Így lett Dika Mem, a világ talán legjobbja a francia királydráma tragikus hőse

A drámai végjáték kifejezést, amennyire lehet, elcsépeltük már kézilabdában, a 2012-es magyar–izlandinál vagy a mostani magyar–norvégnál drámaibb befejezést nem is tudtunk volna kitalálni, de az élet gyorsan felülírta a képzeletet is. A francia–német olimpiai negyeddöntőn Dika Mem, a világ talán legjobb kézilabdázója alig egy perccel a vége előtt kétgólosra növelte a házigazda előnyét, amely az utolsó másodpercekre egyre olvadt – de Memnél volt a labda. A kezdőkörnél bőségesen elég lett volna nagy ívben előredobnia, hogy leperegjen a maradék négy-öt másodperc, de egy lesáncolható passzt adott, és ebből baj lett.

A hosszabbítás utolsó perce sem lett sokkal rosszabb: Nedim Remili 16 másodperccel a vége előtt mentett döntetlenre, de még bőven belefért egy ellenállhatatlan német bomba (Renars Uscins) és egy ziccerközeli francia helyzet. Vincent Gérard, a visszavonulását tavaly bejelentő kapuslegenda így hiába mutatta meg – Mikler Rolandhoz hasonlóan –, hogy még messze nem a múzeumban van a helye.

Franciaország kiesése Lille-ben, 27 000 drukker előtt, szomorú lezárása a háromszoros olimpiai bajnok Nikola Karabatic pályafutásának is, egyben tovább növelte a másik favorit, Dánia aranyesélyeit. A hamarosan szintén búcsúzú Mikkel Hansen válogatottja a meccs nagy részében kontroll alatt tartotta a döntőre pályázó Svédországot, a végén mégis Emil Nielsen védése kellett ahhoz, hogy ne legyen itt is hosszabbítás (32–31).

Sokáig a spanyol–egyiptomi negyeddöntő is jó eséllyel pályázott a nap meccsére, pedig az első félidő még egyértelműen az afrikaiaké volt, akiket Carlos Pastor a honfitársai ellen is nagyon felkészített. A rendes játékidő utolsó fél percében Ian Tarrafeta harcolta ki a góljával a hosszabbítást az ibériai csapatnak, a győzelemért pedig Gonzalo Pérez de Vargasnak kellett rendkívülit védenie – természetesen az utolsó másodpercben (29–28).

Nem arra tippeltünk volna, hogy a szlovének lesznek azok, akik a legkönnyebben bejutnak az elődöntőbe, már a továbbjutásukra sem tettünk volna nagy pénzt Norvégia ellen. A csoportmeccseken nagy formát mutattak, az egyenes kieséses szakaszban viszont új torna kezdődött, de nem a számukra. A meccs elejét leszámítva stabilizálni tudtak egy állandó kettő-négygólos különbséget, az utolsó perceket pedig angyali nyugalommal kezelték, Uros Zorman szövetségi kapitánnyal az élen. Az önbizalommal teli északi együttes ekkor már végképp elbizonytalanodott a magas védőfallal szemben (33–28).

Kiemelt fotó: Abaca Press / Alamy Stock Photo