A francia rutinnak és az elképesztő norvég védekezésnek köszönhetően összejött az olimpiai álomdöntő női kézilabdában
Ahogy a decemberi világbajnokságon, úgy most Párizsban is Franciaország–Norvégia döntőt rendeznek a női kézilabdatorna zárásaként, az olimpiai ciklusban nyújtott teljesítmény alapján nem is lehet kérdés, hogy ennek a két válogatottnak helye van a fináléban. A norvégok ezúttal simábban verték Dániát (25–21), mint a legutóbbi néhány alkalommal, a franciák viszont megszenvedtek a mieinket kiejtő Svédország ellen (hosszabbítás után 31–28).
Az elmúlt néhány év világversenyei egyértelműen azt mutatták, hogy női kézilabdában folyamatosan szűkül az élmezőny. A mostani elődöntő négyese tökéletesen megegyezett a decemberi világbajnokságéval, de 2022-ben és 2021-ben is csak egy házigazda (Montenegró és Spanyolország) tudott beleszólni ennek a kvartettnek az egyeduralmába.
Ha a mérkőzéseken már túl leszünk és higgadtan értékeljük a tornát, nem biztos, hogy a női kézilabda fejlődésével kapcsolatban pozitív képet kapunk majd. Norvégia úgy jutott az olimpiai döntőbe, hogy a torna első mérkőzésén kívül nem ütközött érdemi ellenállásba, Franciaország pedig sokkal rosszabb játékkal lesz ott a fináléban, mint ami a decemberi vb-címhez kellett, amikor teljes joggal jelentek meg olyan írások, hogy Olivier Krumbholz irányítása alatt minden idők legkomplexebb női válogatottja dolgozik. Ebből Párizsban nem sokat láttunk, de még jöhet egy klasszikus a fináléban.
Még egy ekkora csapatra is nyomást helyez a hazai rendezés?
A francia válogatott nem játszik jól ezen az olimpián, most már egyértelműen kijelenthető, hogy Krumbholz csapata szenvedett a döntőig vezető úton. Persze nem az eredményt tekintve, hiszen a francia együttes még veretlen ezen a tornán, ám a játékminőséget vizsgálva ez az együttes össze sem hasonlítható azzal, amelyik a decemberi világbajnokságon senkinek sem adott esélyt. Így az a kérdés is felmerülhet, hogy vajon a franciák esetében nem beszélhetünk-e egyfajta nyomásról, főleg annak tükrében, hogy a férfi együttes hamar kiesett, pedig mindkét válogatott óriási éremesélyes volt.
Estelle Nze Minko és társainak játéka az egész tornán döcögött, és az elődöntő elején is rengeteg technikai hiba jött a Krumbholz-együttestől, amiből a svédek remekül tudtak indulásokat vezetni. És ez azért is volt rendkívül fájó a franciáknak, mert ezáltal nem tudták valóban előnyükre fordítani a vélt fizikai fölényüket, ami valószínűleg meglehetett a negyeddöntő után, hiszen ott Svédország egy hihetetlenül kiélezett csatába bonyolódott a mieink ellen, a franciák pedig magabiztosan verték Németországot.
A második félidőben Svédországnak arra is volt lehetősége, hogy eldöntse a találkozót, Tomas Axnér csapata az ötgólos vezetésért is támadott, ám a kulcsszituációkban a svéd szövetségi kapitány nem hozott jó döntéseket. Megérkezett a svédek hét a hat elleni játéka, ami egyébként a torna egyik legizgalmasabb taktikai újítása, hiszen Axnér ezt nem úgy képzeli el, ahogy a legtöbben, nem két beálló van a falban, hanem az egyik belső posztot töltik túl a svédek, így vagy két bal-, vagy két jobbátlövővel indítják a mozgásokat. Bármennyire is érdekes ez a koncepció (és például a norvégok elleni csoportmérkőzésen jól is működött), az elődöntőben a franciák visszazárkózásához járult hozzá, hiszen a svédek nem tudtak tiszta helyzeteket kialakítani, kényszerhelyzetben vállaltak átlövéseket, a franciák pedig egy-egy labdaszerzésből könnyű gólokat tudtak szerezni.
Ennek ellenére a skandinávok megnyerhették volna a mérkőzést a rendes játékidő végén, Tamara Horacek az utolsó pillanatokban egyenlített, a hosszabbításra fordulva viszont megint Krumbholz jelentkezett egy remek húzással. A kapitány annak ellenére cserélte be Hatadou Sakót, hogy Laura Glauser remekül védett, és végül a második számú francia kapus is eljutott nyolc védésig, ráadásul ezek nagy részét a hosszabbításban mutatta be, míg a svédek oldalán a végig stabil Johanna Bundsentől pont az utolsó időszakban nem jöttek a bravúrok.
<iframe id="sofa-cupTree-embed-499-59849-8084794" src="https://widgets.sofascore.com/hu/embed/unique-tournament/499/season/59849/cuptree/8084794?widgetTitle=Olympic Tournament, Women 2024, Knockout stage&showCompetitionLogo=true&widgetTheme=light" style=height:696px!important;max-width:700px!important;width:100%!important; frameborder="0" scrolling="yes"></iframe>
Norvégia véghez viszi a generáció küldetését?
A norvég női kézilabda-válogatott némileg olyan ebben a sportágban, mint Novak Djokovics a teniszben. Bár a mostani generáció tagjai egyénileg és csapatként is mindent megnyertek, az olimpiákon 2012 óta nem jön ki a lépés a skandinávoknak, Rio de Janeiróban és Tokióban is az orosz válogatott állította meg őket az elődöntőben. Most Dánia ellen sem számíthattak könnyű mérkőzésre, hiszen a dánok a 2022-es Európa-bajnokság fináléjában és a tavalyi vb elődöntőjében is nagyon közel voltak ahhoz, hogy meglepjék Thorir Hergeirsson együttesét.
Most azonban a norvégok már a mérkőzés elején is jelezték, hogy nem lehet kérdéses a továbbjutó kiléte. A kapuban Katrine Lunde kezdett ellentmondást nem tűrő teljesítménnyel, és bár támadásban sokat hibáztak Stine Oftedalék, védekezésük már akkor is hihetetlenül magas színvonalat képviselt, a dánok nem tudtak gólhelyzeteket kialakítani.
A mérkőzés pedig akkor dőlt el végleg, amikor Jesper Jensen csapata megpróbált hét a hat elleni játékkal visszajönni a mérkőzésbe, de a norvég védőfal ellen teljesen esélytelenek voltak, továbbra sem alakultak ki nagy helyek, oldalirányban elképesztően jól mozgott a norvég védelem.
Jó előjel lehet a norvégok számára, hogy az is belefért, hogy a meccs elején hamar két kétperces büntetést összeszedő Henny Reistad pihent a játékidő nagy részében, Thale Rushfeldt Deila hasznosan, gólokkal, jó védekezésekkel helyettesítette. Norvégia tehát magabiztosan jutott a fináléba, míg a francia legendának, Nikola Karabitacnak erre nem volt meg a lehetősége, Oftedal akár olimpiai aranyéremmel is zárhatja a pályafutását.
A bronzmérkőzést szombaton 10 órától, a döntőt 15 órától rendezik Lille-ben.
Kiemelt kép: Alamy Stock Photo