Ha időnként rosszul is játszik, mentálisan egyre stabilabb a magyar női kézilabda-válogatott

Bár nem feltétlenül szerencsés, ha mindig a magyar csapatok kapcsán beszélünk mentális tényezőkről – hiszen épp annyi pozitív, mint negatív példát találunk –, az elmúlt években a női kézilabda-válogatottunknak valóban volt problémája azzal, hogy a vele azonos szintű együttesek ellen szoros mérkőzéseket meg tudjon nyerni téthelyzetben. Ehhez képest most – még ha közel sem szemet gyönyörködtető játékkal – a mieink túlvannak két olyan mérkőzésen, amelyeken túl kellett lenni, és amelyeken végső soron sikerült megszerezni a továbbjutáshoz elégséges pontmennyiséget.

Egy ellenfél, amelyet nem lehet leírni

Az angolai női kézilabdáról a világbajnokság során írtunk bővebben, kiemelve, hogy az afrikai együttes csatlakozott ahhoz a csoporthoz, amelynek tagjait már az európai csapatok sem írhatják le. Carlos Viver érezhetően óriásit emelt az együttes játékának színvonalán, néhány angolai játékos pedig a Bajnokok Ligájában is nevet szerzett magának. A magyar csapat tehát semmiképpen nem számíthatott könnyű mérkőzésre, ám azért egy végig kontrollált meccsben és egy szoros győzelemben lehetett bízni.

S Golovin Vlagyimir együttese ennek szellemében is kezdte a találkozót, 3–0, majd később 11–6 is volt a mieink előnye, és ahogy a játékosok is elmondták a mérkőzést követő interjúkban, úgy tűnt, kézben van a találkozó, hamar meglehet egy, a meccs végéig megtartható előny.

Aztán mégis „visszaengedtük” Angolát a csatába, bár azt is hozzá kell tenni, ha nagy hibát követünk el, ha ezt egyfajta ajándéknak tekintjük.

Az angolai csapat remekül felkészült, és láthatóan kész tervvel rendelkezett arra vonatkozóan, hogy mivel hozzák majd zavarba a mieinket. 

Beállójukat, a Rapid Bucuresti-ben játszó Albertina Kassomát rendszeresen a magyar kettes védőkre állították, akik fizikálisan képtelenek voltak őt tartani. De akkor sem volt jobb a helyzet, amikor középre helyezkedett az angolai klasszis, a hármasvédők között megint rengeteg volt a kommunikációs probléma.

A második játékrészben sokat esett a mérkőzés színvonala, és bár a magyar támadójátékkal nem volt gond, védekezésben nem sikerült megtalálni a megfelelő megoldásokat. Ennek megfelelően végig szorosan alakult a találkozó, és ugyan végül a győzelem nem jött össze, voltak olyan pillanatok, amikor a döntetlen is jó eredménynek tűnt, és a továbbjutás szempontjából is kifejezetten fontos volt.

Ki és mennyit?

Ennek kapcsán nem lehet megkerülni, hogy a magyar csapat játéka rendre akkor esik vissza, amikor a cserejátékosok érkeznek a pályára. Visszatérő tendenciának tűnik, hogy a mieink jól kezdik a találkozókat, a kezdősor stabilan hozza a magabiztos teljesítményt, ám amikor változik az összeállítás, általában rögtön több a bizonytalanság, mintha néhány játékos némiképp a komfortzónáján kívül szerepelne.

Ahhoz viszont, hogy a magyar válogatott valóban versenyképes legyen akár a negyeddöntőben, mindenképpen több segítség kell majd a padról érkező játékosoktól. És ennek kapcsán nem kerülhetjük meg a keretkijelölés vitatott kérdéseit sem. Albek Annát például úgy nevezte a szűk keretbe Golovin Vlagyimir, hogy csak perceket kap a mérkőzéseken, illetve egy kisebb sérülés kellett ahhoz, hogy Pásztor Noémi, a támadásban legjobb formában lévő magyar beálló bekerüljön a meccskeretbe.

Füzi-Tóvizi Petra, a csendes csapatember

Az olimpián mutatott teljesítménye miatt ki kell emelnünk Füzi-Tóvizi Petrát, aki egyébként a klubszezonban is nagyon hasznos tagja volt a DVSC-nek. A 25 éves kézilabdázó támadásban felélesztette az elmúlt években szinte láthatatlanná vált magyar beállós játékot, védekezésben pedig egyértelműen a legjobb magyar hármassá vált. Ő az, aki többnyire sebességben is tudja tartani a lépést az ellenfelek jól egy az egyező játékosaival, és fizikálisan is felveszi a versenyt a beállókkal. Füzi-Tóvizi az a kézilabdázó ebben a mostani magyar csapatban, akinek a játéka egyáltalán nem látványos, de elképesztően hasznos.

Éles végjáték, ami a folytatásra is önbizalmat adhat

A Spanyolország elleni találkozóról azt érdemes megemlíteni, hogy egy rendkívül hullámzó és helyenként igen gyenge színvonalú csata végén a magyar csapat akkor játszott a legjobban, amikor leginkább kellett. Az utolsó tíz percben összeállt a védekezés, Böde-Bíró Blanka is hozta a bravúrokat, elöl pedig Vámos Petra és Klujber Katrin szállította a szükséges pluszt.

A magyar csapat ezzel tehát biztosan ott van az olimpiai negyeddöntőben, az egyenes kieséses szakasz előtt azonban vár még a mieinkre egy Hollandia elleni csoportmérkőzés, amelyen megpróbálhatunk meglepetést okozni. 

A holland válogatott eddigi mérkőzéseit látva elmondhatjuk, hogy Per Johansson együttese rendkívül direkt kézilabdát játszik, nagyon sok akciót próbálnak befejezni első szándékból, de ebben a játékstílusban természetesen a hibák is bőven benne vannak. Egyáltalán nem lesz ellenük esélytelen a magyar együttes.

Kiemelt fotó: Associated Press / Alamy Stock Photo