A játékvezető abszurd délutánja: megvert egy játékost, kiállította magát, majd hazament

Melvin Sylvester egy 42 éves iskolai gondnok volt, aki hétvégén amatőr bajnokikat fújt az angol Sunday League-ben. Azon a bizonyos tavaszi délutánon a Southampton Arms és a Hurstbourne Tarrant British Legion csapatai feszültek egymásnak. Szó szerint, hiszen a találkozót pillanatok alatt átjárta a hírhedt Sunday League-atmoszféra: elkésett becsúszások, folyamatos reklamálás, alattomos ütközések és a partvonal mellől áradó válogatott sértések.

Próbáljuk elképzelni a szituációt. Először a pályát.... (Fotó: illusztráció)

Hogy megértsük a közeget: az angol Sunday League a hazai megyei futball megfelelője, csak a hagyományos, kőkemény brit stílusjegyekkel feltuningolva. A Hoxton Mini Press kiadó Sunday Football című kötetének előszava így fogalmaz: „A Sunday League a bajtársiasságról, a nyers szenvedélyről és azoknak a törött csontjairól szól, akik minden hétvégén dacolnak a másnapossággal, hogy játsszák ezt a gyönyörű – és rendkívül saras – játékot.”

Bár Sylvester rutinos játékvezetőnek számított, a mérkőzés egy pontján az indulatok annyira elszabadultak, hogy elszakadt nála is a cérna.

Miután megverte a játékost, az agya visszakapcsolt játékvezetői üzemmódba

„Nem bírtam tovább” – idézi az Irish Independent 1998. április 22-i cikke. Egy kérdéses ítéletet követő dulakodás után a 27 éves Richard Curd hátulról meglökte a bírót. Sylvester megfordult, és önkívületi állapotban rontott neki a játékosnak, majd ütlegelni kezdte. „Többször megütöttem, miután hátulról meglökött. Aztán káromkodott. Nem bírtam tovább, elöntötte az agyamat a düh” – ismerte el később Sylvester.

Nem kellett mérlegelni...

Miután a játékvezető levezette a feszültséget, az agya visszakapcsolt játékvezetői üzemmódba. Eszébe jutott a szabálykönyv, amely kimondja: ha a pályán valaki szándékosan fizikai erőszakot alkalmaz, az azonnali kiállítást ér. Így Sylvester a sípjába fújt, a zsebéhez nyúlva előhúzta a piros lapot, és a magasba tartva felmutatta saját magának. Majd lesétált a pályáról, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.

A meccs persze nem ért véget, hiszen Sylvester nem fújta le, csak végrehajtotta a saját ítéletét, és az öltöző felé vonult. A játékosok tanácstalanul álltak, hiszen a szabálykönyv nem rögzít hasonló precedenst, ezen a szinten pedig sokszor partjelző sincs, nemhogy tartalék-játékvezető, aki beugrana vis maior helyzetben. A csapatok jobb híján a szurkolók felé fordultak, hátha akad valaki, aki kihúzza őket a csávából. A megoldás végül valóban a nézőtérről érkezett: egy bátor jelentkező besétált a pályára, és megmentve a délutánt, levezette a hátralévő játékidőt.

Sylvester persze nem úszta meg a kihágást, nem sokkal később a regionális labdarúgó-szövetség fegyelmi bizottsága 20 fontra büntette és hat hétre eltiltotta minden játékvezetői tevékenységtől. A döntés hallatán Sylvester nem rejtette véka alá a véleményét.

„Dühös vagyok. A fegyelmi bizottság teljesen rosszul mérte fel a helyzetet. Elítéltek testi sértésért, de a körülményekkel nem foglalkoztak. A játékos oldalára álltak” – nyilatkozta az ítélet után. Mélyen igazságtalannak érezte, hogy a testület szinte teljesen figyelmen kívül hagyta az őt ért lökést és a provokációt, ami az egész incidenst kiváltotta. Állítólag ekkor megfogadta, hogy soha többé nem vezet mérkőzést.

A VAR sem mentette volna meg...

Nem egyedi az eset

Bár ez a történet egyedülállónak tűnik, a brit amatőr ligában volt már hasonló eset. 2005-ben Andy Wain, aki a Peterborough North End–Royal Mail AYL mérkőzést vezette, mintha csak Melvin Sylvestertől kapott volna ihletet: szintén kiállította magát.

Bár azon a meccsen pofonok nem csattantak, Wain annyira felhúzta magát a folyamatosan reklamáló és káromkodó játékosokon, hogy amikor a kapus számonkérte rajta, hogy miért nem szabadrúgást ítélt kifelé egy gólnál, a földhöz vágta a sípját, majd a heves szóváltás után dühében kiállította magát.

„Utólag visszagondolva aznap nem lett volna szabad meccset vezetnem” – mondta Wain, aki elismerte, hogy a találkozó előtti napokban személyes problémákkal küzdött. „Teljesen amatőr viselkedés volt. Ha egy játékos csinál ilyet, kiállítanám, úgyhogy nekem is mennem kellett. Hallottam, ahogy a kapus azt mondja: »Mindig ugyanaz a rohadt műsor, bíró, nekünk soha semmit nem ad meg.« Ez volt az utolsó csepp a pohárban, de szerencsére időben észhez tértem.”

Borítókép: Imago