A River Plate az Európát is megjárt saját neveltjével a kispadon mutatta meg az identitását, és ez bajnoki címet ért

Demichelis személye és víziója

Az Estadio Más Monunental közönsége látványos, sok helycserére épülő futballt láthat hétről hétre. Alapvetően pozíciós játéknak tekinthető, amit Demichelis a csapatával játszik, de a pozíciós játék elemein kívül megjelennek benne alakzatalkotó motívumok is, amelyek eltérnek az alakzattartó játékstílustól. Maga a labdabirtoklásra alapuló szemlélet köszönhető annak is, hogy a 42 éves szakember a pályafutása során többnyire labdabirtoklásra épülő játékkoncepciókban játszott, ez köszön vissza most a csapata játékában.

Nem lehet viszont elmenni amellett, hogy az egykori kemény védő nem hazudtolta meg önmagát, amikor a bemutatkozásakor a fegyelemről, a tiszteletről, az egységről és az erőfeszítésekről beszélt fő alapelvekként. Ez összecseng a klub által képviselt értékekkel, és így már az első pillanatban megnyert magának rengeteg szurkolót. Ami fontos még Demichelisszel kapcsolatban, az a rugalmassága.

Ez a koncepció már az induláskor is eredményes volt, ugyanis az első 12 fordulóban 10 győzelmet arattak a bajnokságban, azóta pedig kiderült, bajnoki aranyérmet ért.

Játékstílus, játékelképzelés

A River Plate-nél, a tangó országának legsikeresebb klubjánál mindig a győzelem a cél, ami kompatibilis Demichelis elképzeléseivel. Az ő személyes identitása egybeforrt a Milliomosokéval, ez pedig neveltetésbeli sajátosság. A munkáját megkönnyíti az is, hogy nincsenek filozófiai és stílusbeli dilemmák vagy egyenetlenségek, és ez a stabilitás lehetőséget ad arra, hogy alkosson, illetve különleges dolgokat vigyen véghez.

A játék felépítése az, ami az egyik érdekességet szolgáltatja Demichelis munkájáról. Már itt is látszik, hogy a korábbi védő több olyan edző irányításával dolgozott, akik a pozíciós játékra építettek, ugyanis a labda cirkulációja adott pozíciókból történik, és bár ezeken sokszor cserélnek egymással a játékosok, a feltöltendő zónákban folyamatosan van jelenlét. Az első fázisban betartják a juego de posicion alapelveit.

Ebből következik, hogy a szélességet a két szélső védő adja, akikre a build-up fázisában nagy szerep hárul, hiszen az ellenfél fókusza a pálya közepére terelődik. Mindez leginkább kirúgáskor fordul elő. A kapus, Franco Armani magabiztosan tudja megjátszani a két szélső bekk valamelyikét, és ebből előrefelé tudja a River folytatni a játékot.

A középpályás Enzo Pérez szokott besegíteni a magasan presszingelő csapatok ellen azzal, hogy visszalép a két belső védő közé, akik ezáltal szélesebb pozíciót tudnak felvenni – általában itt is létszámelőny jön létre (3v2). Pérez visszalépéseinek a célja, hogy felhívja magára az ellenfél egy-egy játékosának figyelmét – így passzsávot teremt, illetve könnyebbé teszi a többiek helycseréit (nagyobb teret alakít ki), amivel azok hatékonyabb lesznek. Pérez kifejezetten hasznos a labda előre juttatásában is. Amikor elkéri a labdát, azt mindig olyan testpozícióban teszi, amivel biztosítja a játék folytatását. Viszont elég sérülékeny az utóbbi időben, sokszor nem volt bevethető (egész pontosan 12 mérkőzést hagyott ki), ezt pedig kompenzálnia kellett Demichelisnek. Volt, hogy megpróbált két játékost a védelem előtt elhelyezni, ami azt jelentette, hogy a vonalak között 2+2, azaz 4 játékos kapott helyet, akik közel helyezkedtek egymáshoz egy box középpálya formájában.

Forrás: Sports Clip Heaven

Abban az esetben, amikor az ellenfél nem támad le magasan, a két belső védő által indul a támadásvezetés. Egymáshoz képest sokszor szélesen helyezkednek, előttük pedig Pérez és a két nyolcas, akik a labda áramlását segítik elő azzal, hogy közel helyezkednek a védősorhoz – itt létrejön folyamatosan egy 5v3 vagy 5v4 létszámelőny, amely által a labda könnyebben tud áramlani. Nicolás de la Cruz és Rodrigo Aliendro (általában övék ez a szerep) a pálya összekötő területeiben helyezkednek, ezzel reakcióra késztetve az ellenfelet, hogy rájuk lépjenek-e fel, viszont ez esetben nagyobb esély van arra, hogy a vonalak között helyezkedő két játékos valamelyike lesz megjátszható.

A játékszervezés ilyenkor kétféleképpen zajlik:

-Rövid passzokkal folyamatosan mozgatják az ellenfelet. Az egymás közötti kis távolságok és a támogató játék állandósága miatt a labda úton van. Már a labdabirtoklás első fázisában is alkalmaznak egy-egy oldalon túltöltést, ami után a labdát átlósan tudják átvinni a másik oldalra az ott szabadon maradt játékos számára. Itt már létrejön a labdához való pozicionálás és alakzatalkotás.

Forrás: Sports Clip Heaven

-A másik eshetőség az, amikor az építkezés során elég hamar keresik a mélységi passz lehetőségét – és itt rá is kanyarodtunk az egyik Demichelis által ellesett elemre. A Bayern Münchennél Louis van Gaal irányítása alatt a tradicionális holland stílussal is megismerkedett. Ennek az egyik legfontosabb sajátossága a mélységi játék keresése, azaz a legközelebbi zóna legtávolabbi emberének megjátszása. A Rivernél a megjátszandó ember a fiatal csatár, Lucas Beltrán volt, aki élete legeredményesebb szezonját futotta a 12 bajnoki góljával. A belső védők felé külön kérés volt, hogy ők is keressék a 22 esztendős támadót mélységi átadásokkal.

Ő pedig folyamatosan kereste a lehetőséget, hol érdemes feltűnnie, hol tud labdához jutni. A labda mozgásával megegyező irányba futott, amivel lehetővé tette, hogy állandó mélységi passzlehetőség legyen a hátrébb játszók számára. Ő egy úgynevezett mezőnycsatár, akinek nem feltétlenül a kapu előtti momentumai a legnagyobb erősségei, hanem a mezőnyben végzett munkája.

Ám a jövőben Beltránra már nem támaszkodhat Demichelis, hiszen az eredményes szezon európai szerződést ért a támadónak, 20 millió euróért a Fiorentina szerződtette.

Fotó: Lucas Beltrán/Instagram

Az ellenfél térfelén való játék

Demichelis csapatában az egyik alapelv támadásban, hogy a pálya közepén sokan vannak, és ezek a játékosok a legjobbak a csapaton belül (technikailag). A labdabirtoklás első fázisában legtöbbször pozícióból történő játék folyik helycserékkel, amikor viszont az ellenfél térfelére jutnak, ez átalakul egy kötetlenebb szisztémára. A támadók sokszor aszimmetrikusan tagozódnak egymáshoz képest, ezt pedig a labda helyzetéhez pozícionálva teszik. Ez a kötetlenség megadja azt a lehetőséget, hogy manipulálják az ellenfelet.

Forrás: Sports Clip Heaven

Ez egyébként jellemző a dél-amerikai stílusra, és ahogy az idény haladt előre, úgy fejlődött a River ebben is. A vonalak között Ignacio „Nacho” Fernandéz, Esequiel Barco, Pablo Solari és Agustín Palavecino (a játékpercek szerinti sorrendben) szokott szerepet kapni. Demichelis számára előny, hogy mindannyian másban jók, emiatt tudja őket forgatni az éppen aktuális ellenfélhez szabva.

Nézzük az első két játékos tulajdonságait röviden. Nacho leginkább a labda nélküli elmozgásaival emelkedik ki, emellett kiváló helyzetkialakító játékos. A sorokban végzett kötetlen mozgásai intelligensek, ennek is köszönhető a szabad szerepköre. Barco alapvetően szélső játékos, de az edzője víziójában nem szerepelhet máshol, mint a pálya belső területein. Elég szertelen: a pozíciós játékban éppen elfoglalni szükséges helyét sokszor elhagyja, de épp ez a kötetlensége, illetve a labdás momentumai képesek pluszt adni a csapat játékához.

A szélességet a két szélső védő, Milton Casco vagy Marcelo Andrés Herrera, illetve Enzo Díaz tartja, akik a labdabirtoklás során felépített számbeli előny során aszimmetrikusan, átlósan helyezkednek, így lehetőséget adva az átlós játékra/a hosszú passzra. A szélső hátvédek szerepe az ellenfél térfelén a szélesség biztosítása mellett az, hogy a tizenhatoson belülre adják a labdát. A River a beadás szituációkat sokszor hármas kombinációk által akarja megteremteni.

Forrás: Sports Clip Heaven

Ebben a zónában jön elő legtöbbször a dinamikus és a tempó fölény, ugyanis az esetek nagy részében a labdát úgy juttatják el ebbe a területbe, hogy az ellenfél védekezését már rendezetlenné tették.

Forrás: Sports Clip Heaven

Kiemelt fotó: Getty Images