Visszavonuló négyszeres, szenvedő hétszeres, szárnyaló kétszeres világbajnok – összegzés a Formula 1 2022-es idényéről

Jóllehet a szezon első felében a Ferrari és a Red Bull pilótái egyaránt győzelmi esélyekkel érkeztek valamennyi nagydíjhétvégére a korábban prognosztizált izgalmak elmaradtak, hiszen – amint a félévi értékelésünkben előrevetítettük – mind az egyéni, mind pedig a konstruktőri világbajnoki cím sorsa futamokkal ezelőtt eldőlt. És bár Max Verstappen és a Red Bull csapat végül utcahosszal nyerte a bajnokságot, az elért pontok mennyisége alig tükrözi vissza az idény erőviszonyait. Jelen írásomban arra vállalkozom, hogy a nyári szünethez hasonlóan körbejárjam, hogyan alakult a szezon második fele és ezzel az egész 2022-es esztendő az egyes csapatok és versenyzőik számára.

Williams Mercedes – 8 pont

Ahogy a szezon felénél, úgy most is megállapítható, hogy a szezon egyik legnagyobb visszaesője a Williams Mercedes, amely mindössze néhány futam alkalmával tűnt pontszerzésre esélyes csapatnak. Jóllehet az autó csupán a mezőny végén kullogott, a grove-i csapatnak nincs ideje csüggedni, hiszen az erőviszonyok kiegyenlítésére hozott szabályok következtében a Williamsnek lesz lehetősége a legtöbb időt tesztelni szélcsatornában. Ráadásul a pontjaik felét (4) szerző Alex Albon hosszabb távon is a csapat erőssége lehet. A még mindig fiatal és több versenyen is gyorsnak mutatkozó pilóta tapasztalataival értékes információkkal segítheti a csapatot a következő évi konstrukció fejlesztésében. A csapattól távozó Nicolas Latifi végül nem tudta letenni a névjegyét a száguldó cirkuszban, hiszen George Russell után a következő csapattársa is rendre jobb időmérős és versenyeredményeket tudhatott magáénak. Albon végül az időmérőkön 18:3, a versenyeken pedig 17:4 arányban előzte meg csapattársát, azaz a félidő óta Latifi a versenyeken egy, az időmérőkön pedig egyetlen egy alkalommal sem volt képes csapattársa fölé kerekedni. A leginkább szembetűnő talán a brit-thai pilótát helyettesítő Nyck de Vries szereplése volt Monzában, aki mindössze néhány tesztkör után a Q3-ba kvalifikálta magát, végül pedig a kilencedik helyet csípte meg, ezzel ugyanannyi pontot gyűjtve, mint a kanadai versenyző az idény során. Kérdés, hogy a Latifi pótlására érkező Logan Sargeant mennyiben tudja majd felvenni a kesztyűt Alex Albonnal, s váltja be a hozzá fűzött reményeket.

A Williams újra a mezőny végén találta magát 2022-ben (Forrás: Williams Mercedes)

Alpha Tauri RBPT – 35 pont

A szezon második felében mindössze nyolc pontot összekuporgató Alpha Tauri, jóllehet eleve az idény negatív meglepetései között tarthattuk számon, alaposan alulmúlta a csapat és a közönség várakozásait. A tavalyi 142 egységhez képest szerzett 35 pont mindössze a konstruktőri kilencedik helyre volt elegendő, amelyet tetéz, hogy – az egyébként gyenge idényt teljesítő, ám még így is a csapat pontjainak mintegy kétharmadát begyűjtő – Pierre Gasly az Alpine-hoz távozott. Cunoda Juki ugyan sikeresen levetkőzte a tavaly rendre előforduló hibáit, ezzel biztosítva a következő idényre szóló szerződését, azonban továbbra sem tudta felvenni a versenyt francia csapattársával: kettejük összevetésében Gasly mind a versenyeken (14:8), mind pedig az időmérő edzéseken (13:9) felülkerekedett. Nem kétséges tehát, hogy nagy érvágás Gasly elvesztése, ugyanakkor Nyck de Vries szerződtetésével a csapat két, becsvágytól fűtött pilótával reményekkel telve vághat neki a következő idénynek; kérdés, hogy a téli fejlesztésekkel sikerül-e olyan csomaggal előrukkolni, amellyel a pilóták gyakrabban harcolhatnak pontszerző helyekért vagy csíphetik el a dobogó valamely fokát?

Az Alpha Tauri csapatának erőfeszítéseit idén kevés siker koronázta, Pierre Gasly (jobbra) pedig elhagyja az istállót (Forrás: twimg.com)

Haas Ferrari – 37 pont

Végül kitartott a Haas előnye, amellyel sikerült megtartani a bajnokság nyolcadik helyét úgy, hogy az utolsó nyolc futamon Kevin Magnussen és Mick Schumacher mindössze három(!) pontot gyűjtött be. A szezon második fele még annak tükrében is hatalmas csalódás az amerikai istálló berkein belül, hogy a dán pilóta a Sao Pauló-i időmérőn megszerezte karrierje és a csapat története első rajtelsőségét, amelyet a másnapi sprintfutamon – taktikus versenyzésének hála – pontszerző helyre váltott. A csapat ráadásul – részint Schumacher gyengébb eredményeire (a kvalifikációkon 16:6 arányban a dán, a versenyeken 13:8 arányban a német végzett előrébb, azonban Magnussen kétszer annyi pontot szerzett), részint többrendbeli autótörésére hivatkozva – a szurkolók tetemes részének haragját is kiváltotta, miután nem hosszabbította meg a fiatal német szerződését, helyére pedig az elmúlt időszakban leginkább beugrásairól emlékezetes Nico Hülkenberget szerződtette. A Günter Steiner csapatfőnök által igazgatott alakulat tehát a következő idényre vonatkozóan a rutinra és a stabil pontszerzésre voksolt, amelyben a rutinos pilótapáros kétségkívül alkalmas lehet, amennyiben versenyképes autót sikerül tavasszal kigurítani. Mindenesetre nagy kérdés, hogy az ősszel látványosan szenvedő Ferrari-motoros istállók képesek lesznek-e túllépni a saját árnyékukon a következő idényre.

A Haas erős idénykezdete megalapozta a sikeres szezont, ám az ősszel kevés babért arathattak le (Forrás: googleapis.com)

Aston Martin Aramco Mercedes – 55 pont

Sebastian Vettel megmutatta klasszisát. A visszavonuló német világbajnok a szezon közepétől látványosan felszabadultan, eredményesen versenyzett, a pályán kívül pedig rendre a környezetvédelmi témák vagy az elnyomott csoportok jogai mellett állt ki, ezen felül pedig a tőle telhető legtöbb módon igyekezett előmozdítani Mick Schumacher karrierjét. Ami a csapatot illeti, az Aston Martin ősszel – az évközi radikális fejlesztési csomagnak köszönhetően – látványos felzárkózásba kezdett és kevés híján még az Alfa Romeót, ezzel együtt a bajnoki tabella hatodik helyét is sikerült elcsípniük. Az Alfa jobb idei eredményének (ötödik hely) köszönhetően végül – a pontegyenlőség mellett – is megtarthatta a konstruktőri hatodik helyet, ám az új kasztni bizakodásra adhat okot. Talán éppen ez motiválhatta Fernando Alonsót, aki Vettel helyére érkezik tavasszal, jóllehet az Aston Martin egyelőre tempóban is rendre elmaradt az Alpine mögött. Pénz, paripa és fegyver adott a brit csapat számára, noha Lance Stroll teljesítménye idén is hagyott kívánnivalót maga után. Bár a statisztikákat szemlélve a kettejük közti versenyfutás kiegyenlített képet mutat (Vettel az időmérőkön 13:7, a versenyeken 10:9 arányban előzte Strollt), a nyerstempót tekintve Stroll ritkán ért fel a négyszeres világbajnokhoz. Kíváncsian várhatjuk, hogy a téli fejlesztésekkel sikerül-e előre mozdulnia a csapatnak, hogy Alonso mennyire jön majd ki a kanadai csapattársával, s hogy a csapat képes lesz-e felvenni a versenyt a futamgyőzelmekért és dobogóért csatázó „nagyokkal”, amiről a csapat tulajdonosa, Lawrence Stroll álmodozik.

Az idei év során sem működött a kémia Sebastian Vettel (közelebb) és Lance Stroll között (Forrás: nwmgroups.hu)

Alfa Romeo Ferrari – 55 pont

Habár a konstruktőri hatodik hely megszerzése jelentős előrelépést mutat, és sikerült megnégyszerezni a 2021-ben szerzett pontok számát, az Alfa Romeo sem keretezi be az őszi eredményeit, hiszen mindössze négy pontot(!) sikerült összekuporgatni a Hungaroring óta. A tavalyi idényben 55 ponttal csupán a konstruktőri nyolcadik helyre futotta volna, és Valtteri Bottas, valamint a szezon eleji súlyelőny nélkül alighanem idén sem végeztek volna előrébb. A finn pilóta megbízható és gyors versenyzéssel tüntette ki magát, és alaposan feladta a leckét az újoncévét teljesítő Csou Kuan-jünek. A kínai pilóta mindössze hat pontot szerzett Bottas 49 egységével szemben, ugyanakkor Csou többször is biztató teljesítményt nyújtva harcolta ki a következő idényre szóló hosszabbítást. A szezon egyik legfontosabb momentumát kétségtelenül az Audi érkezésének bejelentése szolgáltatta, akik 2024-től veszik át a svájci istálló menedzselését. A következő idényre természetesen nem dőlhetnek hátra a Ferrarival összeboronált Frédéric Vasseurék, hiszen igyekeznek majd méltó búcsút venni az Alfa Romeótól, ráadásul az Audi számára sem mindegy, milyen feltételekkel vághat majd neki a régóta várt szereplésének.

Valtteri Bottas (elöl) egyelőre árnyékba szorította szárnyait bontogató Csou Kuan-jüt (Zhou Guanyu)t (Forrás: PlanetF1.com)

McLaren Mercedes – 159 pont

Hatalmas csalódásnak ugyan nem, azonban különösebb sikerként sem tekinthet vissza 2022-re a wokingi istálló, amelynek egész évben jelentős fejtörést okozott az új Mercedes-erőforrás, illetve az aerodinamikai elemek teljesítményének kiaknázása. Mindazonáltal a McLaren nem is idén, inkább a következő években használatba vett új infrastruktúrától várja az áttörést, amely a pilótákon garantáltan nem fog múlni. Zak Brown CEO és Andreas Seidl csapatfőnök végül Daniel Ricciardo szerződésének felbontása mellett döntött, amely az ausztrál idei teljesítményét látva korántsem meglepő. Jóllehet a szezon első versenyein úgy tűnt, Ricciardo képes lesz fellépni Lando Norris mellé, ám a következő futamokon a brit rendre tetemes előnnyel végzett előtte. Norrisnak sem feküdt igazán az MCL36, ám a fiatal pilóta ismét megmutatta, világbajnok matériából gyúrták, hiszen nem csupán gyorsan, hanem megbízhatóan is vezet, ennek köszönhetően pedig utcahosszal zsebelte be a „best of the rest” címet, azaz a bajnokság hetedik helyét. Daniel Ricciardóval szemben 20:2 arányban győzött az időmérőkön, 16:5 arányban pedig a versenyeken is a távozó csapattárs előtt ért célba. Az idény közben az Alpine-tól nagy sebbel-lobbal elhalászott Oscar Piastri abban reménykedhet, hogy a szimulátoros gyakorlás, valamint a szezonvégi teszt elegendő tapasztalattal vértezi fel a következő idényre, ugyanis remek erőpróba lesz számára felvenni a versenyt a mezőny egyik legadaptívabb pilótájával. Amennyiben akár csak megközelíti Norris teljesítményét, a McLaren joggal reménykedhet abban, hogy visszaszerzi a konstruktőri negyedik helyét a soron következő csapattól…

A LEGO-modell ugyan még mosolyt csalt Daniel Ricciardo (balra) és Lando Norris (jobbra) arcára, az MCL36 annál kevésbé (Forrás: vezess.hu)

Alpine Renault – 173 pont

Annak ellenére, hogy az idei évben számos masszív pilótapáros állt fel a rajtrácsra (Hamilton-Russell, Leclerc-Sainz, Norris-Ricciardo), végül az Alpine felállása szolgáltatta a maratoni hosszúságú idény parázs párviadalát. Fernando Alonso és Esteban Ocon többnyire fej-fej mellett haladt a szezonban, és noha a kétszeres világbajnok versenyző tempója valamivel erősebbnek mutatkozott, a technika ördöge gyakran kifogott rajta, s végül a francia versenyző végzett előrébb a bajnokságban (az időmérőkön Alonso 12:9 arányban győzte le csapattársát, azonban a futamokon 12:9 arányban Ocon végzett előrébb). Az Alpine-ok időről időre a pályán is összetalálkoztak és az egyaránt makacsságukról (is) ismert pilóták sem mentek a szomszédba egy-egy keményebb megmozdulásért. A viszony Alonso és Ocon, illetve Alonso és a csapat között akkor mérgesedett el igazán, amikor a spanyol pilóta – a sikertelen hosszabbítási tárgyalások hatására – többéves szerződést kötött az Aston Martin csapatával. Az Alpine dühét fokozta csupán, hogy a következő napokban komoly arcvesztéssel karöltve veszítették el a Forma -1 következő ígéretes pilótáját, Oscar Piastrit. Az Alonso helyére érkező Pierre Gaslyt noha Ocon nagyon jól ismeri, hiszen – ahogy a hungaroringi győztesről írt portréjában Erős Réka is felelevenítette –, a két francia versenyző gyerekkora óta ismeri egymást, viszonyuk korántsem felhőtlen. Az Alpine és a Renault egyébként is lépéshátrányból indul, hiszen mindössze két autóval gyűjthetik a tapasztalatokat az erőforrás-rendszerről, nem csodálkozhatunk tehát, ha épp nekik akadtak megbízhatósági gondjaik az évad utolsó szakaszára. A jövő szezonra tehát számos kérdés szegélyezi az Alpine útját: képesek lesznek úrrá lenni a meghibásodásokon? Rá tudnak-e tenni a tempóra még egy lapáttal? Képesek lesznek-e menedzselni a két francia futamgyőztest, esetleg Ocon előléphet a csapat vezérévé?

Fernando Alonso (közelebb) és Esteban Ocon sem bánt kesztyűs kézzel a csapattársával (Forrás: planetf1.com)

Mercedes AMG F1 Petronas Team – 515 pont

Korán eldőlt, hogy a Mercedes idén nem szólhat bele a sem az egyéni, sem a csapat világbajnokságba; sőt az év eleji „delfinezésre” visszatekintve kisebb csodával ér fel, hogy az utolsó versenyekre a dobogó rendszeres ostromlójává vált a Lewis Hamilton, George Russell alkotta pilótapáros. Az évközi fejlesztéseknek hála a Mercedes végül nem maradt győzelem, ráadásul kettős győzelem nélkül, újabb arasszal haladva a legsikeresebb csapatok ranglétráján. Megszakadt azonban Lewis Hamilton elképesztő sorozata, aki 2007-es debütálása óta minden évben legalább egy futamgyőzelmet szerzett, ezzel beállítva Michael Schumacher rekordját, megdönteni azonban nem sikerült. Hamilton évközi nehézségeit mutatja, hogy az időmérő edzéseken ugyan a „Mr. Consistency” becenévre hallgató George Russell fölébe kerekedett (13:9), azonban a versenyek során alulmaradt honfitársával szemben (10:12), ezáltal pedig a bajnoki tabellán is mindössze a hatodik helyet szerezte meg, amely pályafutása leggyengébb eredménye. A csalódást keltő idei év dacára se temessük azonban a rekordbajnokot és a Mercedest, hiszen a szezon közbeni feltámadásuk is mutatta, a konstrukcióban még jócskán rejtőzik potenciál, két villámgyors és motivált pilótával, az egyik legnagyobb anyagi bázissal és éles szakembergárdával könnyen visszatalálhatnak a tabella élére, ám ezúttal sok év után ők bújtak az üldöző szerepébe.

A konstrukcióban még van bőségesen potenciál

Scuderia Ferrari – 554 pont

Túlzás lenne azt állítani, hogy amilyen jól kezdődött, olyan rosszul végződött a Ferrari szezonja, minden esetre kiderült: nem elég megépíteni a győztes autót, versenyeztetni is tudni kell. A Ferrarinál elméletileg minden adott a világbajnoki cím kifőzéséhez: építettek egy gyors autót, szerződtettek két top pilótát – Carlos Sainz év eleji hibái ellenére az évad második felére többé-kevésbé ledolgozta monacói csapattársával szembeni hátrányát, az időmérőkön Charles Leclerc 15:7, a versenyeken 12:9 arányban múlta felül a spanyolt –, adott a kiváló csapatháttér, felülmúlhatatlan hagyományok. Éppen csak a versenymenedzsment és a nehezen túlbecsülhető nyomás bénítja meg időről időre a Scuderiát. Mattia Binottóék nem egyszer hoztak érthetetlen döntést a bokszfalon, aminek emlékezetes leolvadás lett a következménye, nem csodálkozhatunk éppen ezért, ha már arról szól a fáma, az Alfa Romeo csapatfőnöke, Frédéric Vasseur váltja Binottót a télen. Különösebb aggodalomra azonban nincs ok Maranellóban, hiszen a konstrukció mind motorikusan, mind pedig aerodinamikai szempontból ígéretes, a pilótáknak pedig minden bizonnyal hasznukra válnak az idén szerzett felemás tapasztalatok. A Ferrarival kapcsolatban a fő kérdés, hogy valóban sikerült-e úrrá lenni a megbízhatósági problémákon, valamint az új padlólemez mennyire váltotta be a hozzáfűzött reményeket. A télen mindenesetre lehetőség nyílik arra, hogy mind az autó kapcsán, mind a taktikai falon helyre tegyék a hiányzó puzzle-darabokat, tavasztól pedig újfent bejelentkezzenek a bajnoki címekért.

A Scuderiának nem sikerült kisajtolnia az idei autóban rejlő potenciált, ám bizakodva tekinthetnek a következő idényre Carlos Sainz (elöl) és Charles Leclerc (hátul) vezetésével (Forrás: motorsport.com)

Oracle Red Bull Racing

Amint azt a Hungaroring után sejteni lehetett, senki nem állhatott Max Verstappen és a Red Bull Racing útjába az idei évben, az egyedüli kérdés az maradt, Sergio Pérez képes lesz-e elcsípni a bajnokság második helyét vagy sem. A mexikói által kiírt „minibajnokság” végül régebb óta húzódó konfliktusokat hozott napfényre, illetve újabbakat generált, miután a Brazil Nagydíjon Verstappen nem volt hajlandó átadni „Checónak” a hatodik helyet. Tulajdonképpen a csapaton belüli konfliktus az egyetlen, amelyben a riválisok bízhatnak, ugyanis a Red Bull nem csupán bivalyerős csomaggal érkezett meg a 2022-es idényre, hanem azt mindenki másnál jobban tudta fejleszteni, valamint hatékonyabban tudta versenyeztetni. Ráadásul a holland versenyző végig dominálta és kontrollálta a szezont, házon belül 18:4 arányban a kvalifikációkon és 17:5 arányban a versenyeken is felülmúlta csapattársát. Nem mehetünk el továbbá Verstappen rekordot jelentő 15 idénybeli győzelme mellett sem. Lehetséges fenntartani ilyen mértékű dominanciát? Sikerül Verstapennek Vettel, Hamilton és Schumacher nyomába eredni a következő szezonokban? Képes lesz Pérez felvenni a kesztyűt, egyáltalán milyen viszony alakul ki a két versenyző között a továbbiakban? Nos, a következő idényben kiderül, mindenesetre mi nem fogadnánk nagy pénzben a Red Bull és Verstappen sikerei ellen.

Max Verstappen (elöl) idén alaposan elhúzott a mezőnytől, Péreznek azonban ritkán sikerült lépést tartania csapattársával (Forrás: autoevolution.com)

Így alakult a Fomula 1 2022. évi idénye, amely egyaránt hozott „dögunalmas” és „körömrágós” futamokat, megdöntött számos nézettségi rekordot, valamint néhány filmbe illő sztorit is elénk tárt. Vettel visszavonulásával a sportág és az autóversenyzés is elveszíti egyik vezéregyéniségét. A szezon nagy pillanataként tarthatjuk számon Nyck de Vries monzai pontszerzését, továbbá mosolyt csalhatott az arcunkra Magnussen rajtelsősége. Emlékezetes marad az idény Verstappen mellett, Sainz és Russell számára is, akik egyaránt idén szerezték meg első győzelmüket. Lewis Hamilton, Daniel Ricciardo és – a számos meghibásodás után – Fernando Alonso alighanem inkább elfelejtené a szezon nagy részét, ahogy az Aston Martin, az Alpha Tauri és a Williams is többre vágyott, amikor lerántották a leplet az idei konstrukcióról.

Kiemelt kép: goodwood.com