A Ferencváros és a Zalaegerszeg korábbi edzője mentette meg a Zürich idényét
Ricardo Moniz októberben csatlakozott a svájci csapat utánpótlásához, akkor talán még ő sem gondolta, hogy az idény végén ünnepelt sikeredző lesz a felnőtteknél. Az utolsó öt mérkőzésre kapott megbízást, amivel élt is, így nemcsak Konferencialiga-szereplést harcolt ki, de egy új, kétéves szerződést is.
A 2023–24-es évadot még a horvát bajnokságban kezdte Ricardo Moniz, de a Slaven Belupónál – kár szépíteni – megbukott, miután az első hét mérkőzésén csak egy győzelmet tudott felmutatni. Szeptemberben el kellett hagynia a csapatot, de októberben már ismét dolgozott, méghozzá az FC Zürich kereste meg, hogy dolgozzon a fiatalokkal egyéni fejlesztőedzőként. A holland szakember – bár Magyarországon nem, vagy nem mindig tudta végigvinni az elképzeléseit – Európában elismert ifjúsági edzőnek számít, hiszen korábban Németországban és Hollandiában is dolgozott egyéni képzésekért felelős trénerként, illetve a múlt évtized elején a Red Bull Salzburgnál is alaposan növelte a reputációját.
A korábbi Ferencváros- és ZTE-tréner januárban már a svájci harmadik vonalnak megfelelő Promotions League-ben dolgozott az U21-es csapat szakvezetőjeként, de az első csapatnál eluralkodó káosz miatt április derekán már a felnőttek kispadján találta magát. A 13-szoros bajnokcsapatnál azután kezdtek el szétesni a dolgok, hogy a dán Bo Henriksent februárban kivásárolta szerződéséből a német Bundesligában szereplő Mainz, de az addigi asszisztense, Murat Ural nemcsak javítani, de tartani sem tudta a korábbi eredményességet, így a csapat egyre lejjebb ereszkedett a táblázaton és a 33 mérkőzéses alapszakaszban épp csak a felsőházat jelentő hatodik helyen zárt. Az utolsó – immár rájátszást jelentő – mérkőzésre tehát jött Moniz, és többet adott, mint amire előzetesen bárki számíthatott.
Elsőként a későbbi bajnok és címvédő Young Boys csapatát fogadták a Letzigrundon, és noha bátor támadójátékot mutattak be, egy 48. percben kapott piros lap megpecsételte a sorsukat, így végül 2–0-ra kikaptak. Moniz átalakította a csapatot, és a korábbi 4–2–3–1-es hadrendről átálltak egy sokkal támadóbb felfogású 4–3–3-ra, magas presszinggel, ami létszámazonosság mellett egyenrangú partnerré tette csapatát.
A 35. fordulóban a Winterthur vendégeként ismét változott a csapat hadrendje, ezúttal két csatárral és egy rombusz alakzatban elhelyezkedő középpályássorral próbált eredményes lenni a Zürich, és noha korán hátrányba került, végül három gólt szerezve fordított és nyert. Ezúttal a széljátékról a fel-le rohangáló védők gondoskodtak, és a találatok is a beadásaik után születtek. A fordítás egy héttel később is sikerült, amikor Bolla Bendegúz csapatát, az Európa-ligában is látott Servette-et verték 0–1-ről 2–1-re, a jól bevált 4–4–2-ben.
A Lugano elleni mérkőzés esetleges megnyerésével megteremthette az esélyét a Zürich, hogy az utolsó fordulóban az európai kupaszereplésért lépjen pályára, és mivel addigra az ellenfél már elveszítette az esélyét a bajnoki aranyéremre, a motivációs különbségek is őket segítették. A csapat jól kezdett, hamar vezetéshez jutott, a második félidő elején megduplázta az előnyét, így a vendégek hajrában esett szépítő gólja már csak az eredmény kozmetikázására volt jó (2–1). A döntés az utolsó fordulóra maradt. Ahhoz a St. Gallenhez látogattak, amely egy győzelemmel szintén a negyedik helyen zárhatott volna. Az első gólt a hazai zöld-fehérek szerezték, de ahogy Moniz regnálása alatt már többször megtörtént, ismét fordítani tudott a csapat, és kiharcolta az Ekl-indulás (ősztől már csak Konferencialiga) jogát.
A vezetőség sem maradt hálátlan, azonnal véglegesítette a kitörő népszerűségnek örvendő beugró hollandot, aki megmentette a látszólag széthullott idényt.
Az 59 éves edző mérlege tehát 5 mérkőzésen: 4 győzelem és 1 vereség, 9 rúgott és 6 kapott gól, és ami ennél is beszédesebb, sorozatban négy győzelemmel zárták a Super League küzdelmeit.
A csapatban nincsenek túlzottan ismert sztárok, de a balhátvéd, Fabio Daprela neve azért sokaknak ismerős lehet, miután évekig szolgálta a Palermót vagy a Bresciát Olaszországban. Rajta kívül koszovói, mali, guineiai és kongói válogatott játékosaik vannak, de ők is alig-alig szerepeltek eddig nemzeti csapataikban. Érdekes, hogy az FC Portótól talán búcsúzó edző, Sergio Conceicao legkisebb fia, Rodrigo 2023 nyara óta a csapat tagja, és Moniz is alapemberként számolt vele.
Moniz és a nemzetközi porond
Bár hazánkban nem volt alkalma az európai versenysorozatokban megmutatni a tudását, vannak szép sikerei. 2011 őszén például a Red Bull Salzburg edzőjeként bejutott az Európa-liga csoportkörébe, ahová három selejtezőkörön át vezetett az út. Az F-csoportban pedig az Athletic Bilbao és a Paris Saint-Germain mellett a szlovák bajnok Slovan Bratislava volt az ellenfelük. Ma is azt gondolnánk egy ilyen négyesről, hogy a Bilbao és a PSG kéz a kézben megy tovább, de az osztrák csapat másképp gondolta, és beleköpött a nagyok levesébe. Igaz, hogy ez a Salzburg még nem a mostani Salzburg volt, és a PSG sem volt az, aminek ma ismerjük, de ettől még bravúr: az osztrák csapat a későbbi döntős Bilbao mögött, a franciákat és a pozsonyiakat megelőzve második helyen végzett, így mehetett még egy kört tavasszal is. Igaz, abban már sok köszönet nem volt, az ukrán Metaliszt Harkiv összesítésben 8–1-re gázolta el a későbbi ferencvárosi kedvenccel, Leonardóval felálló „bikás” csapatot.
Moniznak ugyanakkor van még egy érdekes története a nemzetközi poronddal, méghozzá kissé váratlan helyen, Szlovákiában, ahol rövid ideig a Trencsén edzőjeként dolgozott a 2018–19-es idényben. Az Európa-liga első selejtezőkörében összesítésben 3-1-gyel sikerült felülmúlniuk a montenegrói Buducsnoszt Podgoricát, majd azzal borították a papírformát, hogy kiejtették az esélyesebbnek tartott lengyel Górnik Zabrzét (1–0, 4–1). Jutalmuk a nagy Feyenoord volt, de nemcsak a körítés és a szurkolótábor kezelte ünnepként a mérkőzést, hanem valószínűleg a holland sztárcsapat is, és a nagyon csúnyán belenéztek egy 4–0-s pofonba. A visszavágón a Giovanni van Bronkchorst dirigálta, és többek között Robin van Persie-t soraikban tudó rotterdamiak hazai környezetben sem tudták megtörni a Moniz-csapat ellenállását, és szégyenszemre csak 1–1-re végeztek. Na és tudják, ki volt annak a párharcnak a hőse? Az az Antonio Mance, aki összesen négy trencséni gólt vállalt az ötből, és aki ma már Zalaegerszegen rúgja a gólokat. Sajnos a folytatás már nem sikerült ilyen fényesre, az álmok netovábbját jelentő csoportkör kapujában az AEK Larnaca elgáncsolta a szlovák csapatot. Trencsénben 1–1-es döntetlen született, majd a visszavágón 3–0-ra nyertek Andoni Iraola tanítványai.
Az FC Zürichnél nyilván nehéz még megjósolni, hogy mire lehet képes a kontinentális selejtezőkben, de egy jó sorsolás messzire repítheti őket. Az elmúlt hetek bebizonyították, Ricardo Moniz a megfelelő ember a projektjükhöz, amit a 2026-ig meghosszabbított szerződése is igazol. Ancillo Canepa a klub elnöke a következőket mondta a bejelentésekor:
„Természetesen rendkívül boldogok vagyunk, hogy egy ilyen tapasztalt, elkötelezett és hozzáértő személyiség, mint amilyen Ricardo, továbbra is vezetőedzőként fog gondoskodni az első csapatunkról.”
A holland tréner kontinentális kalandozásairól korábban mi is közöltünk összeállítást, hiszen annak ellenére, hogy sem Budapesten, sem a zalai megyeszékhelyen nem tudott kiteljesedni a munkája, mindkét állomáshelyén szerették a szurkolók és a játékosok is. A magyar labdarúgás egyik színes és érdekes figurája volt, aki külföldön ismét bizonyítani tudta rátermettségét, és ez talán kárpótolja azért, hogy egy évvel ezelőtt a Magyar Kupa döntőjébe vezette csapatát, de a döntőben már nem ő dirigálhatott. Nem tudhatjuk, hogy miként alakul a jövő, de ha egyszer újra lehetőséget kap a magyar futballban, talán érdemes lenne hagyni, hogy egy projektet végigvigyen, ha erősebb nyugati bajnokságokban évtizedek óta hívják és alkalmazzák (PSV Eindhoven, Tottenham, Hamburg, RB Salzburg és most Zürich), akkor talán lehet, hogy mégiscsak konyít valamennyire a labdarúgáshoz. Most megteremtette magának az esélyt, hogy valami emlékezeteset alkosson egy patinás klubnál, és van egy olyan érzésünk, hogy élni is fog vele.
Kiemelt fotó: fcz.ch
Szerző
