Vizes szurkolók, izzadt játékosok, lüktető Vadnyugat-véna az 1990-es években – felkészül a World Series a Chase Field spektákulumára!

Miközben a sportolók verejték áztatva teljesítenek a Phoenix városában található Chase Fielden, a szurkolók egy része nem is a helyi klíma gatyarohasztó melegétől, hanem az egyik lelátó részéhez tartozó jakuzziktól csuromvizes.

Arizona híres a Grand Canyon Nemzeti Parkról, a Painted-sivatagról, a Barringer-kráterről, amely a világ legismertebb meteorbecsapódási nyoma. A 66-os útról is könnyen eszünkbe juthat a déli állam, az út, amely keresztülvág Arizonán is, mindamellett, hogy az Amerikai Egyesült Államok főútja, épp ezen a tájon tartogatta sokáig legrettegettebb hajtűkanyarját, ahol egy enyhébb szél is képes volt az autókat a mélybe sodorni – a sistergő meleg vidéken csak Véres 66-ként ismert az arizonai szakasz máig. A sok lenyűgöző és egyben félelmetes természeti adottság mellett nehéz nevet szereznie bármilyen más látványosságnak a vidéken, de a Chase Field-nek ez csak-csak összejött.

Az arizonai Phoenix nem csupán az egyik legnagyobb város az Egyesült Államokban, de messze-messze a legszárazabb, legforróbb hely is az országban (1990 nyarán egyszer 50 °C-ot is mértek a városban – ez máig a legmagasabb érték). Ennek tükrében talán senkit nem is lep meg annyira, ami amúgy óriási meglepetést okozhatna: a város ballparkja, mely egyébként Phoenix szívében található, a Chase Field, amely az idei MLB-döntő – a World Series – néhány mérkőzésének is otthont ad majd a harmadik találkozótól, néhány medence segítségével hűs lehetőséget nyújt a kíváncsi helyszíni nézők, szurkolók számára, hogy kedvencük, az Arizona Diamondbacks játékát még inkább élvezhessék.

Nem csupán a 66-os út aszfaltcsíkja véres – a Vadnyugat kapuja újra kinyílt 1997 nyarán

A Chase Field az 1990-es években épült, amikor az új baseballparkok építési hulláma zajlott. A legtöbb ekkor elkészült stadion szinte kivétel nélkül nyitott, ha úgy tetszik, teljes mértékben szabadtéri működésre készült, ám nem meglepő, fontos szempont volt, hogy ahhoz, hogy egy Phoenixben sátrat verő főligás franchise csapata folyamatosan tűrhető körülmények között baseballmérkőzéseket tudjon lejátszani, elengedhetetlen egy olyan park megvalósítása is, amelynek a tetejét be lehet fedni és ahol megteremthető bent az a klíma, mely a kilátogatók és a sportolók számára is élhetőbb.

Egész Észak-Amerika legforróbb városáról beszélünk ugyanis, ahol a baseball alapszakasza során a legmagasabb átlaghőmérséklet a 38 °C-ot is üti – márpedig az MLB-szezonok alapszakaszai április elejétől szeptember végéig húzódnak, amikor arrafelé a forróság tényleg hálózsákkal és sok-sok élelemmel jár. Ráadásul rendkívül sűrű, 162 mérkőzéses menetrenddel operál az alapszakasz, azaz a horrorisztikus kánikula egészségtelen is lenne mind a sportolók, mind a kilátogatók szempontjából, sőt magát a játékot is ellehetetlenítené.

A Maricopa megyei (Phoenix) felügyelőbizottság 1994 tavaszán jóváhagyta a megyei forgalmi adó 0,25%-os emelését, hogy a stadionfinanszírozás rájuk eső részét képesek legyenek kitermelni. Mindez akkor történt, amikor már eleve épp elég sok pénz hiányzott a megyei kasszákból, épp elég fontos projekt került parkolópályára, tehát borítékolható volt, hogy pláne a polgárok beleegyezése nélkül nem az örömmámor lesz Arizona reakciója a műveletre.

Amerika történelmét jócskán tarkítják azok a halálos párbajok, amelyeket többek között Arizona területén is vívtak a személyes becsület védelmében. 1997 augusztusában a történelem utolérte a Maricopa megyei felügyelőt is, Mary Rose Wilcoxot. Egy Larry Naman nevű hajléktalan férfi lelőtte a megyei igazgatóság egyik ülését épp elhagyó felügyelőnőt. Naman azzal érvelt a bíróságon, hogy az adónövekedés nemes egyszerűséggel indokolttá teszi azt, ami történt (mármint a támadást). Előlépett a nép puskacsövének. Namant persze 1998 májusában bűnösnek találták és elítélték; Wilcox egyébként annak ellenére, hogy megsebesült, túlélte a merényletet és máig életben van (a 74. életévének örvend).

A Chase Field végül elkészült és egy veszélyes vidéken a kényelem oázisa lett

A ballpark építése 1996-ban már elkezdődött, közvetlenül az Arizona Diamondbacks első szezonja előtt, 1998-ban készült el a komplexum.

A Chase Field (Forrás: travel.usnews.com)

A Chase Field volt csupán a harmadik MLB-stadion, amelynek néző- és játékterét szükség esetén kupolával be lehetett fedni, de az Egyesült Államokban még így is az első helyre került, mert a másik két kupolás MLB-pálya Kanadában készült el: az egyik máig használatban lévő a ligában, a torontói Rogers Center (Toronto Blue Jays), a másik pedig egy már megszűnt („Washingtonba átköltözött” franchise – napjainkban Washington Nationals) ballparkja volt, a montreali Olimpiai Stadion, ahol a Montreal Expos nevű baseballcsapat szállt meg 1977-től 2004-ig. A legtöbbeknek egyébként az Expos onnan lehet ismerős, hogy a világ egyik legnagyobb sportolója, a végül önmagát az NFL-ben megvalósító Tom Brady baseballjátékosként ott kezdte profi sportolói karrierjét és az Expos rosteréhez tartozott.

Azóta több aréna is készült, amely biztosítani tudja rossz idő esetén a fedett körülményeket: a Houston Astros hazai pályája, a Minute Maid Park is ilyen, valamint a Milwaukee Brewers, a Texas Rangers, a Seattle Mariners és a Miami Marlins játéktere is idetartozik (kivételt képez a Tampa Bay Rays jelenlegi stadionja, mely eleve fedett komplexum, funkcionálisan sem váltható szabadtérire). A Chase Fieldnek az is különlegessége, hogy sokáig az első és egyetlen olyan pálya volt, amely befedhetősége ellenére természetes füvet kapott borításként, mára ez már keveredett, változott kicsit.

Míg a pálya természetes borítású volt, fontos volt az is, hogy napfényhez jusson a felület. Általában nyitva volt a tetőtér, és csak mérkőzések előtt három órával zárták be, hogy mire elkezdődik az esemény, nagyjából 25 °C-ot érjenek el légkondicionálással. (Nagyjából 4-4,5 percet vesz igénybe a tető becsukása, hasonló technikával oldják meg, ahogy a felvonható hidaknál is eljárnak, ehhez 200 lóerő asszisztál.)

High life, thug life – de ha már Vadnyugat, emlékezzünk csak vissza, milyen volt, mikor Terence Hillt támadták meg fürdés közben

A Chase Field-nek van egy „uszodaszekciója” is, az outfield nagyjából jobb közepi oldalán két jakuzzi található, melyeket úgy lehet bérelni, mintha egy lakosztályról lenne szó. Mérkőzésenként 3500 dollárba kerül, hogy kólával vagy sörrel a kezedben várd, mikor repül feléd a labda, ha onnan szeretnéd nézni. Volt már példa párszor arra, hogy a vízben landolt a játékszer.

Az első hazafutásos medenceütő Mark Grace volt (1998 májusában – tehát túl sokat nem kellett várni az igazán nagy ütést kívánó avatásra). A Chicago Cubs egykori elsőbázis embere, aki nem csupán hazafutást ünnepelhetett a Chase Field-en, de azt is, hogy óriási ütése nem talált fejbe senkit a medencében. Grace beírta magát az MLB történetébe, az első játékos volt, akinek az ütését mesterséges víz nyelte el a stadionon belül és abból ráadásul hazafutás is lett – ha persze nem számítjuk, szezononként hányszor fordulhatott már elő, hogy egy gyanútlan söröspohárban habzott egy-egy hazafutást érő labda. Érdekesség, hogy Grace három évvel később a D-backs játékosa lett, ráadásul első szezonjában meg is nyerte a bajnokságot(!) az Arizonával, valószínűleg örömében meg is mártózott maga is a medencében utána. Játékoskarrierjét követően aztán egy évig edző is volt a csapat mellett.

Viszont nem Grace volt az első, akinek a labdája a medencében landolt, csupán az első, akié közvetlenül. A D-backs egyik ex játékosa 1998 áprilisában már juttatott el labdát a medence vizébe, csak az ground rule double volt: azaz nem közvetlenül került pályán kívülre (így nem hazafutást ért), hanem duplabázist érő, a játéktér részéről átpattanó labda volt. Matt Williams jegyezte.

Utóbbiból Stephen Vogt ütése víz alatti kameraállásból is megtekinthető:

Az Isten megbocsát, én nem című 1967-es film, ha már cowboy-mozi, a földrajzi és történelmi témához is illeszkedik. Van benne egy ikonikus jelenet, amikor a Terence Hill által alakított karaktert (Hill egyébként tehetséges úszó volt) megzavarják fürdés közben és szépen rendet is rak. Megnéznénk mindnyájan valószínűleg Terence Hillt, hogyan reagál egy medencés homerunra. Az sem kizárt, hogy visszafejelné, vagy egy karaterúgással valamelyik bázis felé indítaná el a labda röppályáját.

Az idei szezon döntője

Adott már otthont a Chase Field nagy mérkőzéseknek, döntőknek, abból már sejthető is lehetett ez, hogy említésre került korábban, 2001-ben World Seriest nyertek – egyébként akkor mind a négy hazai mérkőzésüket behúzták, így verték meg végül hét találkozón a New York Yankees akkori csapatát. Óriási dolog volt, mert a Yankees akkor már zsinórban a negyedik bajnoki címét hódíthatta volna el, de még újnak és „veszélytelennek” számító franchise legyőzte őket a döntőben.

A 2023-ban, a magyar idő szerint október 28-án, szombat éjjel 2-kor startoló döntő mérkőzéseiből hármat rendez(heti) majd a Chase Field. A harmadik és a negyedik meccs otthona Phoenixben lesz, és amennyiben szükséges lesz az ötödik találkozó is (arra azért bőven van esély), az is még marad a tűzforró övezetben. Ki tudja, hány labda landol majd megint a medence vizében?

Izgalmas és semleges nézők számára igazán kecsegtető döntőnek nézünk elébe, hiszen mind az Arizona Diamondbacks, mind a Texas Rangers olyan franchise-ok, amelyek jó ideje szenvedtek nihiltől, sikertelenségben, de idén mégis mindketten nem csupán a play-off küzdelmeibe jutottak be, hanem a döntőbe is. Ráadásul azt nem mondhatni, hogy túlteljesítettek volna: az elődöntők során mindkét együttes a liga papíron legerősebb csapatait búcsúztatta (a két tavalyi döntőst különben). A Rangers a Houston Astrost rendezte le; Bruce Bochy menedzselésével ez aligha megy csodaszámba, még ha tekintélyt parancsoló tény is; a francia származású menedzser az MLB történetében az egyetlen, aki két különböző csapat élén is elérte a 900 győzelmet, a San Francisco Giants-szel pedig a 2010-es évek első felében háromszor nyert bajnokságot. A D-backs pedig a Philadelphia Philliest küldte haza, akik ugyan sokakat fektettek már két vállra óriási ütéseikkel (többnyire ez a vesztük is, kisebb, taktikus húzásokra alig hajlandóak, még ha praktikus is lenne), de Torey Lovullo menedzser és stábja eszén az erőütések nem nagyon jártak túl.

Ha már stadionok, és ha már döntő, a másik oldalon is lesz érdekesség. A Rangers arlingtoni komplexuma, a Globe Life Field új építésű aréna, 2020-ban nyílt meg és a Covid-időszak alatt már vívtak itt play-off-mérkőzéseket, sőt döntőt is, persze mindkettőt az akkor igencsak gyengélkedő Texas nélkül. Valószínűleg egyetlen Rangers-szimpatizáns sem gondolta legmerészebb álmaiban sem, hogy három évvel később újra döntőt láthat Arlingtonban, pláne a saját csapatával.

Kitekintés – végülis, egy jó baseballjátékos is olyan, mint egy ravasz róka

Az amerikai ballparkokról egyébként rengeteg érdekességet lehetne még bemutatni. A Houston Astros már említett környezete például egy minivasútról híres, amely a lelátó egyik oldalán elindul és vonatfütty tölti be a stadion terét hazafutásnál. Kansasban a Royalsnál egy szelídebb vízesés csorog a az egyik oldalon. A Colorado Rockiesnál pedig tavaly decemberben rókákat kaptak lencsevégre a pályán és a lelátón. Talán még a szurkolóknál is jobban érezték magukat!

Kiemelt kép: mlb.com