A hajnali kettőkor sakkozó Emery és a 44 év után európai trófeát nyerő Aston Villa

Hogy milyen érzés 44 év után valami nagyot alkotni, azt nem csak a magyar futballrajongók, hanem immár az Aston Villa hívei is tudják. Amíg nemzeti csapatunk 2016-ban 44 esztendő elteltével játszhatott ismét Európa-bajnoki meccset, a birminghamiek 44 év után hódították el újra valamelyik európai klubtrófeát. Akkor meglepetésre a BEK-serleget, a Bayern München ellenében, ezúttal esélyesként az Európa-ligát a Freiburggal szemben.

Megint egy német együttest győztek le, csak épp amíg bő négy évtizeddel ezelőtt a legnagyobb német klubot, most egy kiscsapatot. Egy ezúttal is igen becsületesen küzdő, alapos munkával felépített, a kezdőcsapatában hét német játékost felvonultató kiscsapatot.

Egyenlőtlen küzdelem

Arra vonatkozóan, hogy melyik a jobb csapat, nem sok kérdőjelet hagyott tehát a Villa – persze, amíg az angolok keretének összértéke 547 millió euró, a németeké csak 191. És ha a futballmondás olykor lehet igaz is, hogy a pályán nem árcédulák futballoznak, hanem hús-vér emberek, az árcédula mégiscsak meghatározó. Mert hát azok bizony futballtudást jelölnek.

A Freiburgnak például egyetlen olyan labdarúgója sincs, mint a gyors és bivalyerős, a kapu előtt könyörtelen, a területeket ragyogóan megfutó Ollie Watkins, a rendkívül technikás és játékintelligens, a kiváló mezőnymunkája mellett ezúttal egy bombagóllal és egy gólpasszal jelentkező Emiliano Buendía, vagy az ugyancsak bika, emellett kiszámíthatatlanul cselező, az angol válogatott kezdőjéből talán még Jude Bellinghamet is kiszorító támadóközéppályás, Morgan Rogers. De említhetjük a játékot minden porcikájában érző, elképesztően passzoló, remek rúgótechnikájú Youri Tielemans, a lassan a világklasszisok közé emelkedő középső védő, Ezri Konsa, vagy akár Emiliano Martínez nevét is, aki úgy védte végig ezt a finálét, hogy a bemelegítésnél eltörte az egyik ujját.

A csapatkapitány John McGinn a kupával (fotó: Imago/Cody Froggatt

Elég meggyőző fölénnyel. A három gólját 2,3-as xG-re rúgta a Villa, a németek 0,27-es xG-t tudtak csak összekaparni. A Freiburg épp tucatnyiszor ért a labdához az ellenfél tizenhatosán belül, az Emery-csapat viszont 31-szer, eközben 17 angol lövés tornyosult négy némettel szemben. S amíg a Freiburgnál nem jegyeztek fel nagy helyzetet, az angoloknál ötöt is. A németek esélyeit e téren egyértelműen rontotta, hogy kulcscsont-sérülése miatt nem számíthattak játékmesterükre, a japán Szuzuki Juitóra, aki a szezon során a harmadik legtöbb helyzetet teremtette a csapatból.

Ugyanakkor a pályán lévő németek sem zavartak sok vizet, pedig Vincenzo Grifo kilenc gólban volt benne az idei El-sorozatban, a 20 éves svájci, az igencsak keresett Johan Manzambi pedig a fináléig a legtöbb labdaszerzéssel és a legtöbb megnyert párharccal büszkélkedhetett a sorozatban. Az angolok ellen azonban kevésnek bizonyultak. Tielemansék roppant szervezetten futballoztak, a szokásos egységességükkel védekeztek, abból villámgyorsan átmentek támadásba, nem szégyelltek hosszú labdákkal veszélyt teremteni (csak az első félidőben 27-szer próbálkoztak így), a rögzített játékhelyzetekért felelős trénerük, Austin MacPhee pedig megint kifundált egy-két remek figurát.

És ha Freiburgban remekül dolgozik is a mindössze 41 éves, a játékoskarrierjét is szinte teljes egészében a Baden-Württemberg-i kluban töltő Julian Schuster, a németeknek nincs olyan trénere sem, mint Unai Emery. Az Európa-liga specialistája az ötödik El-serlegét gyűjtötte be: a Sevillával megszerzett három, valamint a Villarreal főnökeként 2021-ben megkaparintott trófea után ezúttal a Villát vezette sikerre. Mind közül tán ezt volt a legkönnyebb begyűjtenie. De ha valaki, az elhivatott spanyol megérdemelt egy ilyen éjszakát.

A megszállott

Elvégre mindene a futball, rögeszmésen folyvást a jobbra törekszik, de amúgy is elég különleges figurája a világ labdarúgásának. Letöltött például egy sakk-applikációt, amelyen előszeretettel játszik a világ minden tájáról bejelentkező idegenekkel három perces rapid mérkőzéseket, csak hogy a szellemi képességeit tovább erősítse. S ami igazán „emerys”, hogy nem álnéven, hanem a sajátját használva vesz benne részt. Ő tényleg mindig jobb akar lenni, mindig tanulni akar, nem csak futballt. Szokása hajnalban olyan előadásokat hallgatni, amelyeket tudósok, filozófusok, nagy gondolkodók tartanak a világ fejlődéséről, állapotáról, hogy merre tart a glóbusz, csak hogy a bolygónk történéseivel is képben legyen.

Persze a futballt is alaposan tanulmányozza, ugyancsak hajnali szokása meccseket és csapatokat elemezni, legutóbb ezt a Racing Santanderrel tette meg, amelyik a minap jutott fel a spanyol első osztályba, Emeryt meg nagyon érdekelte, mit csinál másképp a klub, és annak az újhullámot képviselő edzője, José Alberto. Neki amúgy ez a pihenés. Így kapcsolódik ki. Meccsekkel…

Olykor biztosan a körülötte lévők idegeire megy ezzel, de hát a játékosai sem nyugodhatnak. A munkát rendkívül aprólékosan megtervező, a fizikai felkészítést is roppant hangsúlyosnak tekintő, minden egyes részletre szigorúan odafigyelő tréner, akinek legendásak az órákig tartó taktikai eligazításai. Úgy véli, a játékosainak az életük 70 százalékát a futballra kell áldozniuk.

Rögös birminghami út

De éppen a munkába és önmagába vetett hitének hála sosem pánikol, akkor sem tett így, amikor az újdonsült El-győztes öt nyeretlen meccsel kezdte az idei szezont. A Newcastle, az Everton és a Sunderland elleni döntetlen mellett kikapott a Brentfordtól és a Crystal Palace-től úgy, hogy az öt bajnokin mindössze egy gólt szerzett, s miközben arról kezdtek cikkezni, hogy ennyi volt az Emery-hatás, kifulladt a Villa és edzőjének kapcsolata, ő tartotta magát az elveihez, és újra csak nyerő pályára állította együttesét: az azt követő 13 bajnokiból 12-t megnyert, a vége meg az lett, hogy a Villa BL-induló. Az lenne az Európa-liga-győzelem nyomán is, de alanyi jogon, a bajnoki helyezésével is sikerült kiharcolnia.

Hogy honnan jutott hova ez a Villa, az azért ugyancsak bámulatos. Emery a 16. helyen vette át az együttest 2022 novemberében, aztán az azt követő 25 bajnokiból 15-öt megnyert, és a Championshipbe zuhanás helyett Európába vezette a klubot. Tizenkét év után szerepelhetett ott ismét a Villa. De Emeryvel verekedte magát vissza a Bajnokok Ligájába egy évvel később – jó 40 év elteltével járhatott ott ismét –, és vele produkált 15 meccses hazai győzelmi szériát a Premier League-ben.

A spanyol tette Angliában és nemzetközi szinten is nagycsapattá az Aston Villát, a már felsorolt jellemzői mellett az is kellett hozzá, hogy ő egész egyszerűen győztes típus. Szerencséjére a játékosai közül is jó néhányan azok, elsősorban az ujját törő Martínez, aki minden egyes fináléját megnyerte karrierjében: a világbajnoki-, a két Copa América-, az FA-kupa- és immár az Európa-liga-döntőjét is. A megveszekedett Villa-drukker Vilmos herceg legnagyobb örömére.

Borítókép: rompipallone.it