A szezon eddigi tanulságai és egy elképzelt All-Star keret

A jelenlegi szezonról a szurkolók többségének a soha nem látott pontzuhatagok és a kiemelkedő egyéni teljesítmények jutnak eszébe. Már most több olyan teljesítményt láthattunk, ahol egy játékos 50 vagy afölötti számú pontot dobott, mint az előző kiírásban, legutóbb épp Jayson Tatumtól a Hornets ellen. Több, mint 50 éve nem volt ilyen magas a pontátlag, az Offensive Rating statisztika, az EFG% és a büntetőszázalék pedig jelenleg minden idők legjobbja.

De mi lehet ennek a tényleges oka?

Egyrészt a felgyorsult tempó és a heliocentrikus támadórendszerek kiteljesedése. A csapatok egyre nagyobb terhet raknak a sztárjátékosaikra és jóval hatékonyabban szereznek pontot, aminek köszönhetően kevesebb játékosra koncentrálódnak a dobott pontok, ez pedig többet és jobbat eredményez. Ugyanakkor a játékostípusok struktúrája is változó tendenciát mutat; egyre gyakoribb a gyűrűt védő játékosok mellőzése a small ball felállások érdekében, így a csapatok sikeresebben támadják a gyűrűt, a sztárok pedig ezt mindenkinél jobban ki tudják használni, így könnyedén összekapcsolható a heliocentrikussággal. Ezek olyan trendek, amik évek óta burjánzanak, idén azonban valami más is közrejátszik: a csapatok kiegyenlítettsége. A jelenlegi szezonban az átlagnál egyenlőbbek az erőviszonyok, gyakorlatilag minden csapatnak értelmezhető támadójátéka és legalább két olyan játékosa van, aki egy jobb napot kifogva kiemelkedő teljesítményt tud letenni az asztalra.

Így amikor az All-Star keretek összeállítására kerül a sor, rengeteg olyan játékos van a ligában, aki ugyan ilyen magas szinten játszik, de mégsem fog bekerülni az említett okok miatt. Természetesen a cikkben látható gárda teljesen szubjektív és magam is tisztában vagyok vele, hogy különböző okok miatt a valóságot egyáltalán nem fogja tükrözni. Mindenekelőtt fontos megjegyezni, hogy a szavazási rendszerrel és a pozíciós struktúrával alapvető problémák vannak, és emiatt akaratlanul is egy kissé torz kép alakul ki a viszonyokról.

Keleti All-Star – a kezdőjátékosok

Donovan Mitchell (Cleveland Cavaliers) – A szavazást és a közvéleményt látva ez az egyik konszenzus a sok közül. Nem nagyon férhet kétség Mitchell helyéhez, az első clevelandi szezonjában sziporkázik és karrierszezont fut, a statisztikák és a csapatmérleg szerint is biztos résztvevő, a sérülések pedig szerencsére elkerülték. A januári 71 pontos teljesítményével, amiről már esett is szó bővebben, végérvényesen letette a névjegyét.

Jaylen Brown (Boston Celtics) – Mitchell-lel egyetemben Brown is karrierszezont fut. A szavazás alapján Kyrie Irving előrébb jár nála és valószínűleg ő is fog bekerülni, az én keretemben azonban ezt a helyet Brown kapta. Nagyszerűen össze lehet hasonlítani a kettejük teljesítményét, hiszen mind a ketten második opcióként vannak jelen, Brown azonban ugyanolyan hatékonysággal dob több pontot és több meccsen is játszott, ezzel nagy szerepet játszva a Celtics jelenlegi szárnyalásában. Jelenleg talán a liga legjobb második opciója.

Kevin Durant (Brooklyn Nets) – Minden idők egyik, ha nem a legjobb pontszerzője ebben a szezonban is csiszolt még egyet a támadójátékán. Rengeteg aggály érte az Achilles-ín-szakadása után, ennek ellenére azóta szinte jobb játékos lett, mint előtte. Karrierje leghatékonyabb szezonját hozza, eddig is elit volt, idén viszont egy újabb szintet ugrott meg. A gyűrű alatt 81%-kal fejez be, a középtávolikat 60%-os sikerességgel dobja, a büntetőzése pedig 93%-os. Ezek még az ő dimenziójához viszonyítva is igen hatékony számok. A védekezése sosem volt rossz, idén azonban meglepően jól védi a gyűrűt, a Nets pedig a szörnyű kezdet után fantasztikusan mászott ki a gödörből. Betonbiztos választás.

Giannis Antetokounmpo (Milwaukee Bucks) – Újabb all-timerről van szó, aki nagyjából 5 éve MVP-szinten játszik. Idén sincs ez másképp, támadó- és védőoldalon is benne van a legjobb ötben, az Év védője-díjra és az MVP-re is esélyes, még annak ellenére is, hogy talán idén most először nem fejlődött az előző évhez képest. A határ így is a csillagos ég, egyértelműen a liga három legjobb játékosa között van.

Joel Embiid (Philadelphia 76ers) – 33 pont, 10 lepattanó, 4 assziszt 34 perc alatt. Erre minden évben All-Star kezdőt kell adni, Embiid-del viszont idén megeshet, hogy kicsúszik a kezdők közül. A szavazás szerint jelenleg alulmarad Jayson Tatummel szemben, de természetesen a csapatban bérelt helye van mindkettejüknek, a „párharcuknak” csak presztízskérdése van. Embiidnek számokban erősebb egyéni szezonja van és a termetéből adódóan dominánsabb, ezért nálam ő kapja az utolsó helyet a kezdőben.

Kevin Durant helye továbbra is megkérdőjelezhetetlen a legjobbak közt (Forrás: Sportsnet)

Keleti All-Star – a cserejátékosok

Jayson Tatum (Boston Celtics) – Talán a keleti cserékkel volt a legnehezebb dolgom, rengeteg fantasztikus teljesítményt nyújtó kosaras nem kap itt helyet és olyan játékosok kerültek ki, akik évekig biztos résztvevők voltak. Tatum természetesen nem ilyen, a kezdőkhöz hasonlóan MVP-szezont fut, 30 pontot átlagolva jelenleg a legjobb csapat legjobb játékosa, aki már számtalanszor bizonyította, hogy képes szintet lépni, a nyáron pedig zokszó nélkül dolgozott azon, hogy még jobb, komplettebb játékosként térjen vissza a vesztes nagydöntő után.

Kyrie Irving (Brooklyn Nets) – Nem gondoltuk volna, hogy itt látjuk, de kétségtelenül helye van itt. Amióta lezárult a novemberi ügye és ötmeccses eltiltása (a kosaras egy olyan dokumentumfilm linkjét osztotta meg a Twitterén, amely sok bírálatot kapott antiszemita és homofób tartalma miatt), kifogástalan viselkedéssel hozza, amit elvárnak tőle és hatalmas szerepe van a Brooklyn idei feltámadásában. Ő az NBA egyik legfélelmetesebb hullámvasútja, aki jobb napjain egy bajnokcsapat tuti második opciója, rosszabb napjain pedig felgyújt mindent maga körül. Idén kaptunk mindkettőből, az előbbiből jóval többet, így pedig Kyrie Irving idén mindenképpen All-Star.

DeMar DeRozan (Chicago Bulls) – Két éve róla sem gondoltuk volna, hogy itt találkozunk a nevével, de abszolút rászolgált. Tavaly kezdőjátékos volt és idén is a biztosabb opciók közé tartozik. Szinte ugyanazt a szezont hozza, mint az előző évadban és ugyan a csapata nagyjából romokban hever, nélküle minden bizonnyal a liga egyik legrosszabb csapata lenne. Újjászületett Chicagóban és méltósággal öregszik.

Pascal Siakam (Toronto Raptors) – Az egykori MIP, azaz legtöbbet fejlődő játékos (2018-19) újra szintet lépett és minden száma karriercsúcsnak bizonyul idén. Az eddig is erős védekezéséhez most már hozzátesz 26 pontot, 8 lepattanót és 6 asszisztot is meccsenként. A Raptors finoman szólva sem tündököl, Siakam viszont ellenállhatatlanul játszik és felhívta a liga figyelmét magára.

Jimmy Butler (Miami Heat) – A liga egyik legsokoldalúbb játékosa idén minden területen egy hangyányival hatékonyabb a korábbinál, és nagyszerűen hozza, amit elvárnak tőle. Szinte minden aspektusban kiemelkedő és annak ellenére képes meccseket eldönteni, hogy nagyjából egyáltalán nem triplázik.

Tyrese Haliburton (Indiana Pacers) – Íme, az első újonc All-Starunk! Haliburton a jelenlegi kiírás talán legkellemesebb meglepetése. Vezeti a ligát asszisztokban és emellett meglehetősen éretten teljesít a fiatal kora ellenére. Rick Carlisle edző az első napjától kezdve rengeteg terhet rakott a 22 éves kosaras nyakába, aki ezzel akadály nélkül megbirkózott. Az NBA egyik legnagyobb tehetsége és könnyen meglehet az is, hogy végül nem fog bekerülni, de megvan rá a lehetősége. Nálam a számok, illetve az elérhetőség miatt helyet kapott a fiatal zseni.

James Harden (Philadelphia 76ers) – A liga egyik legjobb pontszerzőjéből évek alatt a liga egyik legjobb playmakere lett. Harden egy egyszemélyes támadórendszer, aki ugyan nem tündököl régi fényében, de a szezonban kellően egyenletes teljesítményt nyújt, és megmutatja, hogy a legutóbbi szezonja egy igencsak mély hullámvölgy volt. Idén könnyen kicsúszhat az All-Star keretből.

Harden ezúttal csak a kispadra fért oda (Forrás: Forbes)

Keleti All-Star – a kimaradók

Rengeteg olyan kimaradó van Keleten, akik Nyugaton nyugodt szívvel beférnének. Kimaradt az a Trae Young, akinek a számai stimmelnek, viszont idén borzasztóan játszik és az sem biztos, hogy ő a csapata legjobb játékosa. Valószínűleg a legjobb kimaradó Bam Adebayo, aki egyénileg nagyon jól teljesít, azonban a Heat nagyon rosszul muzsikál, így Butler kiszorította a csapatból, 2 All-Start pedig nem érdemel ez a csapat. Említésre méltó még az újonc Paolo Banchero, aki minden idők egyik legerősebb első szezonját hozza és hétről hétre egyre jobb. Mellettük kimaradt még Kristaps Porzingis, akinek egyszerűen nem elég jók a számai a többiekhez képest, valamint Julius Randle, akinek a számai ugyan rendben vannak, de gyakorlatilag egy csapdajátékos.

Nyugati All-Star – a kezdőjátékosok

Elérkeztünk Nyugathoz, ahol kevesebb játékosból lehet érdemben válogatni, ennek megfelelően jóval egyszerűbb kiválasztani a megfelelő játékosokat.

Luka Doncic (Dallas Mavericks) – Nincs olyan ember, aki a szlovént ne tenné ide, így nem is nagyon kell ecsetelni a szezonbeli teljesítményét. 34-9-9, kiemelkedő játékos, minden idők legjobbja lehet idővel.

Shai-Gilgeous Alexander (Oklahoma City Thunder) – Itt érkezik az első meglepetés, hiszen nálam Steph Curry-t kiszorítva SGA kerül be a második hátvédposztra, így Haliburtonnel egyetemben ő is az első All-Starját ünnepelheti. Emberfeletti szezont fut, Curry-t az elérhetősége és a csapatmérlegek miatt előzi meg. Minden bizonnyal nem Shai lesz a kezdő, azonban bombabiztos, hogy bekerül. Top 10 játékos idén.

LeBron James (Los Angeles Lakers) – Nehéz újat mondani a Királyról. Elképesztő és csodálatra méltó, hogy 38 évesen milyen szinten játszik, húsz éve ugyanazt csinálja és semmiféle visszaesés nem látható a teljesítményén. Heteken belül meg fogja dönteni Kareem Abdul-Jabbar megdönthetetlennek hitt rekordját, és ezzel ő lesz minden idők legtöbb pontot dobó játékosa. A Lakers teljesen reménytelen idén, azonban James továbbra is zseniális. Komolyabb tét nélkül valahogy sokkal élvezetesebb nézni.

Domantas Sabonis (Sacramento Kings) – Sabonis idén a harmadik legjobb center a ligában Nikola Jokics és Embiid mögött. A vérszomjas Kings legjobb játékosa, aki egészen különleges repertoárral rendelkezik. Kifejezetten hatékony, valamint Jokics után a legjobb magas playmaker. A szavazáson jelenleg a top10-ben sincs benne, ami gyalázatos, mert kérdés nélkül itt a helye.

Nikola Jokics (Denver Nuggets) – Az elmúlt 2 év MVP-je és nagyon úgy fest, hogy sorozatban a harmadikat is megkapja. Körülbelül három éve a liga egyik, ha nem a legjobb játékosa. Duplát szinte nem egyáltalán nem hibázik, védekezésben alulértékelt, a pontszerző képessége még inkább, a passzkészsége pedig egyenesen felháborító. Minden idők legjobb magasembere lehet a karrierje végén.

Jokics jó úton halad a harmadik MVP-címe felé (Forrás: The New York Times)

Nyugati All-Star – a cserejátékosok

Zion Williamson (New Orleans Pelicans) – Embertelen fizikummal rendelkezik, ugyanakkor finom kézzel fejez be a gyűrű körül. A liga egyik legdominánsabb játékosa, azonban meglehetősen sok meccset hagyott ki, nálam kizárólag ezért került ki a kezdőből. A Pelicans idén nagyon messzire juthat, ehhez azonban Zion-nak egészségesnek kell maradnia.

Anthony Davis (Los Angeles Lakers) – Idén visszatért az igazi AD, iszonyatosan domináns volt, viszont megsérült, és nagyon nagy meccshiánya van, emiatt nem is rakom be jó szívvel. Egészségesen annyira meggyőző volt, hogy nem tudtam kihagyni.

Stephen Curry (Golden State Warriors) – Szintén meccshiány miatt került ki a kezdőmből. Véleményem szerint minden idők 5 legjobb játékosa közé tartozik. Idén megint a saját szintjét hozza, a Warriors viszont alulteljesít. Semmi kétség nem férhet ahhoz, hogy karrierje végéig be fog kerülni az All-Star keretekbe.

Ja Morant (Memphis Grizzlies) – Az újhullám legnépszerűbb állócsillaga. Ő az a játékos, akire a leginkább illik a highlight gyár kifejezés. Ha valakinek csak napi 5 perce van kedve NBA-t nézni, akkor kapcsolja be Ja Morantet és kedve támad 5 percnél több NBA-t nézni.

Devin Booker (Phoenix Suns) – Meglehetősen felemás szezonja van a csapatának, Booker viszont 27 pontot átlagol jó hatékonysággal, emellett szintén meccshiánnyal küszködik. Inkább került be a játékoshiány, mint a teljesítménye miatt.

Lauri Markkanen (Utah Jazz) – A szezon legkellemesebb meglepetése. Az év MIP-várományosa újjászületett Utah-ban és a Utah is újjászületett vele, ezt pedig minden bizonnyal egy All-Star nevezéssel tudják közösen megünnepelni. Lauri Bird egyfajta wing-big-ként funkcionál, aki sem tradicionális magasember, sem wing, nagyjából a kettőnek az átmenete. Zseniális évet megy az új csapatával, ahol kezdi beteljesíteni azt a potenciált, ami már Chicagóban is benne volt.

Damian Lillard (Portland Trail Blazers) – Dame Dollár idén a Blazers történetének legtöbb pontot szerző játékosa lett, emellett folytatja a termelékenységét a tavalyi sérülése után visszatérve, temérdek pontot dob, rengeteg hármassal és Curry után talán a legnagyobb gravitációval rendelkezik. A Blazers várakozáson felül kezdte a szezont, de gyorsan leeresztettek. Nem úgy tűnik, mintha a Portland-del bármikor is bajnokesélyes lenne.

Anthony Davis újra a régi formájában (Forrás: Lake Show Life)

Nyugati All-Star – a kimaradók

Rengetegen sérültek Nyugaton, így egy kicsit szerényebb a felhozatal. A legnagyobb név itt valószínűleg Anthony Edwards, akiben végtelen potenciál van és dobálja is a pontokat, a Wolves viszont identitáskrízisben szenved, amivel sürgősen kezdeni kell valamit. Meglepően erős szezont hoz De’Aaron Fox is, őt azonban Sabonis és a többi hátvéd egyértelműen kiszorítja, hasonlóan Jerami Granthez, aki gyorsan beilleszkedett Portlandbe. Említésre méltó még Desmond Bane és Paul George, akik egyértelműen All-Star kaliberű játékosok, viszont annyi meccset hagytak ki, ami sajnos meg is fosztja őket a szereplés lehetőségétől.

Forrás: Getty Images