Veszprémből indulva harmadik Európa-bajnokságára készülhet Rossi csendes kulcsembere
Tíz éve a Dánia elleni debreceni felkészülési mérkőzésen debütált a válogatottban, és akkor még nem körvonalazódott, hogy egy ilyen káprázatos utazás meghatározó szereplője lesz. 2016-ban hiába vártuk, hogy az Európa-bajnokság után szétkapkodják a játékosainkat, nem így történt, ő viszont topligába igazolt, manapság pedig Cipruson futballozik. Ideje Lang Ádám érdemeit felsorolni!
A válogatott teljesítménye az elmúlt években sokat javított labdarúgásunk külföldi megítélésén, itthon pedig valódi népünnepély lett a nemzeti csapat minden mérkőzése. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy immár felkészülési mérkőzésekre is idejekorán elfogynak a belépők, ráadásul a játékosaink ismertebbek és népszerűbbek, mint az elmúlt évtizedekben bármikor. A szurkolók egyre jobban kötődnek a csapathoz, egyre több Szoboszlai- és Sallai-mezes kissrácot látni a játszótereken és a farsangokon, de kevesebb szó esik például Lang Ádámról, aki csendben, feltűnésmentesen hálálja meg immár a negyedik szövetségi kapitány bizalmát (csak Georges Leekens rövid időszakában nem játszott a válogatottban).
Lang Veszprémben született, ott is kezdett el futballozni, majd lett NB II-es játékos. Akkor sem volt divat, hogy egy ilyen nagy felelősséget kívánó poszton tapasztalatlan játékosokat próbálgassanak ki az edzők, ám ő nem csak megkapta a bizalmat, de meg is tartotta azt, és már a 2010–2011-es idényben sokat játszott a másodosztályban. Egy évvel később szinte kirobbanthatatlanná vált a nyugati csoportban hatodik helyen végzett csapatban, így leszerződtette a Győri ETO. A szintlépés érthető és szükséges volt, hiszen az ekkor már stabil utánpótlás-válogatott védőnek nem nyújtott biztos fejlődési potenciált az NB II mezőnye.
Győrben tagja volt a klub utolsó bajnokcsapatának, de túlzás lenne azt állítani, hogy ez Lang játékán is nagyban múlt, miután az ekkor még csak tehetségként definiálható védő elvétve kapott lehetőséget az első csapatban. Az áttörést a 2013–2014-es idény hozta el számára, bejátszotta magát a csapatba, valamint megszerezte első élvonalbeli gólját a Mezőkövesd elleni 5–0-s szezonzárón. Abban az idényben végül pontazonosság mellett, a gólkülönbség döntött az aranyérem sorsáról a Debrecen javára, így hiába a szédületes győri hajrá, csak ezüstérem került a játékosok nyakába. Lang ekkor újabb bajnoki aranyérem helyett válogatott bemutatkozással vigasztalódhatott, ugyanis 2014 májusában Debrecenben, a Dánia elleni 2–2 során Pintér Attila (korábbi győri mestere), a kezdőcsapatba nevezte őt.
Pintér gyors távozása után Dárdai Pál is számolt a védővel, a 2016-os Európa-bajnokság selejtezőiben mindkétszer pályán volt Finnország ellen, amikor idegenben és hazai pályán is 1–0-s győzelmet arattunk, majd Bernd Storck irányítása alatt egészen a norvégok elleni playoffig csak a kispadon akadt helye, ám akkor mindkét meccset jól és magabiztosan teljesítve bejátszotta magát a nemzeti csapatba is. Ezt egyébként már a Videoton játékosaként tette, ugyanis a Quaestor-botrányba beleroppanó és élvonalbeli licencét elveszítő ETO-tól a piros-kékekhez szerződött.
A 2016-os, franciaországi Európa-bajnokság tehát a válogatott kezdőcsapatában találta őt és a norvégok elleni teljesítménye miatt ez nem is volt kérdés.
Összeszedett, egyszerű és tiszta játékot mutatott, ráadásul gyorsabb volt, mint a posztján felmerülő Juhász Roland vagy Vanczák Vilmos, utóbbi ráadásul már részt sem vett a kontinensviadalon. A tornán magabiztosan dolgozott az Ausztria elleni nyitómeccsen, ám Fiola Attila sajnálatos sérülése miatt a folytatásra kikerült a jobb oldalra, de ott is megbízhatóan teljesített, szinte már váratlanul jól.

Akkoriban sokan gondolták azt, hogy miután Magyarország csoportelső lett és a legjobb 16 közé jutott Franciaországban, csak úgy kapkodni fognak a játékosainkért, de a nemzetközi piac nem így reagált, nem kezdtek el tömegesen nyugatra szerződni labdarúgóink. Lang pályafutásának alakulása azonban sikersztori, hiszen a francia élvonalbeli Dijon FCO kivásárolta székesfehérvári szerződéséből. Nehezebb debütálásra aligha lett volna alkalma, mivel új csapatában az első mérkőzését a Parc des Princes-ben kellett megvívnia a már akkor is bombaerős Paris Saint-Germain ellen. Csapatával úgy kapott ki 3–0-ra a többek között Edinson Cavanit, Ángel di Mariát vagy Lucas Mourát felvonultató párizsi gigásztól, hogy a pontszerzésre igazából esélyük sem volt. A védő szempontjából személyes tragédia, hogy a tizedik percben szerencsétlenül irányt változtatott rajta egy beadás, ami becsapta csapata kapusát, így ez a momentum nyitotta meg a könnyed párizsi győzelem lehetőségét.
Később is rendszeresen pályára lépett, de mintha nem találták volna meg a helyét a csapatban, ugyanis sokszor belső-, sokszor pedig jobb oldali védőt játszott. Ennek ellenére a bajnoki meccsek felén (19 alkalommal) pályára lépett, és még az ősszel megszerezte mindmáig egyetlen gólját a nemzeti együttesben az Andorra elleni világbajnoki selejtezőn (4–0). Márciusban kikerült a Djion kezdőjéből, gondjai támadtak, nem is került vissza, így 2017 nyarán valószínűsíthető volt a távozása. Érkezett is egy ajánlat érte Izraelből – kölcsönvette volna a Beitar Jerusalem – de nem sikerült tető alá hozni a megegyezést, így maradnia kellett Dijonban, ahol már nem számítottak rá az elkönyvelt távozása miatt. Emiatt szinte a teljes őszi idényt a kispadról vagy a lelátóról nézte, csak kényszerhelyzetekben számoltak vele (mindössze három fellépése volt) és a fogyatkozó játékpercei immár a válogatottban betöltött szerepét is veszélyeztették. Télen a másodosztályú AS Nancyhoz került kölcsönbe, ahol rendszeresen játszott, ami akkoriban nagyon ráfért, de a háttérben már a távozása előkészítése zajlott, így senkit nem ért meglepetés, hogy 2018 nyarán a CFR Cluj játékosa lett, ahol egy röpke ideig együtt játszhatott a Sevilla FC és a Real Madrid korábbi kiválóságával, a brazil Júlio Baptistával is.
Az érezhetően megcsappant önbizalmú játékos Kolozsváron kimondottan bizonytalan volt, ami magyarázható a dijoni megpróbáltatásokkal, de azért így is tevékeny részese volt az idény végén elhódított bajnoki címnek. Dan Petrescu edző nem igazán bízott benne, sokszor kritizálta is a játékát, ráadásul a román sajtó sem éppen a legkedvezőbben írt róla. Mintha Lang akkor elveszítette volna a magabiztosságát, körülményesen és görcsösen játszott, így egy év után – igaz, bajnokként – továbbállt, Ciprusra igazolt. Döntése helyességét jelzi, hogy bár ez 2019-ben történt, még most, öt év elteltével is az Omonia Nicosia alkalmazásában áll, holott arrafelé nem ritka, hogy komplett kereteket cserélnek le ennél sokkal rövidebb idő alatt is.
A szigetországban magára talált, hamar alapember lett a zöld-fehéreknél, és bár sok edzője volt, a többségük általában alapemberként számolt a magyar játékossal, aki időközben olyan megbecsülésre tett szert, hogy gyakran feszül a karján a csapatkapitányi karszalag is.
Az Omoniával ráadásul a sikerek sem kerülték el, hiszen a 2019–2020-as idény óta minden évben nyert valamit, a bajnoki címet két egymást követő kupagyőzelem követte, így feltétlenül nincs is oka váltani. Ebben a szezonban is az európai kupaindulásért hajt csapata, de annyira kaotikus a helyzet, hogy az Omonia már a harmadik edzőjét fogyasztja. Lang közülük csak a norvég Kjetil Rekdalnál volt egyértelműen alapember, ám a szakvezető másfél hónappal januári kinevezése után egy, a klubvezetőkkel adódott affér miatt távozott is.

A most 31 éves védőről elmondhatjuk, hogy a helyén van, megbecsülik és a tapasztalata is a hasznára válik, emiatt nélkülözhetetlen Marco Rossi válogatottjában is, pedig egyre csak növekszik mellette a konkurencia. Willi Orbán helye megkérdőjelezhetetlen a háromvédős falban, de mellettük ott van Botka Endre, Szalai Attila, Balogh Botond, a Törökországban légióskodó Mocsi Attila, a Svájcba szerződött Szalai Gábor és immár Dárdai Márton is, aki veszélyeztethetik a helyét a kezdőcsapatban.
Ennek ellenére pillanatnyilag úgy áll a helyzet, hogy Lang a magyar válogatott elmúlt 28 mérkőzésének mindegyikén pályára lépett, az utóbbi 14 veretlen találkozó közül pedig csak kettőt volt csere.
Legutóbb 2021 szeptemberében az Anglia elleni 4–0-s Eb-selejtezőn nem játszott (a kispadon ült), azóta viszont megbízható teljesítménnyel szolgálja a szövetségi kapitány bizalmát.
Ez főleg azért nagy szó, mert a 2021-re áttolt, részben hazai rendezésű Európa-bajnokságon Lang mindhárom csoportmérkőzést a kispadról nézte végig, ám az akkori megítélését javítani tudta Rossinál, és mára kulcsemberré vált. A játéka tehát beérett, és az egykori ígéretes fiatalból egy nyugodt, erős bástya lett, aki immár nem csak védőmunkájával tűnik ki, de olyan gólpasszokra is képes, mint amilyet Nagy Zsoltnak adott Koszovó, vagy Willi Orbánnak Szerbia ellen.
Lang 31 éves korára már 67 válogatottságot jegyez, és ha nem jön közbe semmilyen jelentős sérülés, könnyen lehet, hogy a következő évek során megcélozhatja a 100-at is, de ahhoz legalább a mostani szinten kell teljesítenie, mert a konkurencia egyre erősödik. Most éppen sérüléssel küzd, de az Eb-keretben biztos a helye amennyiben felépül addig, és ha így lesz, újra részt vehet egy kontinenstornán. Noha sokáig megkérdőjelezték a képességeit, ne feledjük, hogy egy nagyon sikeres magyar labdarúgóról van szó, hiszen már három országban is bajnok volt (Magyarország – Győri ETO, Románia – CFR Cluj, Ciprus – Omonia Nicosia), ezt pedig nem adják ingyen, miként a 67 fellépést sem a nemzeti csapatban.
Nem is rossz pályafutás ez egy veszprémi sráctól.
Kiemelt fotó: mlsz.hu