Vér és veríték Madridban és Liverpoolban – avagy ilyen volt az első két BL-negyeddöntő

Madridi öröm, búcsúzó Barcelona

1997 után kapott ki ismét hazai pályán európai kupamérkőzésen a kieséses szakaszban az Atlético, ez persze senkit nem érdekelt kedd éjjel a Metropolitanóban. Sőt, így vereségnek talán nem is örültek még soha arrafelé. Persze nem a vereséget ünnepelték az Atlético rajongói és játékosai, hanem a továbbjutást. Hogy a Camp Nouban megszerzett kétgólos előnyből egyet megtartva Diego Simeone csapata 3–2-es összesítéssel kiejtette a Barcelonát. Meg kellett érte szenvednie. Meg kellett érte szereznie Fortuna kegyeit. Mindenekelőtt azonban fel kellett tudnia tartóztatni a Barcelona támadásait, és áthatolni a szokásosan magasra feltolt katalán védelmen.

De hát ezen a meccsen volt minden. Őrült rohanás mindjárt az első másodperctől, és egy fékevesztett Barcelona, amelyik úgy érkezett meg a fővárosba, hogy átszalad az Atléticón. Sikerült is neki. 24 perc elteltével ledolgozta a hátrányt – kellett hozzá egy nagy Clément Lenglet-hiba. Le Normand, Hancko, Giménez és Pubill mögött nem véletlenül ötödik számú belső védő a korábbi barcelonai bekk; egyre több a játékában a bizonytalanság, ezúttal Ferran Torresnek passzolta oda nyomás alatt a labdát, aki egyből megjátszotta Lamine Yamalt, ő meg nem hibázott.

Ahogy a Barca, a lassan kultikussá váló jobbszélsője is elképesztő akaraterővel és agilitással vetette bele magát a küzdelembe. A Barca letámadása ült, presszing után veszítette el a labdát Antoine Griezmann, és a következő támadásból újra betalált a látogató: Dani Olmo zseniális passzával Ferran Torres lépett ki és lőtt aztán ballal nagy gólt. Összesítésben máris egyenlített a Barca, mégsem lassított. Egy perc múltán Yamal briliáns labdáját fejelhette kapura tiszta helyzetben Fermín López, de Juan Mussóba bólintott, miközben az elé vetődő kapus a stoplijával arcon törölte. Dőlt a vér a Barca-támadóból, a kép pedig szimbolikussá vált: az azt követő hosszabb szünettel a Barcelona lendületét is sikerült vérbe fojtani. Megtört az a flow, amibe a Flick-csapat került, az Atlético pedig a kósza ellenakciói egyikéből betalált, méghozzá az emberfogásra berendezkedő Barca magas presszingjét kijátszva. Molina passzolta fel a labdát a visszalépő Griezmannak, de Marcos Llorente leválva Pedriről már a felpassz pillanatában elindult. Griezmann egyből megjátszotta az üres területbe befutó csapattársát, aki sprint közben tolt kettőt a labdán, majd a hosszún érkező Ademola Lookman elé tálalt, a londoni születésű szélső pedig nem hibázott. Nem csinált vele rossz vásárt az Atléti: a télen 30 millió fontért vette meg, eddigi 16 meccsén pedig hat gólja mellett négy gólpasszt is kiosztott.

Azt persze lehetett sejteni, hogy a Barcának nem lesz elég a két rúgott gól: a keddivel együtt az utóbbi 15 BL-mérkőzésén mindig beszedett legalább egy találatot. Egyet ezúttal is – hárommal meg nem tudott rá felelni. Azután pláne reménytelennek tetszett a vállalkozás, hogy Eric Garcíát kiállították a gólhelyzetben kilépő Alexander Sörloth visszahúzásáért. Bár még a ráadásban is ott volt Ronald Araújo fejében az egyenlítés, de ziccerben a léc fölé bólintott.

Az esélyesebbnek tartott Barcelona búcsúzott, leginkább a két kiállítás miatt. Az egyik oldalról nézve két védelmi megingás döntött, ellenoldalról vizsgálva viszont két remek megoldás a magasra feltolt védelem kijátszására. A Camp Nouban Giuliano Simeone futott be mélységből nagyszerűen a Pau Cubarsí-Gerard Martin védőkettős közé, Julián Álvarez mértani pontosságú labdát adott, az előnybe kerülő argentinnal szemben pedig, ha Cubarsí nem is akart szabálytalankodni, összeakadtak a lábak, leküldték a spanyolt. A saját nevelésű védő abban is hibázott, hogy hátrányból versenyt akart futni, ahelyett, hogy lesre állította volna ellenfelét, de hát 19 éves. Bűn volna pellengérre állítani.

Amúgy is a jövő (és persze már a jelen) csapata a Barcelona. A Metropolitanóban pályára lépő együttes átlagéletkora 24 év és 347 nap volt, soha korábban nem szerepeltek a katalánok ilyen fiatal együttessel a Bajnokok Ligája kieséses szakaszában. A jövő az övék. Noha már most is nyerni szerettek volna, Lamine Yamal feltétlenül. Minden megmozdulásán látszott, mennyire ég benne a tűz, persze nem volt ezzel másként Fermín, Pedri vagy Gavi sem. Nekik a Barcelona nyilván több mint egy klub. A második családjuk. Ezért aztán mentek előre rendületlenül. Hét nagy helyzetet dolgoztak ki végül a meccsen (az Atlético hármat), 2,22-es xG-t produkáltak (a hazaiak 1,77-eset), de a hétből öt lehetőséget elpuskáztak. Alighanem ezen múlt a két kiállítás mellett.

Az Atléticót ettől még minden dicséret megilleti, a saját, roppant szervezett védekezésen alapuló játékából rendre tudott ellencsapásokat vezetni, meg tudta futni a Barca üresen hagyott területeit, és az elődöntőbe masírozott, ahol 2017-ben járt utoljára. Akkor a Real Madriddal szemben elbukott. Az Atléti kispadját 2011-ben elfoglaló, és kétszer BL-döntőbe jutó Diego Simeone, valamint a gyerekkora óta BL-győzelemről álmodó, és szeretett klubját a nyáron elhagyó Antoine Griezmann biztosan nem tervez ott megállni.

A PSG magabiztosan ejtette ki a Liverpoolt

A felső ágon is megvan az első elődöntős, ahogy azt várni lehetett, a Paris Saint-Germain az. A franciák az első meccsen Párizsban leiskolázták a Liverpoolt: a 74 százalékos labdabirtoklás mellett 2,35-ös xG-t produkáltak (a vendég 0,17-et hozott össze), a 18 kapuralövésre a Liverpool hárommal felelt, az angoloknak ráadásul nem volt kaput eltaláló próbálkozásuk, ahogy nagy helyzetük sem. A 2–0 a Slot-csapatra nézve volt hízelgő, és ha a Liverpool a BL-múltjával, hagyományaival, a világfutballban elfoglalt pozíciójával, klasszis játékosaival a csapatban, valamint mögötte a frenetikus Anfielddel nem is adhatta fel a küzdelmet, mindenki tudta, ennek a negyeddöntőnek a visszavágója inkább csak formalitás.

Ehhez képest viszont Szoboszlaiék állva haltak meg. A kilencvenes évek és a 2000-es évek elejének PL-futballját idéző tempó, lüktetés, támadókedv jellemezte a visszavágót, amikor az egyik csapat akcióját követi a másiké. És ha az első félidőben nem is, a másodikban megjöttek a liverpooli helyzetek: a 17 próbálkozás és az 1,53-as xG ígért volna legalább egy gólt, de sehogy sem sikerült a vörösöknek bevenniük a kaput. Pedig a támadásokat jól kísérő Kerkez Milos előtt két helyzet is adódott, Szoboszlai Dominik, ha a mezőnyben nem is tett csodát, megint rendkívül precízen tekerte a kapu elé labdáit. Hiába. Vagy Marquinhos és társai mentettek önfeláldozóan, vagy Matvej Szafonov védett nagyot.

A PSG-nek 29-szer kellett tisztáznia az összecsapáson, a Liverpool 21 lövéssel igyekezett bevenni a kapuját, a „vörösök” 50 labdaérintést jegyeztek az ellenfél tizenhatosán belül – mindhiába.

Pedig Arne Slot a hétvégén többeket pihentetett, de az odavágóhoz képest is változtatott az összeállításon. Hosszú sérülése után visszatért a kezdőbe Alexander Isak, inkább jobbról indult így Hugo Ekitike, az egy sorral hátrább lépő Szoboszlai Dominik helyett pedig Alexis Mac Allister játszott tízest. Mindössze másodszor szerepelt együtt a liverpooli kezdőben a nagy pénzért vásárolt Isak, Wirtz, Ekitike szupertrió, jó darabig nem fog azonban újra: a francia támadó még az első félidőben súlyosan megsérült, a legrosszabb forgatókönyv szerint elszakadt az Achilles-ina.

Jó hír azonban a „vörösök” híveinek, hogy ebben a Liverpoolban legalább volt tűz, energia, intenzitás, a szélső védői magasan játszhattak, Ryan Gravenberch mélységi megindulásai új színt jelentettek, a kapuja elé tudta szegezni minőségi ellenfelét.

„Tudtuk, hogy olykor majd szenvednünk kell ” – mondta a mérkőzés után Luis Enrique, bár leginkább csak a 45. és a 72. perc között kellett. Ousmane Dembélé gólja akkor minden kérdésre pontot tett.

De a liverpooli produkció az eleddig jobbára letargikus Arne Slotot is felvillanyozta:

„Megmutattuk, hogy képesek vagyunk a BL-győztessel felvenni a versenyt. Erre a csapatra még fényes jövő vár.”

Csak már alighanem nélküle.

Borítókép: Michael Regan/Uefa/Getty Images - theguardian.com