A gyufáért elküldött Billy Wright, Puskás Ferenc „testvére”
Tagadhatatlan, hogy április 1-én Puskás Ferenc születésnapját ünnepeljük, bár bolondok napjáról érthetően igyekeztek elmozdítani a születési dátumot. Három évvel korábban, 1924. február 6-án született angol fiútestvére, ha nem is vér szerinti. Puskás és Billy Wright között ugyanis a találkozásaik során alig ismert testvéri szeretet alakult ki, amiről tőlük tudunk. Ami pedig a pályán történt a Wolverhampton Wanderers és a Honvéd között, abból született a legrangosabb európai klubsorozat.
Billy Wright otthon van a Puskás Múzeumban, az egykori Népstadion megmaradt toronyépületében, amely egyébként sosem volt torony. Itt öltözött át 1954 májusában a 6:3 visszavágójára, amikor az angolok a pesti humor szerint „egy hétre jöttek, és hét eggyel mentek”.
Puskás Ferenc és Billy Wright vezeti ki a csapatokat kapitányként a stadionban a mai intézmény leglátványosabb emeletén, és a névadó mellett a nagynevű angol ellenfél is több szinten ránk köszön. Ellenállhatatlan mosolya teszi vidámabbá a sötét árnyalatok között a lépcsőházat, és – ahogyan egy apuka fogalmazott a kisiskolás fiának – őt „küldi el gyufáért” Öcsi a legendás visszahúzós csellel az évszázad mérkőzésén, többek között a toronyépületre ráépített mozitermekben. És persze a fülünkbe cseng Szepesi György szójátéka is: „All right, Mr. Wright”, de a legendás wolverhamptoni hátvéd mindennél sokkal több volt.
Egy különös kapcsolat
Puskással visszatérő jelenetük a kézfogásuk. A 6:3 előtt az arcok még egy egész más forgatókönyvet sejtetnek, hogy aztán Wright mélyen átértékeljen mindent, amit a labdarúgásról gondolt, már a meccs közben is változtatva a taktikán. Kézszorításukból pedig több lett, mint sportemberi kapcsolat, és talán még a barátságnál is több.

Annak ellenére, hogy Puskás pont angolul nem tudott; madridi évtizedei alatt a spanyolt, athéni éveiben a görögöt sajátította el, így melbourne-i időszakában tolmácsolni kellett a tanácsait a görög kisebbség csapatának. (A hivatalos fordító is gondban volt, így végül Ange Postecoglou lett a „tolmács tolmácsa”.) A sportban ugyanis léteznek kommunikációs csodák, konkrét megfigyeléseink szerint egy orosz és egy japán gyúró is képes remekül eltölteni közösen egy egész délutánt, bár nincs egy közös szavuk sem.
„Mintha te is a testvérem lennél”
Bár a dokumentumok szerint Anglia és az Aranycsapat kapitányának kézfogói végigkísérték az 1950-es évek derekát (Wembley, Népstadion, Molineux), sőt az 1990-es évekre is jutott belőlük a felújított Wolves-arénában), nem dúskálunk az anekdotákban Wright és Puskás kapcsolatáról. Annál többet tudunk viszont az egyik főszereplő néhány mondatából a Puskás Hungary egyik legjobb részét jelentő görög jelenetsorban, amely az egykori magyar tízesnek a Panathinaikosznál töltött edzői időszakát mutatja be. Egyben a BEK-döntőt hozó sikerkorszakot, amely során mély bizalom alakult ki az athéni labdarúgókban a szakvezető iránt. A klub kötelékébe tartozó szívbeteg játékos is a világszerte ismert Puskáshoz fordult segítségül, ő pedig azt ajánlotta neki: „Utazz Londonba Billy Wright barátomhoz, aki Anglia legnagyobb játékosa. Ő majd segít neked.”
A beteg futballista elámult az angol gentleman segítőkészségén, aki így fogadta: „Mivel Ferenc küldött, olyan, mintha te is a testvérem lennél.”
A Wolverhampton, a Honvéd és a BEK
Néhány szóból is árad a kölcsönös tisztelet és szeretet. Bár a 6:3 során Puskás és a visszavont középcsatárt játszó Hidegkuti Nándor levédekezése megoldhatatlan feladatot jelentett az akkori angol védelemnek az első félidőben, és a balösszekötő a góljai mellett gólpasszokat osztogatott a hamis 9-esnek – aki a triplája mellett meg nem adott szabályos gólt is lőtt a 10-es átadásából –, a meccsről tudósító Népsport a házigazdák közül mégis kiemelte Wright játékát.
Anglia fél évvel később felforgatott csapattal készült a visszavágásra Budapesten, ennek pedig csúnya vége lett, a revans így klubszintre maradt, egy újabb fél esztendővel később. A Honvéd és az Aranycsapat 1954 decemberében már a berni trauma terhével érkezett a szigetországba egy meccssorozatra, amely skót–magyart és Wolverhampton–Honvédot is tartogatott. És nem a 6:3, hanem a 2:3-as vb-döntő ismétlődött meg, újfent a vizes körülmények miatt. Akkor nem annyira a csúszásgátló és nem gátló stoplisok közötti különbségek döntöttek, hanem az egyre mélyebb talaj, amit a szünetben még fel is öntöttek a beszámolók szerint. 2:0-s kispesti vezetés után fordítottak a házigazdák, a képsorok szerint nyakig sárosan.
Anglia ünnepelt, paradox módon hozzájárulva a legrangosabb klubsorozat megszületéséhez. A Daily Mail szerényen a világ legjobb csapatának kiáltotta ki a Wolverhampton Wandererst, merthogy az ellenfélnél az Aranycsapat tagjai futballoztak; a Budai László által kiharcolt szabadrúgásból Puskás ívelt Kocsis Sándor fejére a vezető gólnál. Más kérdés, hogy a Honvéd sosem verte végig a világot.
A L’Équipe francia újságírói vitába is szálltak az angol médiával, megszületett a kluboknak kiírt európai sorozat ötlete, és 1955-ben útjára indult a BEK. Brit csapatok az 1960-as évekig nem játszottak döntőt, a Honvéd pedig soha nem élte túl a második fordulót, és 1956 végén még szét is hullott az Aranycsapat. Wright meghívására viszont a Honvéd 1993-ban is pályára lépett Wolverhamptonban, a stadion átépítésekor. Puskás Ferenc ekkor már a Plókai Attilát és társait vezette, a küldöttség tagjaként.
Wright és Zubizarreta
Wright és a Wolves az 1950-es évek erőviszonyai között ugyanúgy topcsapatnak számított, mint a Stanley Matthews-féle Blackpool vagy a Preston North End. Három angol bajnoki címet ünnepelt Wright, és három világbajnokságon segítette Anglia hullámvasutas felemelkedését, amely során az 1954-es vb-n csoportgyőztes lett a nemzeti csapat. A bázeli negyeddöntőben a címvédő Uruguaytól kapott ki 4:2-re; az elődöntőben aztán az uruk maradtak alul hosszabbításban 4:2-re a Puskást nélkülöző magyar válogatottal szemben.
Wright megszakítás nélkül 70 válogatott mérkőzésen lépett pályára, ami világcsúcsnak számított egészen addig, míg az 1980-as években Andoni Zubizarreta be nem állt a spanyol kapuba. Összesen 90-szer sorakoztak fel mögötte, mint csapatkapitány mögött Anglia legjobbjai és a futballtörténelem első 100-szoros válogatottja lett. Mindezt úgy, hogy védőjátékosként soha nem állították ki.
Hű maradt a Wolverhampton Wanderershez, majdnem 500 meccset játszott a klub színeiben. Pedig amikor 14 éves korában egyik tanára meglátott egy hirdetést és elküldte próbajátékra, úgy vették fel, ha pályamunkásként is dolgozni kezd a kis termetével. Egyike lett a legnagyobbaknak.
Fotók: wolves.co.uk
Kapcsolódó cikkek

„All right, Mr. Wright!” – Az angol kapitány két óriási kudarc után azért visszavágott a mieinknek
Három esemény kapcsán érdemes a 105-szörös válogatott Billy Wright és a magyarok közös történetét vizsgálni. Az első az Évszázad mérkőzése, a második az egy évvel későbbi, budapesti visszavágó, a harmadik pedig a Honvéd 1954. decemberi, wolverhamptoni fellépése, amelyik akár BEK-döntőnek is beillett volna (a sorozatot azonban egy évvel később hívták csak életre).

Billy Wright, az első celeb labdarúgó
Ami a 2000-es években Posh és Becks volt, az az 1950-es években Billy és Joy. Billy Wright és Joy Beverley. A korabeli álompár. A korábbi 105-szörös angol válogatott védő életét bemutató sorozatunk harmadik részében a privát szférában merülünk el.