A papírformát hozta, de nagyobb célokért küzdhet a magyar női kézilabda-válogatott?

Kezdjük a legfontosabbal, a mieink ellenfele a negyeddöntőben kedden 17:30 órától Svédország lesz, az a csapat, amelyet az olimpiai kvalifikáció szempontjából legfontosabb mérkőzésen sikerült megvernie Golovin Vlagyimir együttesének még áprilisban. Persze azt is ki kell emelni, hogy ez a svéd válogatott minden bizonnyal jobb annál, mint amelyet áprilisban láthattunk, az esélyekről azonban később, először lássuk a tanulságokat.

Kapusaink hatékonysága

Az elmúlt évtizedben nagyjából minden világversenyre annak tudatában utazhatott ki a magyar válogatott, hogy ha valahol, a kapuban egészen biztosan nem lesz gond. Ehhez képest voltak olyan tornák (például a 2022-es Európa-bajnokság), amelyeken a várakozáshoz képest gyengébb volt a kapusteljesítmény, míg a decemberi vb-n mindig kétséget kizáróan óriási szerepe volt Böde-Bíró Blankának a kvalifikációs hely megszerzésében. Most egyelőre valahol a két szélsőség között van az igazság.

Böde-Bíró 28 százalékkal, Janurik Kinga pedig 23 százalékkal védett eddig, utóbbi esetében érdemes megjegyezni, hogy főleg a torna korábbi szakaszában szinte csak hétméteresekre érkezett, ez pedig torzít a számokon (viszonyításként álljon itt, hogy 30 százalék környékén szokott lenni egy-egy világverseny végén a tornaátlag). Érdemes azonban még tovább bontani ezeket az adatokat, hiszen míg ziccerekkel szemben kifejezetten hatékonyak a kapusaink (kiemelhetjük például a szélső helyzetek hatástalanítását, 33 lövésből 12-őt hárítottak, ami 36 százalékos hatékonyság), az átlövésekkel szemben gyakrabban tűnnek tanácstalannak, az ellenfelek által a csoportban leadott 50 átlövésből csak 15-öt védtek.

A magyar kapusteljesítmény tehát összességében közel van a tornaátlaghoz, de nem annyira kiemelkedő, mint amilyen kapusaink nemzetközi elismertsége alapján talán lehetne.

Természetesen azt is fontos megjegyezni, hogy a kapusteljesítményt sem lehet a védekezés kontextusa nélkül vizsgálni, főleg az átlövések esetén, hiszen az nagymértékben függ a védelem és a kapus közötti összhangtól, ami nem minden esetben tűnik tökéletesnek.

Mentális előrelépés

Már korábban is írtunk róla, hogy a magyar csapat teljesítménye elsősorban a stabilitást és a mentális tényezőket tekintve javult. Az, hogy a csapat mindkét szoros végjátékából legalább egy ponttal jött ki, majd megverte egy küzdelmes mérkőzésen az utolsó szalmaszálba kapaszkodó Spanyolországot, egyértelműen előrelépés az olimpiai ciklus korábbi időszakaihoz képest. Úgy tűnik, a válogatott most már képes arra, hogy akkor is versenyben legyen a győzelemért, ha éppen nem játszik jól, pedig korábban szinte csak a két szélsőség, a remek játék és a teljes összeomlás között ingáztak a mieink.

Közelebb került válogatottunk az elithez?

Erre a kérdésre nehéz egyértelmű választ adni. Az eredmények – Franciaországtól három, Hollandiától négy góllal kaptunk ki – alapján mondhatnánk, hogy igen, de a helyzet azért ennél komplikáltabb, a Hollandia elleni mérkőzés például sportszakmailag mindkét csapat számára értelmezhetetlen volt, a biztos továbbjutás tudatában már egyik együttes sem koncentrált maximálisan. Inkább úgy fogalmaznék, hogy a magyar csapat játékának optimuma közelebb került ahhoz, amit ma női kézilabdában az elit tud hozni, de ez nem minden körülmények között látható a pályán. Továbbra is némileg egysoros az együttes, a cserejátékosok kevesebbet tudnak hozzátenni, mint a topcsapatoknál, viszont taktikai téren sokszínűbb a gárda, mint korábban, a nyitott védekezés például egyre gyakrabban kerül elő.

Mit várhatunk a negyeddöntőben?

A mieink ellenfele az a Svédország lesz, amellyel az elmúlt két világversenyen és az olimpiai selejtezőben is összefutottunk. Előbbi két találkozón a mieink hátránya egyértelműbbnek tűnt, most áprilisban viszont az olimpiai ciklus legjobb teljesítményével, Kuczora Csenge kimagasló játékával sikerült felülmúlni Tomas Axnér együttesét.

Ha elmélyedünk egy kicsit a svédek számaiban, azt láthatjuk, hogy a kapusteljesítményük kiemelkedő, 37 százalékos mutatójuk az egyik legjobb az egész mezőnyben, a magyar együttes részéről tehát nagyon koncentrált befejezésekre lesz szükség, mert a svéd kapusok képesek eldönteni a mérkőzést.

A mieink esélyeit növeli viszont, hogy az északiak szélről kifejezetten gyengén lőnek, 29 lövésükből csak 14 eredményezett gólt, ami tekintve, hogy a magyar kapusok kifejezetten hatékonyak ezen a területen, egy jól kihasználható előnynek tűnik, minden bizonnyal érdemes lesz sok svéd befejezést a szélre szorítani.

A mérkőzés esélyese egyértelműen Svédország, de lesznek olyan pontjai a pályának, időszakai a meccsnek, ahol és amikor a magyar csapat előnybe kerülhet. Folytatás tehát kedd kora este, 17:30 órától.

A képek forrása: MKSZ/Kovács Anikó