A nap, amikor ufók szakították félbe a meccset
1954 őszén egy barátságos futballmérkőzés félbeszakadt Firenzében. A stadionban ülő 10 000 néző – játékosokkal és játékvezetővel együtt – egyszerre tekintett az égre, ahol a beszámolók szerint 20-nál is több furcsa tárgy manőverezett a felhők között, miközben különös, pókhálószerű anyag hullott a pályára.
1954. október 27-én egy átlagosnak ígérkező szerda délutánon 10 000 néző gyűlt össze a firenzei Stadio Comunale lelátóin, hogy megnézze a Fiorentina és a Pistoiese barátságos mérkőzését. A meccs közel sem tartozott a szezon legfontosabb eseményei közé, mégis jó hangulatban zajlott: a Fiorentina akkoriban már egy erős csapatot épített, amely két évvel később története első bajnoki címét is megszerezte.
Délután 14:20 körül, nem sokkal a félidő után azonban a mérkőzés egy büntető megítélése után váratlanul megszakadt. A lelátókon uralkodó megszokott szurkolói hangzavart hirtelen mély csend váltotta fel. A nézők már nem a pályát nézték, hanem az eget bámulták és ujjal mutogattak fölfelé. A Maratona-lelátón egyszer csak felmorajlott a tömeg, majd szinte mindenki egyszerre felállt. Sokan az ég felé mutogatva kiabáltak, miközben a stadionban egyre többen kezdték ismételni: „Ufó! Ufó!”
A pályán lévő játékosok megdermedve álltak és az eget kémlelték, a labda pedig egyszerűen elgurult mellettük. A játékvezető nem sokkal később hivatalosan is félbeszakította a találkozót. A beszámolók szerint a firenzei égbolton egyszerre akár 20-nál is több repülő objektum tűnt fel, amelyek északnyugatról délkelet felé haladva szelték át az eget. A szemtanúk különböző formákat láttak: egyesek sas szárnyára emlékeztető alakokat, mások csepp formájú tárgyakat vagy lapos, fényes korongokat.

„Mi a saját szemünkkel láttuk őket, ott voltak előttünk”
A pályán álló Ardico Magnini, a Fiorentina 20-szoros válogatott védője 60 évvel később is részletesen fel tudta idézni a látványt. „Mindenre tökéletesen emlékszem – mondta a BBC-nek. – Egy tojáshoz hasonlított, és nagyon lassan mozgott. Mindenki felfelé nézett, közben pedig valamilyen csillogó anyag hullott az égből, ami olyan volt, mint a csillámpor. Teljesen meg voltunk döbbenve, mert ilyet korábban soha nem láttunk.”
A Pistoiese egyik játékosa, Romolo Tuci szintén a pályán volt, amikor a mérkőzés félbeszakadt. „Abban az időben mindenki az ufókról beszélt. Mi a saját szemünkkel láttuk őket, ott voltak előttünk” – idézte fel.
Az égből ezüstösen csillogó, hajszálvékony szálakból álló anyag hullott, amely hóesésként beborította a stadion gyepét és Firenze nagy részét. Ez a furcsa, vattaszerű csapadék rendkívül illékonynak bizonyult: amint emberi kézzel vagy meleg felülettel érintkezett, szinte azonnal elolvadt és elpárolgott. A beszámolók szerint a jelenség mintegy negyedórán át tartott, mielőtt az objektumok ugyanolyan rejtélyesen eltűntek volna, ahogyan megjelentek.
Az újságíró összegyűjtötte az „angyalhajat”
A La Nazione napilap újságírója, Giorgio Batini a szerkesztőségben tartózkodott a délutáni órákban, amikor a telefonközpontok szó szerint megbénultak a bejelentésektől, miután több száz telefonhívás érkezett Firenzéből és a környező településekről. Mivel a szerkesztőség ablakából a Santa Maria del Fiore katedrális monumentális kupolája eltakarta a kilátást, azonnal felrohant az épület tetejére, hogy mintát gyűjtsön az égből hulló furcsa anyagból. Ez azonban nem volt egyszerű.

Batini már jól ismerte a jelenséget, hiszen az 1950-es években Európa-szerte több hasonló beszámoló is megjelent az úgynevezett „angyalhajról”. A szálak olyan könnyűek és törékenyek voltak, hogy puszta kézzel alig lehetett őket megfogni: az érintés hatására azonnal szétfoszlottak. Az újságíró végül egy gyufaszálra csavarva próbált meg néhány darabot összegyűjteni, majd a mintákat a helyi egyetem kémiai intézetébe vitte, hogy kiderüljön, milyen anyag hullott aznap a városra.
Közben a városban és a környező településeken egyre több beszámoló érkezett a különös látványról. Nemcsak a stadion fölött láttak fénylő objektumokat: Pratótól Luccáig több helyről is jelentettek hasonló jelenségeket. Egyes szemtanúk fényes gömbökről beszéltek, mások hosszúkás, szivar alakú tárgyakat láttak az égen.
Az 1950-es évek eleje az ufók észlelésének aranykora volt
A firenzei stadion lelátóján ülő Gigi Boni szintén tisztán emlékezett arra a délutánra. „Világosan emlékszem erre a hihetetlen látványra. Nagyon gyorsan mozogtak, aztán hirtelen megálltak. Az egész talán csak néhány percig tartott. Úgy írnám le őket, mintha kubai szivarok lettek volna” – mondta később a BBC-nek.
Az esemény természetesen azonnal bejárta az olasz sajtót. A La Nazione másnapi címlapján már a „repülő csészealjak” és a Toszkána fölött hulló különös szálak szerepeltek. A jelenségről készült fényképek is megjelentek a korabeli újságokban, bár az eredeti felvételek azóta eltűntek, és ma már csak a sajtóban publikált változatok maradtak fenn. Az 1950-es évek eleje egyébként is az ufók észlelésének aranykora volt: a roswelli incidens után világszerte megszaporodtak a beszámolók az égen feltűnő azonosítatlan objektumokról, és Európában különösen 1954 őszén figyeltek meg szokatlanul sok jelenséget. Hasonló észleléseket ugyanebben az időszakban Franciaországban és Észak-Olaszország több városában is jelentettek.

A kutatók és újságírók már a következő napokban megpróbálták kideríteni, mi hullhatott valójában az égből. A következő hetekben több lehetséges magyarázat is felmerült. Egyesek meteorológiai jelenségre gyanakodtak, mások ipari eredetű szálas anyagra, de a leggyakrabban emlegetett hipotézis szerint az úgynevezett ballooning jelenségről volt szó. Ennek során a fiatal pókok rendkívül vékony selyemszálakat bocsátanak ki, amelyek légáramlatok hatására akár több kilométeres magasságba is felemelkedhetnek, majd a szél messzire sodorhatja őket. Amikor a napfény megcsillan ezeken a fonalakon, a levegőben lebegő pókhálók könnyen ezüstös, csillogó anyagnak tűnhetnek.
A jelenséget nemcsak a stadionban látták. A város több pontján is fehér, pókhálószerű szálak hullottak az égből. Roberto Pinotti, az olasz Nemzeti Ufóközpont (CUN) későbbi vezetője akkor tízéves volt, de tisztán emlékszik arra a napra. „Emlékszem, hogy fényes nappal volt, és a firenzei házak tetejét egy órán keresztül ez a fehér anyag borította – idézi a BBC cikke. – Aztán egyszerűen eltűnt, elpárolgott, mintha hó lett volna.”
Pinotti – aki később könyveket is írt az esetről – úgy véli, hogy az esemény nem magyarázható egyszerű tömegpszichózissal. Szerinte a jelenséget túl sok helyen és túl sok tanú látta ahhoz, hogy puszta képzelgés legyen. „Abban az időben a sajtó még marslakókról beszélt. Ma már tudjuk, hogy ez valószínűleg nem így van, de azt mondhatjuk, hogy egy intelligens, technológiai jelenséggel állunk szemben, amelyet a mai napig nem tudunk összekapcsolni semmivel, amit a Földön ismerünk” – mondta.
A kémiai vizsgálatok sem vittek közelebb a jelenség magyarázatához
Ennek megfelelően a firenzei laboratóriumi vizsgálatok több kérdést is felvetettek. A Batini által összegyűjtött mintákat a firenzei egyetem kémiai intézetében elemezték Giovanni Canneri professzor vezetésével. A spektrográfiai vizsgálat szerint az anyag bórt, szilíciumot, kalciumot és magnéziumot tartalmazott, és semmilyen radioaktív sugárzást nem mutattak ki rajta. Ez a kémiai összetétel azonban nem illeszkedett a pókselyem ismert tulajdonságaihoz. A selyem biológiai eredetű fehérje, amely elsősorban nitrogént, hidrogént, oxigént és más szerves elemeket tartalmaz. A firenzei mintákban viszont inkább olyan elemek jelentek meg, amelyek üvegszerű vagy ásványi eredetű anyagokra jellemzőek.
Hasonló esetet 1952-ben is dokumentáltak a franciaországi Oloron városában, ahol egy henger alakú repülő tárgy megjelenése után nagy mennyiségű szálas anyag hullott a földre, beborítva a háztetőket és a fákat. A beszámolók szerint a szálak ott is rövid idő alatt „elolvadtak”, miután földet értek. Néhány nappal később a közeli Gaillac városában ismét hasonló jelenséget figyeltek meg: egy szivar alakú objektum körül több kisebb korong repült, miközben a levegőből ismét szürke, hajszálvékony filamentumok hullottak.
Az Egyesült Államokban is történt hasonló észlelés: Tennessee államban például a földre hulló szálas anyag a beszámolók szerint bőrirritációt és rosszullétet okozott a szemtanúknak, és az állatok sem voltak hajlandók visszatérni a területre, amíg egy eső le nem mosta a maradványokat. A jelenség annyira elterjedt volt, hogy az 1960-as években az amerikai légierő is vizsgálatot indított. Az ufóészleléseket elemző híres Condon-jelentés hivatalosan is foglalkozott az angyalhajjal, ám eredetét a nyilvánosság előtt sohasem tisztázta.
Hogy valójában mi történt, arról tehát még ma is csak találgatnak, mindenesetre az tény, hogy Renato Tosolini játékvezető a futballtörténelem egyik legbizarrabb indoklását írta a jegyzőkönyvbe: „a mérkőzést felfüggesztettem, mert a nézők valamiféle tárgyakat láttak az égen”.
Ja, és hogy mi lett az eredmény? 6-2 a Fiorentinának.
Borítókép: Toscana TV (a kép csak illusztráció)
Kapcsolódó cikkek

Futball a világ legelszigeteltebb helyén, ahol az űrhajósok a legközelebbi szomszédok
Képzeljünk el egy olyan helyet, ahol a legközelebbi szomszédok 400 kilométerre vannak tőlünk – ráadásul a fejünk felett, a Nemzetközi Űrállomás (ISS) fedélzetén élnek. Amikor az űrhajósok elhaladnak Tristan da Cunha felett, hatszor közelebb vannak a szigetlakókhoz, mint bárki más a Földön. Ez a mindössze 275 lelket számláló, Atlanti-óceán közepén található vulkanikus sziget a világ legelszigeteltebb lakott helye, ahol a legközelebbi kikötő is egyhetes hajóútra fekszik. Itt, a civilizáció peremén azonban a futballt kísérő szenvedély ugyanolyan erős, mint a világ legnagyobb stadionjaiban. De hogyan létezhet a játék egy ennyire elszigetelt helyen?

A világjáró kamufutballista, aki majdnem a Bajnokok Ligájáig hazudta magát
Grégoire Akcelrod nem volt elég jó ahhoz, hogy profi futballista legyen, de elég jó marketinges volt hozzá. Weboldalt, sajtócikkeket hamisított, manipulált fotókkal és videókkal jutott el a francia 15. osztályból az angol The Championshipbe, majd Bajnokok Ligája küszöbéig, ahol végül lelepleződött. Története mégsem kudarccal ért véget: később profi futballista, majd elismert játékosügynök lett, aki többek között Aurélien Tchouaméni útját is egyengette. De hogyan lett egy önmagát menedzselő amatőrből a futballipar bennfentese?