A helyére került a Fradi?

A Fradi tetemes előnye nyolc pontra olvadt az OTP Bank Ligában, köszönhetően annak, hogy míg az újonc Kecskemét a maximálisan begyűjthető kilenc, addig a címvédő mindössze egyetlen pontot szerzett az előző három játéknapon. A gyatra teljesítményt azonban számos tényező árnyalja és több irányból is jól magyarázható a zöldek szemszögéből.

A hazai front

Először is ezen mérkőzések keretezték az egyenes kieséses kupapárbaj felvonásait, ami nyilván zárójelbe tette a kvázi már megnyert bajnokságot. Másrészt rengeteg sérülés nehezítette Sztanyiszlav Csercseszov vezetőedző dolgát, meccsről-meccsre dőltek ki a meghatározó játékosok. A frissen igazolt Owusu Kwabena nyitotta a sort, utána jött Muhamed Besic és Tokmac Nguen, majd Samy Mmaee és Pászka Lóránd. Bár a gyógyszergyáriak ellen végül mindkét alkalommal pályára lépett, de rövid ideig Vécsei Bálint miatt is aggódhatott az orosz tréner. Aissa Laidouni eladása után, így minőségi védekező középpályásként a nagyon hosszú kihagyás után (leginkább csupán kényszerből reaktivált) Sigér Dávid maradt egyedül bevethető – de csak itthon, az Európa-ligára ugyanis nem nevezték. (Erre még visszatérünk.)

Fotó: Kovács Tamás/MTI

Az FTC idén minden bizonnyal zsinórban ötödször húzza majd be a bajnoki címet, és e sorozat még nagyon sokáig folytatódhat. Kihívó nincs, mindenki más a második-harmadik helyért vagy a kiesés elkerüléséért küzd. Ez egyébként rossz a bajnokságnak, mert a többiek számára elérhetetlen bajnoki cím így óhatatlanul egy demotivációs faktor. És bizony rossz a Fradinak is, mert elkényelmesedik és egy hasonló rossz periódus „büntetése” mindössze annyi, hogy immár nem tizenvalahány ponttal listavezető.

A nemzetközi mérkőzésekhez képest teljesen más fordulatszámon játszanak itthon, ami csak részben az ellenfelek közötti minőségkülönbség következménye. Az OTP Bank Ligában elég fél-, vagy akár negyedgőzzel hajtani, nagy valószínűséggel az is ugyanúgy három pontot ér, ha meg éppen nem, akkor sincs semmi. Viszont a szurkolók sokszor többet érdemelnének – és úgy en bloc az élsportolói státusz is magasabb átlagnívót követelne meg.

Otthon, Európában

Az előző négy bajnoki trófea megszerzése után a Ferencváros rendre csoportkörös volt a nemzetközi porondon, amivel egy egészen új dimenziót nyitott a magyar klubfutballban, annak több évtizedes vergődése után. Amióta 1992-ben az UEFA (Európai Labdarúgó-szövetség) a Bajnokcsapatok Európa-kupáját (BEK) átkeresztelte Bajnokok Ligájára (BL), és bevezették a csoportüzdelmeket – aztán 2004-től kezdve az UEFA-kupában (e sorozat neve 2009-től Európa-liga) is – 2018-ig, tehát 26 év alatt csupán ötször sikerült a kvalifikáció valamely magyar csapatnak.

Csoportkörbe jutott magyar csapatok

Azóta viszont nincs megállás, a Vidi 2018-as tisztes helytállása után a nemzet legnépszerűbb klubja bérletet váltott Európába, melyet azóta is minden évben megújít. Bár a BL csak egyszer jött össze (2020-ban, a világjárvány miatt a selejtezők párharcai egyetlen mérkőzésen dőltek el, amit nagyon jól használt ki az FTC), viszont a 2021-ben életre hívott harmadik számú kiírással, a Konferencia-ligával való ismerkedést eddig sikerült elodáznia.

Az anyagilag messze legjövedelmezőbb BL-be jutás (2020-ban 19,2 millió eurót utalt át az UEFA) a mindenkori cél, de ott tartósan 100 százalék körüli produkció kell a csoport harmadik helyéhez is, és ha ez nem sikerül, onnan nincs is tovább. Ha esetleg összejön, akkor van folytatás a második számú sorozatban, de ez lutri. A gazdasági szempontok mellett, a presztízs és a legpatinásabb csapatok elleni mérkőzések lehetősége is a BL mellett szólnak, naná, de nem feltétlenül a legjobb reklám öt sima vereség és egy ikszes meccs.

Fotó: Kisbenedek Attila/AFP via Getty Images

Jelenleg az Európa-liga tűnik szakmailag a legüdvözítőbb opciónak, ott már jó eséllyel nem lehet pofozógép a Fradi – és azért keresni is lehet vele (az idei szezon 8,92 millió eurót hozott a zöld-fehéreknek). Az előző kiírás negyedik helye és a mostani bravúros csoportelsőség között valahol félúton volna a csapat reális pozíciója – persze ez mindig a sorsolás és sok egyéb tényező függvénye is. Nyilván nem várható el minden évben, hogy egy olyan hármast utasítsanak maguk mögé, mint tavaly ősszel: a francia bronzérmes AS Monaco, valamint a török (Trabzonspor) és szerb (Crvena Zvezda) bajnok is csak a Fradi hátát nézte. A kvartett megnyerésével a Zöld Sasok átugrották saját árnyékukat, és azonnal a legjobb 16 közé jutottak. A fényévekig kiéheztetett magyar szurkolók pedig immár nemcsak az elmúlt két Európa-bajnokságon versenyképes nemzeti csapattól, hanem a Ferencvárostól is konzisztens teljesítményt várnak. A lécet pedig maguk a futballisták pakolták feljebb és feljebb, mindkét esetben. Egy ilyen ősz után persze, hogy mindenki egy tavaszi hadjáratra készült – a legvérmesebb fanatikusok már egyenesen a budapesti Puskás Arénában megrendezésre kerülő döntőről álmodoztak.

A Leverkusen elleni párharc azért rámutatott, hol tart jelenleg a hazai rekordbajnok. Sérülések ide, korábbi értékes skalpok oda, a fejlődésben lévő, Xabi Alonso gardírozta német csapat játszi könnyedséggel lépett át rajtuk, minden megerőltetés nélkül, végig kontroll alatt tartva a kétszer 90 percet. Egy gólt talán megérdemelt volna a Fradi, de most nem volt ebben több.

Amennyiben egy csapat az Európa-liga csoportkör második helyén végez egy BL-csoportharmadik együttessel játszik a legjobb 16 közé jutásért, ha harmadik helyen zár, akkor leesik a Konferencia-liga egyenes kieséses szakaszába. Kizárólag az utolsó búcsúzik garantáltan, éppen ezért a magyar bajnok számára a jelen erőviszonyok közepette ez a legperspektivikusabb versenysorozat. Minőségi, de verhető ellenlábasok, érdemi díjazással. A Konferencia-liga nem csak azért lenne előnytelen, mert az ott kereshető pénzek köszönőviszonyban sincsenek a két nagytestvér nyújtotta lehetőségekkel, a jóval érdektelenebb ellenfelek a lelátókra sem vonzanának akkora tömegeket és az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, minél erősebb egy rivális, annál nagyobb teljesítményt tud nyújtani a Fradi (és a válogatott is).

Összeségében azt leszögezhetjük, egyhuzamban négyszer nem lehet véletlenül csoportkörbe jutni, a Ferencváros szintet lépett. A következő lépcsőfok már jóval nagyobb magaslatra vinne, innen egyelőre nem nagyon lehet feljebb. Az is kihívás, hogy tartósan sikerüljön megmaradni az európai klubfutball középső harmadában, gyűjteni a koefficiens pontokat – és a minimum elvárás mostantól legalább az Konferencia-ligába jutás. Ehhez viszont nem csak a pályán kell brillírozni, a szakmai stáb háttérben végzett professzionális munkája is elengedhetetlen.

Hatékony klubvezetés, fejleszthető klubmodell – felemás játékospolitika

A Ferencváros Kubatov Gábor regnálása alatt (2011 óta a klub elnöke) megannyi hányattatás után úgy tűnik, révbe ért. Az egyesületben rejlő kivételes potenciálból kézzel fogható eredmények, magyar szinten példátlan sikerek születnek, ahogy azt fentebb taglaltuk.

A Fradi nemcsak a legnépszerűbb magyar csapat, de az egyetlen olyan klub, amely: akár egy bajnokin is képes megtölteni a stadionját, bérleteseinek száma az élvonal átlagnézőszámának többszöröse; értelmezhető léptékű merchandising tevékenységet folytat; a rendszeres nemzetközi szereplése miatt a minőségi légiósok számára is valódi alternatíva – egyre inkább funkcionálhat ugródeszkaként a komolyabb ligák felé; az állami köldökzsinór elvágásával is képes volna megállni a lábán, vagyis piaci alapon működni.

Fejlődni, javulni, még előrébb lépni persze mindig lehetséges. A Fradinál deklaráltan az európai kupaszereplés a hangsúlyos, mindent ennek rendelnek alá, ehhez igazítanak. Ez rendjén is volna, csak éppen az utánpótlás, a jövő játékosainak nevelése és az első csapatba építése az, ami teljesen háttérbe szorul, ami a tartós sikerek egyik legfontosabb fundamentuma kellene legyen. Ehhez képest a létező fiatal tehetségeik rendre a fiókcsapat Soroksárban jutnak csak lehetőséghez, esetleg kölcsön- vagy eladják őket, rosszabb esetben meg padozhatnak a nagyoknál. Így járt Csontos Dominik, Csonka András, Szánthó Regő, de végül még az Angliából hazahozott Szerető Krisztofer is, hogy csak a közelmúlt példáit vegyük figyelembe.

Ténykérdés, hogy volt már néhány ilyen transzfer és talán egyre több is lehet majd.

Fotó: fradi.hu

Muhamed Besic volt az első fecske 2014-ben (az angol élvonalban szereplő Everton FC vitte el, a korabeli hírek szerinti négymillió fontos vételárából forintban 470 milliót profitált a Fradi), ő aztán bónuszként ingyen került vissza az Üllői útra 2021-ben. 2019-ben Fernando Gorriaránért 2,5 millió eurót fizetett a mexikói Santos Laguna, tavaly nyáron a Sahtar Donyeck kétmilliót perkált le Olekszandr Zubkovért. A két legnagyobb üzletet az előző két télen ütötte nyélbe a Fradi: Myrto Uzuni bő egy éve került a spanyol élvonalbeli Granada CF kötelékébe, míg a Tunézia válogatottjával a világbajnokságot is megjárt Aissa Laidouni nemrég távozott a Bundesliga idei meglepetéscsapatához, az Union Berlinhez, ahol Schäfer András is játszik. Mindkét esetben négymillió euró érkezett a magyar bajnok bankszámlájára.

A jelenlegi keret tagjai közül kiemelkedik a norvég Kristoffer Zachariassen és Tokmac, a marokkói testvérpár Samy és Ryan Mmaee, valamint a holland Mats Knoester – őket egészen biztosan magas haszonkulccsal lehet értékesíteni majd. Persze azon játékosok sora egyelőre hosszabb, akik nem váltották be a hozzájuk fűzött nagy reményeket. Volt köztük olyan, akit bizonyára leginkább a neve miatt tartottak csak szerződtetésre érdemesnek (Marko Marin), akiért az indokoltnál sokkal mélyebben kellett a zsebbe nyúlni (Stjepan Loncar), de még a Juventus utánpótláscsapatától megszerzett ifjú talentum is (Ammar Ramadan). Nekik csak epizódszerep jutott, ahogy vagy két tucatnyi csapattársuknak szintén, akik az elmúlt években megfordultak az FTC-ben, de a névjegyüket csak az öltözői szekrényükre tették le. Ki emlékszik már (jó szívvel és a fanatikusokon kívül) Dejan Georgijevic, Michal Skvarka, Zseljko Gavrics, Roko Baturina, Gastón Lodico, Marijan Cabraja vagy Giorgi Haraisvili nevére?

Természetesen a legnagyobb kluboknál is előfordul kevéssé sikeres és kudarcos átigazolás, de azért ennél jóval kisebb arányban.

De több más probléma is akad ezzel a működési modellel – túl azon, hogy rengeteg a teljesen fölösleges szerződtetés és a kidobott pénz. Egyrészt félévente/évente minimum részlegesen újra kell építeni a csapatot, akkora a rotáció. Ez különösen nyáron, az UEFA-selejtezők idején bajos, amikor nincsen elég idő a precíziós újratervezésre.

Másrészt, ha elvisznek egy kulcsjátékost, akkor is űr marad(hat) utána, ha van kivel pótolni. Képzeljük el, mi lett volna a Fradival 2021 őszén, ha egyszer csak eltűnik Tokmac, vagy 2022 ugyanezen időszakában Zachariassen? Laidouni is nagyon hiányzik, és nem csak az eladása utáni sérülésdömping miatt.

Fotó: Rene Nijhuis/BSR Agency/Getty Images

Amire viszont hatványozottan jobban kell figyelniük a jövőben a Ferencváros vezetőinek, az a nemzetközi kupákra való nevezés! Sokkal tudatosabban, megalapozottabban és előrelátóbban kell ezt kezelni majd, hogy még egyszer ne fordulhasson elő, hogy mindössze 13 hadra fogható felnőtt mezőnyjátékos legyen egy Leverkusen szintű csapattal szemben egy EL-nyolcaddöntő visszavágón hazai pályán! Sigér mellett Franck Boli (ő időközben, a két kupaösszecsapás között eligazolt az Egyesült Államokba) és Xavier Mercier is az orosz mester segítségére lehetett volna – már ha játszhat. (A keret két listából tevődik össze. Összesen 25 játékos nevezhető A listán, a Fradi viszont csak 21-et nevezett be ősszel. Tavaszra három helyen lehetett változtatni: a télen igazolt Myenty Abena, Nicolai Baden Frederiksen és Owusu kerültek be újonnan a keretbe. A B lista a fiataloké, ők korlátlan számban nevezhetők.)

A balhés argentin (februárban ittasan vezetve balesetet okozó) Carlos Auzqui sem léphetett pályára, mondjuk ezt kevesen siratták. Ellenben öt fiatalkorú ült a Puskás Aréna kispadján, közülük ketten színre is léptek, Manner Balázs 14 percet kapott, ifj. Lisztes Krisztián kettőt. Előbbi soha nem játszott még a magyar élvonalban, Lisztes egyetlenegyszer, még az előző szezonban. A radikálisan nem a saját utánpótlására építkező együttes esetében egészen kivételesen alakult tehát a cseresor, kár, hogy csak a kényszer szülte. Ezen konzekvenciákat vélhetően házon belül is levonták és tanulnak belőle.

A Ferencváros messze a legprofibb hazai egyesület, éppen ezért elvárható, hogy a pályán kívüli teljesítménye is tovább fejlődjön. „Az én célom, hogy jövőre a Bajnokok Ligájában jussunk el a legjobb 16 közé. Gratulálok a játékosoknak, innentől a bajnokságra kell koncentrálni.” – nyilatkozta Csercseszov a második Leverkusen meccs után.

A Fradi most a helyén van, az elsődleges feladat és kihívás az, hogy tartósan ott is maradjon. Aztán, ha azt a bizonyos lécet már mindig könnyedén sikerül átugrani, akkor még feljebb lehet tenni.

Kiemelt kép: Kisbenedek Attila /AFP via Getty Images