A Copa América legemlékezetesebb döntői
A dél-amerikai kontinenstorna történetében megannyi emlékezetes pillanat született, sok esetben a tornagyőzelem sorsa is különleges körülmények közt dőlt el. Az idei Copa Américát várva felidézünk öt döntőt a múltból, amelyekre bizonyára örökké emlékeznek majd a szurkolók. A legemlékezetesebb finálékat az időben visszafelé haladva, a három évvel ezelőttitől kezdve szedtük össze.
A 2021-es Copa América mérkőzéseit a koronavírus-járvány miatt zárt kapuk mögött rendezték, de a döntőben már 7800-an jelen lehettek a hatalmas riói Maracanában. A kontinens két nagy riválisának egymás elleni döntőjét Argentína 1–0-ra nyerte Brazília ellen, miután a döntők specialistája, Ángel Di María egy nagyszerű átemelős gólt szerzett az első félidő derekánál. Argentína ezzel az 1993-as Copa-győzelem után 28 évvel nyert újra nagy nemzetközi trófeát, Lionel Messi pedig az első trófeáját ünnepelhette a felnőttválogatott tagjaként. Az ősi rivális futballszentélyében aratott siker akkora lökést adott Lionel Scaloni csapatának, hogy az argentinok másfél évvel később a világbajnoki címet is elhódították.
Chile a két kontinensbajnoki címét egymást követő két évben nyerte 2015-ben és 2016-ban, miután a döntőben mindkétszer tizenegyesekkel győzte le az argentinokat. Az Egyesült Államokban rendezett centenáriumi tornán a La Roja nem kapott gólt az egyenes kieséses szakaszban, a döntőben a 0–0-s döntetlen után diadalmaskodott tizenegyesrúgásokkal. A párbaj első körében Arturo Vidal és Lionel Messi is hibázott, ezt követően a chileiek már nem rontottak többet, az argentinok részéről viszont Lucas Biglia sem tudott túljárni Claudio Bravo eszén. A torna gólkirályát a végső győztes adta, Eduardo Vargas hat góllal zárta az akkori Copát. Az argentinok egymás után két döntőt vesztettek el, Messi egyre több kritikát kapott hazájában, és talán ő maga is azt hitte, hogy soha semmit nem nyerhet a válogatottal, ezért a torna után lemondta a nemzeti csapatban való szereplést. Nem sokkal később meggondolta magát, és néhány évvel később minden idők egyik legjobb játékosa sok-sok szenvedés után hazája válogatottjával is páratlan sikereket ért el.
A 2007-es venezuelai Copa América döntőjébe szintén a két nagyágyú, Brazília és Argentína jutott el. Az argentinok százszázalékos teljesítménnyel kerültek a fináléba, miután a negyed- és az elődöntőt is fölényes sikerrel vették, a selecao viszont csak tizenegyesekkel abszolválta az előző meccsét. Ennek ellenére a várt gigászi összecsapás jóval egyoldalúbb küzdelmet hozott, a brazilok a negyedik perctől végig vezettek és 3–0-ra kiütötték az Albicelestét. Júlio Baptista már a meccs elején kipókhálózta Roberto Abbondanzieri kapuját, majd az argentinok hiába igyekeztek, Juan Román Riquelme csak a kapufát találta el, a szünet előtt a menteni igyekvő Roberto Ayala öngólt vétett, a második félidő derekánál pedig Dani Alves találata alakította ki a végeredményt. A három évvel azelőtt tizenegyesekkel megszerzett aranyérem után Brazília 2007-ben jóval simábban intézte el legnagyobb ellenlábasát, és ezzel akkor az utóbbi öt Copából a negyediket nyerte meg.
Miután az 1993-as tornától bevezették a tizenegyespárbajt, a finálé először 1995-ben dőlt el ezen a módon – azóta összesen négy alkalommal volt erre példa. Az uruguayi torna döntőjében a házigazda 1–1-es döntetlen után tizenegyesrúgásokkal múlta felül a nagyszerű kerettel rendelkező Brazíliát, miután a rendes játékidőben Túlio góljára Pablo Bengoechea válaszolt, majd a tizenegyesrúgások során egyedül az Újpest FC későbbi játékosa hibázott, így Uruguay hazai közönség előtt koronáztatott meg. Enzo Francescoliék Uruguay 14. kontinensbajnoki címét szállították – azóta csak további egy alkalommal diadalmaskodtak.
Egyfajta kakukktojás az 1963-as Dél-Amerika-bajnokság, ugyanis a fentiekkel ellentétben a bolíviai viadalon nem rendeztek klasszikus döntőt, a hét résztvevő körmérkőzésekkel döntött a helyezések sorsáról. A házigazda Bolívia a magaslati körülmények közt mindenkivel szemben jobban élvezte a hazai pályát, és az első mérkőzés döntetlenje után mind az öt további összecsapását megnyerte és behúzta a bajnoki címet – először és eddig utoljára. A La Verde az utolsó mérkőzésén őrületes csatában aratott 5–4-es győzelmet a negyedik helyen záró Brazília ellen. A döntővel felérő mérkőzésen a bolíviaiak már 2–0-ra és 4–2-re is vezettek, azonban a brazilok mindkétszer egyenlítettek, majd Máximo Alcócer a 86. percben szerezte a győztes találatot, mellyel Bolívia bebiztosította az aranyérmet. A magaslati ország a legjobb eredményét érte el a tornán, a második hazai rendezés alkalmával, 1997-ben ezüstéremig jutott, miután elvesztette a brazilok elleni döntőt.
A szerző a Futballtangó nevű blog szerkesztője. További érdekességek, aktualitások az argentin és a dél-amerikai labdarúgás világából:
Kiemelt fotó: Give Me Sport
Szerző
