Unai Emery parancsára: Birmingham bandája rátört az elitre

Pedig előtte sem volt gyenge az Aston Villa, csak éppen a klubmodell már a teljesítőképessége határait feszegette, sőt, tán túl is volt azon – és ahogy az ilyenkor lenni szokott, jött egy kisebb hullámvölgy. De mielőtt mindezt kibontanánk, nézzük meg, honnan is indult Unai Emery és a korábbi hétszeres bajnok, hétszeres FA-kupa- és 1982-ben BEK-győztes birminghami klub közös története.

Gyors felemelkedés, stabil nemzetközi jelenlét

Az Emery-hatás a kezdetektől működött a Villa Parkban, a 2022–2023-as szezon hetedik helye, és a kijutás a nemzetközi porondra hatalmas ugrás volt a klub számára, amely 2016 és 2019 között a másodosztályban szerepelt, és akkor már 13 éve nem játszhatott európai kupameccset. A Konferencia-liga 2023–2024-es kiírásában a négyszeres Európa-liga-győztes baszk edzővel a kispadján az Aston Villa volt az egyik topfavorit, kisebb meglepetésre azonban az elődöntőben (az egy évvel korábban még a Sevillával győztes) José Luis Mendilibar vezette végső győztes Olympiakosz 6–2-es összesítéssel búcsúztatta.

Noha ez egy roppant csalódást keltő végkifejlet volt, a bajnokságban viszont sikerült egy újabb szintet lépnie a csapatnak, hiszen a Manchester City, Arsenal, Liverpool hármas mögött a PL negyedik, Bajnokok Ligája-indulást jelentő helyén zárt, maga mögé utasítva a Tottenham Hotspur, Chelsea, Newcastle United, Manchester United négyest. A szezon végére láthatóan kicsit kipukkadt a Villa, az utolsó négy fordulóban mindössze két pontot szerzett – de a negyedik helye még így sem forgott veszélyben. Utoljára az 1995–1996-os kiírásban végzett ilyen előkelő helyen a csapat, a BL-ben pedig soha korábban nem szerepelt (a jogelőd BEK-ben is csupán kétszer), így bőven volt minek örülni a „kupakudarc” ellenére is.

Az előző szezonban az „újonc” Aston Villa a Bajnokok Ligájában is letette a névjegyét. Emeryék megcsípték a megújult sorozat alapszakaszának nyolcadik helyét, így egyből a legjobb 16 együttes közé jutottak. Ott 6–1-es összesítéssel léptek át az FC Bruges-ön, a legjobb nyolc között azonban a majdani győztes PSG jött szembe. A párizsiak 3–1-re nyertek a Parc des Prince-ben, és a visszavágón fél óra elteltével már 2–0-ra vezetett a francia bajnok. A Villa azonban felállt a padlóról és megfordította a meccset (3–2), de így is kiesett. A még intenzívebbé váló kettős terhelés dacára mindössze kettő ponttal szerzett kevesebb pontot a bajnokságban a gárda (66-ot), mint egy évvel korábban, ez azonban tavaly „csak” a hatodik helyhez, és az Európa-liga induláshoz volt elég.

A pocsék 2025-ös szezonrajt és a „Monchi-lufi” kipukkadása

A mostani szezonban a birminghamiek csúnyán beragadtak a rajtnál, a csapat az első öt bajnoki meccséből egyet sem tudott megnyerni, három döntetlen és két vereség volt a mérlege. Szeptember 21-én, a sunderlandi remi (1–1) után a tabella 18. (kieső) helyén szerénykedett a Villa, miközben a Brentford ellen kiesett a ligakupából is. Két nappal később, szeptember 23-án bejelentették, hogy a klub szakmai igazgatója, Monchi (Ramón Rodríguez Verdejo) leköszön posztjáról és Roberto Olabe veszi át a helyét.

Monchi ment, Olabe jött – minden megváltozott (Fotók: Getty Images és Sky Sports)

Bár a szakmai igazgató a hivatalos kommunikáció szerint közös megegyezéssel távozott (nem rúgták ki, ő maga mondott le az operatív vezetésről, hogy a háttérbe vonulva tanácsadóként segítse a klubot), valójában egy elkerülhetetlen stratégiai irányváltásról volt szó. Monchi 2023 nyarán érkezett a Sevillától, ahol 2013 és 2016 között már dolgoztak együtt Emeryvel: sorozatban három Európa-liga-győzelem volt a közös munka gyümölcse. Ha trófeákat nem is nyertek, sikereik Birminghamben is voltak, de 2025 őszére a projekt válságba jutott.

Monchi bő két év alatt összesen 356,2 millió eurót költött játékosvásárlásra, de rengeteg futballistát értékesített is. Úgy alakította át a keretet Bajnokok Ligája-szintűre, hogy közben a klub eladásai szinte teljesen fedezték a kiadásokat. És éppen ez volt a baj: hogy a nagy költések miatt muszáj volt jó pénzért eladni is. A spanyol szakember több olyan extrém drága igazolást ütött nyélbe – például Amadou Onana (59,4 millió euró) vagy Ian Maatsen (44,5 millió) – akik ugyan remek játékosok, de nem tudtak azonnal beépülni a csapatba. A klub közben majdnem tízmillió fontos büntetést kapott az UEFA-tól a pénzügyi fenntarthatósági szabályok (PSR) megsértése miatt, ami miatt olyan alapembereket kellett eladni a könyvelés kiegyensúlyozása érdekében, mint Douglas Luiz (akit most éppen „visszalízingelnek” a Juventustól) vagy a saját nevelésű Jacob Ramsey. Monchi stratégiája a gyors adásvételre épült (a legeklatánsabb példa Moussa Diaby esete, akit 2024 nyarán 60 millióért vásároltak meg a Bayer Leverkusentől és egyetlen szezon után el is adták Szaúd-Arábiába), így azonban nem lehet csapatot építeni.

A 2025. szeptember 21-i, Sunderland elleni bajnoki mérkőzésen az Aston Villa kezdőcsapatában kilenc olyan játékos szerepelt, akiket még Monchi kinevezése előtt szerződtettek. A kapuban Emiliano Martínez állt, a védelmet pedig a Matty Cash, Ezri Konsa, Tyrone Mings, Lucas Digne négyes alkotta. A középpályán a csapatkapitány John McGinn és Boubacar Kamara szűrt, míg a támadószekciót Emiliano Buendía és Ollie Watkins képviselte a „régi gárdából”. Ezen a találkozón mindössze két Monchi-igazolás, Morgan Rogers és Evann Guessand kapott bizalmat a kezdőben, miközben Maatsen, Pau Torres vagy Donyell Malen csak a cserepadra ülhettek le. Ez az arány világossá tette Emery frusztrációját: hiába érkezett két év alatt 20 új játékos, a menedzser továbbra is a jól bejáratott régi motorosokra támaszkodott, mert az új igazolások képtelenek voltak tartósan helyet követelni maguknak. A helyzet felettébb aggasztó volt, valamit lépni kellett.

A haditerv újragondolása: Olabe „tisztítótüze”

A tulajdonosok belátták, hogy Monchi modellje túl drága és túl instabil. Ezért döntöttek úgy, hogy a 2018 óta a Real Sociedad sportigazgatójaként dolgozó Roberto Olabét szerződtetik a helyére, aki egyébként Emery közeli bizalmasa is. Olabe érkezésével a Villa a Monchi-féle folyamatos fluktuációra épülő, magas kockázatú filozófiát egy sokkal fenntarthatóbb modellre cserélte, ahol a célzott, taktikai alapú igazolásokra és az akadémiára helyezik a hangsúlyt, a hosszú távú gazdasági fenntarthatóság jegyében.

Olabe januárban elkezdte „kigyomlálni” a keretet. Az egy évvel korábban 25 millióért szerződtetett holland válogatott támadót, Malent lepasszolta az AS Romának kölcsönbe, amivel jelentős bérkeretet szabadított fel. A helyére Tammy Abrahamet igazolta le a Besiktasból, akit a török klub épp csak kivásárolt a római szerződéséből, hogy aztán egyből tovább is értékesítse az angol csapatnak (21 millió). Ennek az AS Roma–Aston Villa dealnek a része volt az is, hogy az egyéves kölcsönből idő előtt visszahívták az örök városban csak szenvedő jamaicai jobbszélsőt, Leon Bailey-t, aki sokkal jobban illik Emery rendszerébe. A cserebere végén alighanem mindenki jól járt, hiszen Abraham egyszer már bevált, a 2018–2019-es szezonban 40 meccsen 28 gólt vágott a Villában (a The Championshipben); míg Malen nem igazán találta a helyét Birminghamben, ehhez képest az örök városban öt meccs alatt öt gólnál tart… Az előző nyáron 30 millióért megvásárolt, 21 meccsen két gólig jutó elefántcsontparti Guessand pedig a Crystal Palace-hoz került kölcsönbe.

A téli átigazolási ablakban Abraham mellett egyetlen nagykorú játékost vettek, a 19 esztendős brazil jobbszélső, Alysson a Gremiótól (tízmillió euró) érkezett. A legnagyobb erősítés azonban alighanem Douglas Luiz visszatérése (egyelőre a szezon végéig kölcsönbe), aki sem a Juventusban, sem pedig ősszel a Nottingham Forestben nem tudott gyökeret ereszteni, a Villa Parkban viszont újfent régi fényében tündököl.

Olabe elsősorban nem a kész sztárokra, hanem a jövő potenciális értekeire koncentrál: így érkezett a 17 éves francia tehetség, Brian Madjo (12 millió, klubrekordot jelentő transzferdíj egy 18 éven aluli játékosért) az FC Metztől, de Alysson megszerzése is ebbe a sorba illeszkedik. Ez a játékospolitika biztosíthatja, hogy a Villa úgy maradjon a bajnokság élmezőnyében, hogy közben folyamatosan növeli a keret piaci értékét és megfelel az UEFA pénzügyi előírásainak is. Olabe munkájának köszönhetően Emery végre olyan szakmai háttérrel dolgozhat, ahol az igazolások nem csupán nevek a papíron, hanem a menedzser taktikai elképzeléseihez pontosan illeszkedő, profilozott erősítések.

A kiesőzónából a dobogóra, szárnyalás az Európa-ligában

Szeptember végén a csapat új erőre kapott, és elképesztő sorozatba kezdett: az első (Bologna FC, szeptember 25.) és az utolsó (RB Salzburg, január 29.) El-alapszakasz meccse között 26 mérkőzésen 21–1–4-es győzelmi mutatót produkált! Ezen időszak alatt a bajnokságban csak a Liverpool, az Arsenal, és az Everton tudta legyőzni, míg a Crystal Palace-szal döntetlent játszott. Az Európa-ligában az egyetlen vereségét a Go Ahead Eagles otthonában szenvedte el, ahol a hatalmas mezőnyfölénye ellenére 2–1-re kikapott. De tán még ennél a váratlan fiaskónál is meglepőbb volt, hogy hét győzelemmel és egy vereséggel is „csak” a második helyen zárta az alapszakaszt: a szintén 21 pontot gyűjtő Olympique Lyon ugyanis jobb gólkülönbségének köszönhetően megelőzte. A márciusi folytatásban persze már nehezebb dolga lesz a Villának, de a kupaspecialista Emery személye, és a csapat formája miatt is az egyik legfőbb esélyese a sorozatnak.

Emery jól érzi magát Birminghamben, sikeres is, de vajon meddig marad? (Forrás: football365.com)

Igaz, az előző négy találkozójából csak egyet nyert meg a birminghami alakulat, és a múlt hétvégén a Newcastle United ellen kiesett az FA-kupából is. Ez azonban nem feltétlenül tragédia, hiszen a bajnokság és a nemzetközi porond is kétségkívül fontosabb. A Premier League-ben december 14-én lépett fel a képzeletbeli dobogóra a csapat, és azóta is stabilan őrzi a helyét az élmezőnyben. Jelenleg három pontra van a második helyezett Manchester Citytől és hétre az éllovas Arsenaltól, a mögötte álló Manchester Unitedet pedig öt egységgel előzi. Bár azt az elmúlt három évben megszoktuk, hogy az Aston Villával nagyon is számolni kell, azért azt nem árt látni, hogy a teljesítménye messze felülmúlja azt, amit papíron várhatnánk tőle. Különös tekintettel arra, hogy a liga tizedik legértékesebb, és a legidősebb átlagéletkorú (28 év) játékoskeretével teszi.

A szédületes felülteljesítés és ami mögötte van

Az Aston Villa egyik legmeghatározóbb védjegye ebben az idényben a távoli lövések kíméletlen pontossága: 37 góljából 13 a tizenhatoson kívülről született, ezzel természetesen ligaelső ebben a kategóriában. A birminghamiek a 13. forduló után egy egészen döbbenetes rekordot állítottak fel: az addigi 16 találatukból kilencet a 16-oson kívülről szereztek, ezzel a Villa a Premier League történetének egyetlen olyan csapata, amely ekkora mintán a góljainak több mint felét távoli lövésekből érte el. Ez a kimagasló hatékonyság a statisztikákban is visszaköszön, hiszen miközben a helyzeteik minősége alapján (xG) csak a 12. helyen állnának a mezőnyben, a valóságban közel kilenc góllal többet szereztek, mint amit a matematikai számítások jósoltak volna. Az Understat szerint jelenleg 32,83 várható pontjuk lenne (xPTS), amivel a liga 13. helyén szerénykednének – ez tehát több, mint 17 pontos felülteljesítés!

A támadók mellett a védelem is elit szinten teljesít, amit jól mutat a mindössze 27 kapott gól, ami az Arsenal és a Manchester City után a harmadik legjobb mutató a ligában. A stabilitás egyik kulcsfigurája Konsa, akit (minden sorozatot figyelembe véve) több, mint 2800 játékperc alatt mindössze kétszer tudtak kicselezni vagy lefutni; a kapuban pedig a világbajnok Martínez remekel 77,4%-os védési hatékonysággal, ami a legjobb arány a teljes bajnoki mezőnyben. Az Understat adatai szerint a csapat xGA-mutatója 38,65, ami azt jelenti Martínez 11 góllal kapott kevesebbet az előzetesen várhatónál.

Emiliano Martínez a világ egyik legjobb kapusa (Forrás: avfc.co.uk)

Érdekes fordulat, hogy a csapat labdabirtoklása 60% környékéről 50,1%-ra mérséklődött, ami a korábbinál sokkal gyorsabb átmenetekre alapozó, hatékonyabb játékot hozott magával. A birminghamiek juttatják el a legkevesebb passzból a labdát az ellenfél tizenhatosáig, ami kíméletlen kontrajátékot eredményez. Ez a stratégia különösen hazai pályán kifizetődő, hiszen az eddigi 50 pontjukból 28-at a Villa Parkban gyűjtöttek be, ahol 13 mérkőzésből kilencet megnyertek. Az Aston Villa egy rendkívül veszélyes gárdává érett, amely bár a lövések számát tekintve csak a 14. helyen áll, a meglévő lehetőségeivel – különösen a váratlan távoli próbálkozásokkal – könyörtelenül bünteti az ellenfeleit.

A Villa sikereinek taktikai alapja Emery rendkívül komplex, aszimmetrikus 4–2–2–2-es hadrendje, amely támadásban 3–2–5-re módosul. Ebben a rendszerben a szélső védők (többnyire Cash, Maatsen, Digne) valójában extra középpályásként vagy szélsőként funkcionálnak. Azzal, hogy felfelé tolódnak, az ellenfél védelme kénytelen széthúzódni, ami helyet teremt középen a második hullámban érkezőknek. Ha az ellenfél nem lép ki rájuk, akkor maguk a védők fejezik be az akciót: elsősorban ennek köszönhető a rengeteg távolról szerzett gól.

Cash hőtérképe az idei szezonban sokkal inkább egy szélső középpályáséra hasonlít. Gyakran húzódik be a pálya tengelyébe, hogy létszámfölényt alakítson ki a középpályán McGinn és Kamara mellett. Cash már három távolról szerzett gólnál tart a szezonban, ami pontosan abból adódik, hogy Emery utasítására a támadásoknál nem a vonal mellett marad, hanem a 16-os előterébe érkezik, ahol könnyen lövőhelyzetbe kerülhet. Digne az egyik legtöbb beadást produkáló védő a PL-ben, Maatsen robbanékonysága pedig nemcsak a csapaton belül kiemelkedő, hanem a posztjának is a legszűkebb elitjébe tartozik: 34 km/h feletti csúcssebességgel sprintel.

A középpálya közepén a Youri Tielemans–Kamara kettős olyan stabilitást ad – noha jelenleg mindketten sérültek (akárcsak McGinn), a keret mélységét jelzi, hogy mindez az Onana–Douglas Luiz párosra is igaz – ami lehetővé teszi a folyamatos letámadást. A csapat védjegye a magas védelmi vonal: a Villának van a legtöbb sikeres lescsapdája a ligában, amihez elengedhetetlen a védelem mögötti területeket „söprögetőként” felügyelő „Dibu” Martínez magabiztossága.

Figyelemre méltó Morgan Rogers szintlépése is: a 23 éves szélső mára a liga egyik legkiszámíthatatlanabb játékosává vált, aki képes a vonalak között átvenni a labdát és közvetlenül a védelemre vezetni azt. Csak a bajnokságban nyolc gólt és öt előkészítést jegyzett eddig, a Transfermarkt becslései alapján két év alatt nyolcról 70 millió euróra pumpálta az értékét.

Morgan Rogers értéke két év alatt 62 millió euróval növekedett (Forrás: Villa News)

Ez az összetett gépezet – a matematikai valószínűségeket meghazudtoló távoli lövések, a Martínez bravúrjaira épülő betonbiztos védelem és Emery aszimmetrikus taktikája – tette az Aston Villát a 2025–2026-os szezon legnagyobb taktikai rejtvényévé. Olabe érkezése és a keret finomhangolása után a klub bizonyította: a felemelkedés nem a puszta véletlen műve, hanem egy tudatosan felépített, az európai elitbe vágyó projekt betetőzése, amelyben a statisztikai anomáliák mögött a minőségi szakmai munka, és a kérlelhetetlen győzni akarás húzódik meg.

Sokan és régóta keresik a The Lions tündöklése mögötti logikát, de az adatok és a statisztikai táblázatok csak a megértést segítik, megoldókulcsot nem adnak az Aston Villa játéka ellen. Mert ahogy a kultikus sorozat, a Peaky Blinders (Birmingham bandája) főhőse, Tommy Shelby mondta: „Azt hiszik, hogy ismernek minket, de fogalmuk sincs, mire vagyunk képesek.”

Borítókép: Alamy – Büntető-montázs

Ha első kézből szeretnél értesülni a legfrissebb futballhírekről, látogass el a Goal.com Magyarország weboldalára, ahol rengeteg exkluzív tartalom vár rád!

A cikk megjelenése a Szerencsejáték Zrt. tématámogatásával valósult meg.