Mikkel Hansen úgy vonul vissza, hogy emberileg is példát mutat a következő generációknak

Hansen klubja, az Aalborg a hét elején jelezte, hogy fontos bejelentéssel készülnek, a kézilabdás zuhanyhíradóban pedig hamar szárnyra kelt a hír, hogy minden bizonnyal a dán legenda fog majd felszólalni a sajtótájékoztatón. Az is felvetődött, hogy egy új, kisebb célokért küzdő csapatba igazol, végül azonban az a forgatókönyv valósult meg, amitől az elmúlt időszakban egyre jobban tartottak a rajongók: Mikkel Hansen bejelentette, a nyáron befejezi a pályafutását.

Az elmúlt évek alapján aligha meglepő ez a fejlemény: Hansen már közel sem volt olyan formában, mint korábban, ráadásul egyre több sérüléssel küzdött. Rövid kihagyása után a visszatérés sem hozott markáns formajavulást, minden bizonnyal mostanra született meg az elhatározás a dán klasszisban, hogy ezt ebben a formában nem akarja tovább folytatni. Persze bizonyítani neki már egyáltalán nem kell: a sportág történetének egyik legnagyobbjáról van szó, aki két évtizedig volt a kézilabda meghatározó alakja. Az eredményeiről, a pályafutásának főbb fordulópontjairól írtunk már, így most ezek helyett néhány pontban foglaljuk össze, mit adott nekünk Mikkel Hansen karrierjének utolsó éveiben.

Teljes átalakulás a pályán

Mikkel Hansent klasszikus balátlövőként ismertük meg, a speciális lövéseit korábban részletesen be is mutattuk itt, a Büntetőn, azonban az idő vasfoga őt sem kímélte: a lövőereje, a gyorsasága az elmúlt években megkopott, ám épp az mutatja leginkább a klasszisát, hogy erre képes volt reagálni. Hansen játéka ennek nyomán látványosan átalakult, középre húzódott, s kiemelkedő játékintelligenciájának köszönhetően irányítóként szervezte a játékot – amellett persze, hogy mindenki tudta, továbbra is állandó gólveszélyt jelent. A dán klasszis nagyon szépen simult bele ebbe a szerepkörbe. A skandinávok tavalyi világbajnoki címe jelentős mértékben volt köszönhető annak, hogy Hansen irányítóként és mentorként terelgette Mathias Gidsel és Simon Pytlick párosát.

„Számomra ő a legnagyobb kézilabdázó, aki valaha is élt Dániában. Egy labdazsonglőr, aki úgy tud kézilabdázni, amiről mi, többiek csak álmodozhatunk. Hihetetlenül sokat jelentett a karrieremben az ő jelenléte, az első naptól fogva kézen fogott és segített a válogatottban”

– mondta Hansenről Gidsel.

(Forrás: IHF)

Láttuk az emberi oldalát is

Mikkel Hansen a 2023-as vb után bejelentette, hogy neki határozatlan időre elég volt a kézilabdából. Túl sok volt a stressz, és ekkorra elért egy olyan szintet, amellyel a klasszis szervezete már nem tudott megbirkózni. Így jelzett a klubja, az Aalborg vezetőségének, hogy a korábbi egészségügyi problémái (egy évvel korábban visszérgyulladása és tüdőembóliája is volt), illetve a világbajnokság terhelése után pihenésre van szüksége.

Hansen egészen idáig érinthetetlennek tűnt a kézilabdapályán: a védők szinte egyáltalán nem találtak rajta fogást, a címek és kupák pedig sorra gyűltek. A kritikusai gyakran épp azt vetették a klasszis szemére, hogy nem mutatja meg az emberi oldalát, épp ezért nehéz vele azonosulni. Akkor mégis mi lehet az a probléma, ami még Mikkel Hansenen is kifog? Kiderült, hogy még a legnagyobbak is szenvedhetnek, ők sem gépek, a stressz, a kiégés és a túlzott nyomás rajtuk is kifoghat. A dán klasszis végül azzal erősítette meg a pozícióját a legnagyobbak között, hogy felhívta arra a figyelmet, talán nem jó irányba megy a sportág a terhelés folyamatos növelésével.

„Tizenkilenc-húsz év telt el az életemből úgy, hogy minden a kézilabdáról szólt. Így természetesen nem volt könnyű döntés, időbe telt, mire rászántam magam. De teljesen biztos vagyok abban, hogy ez a helyes lépés. Megígértem magamnak, hogy addig kézilabdázom, amíg jól megy a játék. Inkább egy kicsit korán fejezzem be, semmint túl későn” – fogalmazott a dán klasszis a döntésével kapcsolatban, s bizony itt leginkább az utolsó mondatra kell felhívnunk a figyelmet.

Lehet, hogy Hansen játszhatott volna még néhány szezont, de az elmúlt évek alapján felismerte, hogy nem minden a kézilabda.

(Forrás: Handball Planet)

A sportág nagy korszaka zárul le

És itt kell visszatérnünk a nyitó gondolatra: nyáron a kézilabda minden kétséget kizáróan megváltozik. Az elmúlt közel húsz esztendőben nem volt kérdés, hogy ha erről a sportágról van szó, mindenkinek Nikola Karabatic és Mikkel Hansen jut az eszébe először. Egyelőre nem igazán látni, hogy kik léphetnek a helyükre. Vannak persze nagyon tehetséges fiatalok – akár a korábban említett Gidsel és Pytlick vagy éppen a német Juri Knorr –, akikben megvan a sztárfaktor, de könnyen lehet, hogy néhány éves interregnum következik majd a kézilabdában. Ez pedig pontosan mutatja, hogy Hansenék mekkora űrt hagynak maguk után. Néhány hónapig azonban még élvezhetjük a játékukat, döntéseiket ismerve pedig minden egyes találkozó felértékelődik az előttünk álló hetekben.

Kiemelt fotó: daniasport.hu