Antiguoko, Baszkföld büszkesége, ahol klasszis játékosok és edzők teremnek
Akad egy kis klub Spanyolország egyik legkisebb tartományában, Gipuzkoában, amelynek nincs profi csapata, mégis a figyelem középpontjában áll mostanában. Persze ez nem csoda, hiszen olyan játékosok fordultak meg itt, akik nem csak a pályán, de az oldalvonal mellett is bizonyítják az utóbbi időben a rátermettségüket. Xabi Alonso, Unai Emery, Mikel Arteta, Andoni Iraola és Julen Lopetegui is megfordult itt, de egyébként is jellemző, sok sikeres pályafutás elindításában vállalnak szerepet.
Avatatlan szemnek bizonyára elég nehéz lenne megtalálnia Gipuzkoát Spanyolország térképén, mert ez a harmadik legkisebb tartománya az ibériai országnak. Nem lakják nyolcszázezren sem, viszont van tengerpartja és alig félórányi autóútra fekszik a francia határtól. A környék büszkesége a Real Socieadad csapata, amely amellett, hogy legendás rivalizálásban van a szomszédos Athletic Bilbaóval, egy ideje Európába is elviszi a LaLiga jó hírét, hiszen a most futó szezonban is a Bajnokok Ligájában szerepelt. Noha róluk nem mondható el, ami a szomszédvárról, hogy csak baszk játékosokra építkezve próbálnak eredményesek lenni, a szurkolók szenvedélye ettől még nem kisebb a csapat irányába. Mindamellett van a közelben egy olyan kiscsapat, amelyet mostanában egyre nagyobb érdeklődés övez, miután sorra termeli a nemzetközi szinten is keresett és eredményes edzőket.

Ez a klub nem más, mint az Antiguoko, amely anyagi és infrastrukturális lemaradása miatt meg sem próbál versenyezni a környék gigászaival és csak U18-as szintig versenyeztet. Viszont folyamatosan kiszolgálja a La Realt (amely elnevezés ott nem a Madridot, hanem a Sociedadot illeti meg) és az Athleticet. Szinte minden évben lerabolják őket és vannak korosztályok, ahonnan akár 8-10 játékost is elvisznek egy-egy szezon során. Erről a nehézségről mesélt tavaly a Sky Sportsnak Roberto Montiel, a klub alelnöke:
„Az előző szezonban tizennégy játékosunk szerződött a Real Madridhoz, a Sociedadhoz vagy a Bilbaóhoz. A 2008-as születésű Alevin-csapat (ez az U12-esek megfelelője) tizenhat játékosából kilenc ma már profi klubnál van. Amikor elveszítettük ezeket a játékosokat, azonnal újakat kellett beépítenünk a helyükre. Volt olyan, hogy egy ekkora átalakulás után a következő szezon első meccsét a Sociedaddal játszottuk és úgy győztük le őket, hogy a csapatuk felét a tőlünk megszerzett futballisták alkották…”
Nos, igen, valamit biztosan jól csinálnak, hiszen Andoni Iraola, Mikel Arteta és Xabi Alonso is itt nevelkedett, illetve Aritz Aduriz is megfordult itt korábban. Arteta 15 éves volt, amikor elhagyta a klubot a Barcelona hívására, ugyanakkor sosem feledkezett meg a nevelőegyesületéről és amikor aláírta – még tinédzserként – az első szponzori szerződését egy sportszergyártó vállalattal, belefoglaltatta a megállapodásba, hogy edzésfelszereléseket biztosítsanak az Antiguoko számára. Biztos, hogy van valami különleges viszonya a klubnak a korábbi nagyjaival, mert nem csak Arteta az, aki rendszeresen visszatér, Alonso és Iraola is időt szakít a látogatásra, ha a sűrű versenynaptár lehetővé teszi. Iraola ma már a Bournemouth AFC-nél Kerkez Milos főnöke többek között és bár játékosként az Athletic Bilbaóval azonosítjuk, miután 510 meccset húzott le piros-fehérben, valójában játékosként is az Antiguokónál kezdte a karrierjét, illetve tulajdonképpen edzőként is, hiszen miközben az UEFA Pro Licenc elvégzésére készült, az itteni U18-as csapatnál szerzett gyakorlatot. A sikerek vélt okairól is szót ejtett Roberto Montiel:
„Az igények, amiket a gyerekekkel szemben támasztunk és a fegyelem, amit elvárunk, segíti őket a fejlődésben. Általános tapasztalat, hogy amikor egy gyerek kirepül tőlünk, később azt mondja, hogy az új csapatában máshogy mennek a dolgok. De ugyanígy van akkor is, amikor a fiatalok megérkeznek hozzánk, elsőre nagyon meglepődnek az edzések intenzitásán és azon, ahogyan a játékosoknak szenteljük magunkat. Mi egy kis klub vagyunk, ismerjük a gyerekeinket, ezért szoros kapcsolatot ápolunk velük.”
Ugyanakkor segítségükre van a híres baszk mentalitás és akaraterő is:
„Ez egy kulcsfontosságú dolog, ami a javunkra válik. Máshol nem ugyanazzal az energiával játszanak, inkább a szépségre és a technikára helyezik a hangsúlyt. Nem ugyanaz az elképzelése például egy valenciai gyereknek, mint a mieinknek, mert nálunk minden meccset úgy fognak fel, mintha csatába mennének, ezért a mi stílusunk sokkal agresszívabb és a fizikai küzdelemről is szól. Hogy egy példát említsek: ha egy baszk csapat a Real Madriddal játszik, lehet, hogy nem nyer, de ami a második labdákat, a párharcokat, az agressziót és a labdáért folytatott küzdelmet illeti, nos, mindig ott lesznek az ellenfél nyakán.”

Sokan mondják, hogy Baszkföld valahogy más. Az emberek is mások, keményen dolgoznak, de tisztességesek és nagyon elhivatottak annak ellenére, hogy nem feltétlenül a legjobb az életük. Épp ezért nagy büszkeség számukra, ha egy baszk csapat sikeres a nagyobb, gazdagabb riválisokkal szemben. Arteta, Iraola és Alonso ugyanezt az elhivatottságot vitte át a játékoskarrierjébe, ma pedig Emeryhez és Lopeteguihez hasonlóan ugyanezek az erények határozzák meg őket edzőként is. Ez a mentalitás már egészen kicsiként a gipuzkoai gyerekek sajátja lesz: nyerhetsz vagy veszíthetsz, de mindig küzdeni kell. Andoni Iraola szerint ez a helyi futballkultúra alapja.
„Szorgalmasak vagyunk. Nem csak a futballban, hanem az élet minden területén, mert nem spóroljuk ki a munkát semmiből. Edzőként különösen segít ez a mentalitás. Ugyanakkor ez az alap, hajlandónak kell lenned minden egyes nap fejlődni és bizonyítani. Csak így lehet előrelépni.”

Érdekesség, hogy Alonso 1981-ben, Iraola és Arteta pedig 1982-ben született. Ezek az évek éppen egybevágnak a baszk labdarúgás aranykorszakával. Ebben a két évben ugyanis a Sociedad, a következő kettőben pedig a Bilbao lett a spanyol bajnok. Talán ennek is köszönhető, hogy ők egy igen felfokozott miliőben kezdték el megtenni az első lépéseiket a futballban. Tekintve, hogy a La Real azóta sem ért fel a csúcsra, érthető, hogy az emberek szenvedélye és éhsége megmaradt. Noha kézilabdát és kosárlabdát is tanulhatnak a gyerekek a baszk iskolákban, mindenki futballozni szeretne igazából. A sportágat körülvevő őrület talán egész Európában egyedülálló, ugyanakkor nélkülözhetetlen ahhoz, hogy mindig meglegyen a kellő utánpótlás. Ugyanis a baszkok különösen büszkék a saját fiaikra és a hagyományaikra. Fontos, hogy a helyi jellemzőket, az identitástudatot és a hagyományokat megőrizzék évtizedeken át. Talán emiatt is lehetséges, hogy a Real Sociedad a 2022-2023-as idényben úgy jutott be a Bajnokok Ligájába, hogy a keretében 17 helyi kötődésű, a klub akadémiáján nevelkedő játékos szerepelt. Az pedig már csak hab a tortán, hogy közülük négyen az Antiguoko játékosaiként ismerkedtek meg a labdarúgás alapjaival.
Ki tudja, talán egyszer belőlük is nemzetközi hírű edző lesz, akik továbbviszik az égszínkék nevelőegyesület már így is igen jelentős hírnevét.
Kapcsolódó cikkek

Egy új baszk sikerkorszak kezdete vagy csak egy újabb fellángolás? A Real Sociedad sztori

Fel-feltekerik a maximumra az intenzitást – San Sebastianban jól időzítik a matekot
Kiválóan szerepel, de talán mégis kevesebb figyelmet kap az idényben a Real Sociedad. Imanol Alguacil legénysége nagy mértékben a saját nevelésekre alapozva remekel a Bajnokok Ligájában és a spanyol bajnokságban is. A látványos futball, melyet egy semleges néző is élvezhet, igazi értékteremtés a mai labdarúgásban, és ráadásul eredményekkel is párosul.