A háromfelvonásos Atlético–Barcelona első része csodafutballt hozott
Diego Simeone hibás döntése, elmaradt barcelonai piros lap, Antoine Griezmann helyzetei, Lamine Yamal varázslata – sok minden történt az Atlético Madrid–FC Barcelona csúcsrangadón, a jó hír az, hogy a csodás párviadalból két fejezet még hátravan. A Bajnokok Ligájában is összecsap a két spanyol topklub, hogy mi szólhat az egyik, mi a másik mellett, azt alább igyekszünk fejtegetni.
Ha a két csapat idei teljesítményét vesszük, mondhatjuk, csak az történt, ami az előzmények alapján várható volt: az idén győztes állásból 19 pontot veszítő Atlético Madrid kikapott a vesztes pozícióból addig 18 pontot gyűjtő FC Barcelonától.
Úgy fest, a katalán együttesnek idén is a feltámadás a heppje, így húsvétkor meg miért is mondana le róla? Fordíthatjuk persze úgy is a kérdést, „de miért kerül ennyiszer hátrányba?”, nos, nyilvánvalóan azért, mert ezzel az extrém magasra feltolt védekezéssel hatalmas rizikót vállal, és az ellenfelek gyakori elfutásai olykor bizony góllal zárulnak.
Simeone döntése – hogy Nico védekezik Yamallal szemben – balul sült el
Az Atlético ellen történetesen Giuliano Simeone mozdult be nagyszerűen a védelem mögé, Clément Lenglet meg kiválóan indította a saját térfeléről. Diego Simeone fia világklasszis-szinten szelídítette meg a labdát, amit aztán hidegvérrel küldött a kapuba.
Legalább akkora helyzetben hibázott a nyáron az Orlandóba igazoló Antoine Griezmann, aki két gyönyörű csel után gyatrán lőtt Joao García kezébe. Sőt, egy annál is nagyobb ziccert ugyancsak elpuskázott, amikor Thiago Almada centerezését rontotta el. A vezetést így is megszerezte az Atlético, csakhogy Diego Simeone túlzottan is bátor döntése – hogy egy támadójátékost, nevezetesen Nico Gonzálezt állít balbekkben Lamine Yamalra – balul sült el, pedig ennél konzervatívabb trénernek gondoltuk az argentint, és pláne fura volt úgy a választás, hogy a padon ott ült Matteo Ruggeri, José María Giménez és Dávid Hancko is (még ha esetleg a válogatott szünet, illetve sérülés akadályozta is, hogy bármelyiküket is kezdőként vegye számításba). Nico kezdett tehát, és a félidő végére kisárgázta magát (még ha a VAR egyből pirosra változtatta is a Yamal felrúgásáért kirótt büntetést).
A második félidőben felbillent a pálya
Ettől aztán két totálisan különböző félidő kerekedett. Az elsőben két egyenlő fél futballozott, erről árulkodtak a statisztikák is. Kiegyenlített labdabirtoklás (47-53 százalék) és lövésszám (6–7), csak valamivel jobb barcelonai xG (0,92–1,39), nagy helyzet itt is, ott is, több madridi labdaérintés az ellenfél 16-osán belül (13–7), ami azután, hogy a hazaiak megfogyatkoztak, totálisan megváltozott. A második félidei statisztika: labdabirtoklás 17–83 százalék, lövés 0–15, labdaérintés az ellenfél 16-osán belül 0–33, xG 0–1,13!
Így is csak egy szerencsés Robert Lewandowski-találattal nyert a Barca, persze azt megelőzően Joao Cancelo varázslata, ahogy oda-vissza hülyítette Almadát, feltétlenül gólt érdemelt.
Miután az Atléticónak a bajnokság tulajdonképpen lényegtelen – BL-t érő helyre úgyis befut, jó esetben harmadikként –, olyan nagyon talán nem is fáj neki a vereség, annál fontosabb lesz azt a háromfelvonásos darab második és harmadik részében elkerülni. A Bajnokok Ligája-párharc – most szerdán, illetve jövő kedden – annál inkább meghatározó, meglehet, Simeone jövőjét illetően is.
Mi lesz Simeone sorsa?
De vajon mennyire szentségtörés egyáltalán megkérdőjelezni az argentin mester madridi pozícióját? Döntögetni a bálvány szobrát? Habár, erről azért szó sincs: Simeone akkor is Isten marad a Metropolitanóban, ha mostantól egyetlen meccset sem nyer meg az Atléti edzőjeként. Eddigi 787 mérkőzéséből 465-ön győzött, amikor 2011-ben átvette a csapat irányítását, egy tizedik helyen szerénykedő, a Barcát és a Realt messziről leső együttest kezdett a képére formálni, ami pedig elég jól sikerült: két bajnoki cím, két Európa-liga-diadal, két BL-döntő fémjelzi dicséretes tevékenységét.
Hanem a jövőbeni helye ettől még kérdéses, már csak azért is, mert nemrégiben új többségi tulajdonosa lett a klubnak, az Apollo Global Management, tavaly október óta pedig a volt barcelonai Mateu Alemany a sportigazgató, és ők meglehet – már csak a jelentős költések miatt is – másfajta futballt képzelnek el, látványosabbat, a jelenleginél eredményesebbet is, és talán valaki mással a kormányrúdnál. Simeone szerződése 2027-ig szól, elküldeni már csak ezért sem lenne komplikált, csak hát lehet-e azt a trénert meneszteni, akinek továbbra is a lábai előtt hever a drukkerhad, aki a szurkolók szemében szent és sérthetetlen.
Futballvarázslat lesz szerdán a Camp Nouban, afelől nincs kétségünk
Pedig nem tudhatjuk, Simeone-e az akadálya egy ennél is jobb, a két nagyra folyamatosan nyomást helyező, velük egyenrangú Atlético létrejöttének, vagy Simeone nélkül ez a szint is magas lenne. Nem tudhatjuk, amíg Simeone nem távozik.
Most még mindenesetre van elég dolga. Előbb a Barca elleni BL-párharc, aztán a Copa del Rey döntője a Real Sociedaddal szemben. Meglehet, neki is jó hír, hogy a Bajnokok Ligájában nem spanyol bíró vezeti majd a meccsüket, úgy pedig az Atlético-tábor szerint egyértelműen piros lapot érő Gerard Martín-belépő nyomán sem alakul ki olyan vita, mint ami lett, és amelynek apropóján Robin Le Normand azt találta mondani, „ha én teszek ilyet, biztosan kiállítanak”. Leplezetlenül utalt arra, hogy nem egyenlő a mérce a spanyol sporiknál, a Camp Nouban ezen viszont nem múlhat.
Egy párharcot idén amúgy már megvívott a két együttes. Ki ne emlékezne: az Atlético a kupa elődöntőjében odahaza fergeteges első félidei futballal 4–0-val intézte el a Barcát, hogy aztán Katalóniában kézzel-lábbal kapaszkodva az előnybe egyet megőrizzen abból. A 3–0-val közel járt a fordításhoz a Barcelona, amelyik egy újbóli 3–0-val biztosan kiegyezne, mert úgy nem sok esélyt hagyna ellenlábasának a visszavágóra. Kérdés, meg tudja-e újból úszni kapott gól nélkül a partit? Mert az hétszentség, hogy ha az Atlético nem mond le totálisan a támadójátékról, lesz lehetősége, erre garancia a Barca magas védekezése, no meg Julián Álvarez, Griezmann, Alexander Sörloth, Giuliano Simeone, Ademola Lookman, Álex Baena, Marcos Llorente klasszisa.
Azt, hogy se ideje, se területe ne nyíljon az Atléticónak gyors ellenakciókat vezetni, letámadással és visszatámadással igyekszik a Barca elérni, így játszott szombaton is a Metropolitanóban, mégis többször jutott el helyzetig a hazai együttes. A Camp Nou persze más. Ott nagyon is meg tudja fojtani ellenfelét a Barca, extraklasszisai pedig a legszervezettebb védekezésen is képesek áthatolni. Így volt ez legutóbb is: az a passzjáték, amit bő félóra után bemutatott – ahogy Yamal Dani Olmónak játszott, aki befelé fordult, és Fermín Lópeznek passzolt, aki ezután egyből a védelem mögé befutó Yamalt hozta játékba – tankönyvekbe illett. Yamal alábökött, de a kapufát találta el, noha a szemet gyönyörködtető akció gólt érdemelt volna.
Szóval hogy futballvarázslat lesz szerdán a Camp Nouban, afelől nincs kétségünk, az már annál inkább kérdés, a Barcelona domináns, intenzív presszingbe ágyazott támadófutballja, vagy az Atlético ügyes kontrajátéka érvényesül-e.
Ne csodálkozzunk, ha a Barca földbe döngölve a vendéget három góllal nyer. De azon se, ha a Simeone-csapat kontragólok után értékes döntetlennel utazhat haza. Végtére is, ez a fajta kiszámíthatatlanság teszi a futballt olyan csodálatossá.
Borítókép: atleticodemadrid.com
Szerző
Galambos Dániel
Galambos Dániel
Kapcsolódó cikkek
Végtelen történet – Diego Simeone tizenkét éve varázsol az Atlético Madrid kispadján
Amikor 2011. december 23-án, Gregorio Manzano menesztése után Diego Simeonét nevezték ki az Atlético Madrid vezetőedzőjének, aligha gondolta bárki is a „matracosok” hívei körében, hogy a korábbi játékosukkal kötött szerződés a klub történetének legszebb karácsonyi ajándékaként, és egy új időszámítás első mérföldköveként írható majd le. Immár 12 év telt el azóta és „El Cholo” még mindig az Atleti mestere, nála hosszabb ideje pedig senki sem regnál az európai topligák élcsapatainak edzői körében.
Yamal hisztije, az Inter húsvéti feltámadása – nemzetközi lapszemle a rangadók hétvégéjéről
Az elmúlt hétvége a futballrajongóknak nem csak a húsvét miatt volt ünnepi: a topligákban és az FA-kupában több rangadót is rendeztek. Azt néztük meg, mit írtak a lapok a Manchester City–Liverpool, az Atlético Madrid–FC Barcelona, az Internazionale–AS Roma és a VfB Stuttgart–Borussia Dortmund találkozók után.
A Real a tizenegyeskirály, a Barca futballja gólokban gazdag, veszélyben a Sevilla – fókuszban a La Liga
A válogatott szünet jó alkalmat kínál arra, hogy kicsit körbenézzünk a spanyol bajnokságban, és kilenc fordulóval a zárás előtt megvizsgáljuk, ki milyen esélyekkel feszül neki a hajrának, mit diktálnak a számok, melyik csapat miben emelkedik ki és miben marad el az átlagtól vagy épp a saját maga kívánalmaitól, és persze, hogy miképpen szerepelt eddig a három nagy, a Barcelona, a Real Madrid és az Atlético.