A jégkorong Messije nem kiállítással, hanem két gólpasszal debütált Budapesten

A kanadai és a magyar jégkorongot összehasonlítani nem egyszerű feladat és egyáltalán nem is ez a cél, mindenesetre a két férfiválogatott legutóbbi, tavaly májusi meccse óta eltelt időszak alatt fellelhető némi párhuzam.

Mind a Magyar Jégkorong-szövetség, mind a Hockey Canada igencsak turbulens hónapokon van túl. Utóbbinak a tekintélyét minden idők legnagyobb szexuális erőszak-botránya tépázza meg, immáron évek óta, az ügy pedig télen új szakaszba lépett azzal, hogy öt korábbi junior világbajnokot is felszólított a londoni (az ontariói) rendőrség, hogy adja fel magát. A vád szerint még 2018 nyarán egy, a szövetség által rendezett gálát követően az abban az évben U20-as világbajnoki címet szerzett válogatott öt tagja szexuális erőszakot követett el egy nővel szemben, aki ezután feljelentést tett. Az ügyet a szőnyeg alá söpörte a szövetség és évekig nem is tudódott ki, miközben a felek meg is egyeztek peren kívül. Aztán mégis kipattant a botrány, a rendőrség és a szövetség pedig a média nyomására újranyitotta az aktát, ennek következtében szinte mindegyik szponzor szerződést bontott a Hockey Canadával, ráadásul ez elindított egy lavinát is, egyre-másra kerültek napvilágra hasonló esetek. Az eljárás jelenleg ott tart, hogy a Philadelphia Flyers kapusa, Carter Hart, a Calgary Flames csatára, Dillon Dube (aki a válogatott csapatkapitánya volt), a New Jersey Devils bekkje, Cal Foote és az eddig Svájcban légióskodó Alex Formenton ellen egy-, míg Foote csapattársa, Michael McLeod ellen kétrendbeli szexuális erőszak miatt emeltek vádat. A kanadai szövetség utánpótlás-részlegét tulajdonképpen skizma, azaz a szakadás veszélye fenyegeti, több juniorliga is fontolgatja a kiválást, miközben a szervezet látszatintézkedések sorozatával igyekszik tüzet oltani. Ezek közül az egyik, hogy a 2018-as junior-világbajnok válogatott minden tagja (a bizonyítottan ártatlanok is) fel van függesztve a nemzetközi szereplés alól, úgyhogy közülük senki sem jöhetett el Budapestre és a csehországi világbajnokságra sem mehet.

No de mi történt eközben itthon? Volt egy A-csoportos vb-szereplésünk, ami igencsak megosztóra sikerült, hiszen a jóval erősebb ellenfelek ellen még csak meg sem fontoltuk, hogy komolyan vegyük a meccseket, viszont az elkaphatóknak tituláltak közül egyet el is kaptunk (a franciákat), a végén pedig egy drámai szétlövés döntött arról az osztrákok ellen, hogy 2024-ben ismét a divízió I/A jut nekünk. Aztán a szövetségi kapitány, Kevin Constantine egyszer csak olajra lépett, az MJSZ-nek pedig sürgősen gondoskodnia kellett az ő pótlásáról. Don MacAdam, a szövetség sport- és fejlesztési igazgatója gondolt egyet és kinevezte saját magát, miután állítólag „nem sikerült megállapodni egyetlen jelölttel sem”. Az MJSZ által helyben hagyott döntés finoman szólva sem aratott osztatlan sikert, ki így, ki úgy tiltakozott ellene. A legnagyobb port a 2023-as tamperei világbajnokság toronymagasan legjobb magyar játékosa, Bartalis István kavarta azzal, hogy lemondta a válogatottságot, mondván,

„ha az ember nem nagyon szívesen megy valahova, akkor annak nincs sok értelme, és nem is tud úgy teljesíteni.”

Ez valószínűleg csak az utolsó csepp volt a poharában, ugyanis azt is megjegyezte, hogy az elmúlt években visszalépés történt a szövetségen belül. Aztán 2024 elején Balogh Tibor, a magyar női jégkorong elindításának talán legfontosabb személye visszaadta a Hírességek Csarnoka-tagságát, majd Nagy Gergő csapatkapitány is lemondta a válogatottságot. Aki jártas a hazai hokivilágban, az pontosan tudta, hogy van egy puskaporos hordó, és csak idő kérdése, hogy a gyújtózsinór végigégjen. A robbanás aztán a bolzanói divízió I/A világbajnokság harmadik játéknapján következett be. A román válogatott ellen elszenvedett 2–1-es vereség után Galló Vilmos, a magyar férfi jégkorong jelenleg talán legmagasabbra taksált játékosa szó szerint lebohócozta MacAdamet, és megint ott tartottunk, hogy a hoki nem a sikerek, hanem a botrányok miatt került itthon a címlapokra.

Hogy ezek után miként sikerült megvernünk először az olaszokat, majd az örök mumus szlovénokat, azt valószínűleg csak maguk a játékosok tudják. A csapategységről és a kohézióról már a torna előtt, de közben és utána is ódákat zengtek az érintettek, és mint tudjuk, a csapatépítés egyik legegyszerűbb módja az, ha van egy közös ellenség… A feljutás összejött, és MacAdam is bejelentette, hogy Kanada ellen fog utoljára a kispad mögött állni, ezt pedig aligha sajnálja bárki.

Így jutottunk el 2024. május 7-hez. A magyar válogatott már megcselekedte Bolzanóban azt, amit megkövetelt (vagyis inkább csak remélt) a haza, míg a kanadaiaknak annyira bejött a tavalyi MVM Dome-os kaland, hogy idén is ezt választották a felkészülés utolsó (vagyis inkább egyetlen) állomásának. Végülis egy évvel ezelőtt világbajnokok lettek, miért is változtatnának a már bevált recepten? A mieink pedig már nem készülnek semmire, nekik ez tényleg jutalomjátékkal ért fel.

Az idei kanadai együttes papíron talán még a tavalyinál is erősebb. Vannak duplázók és újoncok is, utóbbiak között található az a játékos, akire a következő hetekben a legvakítóbb reflektorfény vár. Connor Bedardot 14-15 éves kora óta a jégkorong legújabb szupertehetségének tartják, ő pedig azóta mást sem csinál, csak folyamatosan alátámasztja ezeket a feltevéseket. Junior szinten olyan dominanciát mutatott, amihez hasonlót csak Sidney Crosbytól vagy Connor McDavidtől lehetett látni korábban, a 2023-as U20-as világbajnokságon pedig olyan szinten lógott ki felfelé (17 évesen 7 meccsen 9 gól és 14 gólpassz), hogy olykor már kínos volt nézni is, amit művel. A még mindig csak 18 éves ifjoncot természetesen az első választás jogával draftolta tavaly a Chicago Blackhawks, amelynek nemhogy a legjobb játékosa lett azonnal, hanem szinteket is vert a többiekre. Félelmetes lövőtechnika, zseniális korongkezelés, követhetetlen irányváltások és a plafont kiütő játékintelligencia jellemzi, és már csak az a kérdés, mikor hajtja uralma alá a jégkorong világát.

Talán nem ördögtől való gondolat párhuzamot vonni közte és Lionel Messi között: mindketten istenadta tehetségek, jóval alacsonyabbak a pályatársaknál, viszont ezt előnyükre is tudják fordítani. Ja, és mindketten Budapesten, a magyar válogatott ellen debütáltak 18 évesen a nemzeti csapatukban.

Forrás: Magyar Jégkorong Facebook

Még nála is fiatalabb az a Macklin Celebrini, aki minden bizonnyal az idei draft első kiválasztottja lesz, és aki bár megérkezett Budapestre, jégre már nem lépett, sőt haza is utazott, hogy a később csatlakozó sztároknak legyen helyük a keretben. Ráadásul a meccs estéje számára sorsdöntő is volt, hiszen az NHL draftlottójára is ekkor került sor, amikor eldőlt, hogy az előző idényben utolsóként záró San Jose Sharks válaszhat majd először, és 99,9%, hogy Celebrini lesz a Cápák újjáépülésének alappillére.

A kedd esti meccs előtt már lehetett látni, hogy közel telt ház fogadja a csapatokat az MVM Dome-ban, később pedig ki is derült, hogy a megállapítás helyes volt, 14 925 nézővel megdőlt az itthoni jégkorongos rekord. A csarnok előtt hömpölygött a tömeg, a különböző játék- és közösségi sátrak szintén dugig voltak. Válogatott és klubmezek, sőt még NHL-csapatok felsői is feltűntek, néhány egészen különleges darabbal. Azt túlzás lenne kijelenteni, hogy minden magyar hokiszerető kilátogatott a csarnokba, viszont olyanok is akadtak, akiknek ez volt az első jégkorongos élményük.

Bent ugyancsak kiváló volt a hangulat a találkozó előtt, amit csak fokozott a női válogatott megünneplése, amely április végén szintén visszajutott az elit vb-re. A mérkőzést megelőző ünnepségeken sajnos nem mindig lehetett tudni, hogy éppen kiről vagy miről van szó, mert a Dome hangosítása továbbra sem az igazi, az biztos, hogy több, a válogatottól visszavonuló játékost köszöntöttek, név szerint Kóger Dánielt, Magosi Bálintot, Nagy Gergőt, Pozsgai Tamást és Szirányi Bencét.

A szinkronkorcsolyás performansz után immáron tényleg a csapatoké volt a főszerep, a magyar játékosokat a bemutatásukkor kivétel nélkül őrjöngő tapsvihar fogadta, Dom MacAdamnél viszont beütött a cseppet sem kínos csend. Egy-egy kanadai hokis is kellemesebb fogadtatásban részesült, akik aztán némileg értetlenkedve nézték, ahogy a rolba még leírt néhány extra tiszteletkört. Negyed nyolckor el is kezdődött a hétre kiírt meccs, de hát az NHL-ben is így szokás…

A feljutás révén a magyaroknak ez tényleg jutalomjátéknak számított, a vendégeknek viszont a vb-felkészülés szempontjából egyáltalán nem volt mindegy, hogyan teljesítenek.

Kanada rögtön „üzent” azzal, hogy az Owen Power, Colton Parayko bekkpárral kezdett, mindkettőjük két méter magas, korcsolya nélkül. Ez nem zavarta a magyarokat, akik lelkesen kezdtek, az első helyzetecske és kapura lövés is a hazai csapattól érkezett, válaszként azonban jött az ünneprontás, az előre merészkedő Parayko kíméletlenül kilőtte a magas slotból a bal felsőt. Érdekes jelenség volt, hogy sebességben nem volt szembetűnő a különbség, ez persze magyarázható azzal, hogy a mieink még a csúcsformához közeli állapotban voltak a világbajnokság után, míg a vendégeknél még bőven dolgozott a jetlag, hiszen csak az előző nap érkeztek meg Budapestre.

Forrás: Magyar Jégkorong Facebook

Az első emberelőnyt is a kanadaiak élvezhették, de egyértelműen kiviláglott, hogy szinte semmi szinkron nincs a frissen összeverbuvált játékosok között, a magyarok könnyedén védekezték ki a kritikus két percet. Az első harmad második felében már kezdték átvenni az irányítást, Bálizs Bencének többször is nagy bravúrt kellett bemutatnia, ami meg is hozta a publikum hangját. Három és fél perccel a vége előtt sikerült egy jókora helyzetet kialakítani, viszont Jordan Binnington alatt betuszkolni a korongot már nem, a vastaps persze így is járt. Az utolsó percekben is fel tudtunk állni a támadó harmadban, de a lövésekbe beleértek a blokkok, így 1–0-s kanadai előnnyel zárult a nyitó felvonás. A dudaszó pillanatában elkezdtek záporozni a plüssállatok is, amiket a nézők hoztak magukkal, ez a jótékonysági akció itthon és a tengerentúlon is már hagyománynak számít.

Erőteljes kanadai offenzívával indult a második etap, úgy tűnt, a regnáló világbajnok egy-két sorában elkezdett kialakulni a kémia. Ennek némileg ellentmond, hogy Bowen Byram például úgy jött fel egy cserénél a jégre, hogy összeütközött egy csapattársával és még a társ ütője is nála kötött ki, de ezt a minikáoszt nem tudta kihasználni a magyar csapat. Aztán egy ijesztő jelenetsor játszódott le a magyar kispad előtt, amikor Jack McBain úgy blokkolt egy lövést, hogy a korong a botjáról felcsapódott az arcára, de szerencsére megúszta sérülés nélkül. Egy tetszetős korongbevitel után Sárpátki Tamás veszélyeztetett a bulikör tetejéről, és a letámadásunk sem festett rosszul, ezt bizonyítja, hogy többször is tilos felszabadításra kényszerítettük a kanadaiakat. Aztán jött a „hidegzuhany” és az első villanás Bedardtól, aki olyan iramban lódult meg a jobb szélen, hogy a magyar védők csak bottal ütötték a nyomát, a lövése azonban nem lett a legjobb, arra viszont pont elég volt, hogy eljusson a kapu előterébe, ahol a felkorcsolyázó Byramnek csak annyi volt a dolga, hogy közvetlen közelről bekotorja. Újabb védőgól, ráadásul a 22 éves, Stanley-kupa-győztes hátvédnek is ez volt az első meccse a felnőtt válogatottban, alighanem egy életre a szívébe fogja zárni Budapestet. Aztán egy kis kakaskodás is kialakult Bálizs ketrece előtt, az egyik kanadai odaszúrt neki, de a kapus akkor is szent és sérthetetlen, ha éppen egy világsztárral szemben kell megvédeni.

A túloldalon Papp Kristóf szemet gyönyörködtetően ültette be a hintába Paraykót, míg a mi 55-ösünk, Ortenszky Tamás tanárian védekezett le egy 2 az 1 elleni megugrást. Féltávnál Horváth Dominik váltotta a kapuban Bálizst, és rögtön be is mutatott egy jókora bravúrt Dylan Gunther közeli kapáslövésénél, majd egyből még hármat. A fülsiketítő hangorkán viszont akkor tört ki, amikor 3 az 1 ellen el tudtunk menni, de sajnos lövésig sem jutottunk el belőle. Dylan Cozens, Kaiden Guhle és Bedard sem tudott túljárni ifjú kapusunk eszén, aki a harmad vége felé komoly össztűz alá került, egyre több tiszta helyzetet alakított ki Kanada. A 203 centis Jamie Oleksiak (aki az olimpiai bajnok úszófenomén, Penny bátyja) bombája sem jutott át Horváthon, a magyar kapus percek alatt főszereplővé lépett elő. Owen Power ellen viszont már nem tehetett semmit, a hórihorgas hátvéd bántóan egyedül maradt a kapu előterében, még cselekre is maradt ideje. A harmadik találatot is védő jegyezte, ráadásul a második buffalói, hiszen ő és Byram is a Sabres hokisa. Az utolsó másodpercekben azért Nemes Márton is megtornáztatta Binningtont, de maradt a 3–0.

Horváth a harmadik periódus elején sem unatkozott, ám Binningtonnak is résen kellett lennie Terbócs István ziccerénél, sőt még az ismétlést is megfogta, pedig a közönség nagy része már elkezdett ünnepelni. Andrew Mangiapane, a 2021-es világbajnokság MVP-je is varázsolt egyet, ekkor már tetten érhető volt a valós különbség a két csapat tempója és korcsolyázóképessége között. Továbbra is próbált agresszívan letámadni a magyar válogatott és olykor fel is tudott állni egy-egy korongszerzés után a támadóharmadban, de amint kiszabadultak a vendégek, a játék súlypontja áthelyeződött a magyar zónába. A végére ismét emberhátrányba kerültünk, valamint Farkas Roland is beállhatott a magyar kapuba, és ha már ott volt, bemutatott rögtön két óriási védést. Az utolsó percben aztán gólra váltották a fórt a vendégek, Guentherre jött ki a figura, aki kapásból bombázott a magyar kapuba, és ezzel beállította a 0–4-es végeredményt. Bedard újabb assziszttal gazdagodott, alighanem az ő számára is emlékezetes marad a debütálás a felnőttek között.

A magyar válogatottnak semmi oka nem lehet a szomorkodásra, zúgott a „Szép volt, fiúk!”, és a végére is maradt köszöntés, amit a jubiláló játékosok kaptak, a kanadaiak is sportszerűen megtapsolták a mérföldkőhöz érőket, miként a magyarok is a legjobb kanadainak megválasztott Owen Powert (aki anno szintén draftelső volt). A végén jutott egy hivatalos himnusz a győztesnek, egy „a cappella” verzió a hazai csapatnak, elkészültek a közös csoportképek, majd a feljutó magyar válogatott tett még néhány szalutálós kört a jégen, miközben a kanadaiak közül többen is megjelentek a vegyes zónában. Közülük a góllal debütáló Byramet sikerült mikrofonvégre kapni.

„Jó buli volt telt ház előtt játszani, a lelkes szurkolók kiváló hangulatot teremtettek. Számítottunk arra, hogy a magyar válogatott keményen fog játszani, nem tehettük meg, hogy nem vesszük komolyan a meccset. Bécsben már volt korábban négy-öt edzésünk így együtt, kezdjük megszokni egymást, alakulóban van az összhang, szerintem jó úton járunk.”

A hátvéd 2021-ben csapatkapitánya volt a kanadai junior válogatottnak, amelyet az az André Tourigny irányított, aki most már a felnőttek szövetségi kapitánya. Megkérdeztük, mennyi hasonlóság van a két játékrendszer között és mekkora kihívást jelent megszokni. 

„Van néhány újítás a régihez képest. André remek ember és kiváló edző, gondoskodik arról, hogy mindenki minél hamarabb és minél egyszerűbben fel tudja venni a ritmust és megtalálja a helyét a szisztémában. Meccsről meccsre kell felépítenünk a kémiát, remélhetőleg az utolsó mérkőzésünkön fogunk a legjobban játszani, és bízunk benne, hogy az a világbajnoki döntő lesz.”

A kanadaiak számára tehát csak most jön a java, a magyar játékosok viszont nyugodtan belevághatnak a vakációba. Ez persze nem jelenti azt, hogy most egy ideig semmi sem fog történni a hazai berkekben, hiszen ismét szövetségi kapitányt kell keresni (szerencsére ez már nem MacAdam feladata lesz), és ami még talán ennél is fontosabb: hamarosan tisztújító közgyűlésre kerül sor és iparági pletykák szerint a nyolc éve uralkodó, ez idő alatt megkérdőjelezhetően eredményes Such Györgynek erős kihívója akadhat.

Kiemelt kép: Magyar Jégkorong Facebook