A Real Madrid elnöke kivetette hálóját az Eb-győztes szovjet válogatottra

Az első Európa-bajnokságot 1960-ban rendezték, akkor még Európai Nemzetek Kupája néven. A tornára 17 ország válogatottja jelentkezett, és az elődöntőkig oda-visszavágós rendszerben zajlottak a mérkőzések.

A négyes döntőt Franciaországban rendezték, a házigazdák mellett Jugoszlávia, Csehszlovákia és a Szovjetunió részvételével. Utóbbi az aranyérem egyik legnagyobb esélyesének számított, hiszen klasszisok sorát – például a legendás kapust, Lev Jasint és a „grúz Garrinchát”, Mihail Meszhit – vonultatta fel. Az egyik elődöntőben esélyeshez méltóan 3–0-ra legyőzte Csehszlovákiát, a döntőben pedig 1–1-es rendes játékidőt követően Viktor Ponyegyelnyik a 113. percben szerzett góljával az aranyérmet is megszerezte.

Az első Európa-bajnokságot a Szovjetunió nyerte

Ünneplés Párizsban – váratlan vendéggel

A visszaemlékezések szerint a Real akkori elnöke, a legendás Santiago Bernabéu teljesen el volt ragadtatva a szovjetek játékától. A madridiakat 34 éven át irányító sportvezető igyekezett a korszak legkiválóbb játékosait szerződtetni, hogy felépítse a világ legjobb csapatát: akkoriban már – többek között – Puskás Ferenc és az argentin Alfredo di Stéfano is a klub kötelékébe tartozott. Bernabéu úgy gondolta, néhány szovjet játékossal tovább erősödhetne a királyi gárda. Többen is állítják, hogy a klubelnök a döntőt követően felbukkant abban az Eiffel-toronyban található étteremben, ahol a szovjetek a kontinenstorna megnyerését ünnepelték.

Ponyegyelnyik így emlékezett vissza a vele való találkozásra: „Készen állt arra, hogy azonnal megvegye a fél csapatot. De mi elkerültük a beszélgetést.”

Bernabéu a későbbi aranylabdás kapust, Lev Jasint is megkörnyékezte. „Mindenkinek szerződést ajánlott a Real Madrid, apám egy biankó csekket kapott. Ezzel akarták kifejezni azt, hogy az ő értéke nem mérhető pénzben” – mesélte Jasin lánya, Irina Frolova.

Ponyegyelnyikhez és a többi szovjet játékoshoz hasonlóan, a legendás hálóőr is visszautasította a Real Madrid elnökének ajánlatát. „Ha aláírta volna a szerződést, nem neveztek volna el róla stadiont. Igazi hazafi volt” – véli Jasin veje.

Santiago Bernabéu, a Real Madrid legendás elnöke (Forrás: tfcstadiums.com)

A politika árnyékában

Abban, hogy végül nem sikerült friss Európa-bajnokokat Madridba csábítani, a politikai helyzet is szerepet játszott. „Minden szovjet játékos tudta, hogy lehetetlen más országban futballozni, mivel a KGB nem engedélyezte volna” – hangsúlyozta Frolova.

A két ország közötti kapcsolatot nemcsak a nyugati és a keleti blokk közötti szembenállás terhelte, hanem egy sportdiplomáciai konfliktus is tovább élezte – ami miatt szintén elképzelhetetlen volt a két ország közötti játékosmozgás. Amikor a szovjet és a spanyol válogatottat egymás ellen sorsolták a kontinenstorna negyeddöntőjében, Francisco Franco, Spanyolország államfője megtiltotta, hogy az ország válogatottja megmérkőzzön a szovjetekkel, mondván „szó nem lehet róla, hogy a visszavágón spanyol stadionban kitűzzék a szovjet zászlót és eljátsszák a szovjet himnuszt”.

A diktátor azzal indokolta döntését, hogy a spanyol polgárháborúban a szovjet szabadcsapatok részt vettek az általa vezetett egységek elleni hadműveletekben. A belügyminiszter pedig arra hivatkozott, hogy Spanyolországban sokan rokonszenveznek a kommunista eszmékkel, és emiatt fennáll a veszélye, hogy a szovjet csapat látogatása zavargásokhoz vezet. A Spanyol Labdarúgó-szövetség elnöke, Alfonso de la Fuenta megpróbálta meggyőzni az államfőt, hogy mégis hagyja jóvá a spanyolok részvételét, de próbálkozásai sikertelennek bizonyultak.

A sokak által előrehozott finálénak nevezett negyeddöntő tehát elmaradt – a spanyol és a szovjet szurkolók nagy bánatra. Bernabéu viszont aligha szomorkodott sokáig a szovjet játékosok leszerződtetésének meghiúsulása miatt, hiszen a Real Madrid Jasinék nélkül is aranykorát élte: az 1960-as években nyolc bajnoki címet és egy BEK-győzelmet is szerzett.

Borítókép: kodromagazine.com