A francia-katalán barátság jegyében – UE Bossost

Első rész: Az adómentes olasz exklávé és az AP Campionese története

Második rész: Wales és Anglia közös erejével – The New Saints FC

Festői környezetben, a Garonne folyó partján, a Pireneusok Aran völgyében, 712 méterrel a tengerszint fölött található a katalán kis falu, Bossost (egészen pontosan: Bossòst). Spanyolország Lleida tartományában, a francia határ közvetlen közelében járunk, ahol a turizmus a húzóágazat, és ahol a környék legszebbnek ítélt római korból megmaradt épületeivel találkozhatunk. Itt valamivel több, mint ezer katalán lakos békésen éli a mindennapjait. A kicsiny lélekszámú település egykoron szenvedett a földrajzi elhelyezkedése miatt, hiszen a Viella-alagút megnyitása előtt a régió a havazás miatt akár hat hónapig is elszigetelődött Lleidától, ami okán sokkal szorosabb a kapcsolatuk a határon túli, francia településekkel.

Ez volt alighanem jórészben az oka annak is, hogy 1927-ben a Manuel Huguet – az egyik helyi cég titkára – által megalapított, Union Esportiva de Bossost egyesületet a francia labdarúgó-szövetséghez jegyezték be. A helyi futballklubról az első feljegyzéseket még 1914-ből őrzik, ekkor már a környékbeli helységek legjobbjai össze-összemérték tudásukat, szervezett keretek között a klub a franciaországi Haute-Garonne megye bajnokságaiban szerepel – lassan egy évszázada.

A kezdeti évekről nem sok hivatalos irat maradt fenn, de azt tudni lehet, hogy az elnöki széket elsőként elfoglaló Manuel Huguet majd három évtizeden át irányította a klub mindennapjait, mígnem a fia, Marcel vette át a helyét. Ekkortájt a klubnak még párizsi bejegyzést kellett eszközölnie évről évre, mint határon túli együttes, amely szeretne továbbra is az egyik dél-franciaországi regionális ligában szerepelni. Az 1950-es évektől már Toulouse lett a központ, ahol ezt intézték, így sokkal kényelmesebbé vált az ő helyzetük is.

Aztán 1974-ben kizárták őket a francia ligarendszerből, és nyolc esztendőn át a község együttese nem szerepelt egyik hivatalos bajnokságban sem. Ekkor indult útjára a High Mountain Championship elnevezésű nem hivatalos bajnokság, amely a környékbeli, szintén kizárt csapatokat gyűjtötte össze. A katalán kiscsapat a legsikeresebb időszakát ennek a sorozatnak köszönheti, ugyanis 1978-ban és 1979-ben megnyerték a kiírást, majd a következő két évben ezüstérmesként zártak. Ez a nyolc év volt az, amikor más spanyol (katalán) csapatokkal is összemérték az erejüket versenyszerű keretek között.

Az 1982-es csapat (Forrás: UE Bossost)

1982-ben aztán José Batistával az elnöki székben visszatértek a francia ligarendszerbe, ahol Haute-Garonne megye 3. osztályában indulhattak el. Rögtön bajnoki címmel zárták az újbóli jelenlét első idényét, ráadásul megnyerték a Comminges-kupát is – ez egy tartományi torna a nem profi csapatoknak –, melynek fináléjában a három osztállyal feljebb játszó EFC Aurignac együttesét győzték le.

Csak két idényt töltöttek a másodosztályban, mert jött egy újabb bajnoki cím és a vele járó feljutás. Az 1986-87-es szezont a csapat a mai hatodik vonalnak megfelelő megyei első osztályban kezdhette meg. 1992-ben kiestek, ám ebben az évadban még bejutottak a Comminges-kupa fináléjába, de ezúttal nem sikerült nyerniük.

Az ezredforduló előtt átalakított futballpiramisban hátrébb sodródtak, az összevonások és átszervezések következtében a kilencedik ligában találták magukat. A csapat a Comminges-kupában továbbra is remekelt, 2000-ben egy újabb vesztes finálé következett, majd 2007-ben újra bravúros eredménnyel rukkoltak ki – a két szinttel magasabban szereplő US Cazaril-Balesta legyőzésével ismét megnyerték a sorozatot!

Ennek a sikernek volt az egyik fő letéteményese a csapatkapitány, Tito Batalla Sanchez. Nem sokkal később derült ki róla, hogy súlyos betegséggel küzd, és fel kellett hagynia a labdarúgással. Éveken át tartó küzdelme ellenére minden hazai mérkőzésen jelen volt – egészen a 2014-es haláláig. Ezt követően a szezon hátralévő részében a 11-es mezszámot nem használta a csapat, majd a következő idénytől a csapatkapitány mindig 11-es számban lép pályára náluk, így fejezve ki a tiszteletét a csapatot 15 éven át szolgáló egykori kapitány iránt.

A 2007-es kupagyőzelem ünneplése (Forrás: UE Bossost)

A következő idényekben a kupadöntő már nem jött össze nekik, az elődöntőnél nem jutottak tovább. 2017-ben megszűnt a Comminges körzet és vele együtt a Comminges-kupa, az e helyett létrehozott Haute Garonne kerületi liga mellé egy Copa Departamental nevű sorozatot indítanak útjára. Ezt azonban más lebonyolítás szerint szervezték, mint korábban, az olyan alacsony szinten játszó csapatoknak az esélye igencsak lecsökkent, mint az UE Bossost. Több forduló, több idegenbeli mérkőzés, ami nehezebbé teszi a továbbjutást körről körre. Ma már csak az okoz örömöt a klub életében, hogy a koronavírus-járvány miatt igencsak lecsökkent idegenforgalmi bevételeket megszenvedő település csapata még működik, és a kicsiny falu lakóinak van időnként egy kis szórakozása a labdarúgó-pálya lelátóin helyet foglalva.

Kiemelt kép: ueb.bossost.org