A kétszeres világbajnok, aki még mindig nélkülözhetetlen a száguldó cirkusz számára

Sebastian Vettel visszavonulása után talán sokakat meglepetésként érhetett, hogy az Aston Martinnál egy másik világbajnok, Fernando Alonso váltja a németet. Ez az átigazolás annyira alonsós (bár talán ez a szó most született meg), hogy tökéletes kiindulópont lehet számunkra a spanyol karakterének megértéséhez.

Alonso ugyanis egy olyan csapathoz szerződik, amely jelenleg közel sem felel meg a felé támasztott elvárásoknak, ám a márkanév és az ambíciók miatt akár még izgalmas projektnek is tűnhetne, de nagyobb esély van arra, hogy ez is egy lesz Alonso karrierjének balul sikerült csapatváltásai közül.

Merthogy cikkünk alanya többek között ebben is „jeleskedik”. Bár az első időszak remekül sikerült, és a Renault-val hamar meglett a két világbajnoki cím, a spanyol sztár később rendre rosszul választott istállót. Még a McLarennel nem is volt nagyobb probléma (ott csupán a csapattárs, Lewis Hamilton okozott fejtörést, akivel legendásan rossz volt a viszony), utána viszont Alonso is megpróbálkozott a Ferrari megmentésével, ez azonban – például a korábban említett Vettelhez hasonlóan – neki sem jött össze. Ám ez nem rajta múlt: a világbajnoki sorozatban megszerzett második helyek a maximumot jelentették, sőt, talán többet is annál. Ezt követően pedig a kétszeres világbajnok a szintén jól hangzó McLaren-projekthez kötelezte el magát, hogy aztán a következő évek inkább szóljanak a hangzatos nyilatkozatokról és a csapattal való veszekedésről, mintsem a nyugodt és kiegyensúlyozott teljesítményről.

Jól látható tehát, hogy Alonso az évek során folyamatosan váltogatta, hogy épp melyik szerepet játssza el a száguldó cirkusz előadásában: kezdetben ő volt az éhes fiatal, aki a szó legjobb értelmében gátlástalanul vette el mindazt, amire vágyott. Ezt követően jött a pályája csúcsán lévő sztár, aki ekkor még jó csapatban versenyzett, majd megpróbálta a helyes útra terelni a patinás márkákat.

Alonso az Alpine-ban (Forrás Getty Images)

Most pedig az Alpine, majd pedig jövő évtől az Aston Martin színeiben versenyezhet gyakorlatilag tét nélkül. És hogy mit kell pontosan ez alatt érteni? Ha az Aston jelentősen fejlődik majd Alonsóval, mindenki a spanyolt fogja majd éltetni (emlékezzünk, mi történt, mikor az Alpine színeiben Esteban Ocon nyert a Hungaroringen), ha pedig nem, az megint csak nem a kétszeres spanyol világbajnokon múlik majd.

Ám egy fontos tényezőt eddig kihagytunk: a korábban említett szerepeket csak úgy lehet hitelesen eljátszani, ha ehhez teljesítmény is párosul. Alonso pedig még mindig gyakran bizonyítja, hogy a középmezőnyben kiemelkedő tempóra képes, még akkor is, ha idén ez nem mindig vezet eredményre. Azért idén összejött egy ötödik és egy hatodik pozíció (előbbi Silverstone-ban, utóbbi a francia hétvégén), a kvalifikációkat vizsgálva pedig még egy második hely is. Mindezt pedig úgy, hogy csapattársával, Sebastian Oconnal nem mindig értették meg egymást.

Jövőre a gárda első embere, Lawrence Stroll fia, Lance fog a másik Astonban ülni, aki bár időszakosan meg-megvillan, minden bizonnyal valójában nem lesz ellenfele Alonsónak, aki így a következő években egy márka elsődleges arcaként folytathatja a szereplést. Mindez pedig azért nem kínos és azért nem tűnik hattyúdalnak, mert biztosak lehetünk abban, hogy Alonso jövőre is meg fogja nehezíteni néhány alkalommal a legjobbak dolgát is. Ritkán érdemes csapatvezetők igazoláskor tett nyilatkozatait idézni, ám a spanyol világbajnok kapcsán mégsem hangzanak hamisan az alábbi mondatok. Az Aston csapatvezetője, Mike Krack szerint Alonso legnagyobb erőssége, hogy még mindig megvan benne az a bizonyos „gyilkos ösztön”.

„Mindegy, hogy milyen körülmények között, de Fernando ki fogja hozni magából és a csapatából is a maximumot. A versenytempója még mindig egészen rendkívüli: tökéletes elegye a magabiztosságnak, az ösztönösségnek és az intelligenciának.”

Mike Krack nagyon pozitív, hogy világbajnokot világbajnok vált az Aston Martinnál (Forrás: motorsport.hu)

Bár mindenki nagyon szépen nyilatkozik, ahogy korábban is említettük, bőven tehetünk fel kérdéseket, hiszen Alonso mégiscsak a konstruktőri tabella negyedik helyezettjét hagyja ott a jelenleg kilencedik helyen vergődő gárdáért. Kicsit mintha a spanyol számára már minden mindegy lenne, elfogadta, hogy a bajnoki címért nem lesz versenyben, ám ezt a hátralévő pár évet (bár ugye nála nem lehet tudni, hogy pontosan mennyi van hátra) már szeretné a lehető legszabadabban teljesíteni.

Zárjuk az írást egy átkeretezéssel: egy korábbi cikkemben azt írtam, hogy Zlatan Ibrahimovic leginkább Kimi Räikkönenhez hasonlítható a Formula-1-es versenyzők közül. Ideje ezt újragondolni, mert immár Alonsót is össze lehet kapcsolni a svéd támadóval. Már a két kezünk sem lesz lassan elég a csapataik számontartásához, de azért ha kell, még mindig képesek jó teljesítményre. Sőt, ezt még stílusosan is csinálják.

Kiemelt kép: Marca