Van olyan csapat, amely „szurkolók nélkül” is feljutott az élvonalba
Az FCV Dender EH tökéletes mintapélda a különleges csapat kifejezésre. Hiába haladnak folyamatosan előre, és léptek az előző három szezonban két osztályt is felfelé, a szurkolók a változások elleni tiltakozás jeleként csak igen korlátozott számban járnak a meccsekre. Alig ezer fő lézeng a stadionban, pedig másfél évtized után visszatértek az élvonalba.
Brüsszel és Gent között körülbelül félúton, Kelet-Flandriában találjuk meg a mintegy húszezer lakosú Denderleeuw települést, amely otthont ad a 2024-25-ös szezonban ismét élvonalbeli Football Club Verbroedering Dender Eendracht Hekelgem csapatának. A klubot 1935-ben alapították, de csak nyolc évvel később jegyezték be a Belga Királyi Labdarúgó-szövetségnél, a 3900-as törzsszámmal. Hosszú évtizedeken át kizárólag alacsonyabb osztályban játszottak, majd az ezredfordulóhoz érve jutottak el a harmadosztály szintjére. 2001-ben az FC Denderleeuw egyesült az Eendracht Hekelgemmel, aztán négy évvel később a Verbroedering Denderhoutem is csatlakozott, ekkor jött létre a ma ismert formájában az FCV Dender EH. Az újdonsült együttes 2005-től kezdődően két év alatt két szintet lépett előre, így a 2007-2008-as szezont már az élvonalban kezdte el és az elért 15. helyezéssel bent is maradt.
A következő évadban ugyanez a helyezés osztályozót „ért”, ezen a Dender elbukott, és mint később kiderült, ez volt a kezdete egy nagy visszacsúszásnak. Három másodosztályú szezon után ugyanis kiestek a harmadosztályba, és hat szezont töltöttek ott. A koronavírus-járvány ráadásul a kisvárosi együttes életét is teljesen felbolygatta, sok jel arra mutatott, hogy meg is szűnnek. 2020 júniusában azonban jött Sihar Sitorus, az indonéziai politikus és üzletember, aki átvette a klubot és tulajdonosként rendezte a pénzügyeket. Ám a délkelet-ázsiai újítások nem mindegyike volt a szurkolók kedvére való. A helyiek szerették a csapatukat abban a formában is, ahogy évek óta az amatőr/félprofi szinten szerepeltek, ám az új befektető szeretett volna ennél nagyobb célokat megvalósítani.
Már az is nagy ellenérzést szült, hogy Belinda Siahaan személyében egy nő lett az új vezérigazgató, ami annak ellenére zavarta a fanatikus és rendkívül összetartó flandriai szurkolótábor tagjait, hogy a hölgynek jelentős tapasztalata van a futball világában. Igaz, az egy belga átlagembernek nem sokat mond, hogy ő 2010-től a PT Liga Primer Indonesia marketingmenedzseri pozícióját töltötte be, majd az üzleti és kereskedelmi részleg vezetőjévé léptették elő. A helyi futball felfutó népszerűsége már az ő munkájához is köthető, egyre több saját nevelésű futballistát kezdtek alkalmazni a klubok, ezt különböző szabályokkal támogatta a liga, és így szépen lassan a nézőszám is emelkedett. Így amikor elhagyta a posztját, több felettese is aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy valószínűleg nem találnak még egy ilyen szakmailag elismert embert arra a pozícióra.
Siahaan 2018 óta él Belgiumban és már akkor Sitorus mellett volt, amikor az megvette a flandriai klubot, majd meg is kapta a vezérigazgatói pozíciót. Innen aztán egyenes volt az út előre, mert a klub nagyon ügyesen találta meg azokat a tehetséges játékosokat, akik a náluk magasabban jegyzett kluboknál nem tudták megvetni a lábukat. E mellett a stadion fejlesztése, az edzőpályák korszerűsítése és a klub hatékony szervezeti struktúrájának kialakítása mind-mind része volt a klub fejlesztési projektjének, amely ráadásul olyan időszakban valósult meg, amikor a futballvilágot jelentősen érintette a Covidot követő pénzügyi válság.
Az ezekről szóló sajtóhírek eleinte nagyon pozitív fogadtatásra találtak a helyi szurkolók körében, ám amikor elindult a 2021-2022-es idény és az első hazai meccsen szembesültek a változásokkal, akkor mégis nagyon nehezen viselték ezeket. A hűséges szurkolók és a személyzet sem nagyon értette, hogy miért kerültek teljesen ismeretlen, a klubhoz egyáltalán nem kötődő emberek a kantin vagy a büfék pultjai mögé az ismerős arcok helyére, akik korábban önkéntes alapon dolgoztak ott.
És a két fél a későbbiekben sem találta meg a közös hangot. Olyannyira nem, hogy amikor a csapat eredményei jelentősen javultak, akkor sem tértek vissza a nézők a lelátókra, átlagosan 600 fő előtt játszották le a hazai találkozókat. A legfanatikusabbak voltak jelen, ők próbáltak meg hangulatot csinálni. A csapat elérte az élmezőny szintjét, négy gyengébb – és a szinte egy az egyben törölt 2020-2021-es – szezon után a feljutásért harcolhattak, és ekkor legalább már az internetes fórumokon nem volt lázongás az új vezetőség ellen, hogy miért is kellett felforgatni a klubot. És a célt el is érte a 2021-2022-es szezonban Regi Van Acker legénysége, a harmadosztály alapszakaszában elért negyedik hely után a négycsapatos rájátszást megnyerve maga mögött hagyta az Eerste Nationalét, feljutott a másodosztályba.
Nyugodtan készülhettek a kelet-flandriaiak az idényre, ugyanis ekkor már lehetett tudni, hogy két lépcsőben megduplázzák a második vonal létszámát. Első körben nyolcról tizenkettőre emeltek, négy U23-as csapat (a KRC Genk, az FC Bruges, az RSC Anderlecht és a Standard Liege tartalékcsapatai) is a mezőny tagja lett. Közben tudni lehetett azt is, hogy az átalakítás miatt a másodosztályból csak egy csapat esik majd ki az idény végén. E miatt az alapszakaszban elért tizedik helyezés még nem volt óriási tragédia, ám mégis edzőt váltottak az alsóházi rájátszásra, Timmy Simons ült le a kispadra.
A játékosként jelentős karriert maga mögött tudó, 94-szer a válogatottban is pályára lépő Simons egyértelműen illeszkedett a klub profiljába, mert az FC Bruges-nél, ahol 2018 és 2020 között dolgozott, sok tapasztalatot szerzett abban, hogy hogyan működik együtt egy felnőtt csapat és egy akadémia. Mivel a Dender is ebbe az irányba szeretne haladni, erre a tudásra nagy szükség van a klubnál.
A tavasz jobban is sikerült vele, egy helyezést előre is tudtak lépni az alsóházi rájátszás során, megalapozva ezzel a következő szezont. Azt, amelyik nemrég zárult le, és amelynek a végén – a szoros végjátékban – újabb feljutást ünnepelhetett a Dender. Simons legénysége mindenkit meglepett, ám a legkevesebb vereséggel (6) végül befutott a Beerschot mögött a második helyre, megelőzve a Deinzét, illetve Vancsa Zalán csapatát, a Lommelt.
Előzetesen a középmezőnybe várták a kelet-flandriaiakat, akik az idény nagy részében kiszámíthatatlan teljesítményt nyújtottak, olyan meccseket tudtak megnyerni, amikor senki sem gondolta volna és akkor is tudtak pontokat veszíteni, amikor favoritnak számítottak. Azonban voltak remek szériáik, például a szezon közepén, illetve ahogy azt arrafelé már megszokták, a tavasszal is, és ez végül azt eredményezte, hogy az utolsó fordulóban feljutást ünnepeltek. Egészen hihetetlen látvány volt, amikor a Francs Borains otthonában lejátszott bajnokin közel annyi denderi szurkoló volt jelen, mint amennyit a hazai meccseken megszokhattak. Ez körülbelül ezer főt jelent, ennyi volt a hazai meccseken az átlagos nézőszám.
Könnyen lehet, hogy az élvonalban sem lesznek sokkal többen a mérkőzéseken a 6500 fős stadionban, a Dender Football Complexben, ám azért a remény még él, hogy azt az előrelépést, amit az indonéziai vezetőség véghez vitt, a szurkolók elfogadják és visszatérnek a klub mellé. Nagyon szomorú látványt nyújtana, ha az első osztályban is ennyire kihasználatlan maradna a létesítmény.
Kiemelt kép: www.be-a-legend.be
Szerző
