A Grazer AK 11 évvel a nyolcadosztályban való indulás után immár élvonalbeli!

Miután az első részben nagy vonalakban bemutattam a Grazer AK (GAK) 1902 óta íródó történelmét, különös tekintettel a 2004-es duplázásra, ezúttal a klub legújabb kori története, illetve a jelene kerül előtérbe. A húsz évvel ezelőtti jelentős sikerek után a klub gyorsan egészen mélyre süllyedt. Sorozatos csődeljárások után 2012-ben, épp száz évvel az alapítása után megszüntették, és a lelkes szurkolótábor, illetve a kitartó vezetőségi tagok keltették újra életre. A klub 2013-tól kezdve egy egészen példátlan és sokak csodálatát kiváltó meneteléssel, sorozatban megszerzett bajnoki címekkel hat év alatt az osztrák ligarendszer legaljáról már a profi szintet jelentő másodosztályban találta magát, idén pedig már az élvonalba való feljutást ünnepelhették meg a klubnál.

Az összeomlás

A bajnoki aranyéremmel és kupagyőzelemmel zárult 2003-2004-es szezon után következő idényben a Grazer AK végig versenyben volt a címvédésért. Bár a Rapid Wien végül mind a bajnoki címet, majd a kupagyőzelmet elorozta a graziak elől, a vörösök továbbra is megkerülhetetlen tényezőnek számítottak az osztrák futball legmagasabb szintjén, miközben az összességében nagyobb ismertségnek örvendő városi rivális, a Sturm Graz ezekben az években jelentős válságot élt meg, a tabella második felében szerénykedett.

Ez azonban gyorsan megfordult. 2005-ben a GAK-nak új elnöke lett, a leköszönő Rudi Rothot egy osztrák ügyvéd, Harald Sükar váltotta. Az új vezető gyorsan nyilvánvalóvá tette, hogy az a működési mód, amely a klubra jellemző volt akkoriban, fenntarthatatlan. A 2004-ben átadott weinzödli edzőkomplexumba ölt rengeteg pénz, illetve az egyes játékosok átigazolására elköltött összegek miatt az adósságállomány kezdett elviselhetetlenné válni. A csapat a nemzetközi szinten nem tudott jelentős bevételt termelni, ennek pedig meglett a böjtje. A költségcsökkentés jegyében Sükar fokozottan át akarta helyezni a hangsúlyt a saját nevelésű játékosok szerepeltetésére, e mellett pedig olyan meghatározó futballisták játékjogát értékesítette, mint René Aufhauser vagy Mario Tokic. 2006 januárjában a sikeredző is távozott, Walter Schachner nem tudott azonosulni az új elnök elképzeléseivel, és egyébként igen keresetté is vált a német Bundesliga-csapatok körében, végül az 1860 München szerződtette.

A klub visszaesett a középmezőnybe, azonban a helyzet a következő szezonra sokkal rosszabb lett, rémálomszerűvé vált. 2007 tavaszán a pénzügyi nehézségek miatt 28 pontot levontak a csapattól (több játékos is feljelentette a klubot a hosszú ideje elmaradó fizetések miatt), és ez tulajdonképpen megpecsételte a klub sorsát. Csődeljárás következett, majd végül egészen a harmadosztályig sorolták vissza az együttest, ezzel a GAK 57 év után először esett ki az osztrák profi futball vérkeringéséből. A példa sajnos nem egyedi a 2000-es évek osztrák futballjában. Az FC Tirol 2002-ben Joachim Löw irányításával bajnok lett, ám ennek az ára egy olyan kezelhetetlen eladósodás lett, ami a klub felszámolását vonta maga után.

A Regionalliga középső csoportjában – a továbbra sem rózsás anyagi helyzetben érthető módon – elsősorban a fiatal akadémistákra kellett támaszkodni, bár a klub 2007 végén így is csak egy újabb, ezúttal sikeresen végigvitt csődeljárás után maradt életben. A nehézségek ellenére 2009-ben a graziak nem jártak messze a másodosztályba való feljutástól, csupán egy egészen szerencsétlenül alakuló utolsó forduló fosztotta meg ettől őket. A fő rivális, a jelenleg már hat éve élvonalbeli TSV Hartberg 6–0-ra legyőzte a SAK Klagenfurt együttesét, míg a GAK csak 2–1-re verte meg a Blau-Weiss Linzet. Ezen múlott, hogy végül a hartbergiek jutottak fel, mindössze kettővel jobb gólkülönbséggel. Ezek után ráadásul 2009 novemberében egy újabb csődeljárást kapott a nyakába a GAK, ami végül szintén szerencsésen végződött az adósságok elengedésével, illetve átütemezésével. A feljutás ezek után 2010-re került újra elérhető közelségbe, ám a Peter Stöger vezetésével sikeresen induló szezon végén, 2011 májusában végül nem sikerült elérni a kitűzött célt.

A következő szezonban azonban végre sikerült megnyerni a Regionalliga középső csoportját, méghozzá igencsak meggyőző, 18 pontos előnnyel. Miután a LASK Linzet licencproblémák miatt kizárták a másodosztályból, hiába volt a bajnoki arany, így is osztályozót kellett vívni a feljutásért a második liga utolsó helyezettjével, a Hartberggel szemben. A tartományi rivális azonban ezúttal is megakadályozta a grazi vörösök sikerét. Egy grazi 0–0 után Hartbergben már 3–0-ra vezettek a hazaiak, amikor a GAK frusztrált szimpatizánsai a pályára tódultak és a rendőrökkel szemben is erőszakosan léptek fel. A helyzetet nem sikerült rendezni, a találkozó félbeszakadt a 77. percben. A Hartberg a zöld asztalnál 3–0-val megkapta a mérkőzést, a GAK-nak pedig maradt a szégyenkezés a saját szurkolói miatt. A graziak hivatalos oldala önkritikusan akkor így jellemezte a történteket:

„Ma elbuktunk a pályán, de addig semmi keresnivalónk a profi futballban, amíg egy ilyen csőcseléket húzunk magunk után.”

A szégyen mellett azonban még egy óriási problémával is szembesült a klub. A büntetések befizetése súlyosbította a GAK anyagi helyzetét, 2012 októberében újabb csődeljárás indult a klub ellen, amit ezúttal már nem sikerült megúszni. A százéves klub felszámolásra került, amelyet két hónappal később, decemberben a lelkes támogatók és szimpatizánsok újraalapítottak.

 

Meseszerű visszatérés

2013 nyarán az újjáalakult klubnak az osztrák ligarendszer legalján, tehát a nyolcadik vonalban kellett elindulnia. A csapat irányítását az a Gernot Plassnegger vette át, aki korábban játékosként 2004 és 2006 között már erősítette az együttest és a visszavonulása után éppen akkor kezdte el az edzői karrierjét. A vezetésével az újjáalakult graziak minden nehézség nélkül vették az első akadályt. 2014 májusára 27 mérkőzésből 24-et megnyerve jutottak egy osztállyal feljebb. A következő években megállíthatatlanul menetelt a csapat, és hiába játszott az alsóbb osztályokban, egyre többen figyeltek fel a felfutására. A hazai meccsek nézőszámai az amatőr szinten is folyamatosan ezer felett voltak, és időről-időre több prominens, társadalmi körökben népszerű személyiség is kifejezte, hogy kedveli a klubot.

Két jelentős hírverő mérkőzésre is sor került a klub életében. 2014 nyarán a Crystal Palace, míg 2016-ban az Aston Villa látogatott Grazba. A Palace elleni mérkőzés egy rendkívül szép történet kezdetét jelentette. A két klub szurkolói a mai napig baráti viszonyt ápolnak egymással és kölcsönösen látogatnak el egymás mérkőzéseire. 2017 tavaszán a londoni Premier League-klub egyik szurkolójánál, Derek Collisonnál rákot állapítottak meg és egy idő után a családja már nem tudta előteremteni a kezelések költségeit. Ekkor léptek a színre a GAK drukkerei, akik gyűjtést szerveztek a beteg szurkoló megsegítésére. A szép történet vége szerencsére happy end lett, Collison felépült a betegségből.

A Grazer AK tehát folyamatosan tört előre, a 2017-2018-as szezont már a negyedosztályban játszották le. Az idény előtti nyáron a kispadon is változás történt, hiszen Plassnegger helyére a klub korábbi saját nevelésű játékosa, David Preiss érkezett edzőként. Még egy fontos igazolást érdemes megemlíteni: a védekező középpályás, Marco Perchtold a klub saját nevelésű játékosaként tért vissza az élvonalbeli Sankt Pöltent elhagyva. A futballista kapitányként gyorsan a klub ikonjává vált, a jelentős, felsőbb osztályokban szerzett rutinjával nagyban segítette a pályán a csapat további előmenetelét. A ma 35 évesen még mindig a grazi vörösöket erősítő középpályás klubhűsége megkérdőjelezhetetlen. 2007-ben akadémistaként előrelépve a klub utolsó élvonalbeli szezonjában 12 mérkőzésen kapott szerepet, majd a visszasorolás után a harmadik vonalba is követte az együttest, ahol még egy szezonon keresztül erősítette a graziakat. Perchtolddal megerősödve és az új edző, Preiss irányításával folytatódott az előrehaladás. 2018-ban a GAK a stájer tartományi ligát (Landesliga Steiermark) is megnyerte. A bajnoki címet tulajdonképpen eldöntő márciusi rangadót, a St. Anna am Aigen elleni hazai találkozót 2500 ember szurkolta végig a helyszínen, ráadásul tévén keresztül is 50 ezren követték a negyedosztályú találkozót. Ez is jól rávilágít a klub népszerűségére.

Az, hogy 2018-ban a harmadosztályba lépett a klub, óriási fegyvertény volt a klub életében, hiszen azt jelentette, hogy az előző öt idény mindegyikében egy-egy osztályt tudott ugrani. Ezen a nyáron ráadásul egy újabb vezérfigura tért vissza a csapathoz. Dieter Elsneg, Perchtoldhoz hasonlóan, a klub saját nevelésű játékosaként már a 2007-es utolsó élvonalbeli idényben is a csapat tagja volt és egy Rapid Wien elleni mérkőzésen ő is pályára lépett. Ezután egy évet ő is lejátszott a csapattal a harmadik vonalban, majd többszörös osztrák utánpótlás-válogatott játékosként pár évet Olaszországban légióskodott. A hazatérése után 206 osztrák élvonalbeli mérkőzést tudhat magáénak, 2014-ben tevékeny részt vállalt az SV Grödig nagy meglepetést jelentő harmadik helyében.

Elsneg tehát jelentős élvonalbeli tapasztalattal felvértezve tért vissza a nevelőklubjához, amelynél a góljaival egy olyan kupamenetelés motorja volt, amit azóta is Fussballmärchenként, azaz focimeseként emlegetnek a klub háza táján. A GAK harmadosztályúként hat év után először szerzett jogot arra, hogy az Osztrák Kupában (ÖFB-Cup) induljon, és ha már ott volt, rögtön az elődöntőig jutott. Két másodosztályú ellenfél kiverése után a negyeddöntőben az Austria Wiennel néztek szembe a graziak. A hazai pályán, a Merkur Arénában 12 300 szurkoló láthatta, ahogy a harmadosztályú együttes 2–1-re megveri a bécsieket és ezzel bejut a legjobb négy közé. Bár ott a Salzburg ellen egy 6–0-s vereséggel véget ért a kaland (a Salzburgot abban az évben éppen a Sturm Graz verte meg a döntőben), ezzel a meneteléssel a grazi vörösök végérvényesen bizonyították, hogy megértek a profi szintre. Olyannyira megértek, hogy 2019 tavaszán, immáron sorozatban a hatodik bajnoki címmel már a másodosztályban találta magát a klub. A nagy tradíciókkal rendelkező grazi együttes tehát visszatért oda, ahová tartozik: a profik közé.

Az utolsó lépés a legnehezebb

A másodosztály viszont már egy egészen újszerű kihívást jelentett a GAK számára, ami a 2019-2020-as szezonon meg is látszott. A csapat egy viszonylag ígéretes rajt után egy hosszan tartó vereségspirálba került, ami a kiesőzónáig vetette vissza Elsneréket. David Preiss edzőt 2020 februárjában menesztették is, a helyére pedig visszahozták azt a Plassneggert, akivel 2013 és 2017 között elindult az újjáalakulás utáni, szinte példátlan sikerszéria. 2020-ban végül csak a koronavírus-járvány mentette meg a klub másodosztálybeli tagságát, hiszen a vörösök a 16 csapatos bajnokság utolsó előtti helyén végeztek. Viszont végül senki nem esett ki, mert a regionális bajnokságokat a Covid miatt nem tudták befejezni és így nem is jutott fel senki.

A profi szint jelentette kihívásokkal együtt a vezetőségben is változások történtek. 2019-ben a klub vezetését elnökként az építési vállalkozó, René Ziesler vette át, aki elmondása szerint annak idején egy osztálykirándulás alatt szerette meg a klubot. Nem lehet azzal vádolni, hogy egy kényelmes székbe ült volna bele, mert már 2010-ben elkezdte szponzorálni az akkor eléggé elkeserítő anyagi helyzetben lévő graziakat. Ziesler nevéhez több fegyvertény is fűződik. Hűséges szurkolóként mindig a szívén viselte a klub utánpótlásának helyzetét és 2022-ben sikerült elérnie, hogy a GAK visszakapja a 2007-es visszasorolásakor elvesztett akadémiai státuszát. E mellett sok környékbeli vállalkozót állított a csapat mellé, ami biztosította azt, hogy a klub működése a profi szinten is stabil legyen. 2021-re graziak már a második liga középmezőnyébe léptek fel és az elvárások egyre nagyobbak lettek. Plassneggert 2021 októberében fel is állították a padról, a helyét ideiglenesen az időközben a sorozatos sérülései miatt visszavonult, majd egy rövid betanulási fázis után a csapat sportigazgatójának kinevezett Elsneg vette át. December elején ő adta át a csapatot Gernot Messnernek, akinek a kinevezését a tapasztalatlansága miatt sokan ellenezték. Az új edző a Wolfsberger AC akadémiáját vezette addig, így ő igazából Grazban próbálhatta ki magát először felnőtt szinten vezetőedzőként.

Messner a szurkolók bizalmatlansága ellenére azonban teljes mértékben élvezte Elsnegék bizalmát, így az sem rengette meg a pozícióját, hogy egy évig vele is a középmezőnyben toporgott a csapat. Pedig 2022 nyarán már kimondott cél volt, hogy bele kell szólni a feljutásért folyó versenyfutásba, ezt pedig jelentős erősítésekkel támogatták meg. A később egyaránt meghatározóvá váló Thorsten Schriebl és Milos Jovicic mellett sikerült átigazolni a rendszeresen az „Alpok Maradonájaként” emlegetett irányítót, Michael Liendlt is. Velük kiegészülve aztán egy visszafogottabb őszi szezon után beérett Messner fokozatos munkája. Először a csapat védekezését rakta rendbe, amire alapozva aztán Liendl vezérletével egy hatékony támadójáték épült. 2023 tavaszán a GAK hatalmas menetelésbe kezdett, aminek az eredményeként az utolsó fordulóra már a Blau-Weiss Linzet megelőzve listavezetőként készülhettek Messnerék a már tét nélkül játszó FC Dornbirn otthonában, ahová a nagy távolság ellenére 3000 lelkes, sikerre éhes szimpatizáns kísérte el a csapatot. A nagy tét azonban agyonnyomta a graziakat, akik végül a hosszabbításban csak egy döntetlent tudtak kiharcolni Dornbirnban. Eközben – pikáns módon – majdnem a városi rivális Sturm Graz második csapata kaparta ki a gesztenyét a vörösöknek, de végül a Blau-Weiss Linz a 86. percben elért góllal megnyerte a mérkőzését, így egy ponttal a rivális elé férkőzött a tabellán.

Természetesen nagy volt a csalódottság a csapatnál, ám ezután hatalmas lelkierőről tettek tanúbizonyságot. Elsnegék nem hallgattak a kritikusokra, akik a kudarc után a lejáró szerződésű Messnert elküldték volna. A vezetőség kitartott az edzővel megkezdett hosszú távú projekt mellett és vele együtt kezdték meg nyugodt fejjel a keret tervezését a következő szezonra az egyértelmű cél, a feljutás szellemében. Liendl visszavonulása után volt is min dolgozni, hiszen a rutinos irányító hét góllal és 18 gólpasszal vette ki a részét a menetelésből. Messner így nyilatkozott a tervekről tavaly nyáron a Laola 1-nek:

„Egy olyan játékost, mint Michael Liendl, nem lehet pótolni. Nincs még egy ilyen futballista Ausztriában, aki így passzolna, ilyen stílusban játszana, mint ő. Mivel nem megoldható a tökéletes pótlása, nem is ez a tervünk. E helyett inkább egy kicsit kiszámíthatatlanabbá szeretnénk válni.”

Ennek jegyében érkezett a csapathoz két évnyi belgiumi légióskodás után Daniel Maderner, egy igazi center, ami a testalkatát, a felépítését illeti. Az volt az elvárás felé, hogy lépjen elő a csapat gólvágójává, hiszen ilyenje nem volt a graziaknak az előző szezonban, a legtöbb gólt Liendl és Markus Rusek vállalta magára (7-7). Maderner mellett csatlakozott a csapathoz a kameruni Michael Cheukoua is, aki inkább a technikás játékával számított erősítésnek. Fontos új igazolás volt Christian Lichtenberger is, aki a két támadó mögött sok elmozgással és átforgatással tette lendületesebbé a csapat játékát.

A változtatások beértek, Messnernek sikerült sokszínűbbé tennie a támadójátékot. Elöl a Maderner, Cheukoua kettős remekül dolgozott össze, előbbi lekötötte a védőket, míg a kameruni ficánkolt az üres területekben. Mögöttük Lichtenberger kiválóan élt a szabadabb szerepkörével, hat góljával és hét gólpasszával a csapat egyik legjobbja volt, a középpályán szintén kiváló irányítói erényeket csillogtató Schriebllel egyetemben. A védelem előtt a legtöbbször a klubikon, Perchtold szűrt, míg a védelemben Marco Gantschnig és Jovicic összeszokott párosa nehezítette meg az ellenfelek életét. Maderner végül 16 gólig jutott, ám nem csak az ő teljesítménye eredményezte a jó szereplést, hanem például a szögletek is a csapat fegyverei közé tartoztak. Ezt jól mutatja, hogy a két belső védő (Gantschnig és Jovicic) összesen kilenc gólt tett be a közösbe a bajnokságban, amelynek az aranyérmét már három fordulóval a vége előtt behúzták a graziak. Az eleinte sokak által lebecsült Messner tehát révbe ért a grazi vörösökkel, akiket 17 év után visszavezetett az osztrák élvonalba. 

Összegzés

A Grazer AK visszatérése tehát több szempontból is rendkívüli. Egy megszűnés és újjáalakulás után sorozatban hat bajnoki címmel kapaszkodtak vissza a Mura-mentiek a másodosztályba, ahol aztán öt évet kellett várniuk a legnagyobb lépésre. Még a tavalyi dornbirni drámai kudarc sem vetette vissza a csapatot, amely idén kétséget sem hagyott afelől, hogy az élvonalban a helye. Az első szezonban természetesen a klub célja egyértelműen a bennmaradás, amelyhez a háttér biztosított. Jövőre tehát az osztrák élvonalban a bécsi és a linzi derbik mellett immáron már a nagy hagyományokkal rendelkező grazi városi csatározás is emelheti a színvonalat.

Kiemelt fotó: GAK 1902 Facebook