A Real a tizenegyeskirály, a Barca futballja gólokban gazdag, veszélyben a Sevilla – fókuszban a La Liga

A bajnoki címért két klub maradt versenyben, a Barcelona és a Real Madrid. A katalánok négypontos előnnyel várják a hajrát, úgy, hogy nem csak pontszámban, de jó néhány szegmensben is ligaelsők. Hansi Flick tanítványai szerezték a legtöbb gólt, övék a legmagasabb xG, a legtöbb kapuralövés, na meg persze a félpályáig feltolt védekezéssel a legönveszélyesebb játék – ugyanakkor ebből fakad a Barcelona erénye is, hogy már az ellenfél térfelén igyekszik megfojtani a rivális akcióit. Azonban nem mindig sikerül magasan visszaszereznie az elveszített labdát, ennek eredményeként öt kontragólt kapott már idén, ami lehetett volna jóval több is, ha a 81 százalékos védési hatékonyságot és 12 clean sheetet produkáló Joan Garcia nem véd bámulatosan. A nyáron az Espanyoltól 25 millió euróért szerződtetett labdarúgó lassan Spanyolország legkiválóbb kesztyűsévé növi ki magát, Luis de La Fuente szövetségi kapitány mindenesetre meghívta a márciusi válogatott összetartásra.

Lamine Yamal nem csak hazája, a világ legjobb játékosává igyekszik válni, és ha az őt folyamatosan kínzó sportsérve miatt ki is kellett hagynia meccseket a szezonban, egy ideje már teljesen egészséges, és ami fontosabb, a játékkedve is visszatért, saját bevallása szerint is újra ugyanúgy élvezi a futballt, mint bármikor azelőtt.

Esetében márpedig ez lenne a legfontosabb: hagyni őt játszani, szabadon, különösebb kötöttségek nélkül, hadd élvezze a futballt, hadd szórakoztassa a publikumot, ami nagyon ránk férne ebben az eléggé uniformizált futballvalóságban.

Hogy ha végre van egy különleges egyéniség, aki Maradona, Cruyff, Gascoigne, Messi módjára hétről hétre örömfocival kápráztat el minket, azt hagyjuk érvényesülni, trükközni, kiteljesedni, és véletlenül se akarjuk letörni a szarvát. Hogy aztán eljuthat-e valaha Lionel Messi szintjére, nem tudni, mindenesetre fejlődik: az előző szezonban még megfogalmazódott vele szemben az a kritika, hogy szép-szép a sok bámulatos megoldás, de ha a legnagyobbak egyikévé óhajt válni, a gólokat is el kell kezdenie rugdosni. Nos, elkezdte: szemben az előző idénybeli kilenccel, immár 14 gólos a La Ligában, aminek messze nincs még vége.

Persze nem ő lenne az első számú gólfelelős Katalóniában, hanem a két center, Robert Lewandowski és Ferran Torres. A jelen és a jövő.

Sokáig azt lehetett gondolni, a szerződése lejártával a nyáron minden bizonnyal távozó lengyel méltó utóda lehet a 25 éves spanyol, aki egyre inkább kezdőjátékossá vált, és az első 15 bajnokiján 11 gólt jegyzett, az utóbbi 11-en azonban csak egyet, és megint Lewandowski számít kezdőembernek, aki 108 percenként talál be a bajnokságban. Hogy a következő szezonban ki lesz a Barca kilencese, egyelőre talány, Flick és a sportigazgató Deco nagyon akarná Julián Alvarezt, csak hát az argentinnak igen busás az ára.

Nem csak a számok alapján tűnik a Barcelona a bajnoki cím egyértelmű esélyesének: a januári és a februári, a Real Sociedad, illetve a Girona elleni vereségen túl november eleje óta 17 győzelmet aratva vezet négy ponttal az elég turbulens szezont produkáló Real Madrid előtt.

Január 12-én váltotta a kispadon Álvaro Arbeloa Xabi Alonsót, aki a túlontúl intenzív edzéseivel, a szigorúan megkövetelt fegyelemmel, a rigorózus taktikai elképzeléseivel nem vált valami népszerűvé a játékosok körében. Madridban márpedig, ha elismerik, ha nem, játékosuralom van – úgyhogy a Leverkusent bajnoki címre vezető roppant tehetséges tréner ment, az addig a második csapatot irányító, jóbarát Arbeloa meg jött.

Az antré nem sikerült valami fényesre – kiesés a kupából a másodosztályú Albacete ellen –, de a kellemetlen vereséget öt bajnoki győzelem követte. Aligha ez a sorozat, sokkal inkább az elmúlt hetek eredménysora gondolkodtathatta el Florentino Pérez elnököt arról, érdemes lenne-e a következő szezont is Arbeloával megkezdeni. A Manchester City magabiztos kiejtése a BL-ből, az Atlético legyőzése a bajnokságban feltétlenül jó pont, meglehet azonban, Arbeloa maradásának záloga a BL-győzelem, ahhoz viszont a negyeddöntőben a Bayern Münchennek is lesz egy-két szava.

Az ugyanakkor egyértelmű, hogy a futballisták sokkal inkább elfogadták Arbeloát, ami a teljesítményeken is látszik: a Xabinál inkább csak szenvedő Vinícius Júnior 16 mérkőzésen lépett pályára az új trénerrel, azokon szerzett 11 gólt és kiosztott négy gólpasszt. Federico Valverde egyszer talált be Alonso regnálása alatt, Arbeloánál hétszer, és van mellette öt gólpassza is. Ebben azért az is közrejátszik, hogy nagy örömére nem kell már jobbhátvédet játszania. És nem azt akarjuk ezzel mondani, hogy Arbeloa jobb edző, mint Xabi, a világért sem, de azt látni kell, Madridban nagyon nem mindegy, hogyan közelítesz a sztárokhoz, hogy viszonyulsz hozzájuk, mit követelsz meg és miben vagy engedékenyebb.

Arbeloa elmondta, az irodájában van egy kényelmes szürke szófa, bekopogva hozzá, bármelyik játékosa bármikor helyet foglalhat rajta, és bátran kiöntheti a szívét. Ő mindenre nyitott. De ha a közhangulat jobb is Valdebebasban, a Real edzőközpontjában, a blancóknak a Barcát megelőzni piszok nehéz lesz.

A harmadik nagy, az Atlético már rég lemondott erről, ám mert az újbóli BL-indulás biztos, a bajnokság helyett a két másik, akár a győzelem esélyével is kecsegtető sorozatra fókuszálhat. Az egyik a Király-kupa, amelynek döntőjében a Real Sociedaddal találkozik április 18-án Sevillában. A Barcelona kiejtésével jutott el a fináléba, de ezzel nem tudta le végleg idénre a katalánokat. Egyrészt, amikor április elején a válogatott szünet után újraindul a bajnokság, az Atlético a Barcelonát fogadja, lesz azonban egy ennél is fontosabb párharca a két egyletnek: a BL legjobb nyolc csapata között az elődöntőért vívott csata.

Hogy aztán melyik Atlético lép akkor fel, az, amelyik hazai pályán a Király-kupa elődöntőjében 4–0-val küldte haza a Barcát, vagy amelyik kínkeservesen őrizte csak meg előnyét a visszavágón a Camp Nouban, nem tudni. Egy biztos: ez már egy kiegyensúlyozottan jó keret, amelyik talán csak a középső védő poszton szorulna rá egy klasszisra, amúgy bivalyerős. Alkalmasint két ugyanolyan képességű sor is kiállítható. És éppen ezért illene már valamit nyernie a Simeone-csapatnak. Mert rengeteg pénzt pumpáltak bele, megvan immár a minőség, csak egy serleg hiányzik. Abból ugyanis az elmúlt 12 évben mindössze kettő jött össze. Egy bajnoki cím és egy Európa-liga. Az sem szégyellnivaló, de több van ebben a társaságban – a játékban is. És nagy kérdés, hogy az amúgy a Metropolitanóban Istenként tisztelt argentinnal lehet-e más a futballfelfogása. Kombinatívabb, játékosabb, offenzívebb, szemre is tetszetősebb. Láttuk idén jeleit annak, hogy igen, de folyamatosan nem képes vagy nem akar úgy játszani csapata.

Hogy egy újabb trófea nélküli szezon után is maradhatna-e a kispadon Simeone, az nagy kérdés, eddig nem nagyon vetődhetett fel a menesztésének a gondolata.

Mondjuk, ha edzőt kell cserélni, nem szégyenlősködnek a ligában, idén nyolcszor döntöttek már úgy a prezidentek, hogy új trénert választanak, legutóbb a Sevillának lett elege a mindössze 31 százalékos győzelmi mutatóval bíró Matías Almeydából. Hogy aztán még épp időben, az utolsó esélyt megragadva váltottak-e Andalúziában, kiderül, a Sevilla három pontra van a már kieső helyen szerénykedő Mallorcától, de a 18. helyezett szigetlakók, valamint a 14. Rayo Vallecano között négy pont mindössze a különbség.

De nézzük, mi egyebet mutatnak a szezonról a számok. A góllövésben tehát a Barcelona jár az élen (78-cal), 15-tel rúgott többet, mint a Real, és 24-gyel többet, mint a harmadik Villarreal. (Az Atléticót egy híján 30-cal verik.)

A lövések számában ugyancsak a Barca az éllovas, meccsenkénti átlagban másfél kísérlettel a Real előtt jár, a mezőnyt meg bőven veri. Az ebben a kritériumban tizedik Alavés 11,9, a tök utolsó Getafe 9,5 próbálkozást jegyez.

Íme, a top 5:

1. Barcelona 19,75

2. Real Madrid 18,1

3. Betis 14,6

4. Athletic 14,2

5. Atlético 13,7

Azt, hogy melyik csapat mennyire futballozik gólra törően, támadószellemben, valahol megmutatja az xG. A kialakított helyzetek minőségét tekintve ugyancsak a Barcelona a listavezető 79,25-ös mutatóval. Ez kábé dupla annyi, mint a tizedik Celta (41,97) és a tizenegyedik Levante (41,84) várható gólszáma, a két utolsóénál, az Oviedóénál (31,08) és a sereghajtó Getaféénél (26,7) pedig nagyságrendekkel jobb.

Íme, a top 5:

1. Barcelona 79,25

2. Real Madrid 67,84

3. Villarreal 52,55

4. Atlético 50,43

5. Betis 48,03

Ha a gólok típusait vizsgáljuk, elég szerteágazó a kép. A kontratámadásoknak a Villarreal a nagymestere, tízszer talált már be gyors ellenakció végén, a második Real Madrid nyolcszor, a harmadik Real Sociedad hétszer (a Barca és az Atlético ilyetén mód öt-öt gólt jegyez).

A rögzített játékhelyzeteknek az Osasuna a királya, 13 pontrúgásgólnál jár már, egyaránt 12-t termelt a Barcelona, az Espanyol és a Levante. A Real és az Atlético 11-11 góllal sorakozik mögöttük. Tizenegyesből abszolút elsők a királyiak (a nagycsapat könnyebben kapja vajon?), 14 büntetőt ítéltek a javukra, 12-t gólra is váltottak. A Barcát „ajándékozták meg” a második legtöbb tizenegyessel (kilenccel), hármat azonban kihagyott. A Valencia nyolcat végezhetett el (három hiba), de érdekesség, hogy az Atlético a második legkevesebbet, hármat (kétszer volt abból eredményes). A legmostohábban a Betisszel bántak a bírók, kétszer ítéltek a javára büntetőt, azt a két labdát viszont legalább a kapuba küldte Chimy Ávila, illetve Cucho Hernández.

Nos, nagyjából így fest kilenc fordulóval a vége előtt a La Liga – semmi sem dőlt el, de annál több izgulni való akad.

Borítókép: IMAGO/ ZUMA Press Wire - si.com