„A Real Madrid a következő három évben nem nyer spanyol bajnokságot” – interjú Szekeres Adriánnal

– Hosszú évekig fogalmaztál meg szakvéleményt az angol bajnokságról, ami bevallottan a gyerekkori kedvenced, amióta azonban felkértek a La Liga szakértésére, változott a prioritás, és ma már a spanyol élvonal elkötelezett híve vagy. Mi fogott meg benne leginkább?

– Ha egy szóval kellene felelnem, a technika. De kicsit messzebbről indítanék akkor. A Premier League valóban a gyerekkori rajongásom tárgya, öt évig dolgoztam benne, de azt éreztem azután, hogy péntekenként magazinműsorban vettem részt, hétfőnként az összefoglalóban, és még hétvégén is meccsekre jártam, hogy kicsit elfáradtam. Hogy már nem tudok újat mondani. Az utolsó tavaszon jeleztem is a csatorna vezetésének, hogy a nyártól köszönettel befejezem. Csakhogy augusztusban megkerestek, hogy a La Ligának átalakul a szakértői gárdája, fontos szerepet szánnának nekem benne, és hogy ez nekem is új kihívás lenne. Először a spanyol futballbeli jártasságom hiánya miatt nemet mondtam, a csatornamenedzser Hethéssy Zoltán és a volt kollégák is biztattak azonban, hogy ez nekem való szerep, elég izgalmasnak fogom találni, úgyhogy végül elvállaltam. Időközben meg beletanultam a La Ligába. A játékosok közel tökéletes technikai képzettsége hamar lenyűgözött. És amit tapasztaltam, az egybevágott az egyetemi tanulmányaimmal, ahol az egyik tanárom, Sisa Tibor is hangsúlyozta, a játékosaink az ötvenes-hatvanas években azért tudtak Spanyolországban futballozni, mert technikailag a legmagasabb szintet képviselték, és a jelenlegi világelithez tartozók is azért tudnak ilyen magas nívón játszani, mert technikailag rendkívül képzettek.

Szekeres Adrián a közvetítő studióban (fotó: instagram/szekeresadrian)

– Nyilván az Angliában játszók is azok, de leginkább ebben különbözik a La Liga a Premier League-től?

– Ha posztonként megvizsgálnánk a játékosokat, a La ligában technikásabbakat találnánk, csakhogy nem mindegyikük állná meg a helyét a Premier League-ben annak fizikalitása miatt. Alkati különbségből fakadóan és a tempóbeli differencia miatt sem. Bár ezt leginkább a szemem mondatja velem, mert amíg a technikai, taktikai adatok a nagyközönségnek is hozzáférhetők, az élettani adatok nem, azt minden klub belső információként kezeli. Szóval bár azelőtt a spanyol élvonal közelebb állt a magyarokhoz – akkor, amikor még a mieink számítottak a legtechnikásabbnak Puskással, Kocsissal, Cziborral –, nem véletlen, hogy nincs ma ott egy magyar sem. A Premier League-ben szerencsére találni, és azért azt meg kell jegyeznem, hogy aki a PL-ben tud játszani, az a La Ligában is megállná a helyét.

– Az újdonsült szerelem miatt, ha elutazhatnál a spanyol vagy az angol bajnok meccsére, ma már a Barcelonát választanád az Arsenallal szemben?

– Nekem az Arsenal a gyerekkori klubom, szívem szerint visszarepülnék az időben, és a Highburyben ülnék fel a lelátóra. Az Emirates-ben jártam, a Barcelonát viszont csak idegenben láttam egy Sevilla elleni mérkőzésen, még a Messi-félét, szóval ha választhatnék, a már elkészült Camp Noura szavaznék.

Az a fajta madridi identitás, ami abban áll, hogy mi bármire képesek vagyunk, idén szertefoszlott.

– Ha a magunk mögött hagyott La Liga-szezont kellene egyetlen szóval leírnod, mi lenne az? Azt, hogy „technikás”, nem mondhatod.

– Lenyűgöző.

– És ha bővebben is kifejtheted?

– Az is lenyűgöző, hogy nem csak a három nagyban szereplő futballisták játékában lehet elveszni, hogy mindig lehet kit csodálni a „kicsiktől” is, így a Villarrealból a tíz gólt és hat gólpasszt jegyző Alberto Moleirót, az ugyancsak 2003-as születésű Javi Guerrát a Valenciából, a náluk két évvel fiatalabb Carlos Espít a Levantéből, aki az utolsó 13 bajnokin szerzett 11 gólt, vagy Abdét a Betisből, aki végre jobb számokat produkált a tíz góllal és kilenc assziszttal. De érdemes volt a honfitárs Azzedine Unahi játékát is nézni Gironában. Sokszínű volt ez az idény is, és izgalmas, váratlan. Diego Simeone például, aki mindig azt hangoztatta, a soron következő meccs a legfontosabb, ezúttal látványosan előre tervezett, a Bajnokok Ligájáért és a Király-kupáért feláldozta a bajnoki eredményeket, ami egy izgalmas döntés volt. Vezetéselméleti tanulmány lehet a Real Madrid, hogy mit csinálsz olyankor, amikor megnyered az el clásicót, ezzel öt ponttal ellépsz a bajnokságban, erre az egyik legfontosabb játékosod lázadozva jön le lecserélésekor a pályáról. Hogy ezt hogyan kezeled edzőként?

– A klub úgy kezelte, hogy elküldte később a szép reményű trénerét.   

– Nem véletlen, hogy szétesett a csapat. Akkor is nehéz rendet tartani az öltözőben, ha az elnök azzal van elfoglalva, hogy a liga, az egész világ a klub ellen van, így aztán Álvaro Arbeloának sem volt könnyű dolga. Ezzel együtt eleve elleneztem Xabi Alonso szerződtetését. Mindig is nagyon intelligens futballistának tartottam, edzőként is az, bizonyított Németországban, de kellett volna neki még néhány évnyi tapasztalat azelőtt, hogy leül a Real kispadjára. Egy edző életében is megvannak a szintek, amelyeken végig kell menni, el kell követni több hibát, és ha ezeken túl vagy, tanultál belőlük, meg lehet próbálni a Madridot irányítani. Tudom, hogy Zinedine Zidane elsőévesként is rendkívül sikeres lett, de az a nagyon ritka kivétel. Rajta kívül mindenki, aki eredményesen tudott dolgozni a Bernabéuban, végigjárta a szamárlétrát. Ugyanakkor, ha már egyszer kinevezték Xabit, ezt az évet meg kellett volna neki adni. És azt gondolom, lesz is még ő a Real Madrid edzője. Az is lehet persze, hogy legbelül tudta, nem áll még készen a feladatra, csak hát ha az ember ajtaján a Real Madrid elöljárói kopogtatnak, nehéz őket elküldeni.

Mbappé és Xabi Alonso (fotó: Manu Reino DeFodi/IMAGO)

 – Megszólalásaid alapján, ha rajtad múlik, Kylian Mbappét sem szerződteti a Madrid.

– Érdekes ügy az övé. Volt ugye egy Bajnokok Ligája-győztes, spanyol bajnok Real, amelyik azután duplázott, hogy játékrendszert váltott, tehát jól sikerült az átállás, és én nem láttam, hogy hol lenne ebben Mbappénak helye. Carlo Ancelotti is elmondta, egész nyáron azon morfondírozott, hogyan fogja tudni használni. Nem támadásban, védekezésben. Nyilvánvalóan szükség van a klasszisokra, de azt is tudni kell, hogyan illeszd be őket a csapatba. Mbappé öncélú játékos. Ő próbálkozik a legtöbb kapuralövéssel a La Ligában, de nem gondolom, hogy jót tenne a játéka a Realnak. Amikor két éve megérkezett Madridba, akkor is elmondtam, minden Real-drukker eldöntheti, aranycipős játékost akar, vagy csapattrófeákat. A legtapasztaltabb edzőknek is fejtörést okoz, amikor a csapat addigi sztárjátékosa azt nyilatkozza, aranylabdás akar lenni, mire jön mellé egy másik csillag, aki szintén. Ezt úgy megoldani, hogy közben ne sérüljön a csapatdinamika, illetve az eredményeség, iszonyatosan nehéz.

– Szóval neked nem is kéne Mbappé, a világ egyik legjobb játékosa?

– Ha a két évvel ezelőtti Real Madrid edzője lennék, nem. De valószínűleg ez komplikáltabb ügy annál, hogy az edző beleszóljon, egy ilyen transzfernek súlyos euró milliókban mérhető marketing és kereskedelmi vonzatai is vannak.

– De miben más mondjuk Erling Haaland, aki szintén sokat próbálkozik, akit szintén a góllövés éltet, és akinek ugyancsak nem a védekezés az erőssége.

– A Manchester Cityt tudatosan köré építették. Mondhatni ő volt a hiányzó láncszem a gépezetben. Máskülönben pedig nem sértődik meg, ha sérülésből visszatérve nem ő játszik mindjárt, nem tagadja meg, ha csak csere, és nem nyilatkozik úgy, hogy „a negyedik számú csatár vagyok a klubban”. Elsősorban a gondolkodásuk különbözteti meg őket. Azért egy ilyen mondatnak van súlya, arra is utal, mennyire veszed komolyan az edződet és a csapattársaidat. Ilyet egy ilyen szintű, ilyen nimbuszú futballista, mint Mbappé, nem mondhat.

– Mindezek alapján, ha a Real idényét is jellemezned kellene egyetlen szóval, mi lenne az?

– Mélyrepülés. Vagy inkább az, hogy „borzasztó”. Az a fajta madridi identitás, ami abban áll, hogy mi bármire képesek vagyunk, idén szertefoszlott. Hiába igyekeztek ezt most is hangoztatni a játékosok, már senki nem hitte el. Egy másik szlogen érvényesült, ami valóban örök igazság: hogy egyetlen játékos sem helyezheti magát a klub elé. Viníciusra és Mbappéra gondolok elsősorban. De akik eddig a belső egyensúlyt jelentették Madridban, azok is megváltoztak, gondolok itt elsősorban Antonio Rüdigerre és a pályán mutatott, de az azon kívüli viselkedésére is, de Federico Valverdét is említhetem, akiről a szezon egy szakaszában azt mondtuk, aranylabdás formában futballozik, később meg olyan hírek érkeztek róla, amik erősen megkérdőjelezik, lehet-e hosszútávon madridi csapatkapitány. Elköszönt immár Dani Carvajal, ez azért így sok: ha ennyi a balhé, és ilyen kevés a józan vezér, abból ez lesz. Ilyen környezetben a tehetségek sem tudják azt nyújtani, amire amúgy képesek lennének, de a Realból egyetlen játékos sem lett rosszabb, nem romlott a passzkészség, nem kopott meg a technikai tudás, csak épp a sok negatív történés miatt senki sem tudott kellőképp a dolgára koncentrálni. És ez a fajta zavarodottság pontosan meglátszott a Real védőzónás, illetve a tizenhatoson belüli védekezésén is.

– Úgy fest, José Mourinhónak lesz a feladata rendbe rakni. Azt is, meg en bloc a csapatot is.

– Pillanatnyi megoldás, hosszútávon aligha lehet sikeres. Ő sosem építkezni akart, neki mindig kész futballisták kellettek. A Unitednél, amikor utoljára irányított ekkora csapatot, is az volt a baj, hogy nem értett már szót a fiatalokkal. Lehet, tanult belőle, bár vannak kétségeim. És ugye azonnal trófeát várnak tőle, amire szerintem nincs készen ez a csapat. Sőt, úgy gondolom, a következő három évben nem nyer a Real bajnokságot. A BL-nek nagyobb eséllyel vág neki. És ha már korábbi edzőhöz nyúltak vissza, nem értem, miért nem Zidane érkezik? Azt látni kell, jelenleg két ember mozgatja a madridi öltözőt, Mbappé és Vinícius. Vinivel dolgozott együtt Zidane, Mbappéra meg biztos tud hatni, el tudom képzelni, hogy bálványa volt Mbappénak gyerekkorában. Az még lehetett volna gyümölcsöző kapcsolat.

Vagyis ha ugyanúgy élvezik a BL-meccseket, mint a bajnokikat, ha nem érzik tehernek a BL-szereplést, akkor összejön A Barcénak is a diadal.

– Barcelonában viszont ilyen az edző-csapat viszony. Hansi Flick és játékosai egymásra találtak, ennek az újbóli bajnoki cím a jutalma. Mivel kerekedtek a katalánok a Real Madrid fölé?

– Csapatként működtek. Nagybetűs csapatként. Több Barca-játékos is beszélt arról, és ez a képernyőn keresztül is átjött, hogy milyen nyugodt környezetet, remek csapatszellemet alakított ki Flick. Tiszták a szerepek, mindenki ismeri a taktikai feladatát és feltétel nélkül bízik a másikban. Vitathatatlan, hogy a Barcában és a Realban is zseniális futballisták sorakoznak, de valódi csapatot a katalánok alkottak.

– Van valami, ami különösképpen imponál neked a Barca játékában?

– Az tetszik leginkább, hogy a futballisták az egyéni érdekeiket képesek alárendelni a csapatnak, de mégis ki tudják bontakoztatni a briliáns képességeiket, kiteljesednek ebben a rendszerben. Szerintem ez a szakma csúcsa, ha ezt meg tudod valósítani a csapatoddal. Hogy a saját képedre formálod a csapatjátékot, megvannak a keretek, amelyhez tartaniuk kell magukat a játékosoknak, azon belül viszont szabadon dönthetnek és mozoghatnak. Az is lenyűgöz, hogy szinte semmi fennakadást nem okoz, ha rotáció vagy sérülés miatt mások játszanak, ugyanazt a szintet hozza a csapat.

Yamal és Flick ünneplik a kupagyőzelmet (fotó: IMAGO/AFLOSPORT)

 – Lamine Yamalt azért csak nem olyan könnyű pótolni.

– Persze, ő kivételes labdarúgó, az a könnyedség, elegancia, a bátorság, amivel két-három védőjátékosnak is nekimegy, és többnyire sikerrel, elképesztő. Örülök, hogy fejlődött, és a gólok és gólpasszok számában is előrelépett, mert nagyon nehéz lehet neki ilyen médiaérdeklődés közepette, amikor minden mondatát és tettét ezerszeresre nagyítják, így teljesíteni. A Barca család munkája is benne van abban, hogy bármi is történik vele a pályán kívül, sikerül visszaterelni a helyes útra.

– Valamikor majd említhetik Messivel egy napon?

– Ha mégsem, az csak akkor következhet be, ha nem lesz megfelelő a hozzáállása. Ettől függetlenül nem tudom, kell-e, szabad-e őket egymáshoz hasonlítani.

– Mi kellene ennek a csapatnak ahhoz, hogy a Bajnokok Ligájában is megkoronázzák? Egy kis szerencse, vagy valami más is?

– Ez a csapat bizonyított, szerintem a legfontosabb, hogy ne érezzék kényszernek a BL-serleg elhódítását. Az út a lényeges, ami oda vezet, nem a pillanatnyi siker. Vagyis ha ugyanúgy élvezik a BL-meccseket, mint a bajnokikat, ha nem érzik tehernek a BL-szereplést, akkor összejön A Barcénak is a diadal. A Real más, a Bernabéuban kimondják, hogy mindig a BL-győzelem a cél, ezt Barcelonában nem szabad sulykolni. Ha megmarad a Barca játékában az ötletesség, játékosság, ha nem görcsölnek, egy nap megnyerik. És nem is olyan soká.

Kerestem valami mást, ami új, ami előrevivő, amibe ugyan bele kell tanulni, de hasznos lehet a munkám. Megtaláltam.

– Az Atlético foszlatta szerte a katalán BL-álmokat, de az elődöntőben aztán elbukott. A bajnokságban viszont annál gyengébben szerepelt. Mekkora csalódás az Atléti?

– Nagy. Bíztam benne, hogy a nyári játékosmozgás pozitív hatással lesz a csapat teljesítményére, a Real szenvedését kihasználva még akár illett is volna bejönnie a második helyre, de nem tudtak élni a lehetőséggel, sőt a Villarreal teljesen megérdemelten megelőzte. Rosszul sültek el az igazolások, hogy mennyire, azt jelzi, akadtak olyan játékosok, akiket a nyáron szerződtetett a klub, a télen meg már túl is adott rajtuk. Sérülések is hátráltatták persze az Atléticót. Az igazolások arról árulkodtak, Diego Simeone változtat, és ötletesebb futballt alkot, amire a szezon elején utaltak is jelek, ám mert nem nagyon jöttek az eredmények, visszaállt arra a játékra, ami őt naggyá tette: a stabil védekezés és a kontrák. Az utóbbi még úgy ahogy ment is idén a csapatnak, az előbbi nem. Az egyéni, a csoportos és a csapatszintű védekezés is hagyott maga után kívánnivalót. 

– Ha te dönthetnél, megtartanád Simeonét?

– A sérülések miatt egy szezonra még igen. De akkor is az utolsó lenne, ha trófeával végződne, ami persze szép lezárása lenne a másfél évtizedes regnálásának.

– Neked nem hiányzik az edzősködés?

– Hiányzik, de talán ebből a beszélgetésből is kiderült, szeretek mindent több szempontból megvizsgálni, a dolgok mögé nézni, a problémákra megoldást keresni. Az utánpótlásbeli és felnőtt futballbeli tapasztalataim alapján is mondhatom, nem ilyen gondolkodású emberek dolgoznak a magyar labdarúgásban, nem is éreztem magam jól benne. Kerestem valami mást, ami új, ami előrevivő, amibe ugyan bele kell tanulni, de hasznos lehet a munkám. Megtaláltam. Ez a Faster Labor, az egyéni képzést és fejlesztést segítő cég, amely az edzéseivel, a gyors gondolkodásra és cselekvésre kényszeríti a sportolókat, amikor rengeteg inger éri őket. Ezek a fejlesztő gyakorlatok nem csak a sportteljesítményre, hanem jellemzően az iskolai eredményekre is jótékonyan hatnak. Egyre több szülőt érdekel a Faster Labor tevékenysége, és nem csak a futballból, más sportágakból is érkeznek gyerekek, ahogy persze felnőttjátékosok is, mert nekik is hasznos. Van olyan korábbi válogatott, hosszú évig légiósként futballozó ismerősöm, aki meglátva az edzésünket úgy döntött, lehozza hozzánk a már elég nagy futballista gyerekét. Azóta is rendszeresen jár hozzánk. Azt látom, hogy sok itthon a tehetség, de ha a mozgásmintákat, a cselekvési gyorsaságot, a gondolkodási sebességet vesszük, kiderül, már gyerekkorban deficittel küzdünk. Azt vallom azonban, szisztematikus munkával mindig lehet fejlődni, hogy képezni kell a futballistákat. Az egyéni képzés fontosságát minden egykori nagyságunk leírta könyvében. Hidegkuti Nándor például az Óbudától Firenzéig című kötetében arról értekezik, hogy az Aranycsapatból majd’ mindenki kétlábas volt, ő azonban nem, és mert úgy gondolta, ebből még hátránya származhat, már felnőttként elkezdte fejleszteni a bal lábát is. Hidegkuti, aki már akkor is a világ egyik legjobbja volt. Szóval muszáj fejlődni, fejleszteni, ehhez kiváló segítség a Faster Labor. Januárban csatlakoztam a projekthez, és azóta is kerestek meg klubok, hogy legyek edző, sportszakmai vezető, de ez csak akkor tud valaha is megvalósulni, ha az, amit én fontosnak gondolok, egybecseng a klub elképzeléseivel. És erre még nem akadt példa.

Borítókép: notegpt.io