30 for 30: This is What They Want – „Én nem azért játszottam, hogy barátokat szerezzek”

Jimmy Connors 39 évesen azzal vágott neki az 1991-es US Opennek, hogy talán megy egy-két kört, ezzel téve szebbé a karrierje befejezését. Végül azonban egészen az elődöntőig jutott, mégpedig egy olyan menetelésnek köszönhetően, amely a karakterének minden pozitív és negatív aspektusát felszínre hozta.

null

A 30 for 30 43. epizódjának célkitűzése kettős: Brian Koppelman és David Levien egyszerre akarja bemutatni Jimmy Connors ellentmondásos személyiségét, és azt, hogy a hozzá hasonló sztárok (például a filmben is megjelenő John McEnroe) hogyan változtatták meg az egész teniszvilágot. Connors különlegességét a filmben több újságíró és egykori játékostárs is alátámasztja, miközben képeket látunk az 1991-es menetelésről.



„A tenisz alapvetően kékvérű sport”


– fogalmaz az ESPN egyik újságírója a filmben, és látva a nem sokkal később megjelenő, a sportág origóját bemutató képsorokat, ennek igazságtartalmát aligha kérdőjelezhetjük meg. Mivel a tenisz drága sport, kezdetben valóban csak az elitnek volt lehetősége űzni, épp ezért a profi versenyzők is ebből a körből kerültek ki.


Ám épp a 80-as években indult gyökeres változás e tekintetben: több olyan játékos is pályára lépett, aki egyszerűen szólva fittyet hányt a rigorózus elvárásokra. Ütőket törtek, vitatkoztak a bíróval, folyamatosan hergelték a közönséget. Ez pedig kétségtelenül új volt a közegnek – voltak, akik lelkesen fogadták a jövevényeket, de olyanok is, akik minden porcikájukkal tiltakoztak az újítások ellen.



„Az egész jelenségben volt valami elitellenesség. Az az érzés, hogy van egy srác, aki közülünk való, és megmutatja azoknak, akik minket sem kezeltek egyenrangúként”


– foglalja össze az egyik megszólaló Connorsék jelentőségét.


A film azonban nemcsak ilyen szempontból mutatja be Connorst, szakmai meglátásokat is kapunk a játékossal kapcsolatban. Patrick McEnroe – amellett, hogy méltatja a nagy rivális sokat emlegetett fonákját – kiemeli, hogy Connors sokkal agresszívebb és jobb röptéző volt annál, mint ahogyan kezelte őt a közvélemény. Emellett persze a mindent felülíró akaratba is beleláthatunk.



„Én nem azért játszottam, hogy barátokat szerezzek. Én meccseket akartam nyerni, és elfogadtam, ha valakinek nem tetszett az, ahogyan küzdök.”



A hosszú bevezető után aztán végigszaladunk az 1991-es US Open legfontosabb mérkőzésein. Connors a korábban említett Patrick McEnroe ellen kezdte meg a szereplését, és rögtön egy olyan mérkőzés következett, amelyen 0–2-es szetthátrányból kellett fordítania.





„A testvérem soha nem játszott olyan jól, mint ebben a két szettben”


– fogalmazott John McEnroe, és maga Patrick is elismerte, hogy ritkán volt ennyire összeszedett. Connors azonban szépen lassan kezdett visszajönni a mérkőzésbe. A meccs elhúzódott, már bőven az éjszakában jártunk, a pályán lévő teniszező legendás testvére el is ment aludni, pedig félt tőle, hogy mire reggel felkel, már csak a rossz eredménnyel szembesülhet.


Connors három körrel később, Aaron Krickstein ellen játszott mérkőzésének pedig máig tartó következményei vannak, hiszen a két játékos azóta sem beszélt egymással, ennek pedig saját bevallása szerint is elsősorban Connors az oka. Volt a találkozón egy kérdéses pont, amit utóbbi zokon vett, emiatt pedig teljesen elvesztette a fejét, és végül ugyan a találkozót megnyerte, egy barátot elveszített (korábban kifejezetten jó viszonyban volt a két játékos).


Brian Koppelman és David Levien remek epizódot hozott tető alá, amelyben a meccsfelvételek és a megszólalók nagyjából egyenlő arányban oszlanak el. Munkájuk sporttörténeti dokumentumként és egy különleges személyiség portréjaként egyaránt megállja a helyét.



A 30 for 30 dokumentumfilm-sorozat e részeiről írtunk eddig ajánlót:


2. rész (The Band That Wouldn’t Die): „Nem tudom nézni, hogy egy férfi sír”

5. rész (Without Bias): „Az ártatlanságunkat vették el”

9. rész (Guru of Go): Az edző szent őrült

10. rész (No Crossover. The Trial of Allen Iverson): Mi történt azon az estén?

16. rész (The Two Escobars): „A nemzeti büszkeségünkért játszottunk”

17. rész (The Birth of Big Air): Mindig magasabbra vágyott

21. rész (Unmatched): Az ellenfelem a barátom

23. rész (Into the Wind): Széllel szemben

24. rész (Four Days in October): Aki látta, nem feledi

25. rész (Once Brothers): „Kosárlabdázók vagyunk, nem politikusok”

26. rész (Tim Richmond: To the Limit): Autóversenyző Hollywoodból

28. rész (The Best That Never Was): „Nem futball volt, gyógyulás”

31. rész (Broke): „Pénzt keresni könnyű, megtartani nehezebb”

33. rész (There’s No Place Like Home): „Hogyan árazod be a történelmet?”

36. epizód (You Don’t Know Me): Min múlik a siker?

39. epizód (Hawaiian: The Legend of Eddie Aikau): Természetes közegük a víz

42. epizód (Big Shot):„Két dolgot csináltak. Rekordokat döntöttek és nyertek”

 


Kiemelt kép: ESPN