A vb és az Aranylabda – Messivel kezdődött, Messivel zárulhat le végleg az értékválság

1958 és Raymond Kopa

Két évvel az első szavazás után a legrangosabb európai klubsorozat önmagában még kevés lett volna, hogy a legnagyobb egyéni trófeát Kopa kiérdemelje. A Real Madrid megvédte elsőségét a BEK-ben, legfényesebb csillaga, Alfredo Di Stéfano lett a sorozat gólkirálya, így az előző évhez hasonlóan megkaphatta volna a díjat, ha nincs vb. De volt, Svédországban fölényes brazil győzelmet hozott, ám 1995-ig csak európai futballistára lehetett voksolni a France Footballnál. Raymond Kopa, a vb-bronzérmes franciáknál támadó középpályásként csillogott, a gólfesztivált rendező Just Fontaine mögött. Kopa is betalált háromszor, a 13 találatos Fontaine azért éppenséggel elvihette volna az aranylabdát, de itt bejött a klubfaktor, hiszen a végső győztes Kopa BEK-et nyert. És valószínűleg az sem volt baj, hogy a Real Madriddal.

1962 és Josef Masopust

Brazília megvédte világbajnoki címét, más nemzetet kellett keresni. A szavazók megint el tudtak vonatkoztatni a gólok mennyiségétől, igaz, ezen a tornán senki sem tudott Fontaine-hez hasonlót produkálni. Josef Masopust, Csehszlovákia és a Dukla Praha középpályása viszont éppen a vb-döntőn szerezte egyetlen találatát, amely két percre a vezetést jelentette a csapatának.

1966 és Bobby Charlton

Az Aranylabda-szavazás során először avattak európai világbajnokot: Anglia első és máig utolsó aranyát ünnepelte, értelemszerűen kapta meg a díjat a legjobbja. És újfent a középpályáé a siker, ami a szavazók hozzáállását és hozzáértését is mutatja; nem mintha a torna másik három főhőse, 9 gólos Eusébio, a 6 gólos Helmut Haller, vagy a döntőn háromszor betaláló Geoff Hurst nem szolgált volna rá. Charlton azonban rendkívül fontos gólokkal tetézte meg a játékát a portugálok ellen 2–1-re megnyert elődöntőben.

1970 és Gerd Müller

Brazília és Pelé harmadszor is világbajnok lett, így megint szét kellett nézni az érmesek között. Nem volt nehéz kiemelkedő teljesítményt találni, ugyanakkor maga a játéktudás ezúttal már háttérbe szorult a gólok száma mögött. Gerd Müllerről legalábbis nemegyszer leírták a hetvenes évek szakértői, hogy igazából nem is tudott futballozni, csak mindig jókor volt jó helyen. Összesen tíz gólt gyűjtögetve fölényesen lett vb-gólkirály, bronzéremhez segítve az NSZK-t. Mesterhármast ért el a bolgárok és a peruiak ellen a csoportkörben. Volt, hogy bekotorta a labdát a gólvonal környékéről, volt, hogy rápattant a labda, a bátorságának is sokat köszönhetett, mindezek mellett látványos fejeseket is bemutatott.

1974 és Johann Cruyff

Gerd Müller egy rá jellemző mozdulattal közelről lőtte a győztes gólt a németországi vb-döntőn, másfél hónappal korábban pedig kétszer is betalált az Atlético Madrid elleni megismételt BEK-döntőn, így válogatott és klubszinten is a csúcsra segítette a csapatát. Az elmúlt másfél évtized szavazásai, a Messi–Ronaldo-versengés alapján elképzelhetetlen, hogy nem kapott mindezért aranylabdát, de az európai újságírók – UEFA-tagállamonként egy-egy – láttak valami még értékesebbet a világbajnokságon. Johann Cruyff és Hollandia bemutatta a totális futball magasiskoláját, amelynek eredményeképpen az NSZK a labdához sem tudott hozzáérni a hollandok vezető gólja előtt. Cruyff a szólójával döntő érdemeket szerzett a büntető kiharcolásában, a legrangosabb egyéni elismerést pedig harmadszor érdemelte ki.

1978 és Kevin Keegan

Az esztendő, amely nagyon kilóg a sorból. Anglia az argentínai világbajnokságon ott sem volt, a házigazdák a diktatúra árnyékában nyertek, a hollandok Cruyff nélkül jutottak el ismét a döntőig, a bronzérem Brazíliáé. Rob Rensenbrink, Hollandia ötgólos frontembere nem tetszett eléggé a szavazóknak, de valamiért az aktuális BEK-sorozat sem, amelyben a Liverpool Kevin Keegan nélkül is megvédte címét. A finálét a helyére érkező Kenny Dalglish döntötte el, de az újságírók mintha a múltba révedtek volna, és az 1977-es klubsorozat legjobb „vörösét”, Keegant választották meg aranylabdásnak, immár a Hamburg csatáraként. Az igazi áttörést a következő idény hozta meg Németországban a csapattal, hiszen 1979-ben közel két évtized után lett bajnok a HSV.

1982 és Paolo Rossi

Olaszország és Rossi a spanyolországi vb derekán talált magára, a Juventus támadója az utolsó három meccsre tartogatta a góljait. Klasszikus mesterhármassal ejtette ki a brazil álomcsapatot minden idők egyik legnagyobb meccsén, duplával intézte el a lengyeleket, majd ő nyitotta a gólok sorát az NSZK elleni döntőben. Hat találat, világbajnoki cím, nem is lehetett kérdés, kié az Aranylabda.

1986 és Igor Belanov

A mexikói vb jóval nehezebb helyzetbe hozta a szavazókat, hiszen minden Diego Maradonáról és Argentínáról szólt. Az ismét ezüstérmes NSZK egy szürke masszának tűnt, amelynek egyetlen igazán jó meccse a franciák elleni elődöntő lett. A franciák úgy lettek bronzérmesek, hogy Michel Platini nem érdemelt sorozatban negyedszer is aranylabdát, bár voltak nagy pillanatai. Gary Lineker hat góllal lett vb-gólkirály, de Anglia a negyeddöntőben rekedt – így hát a nyolcaddöntőből sikerült aranylabdást választani. Belanov olyan mesterhármas tulajdonosa, amely nem volt elég ahhoz, hogy a csapata felülkerekedjen (a 2022-es aranymeccsen Kylian Mbappé hozott össze hasonlót). Belgium 4-3-ra legyűrte a Szovjetuniót, amely abban az évben a KEK-győztest adta a Belanov-féle Dinamo Kijevvel. 

Ebben az évben nem lett volna eget rengető igazságtalanság a BEK és különösen a BEK-döntő alapján sem választani, hiszen a Helmuth Duckadam, a Steaua kapusa a Barcelona mind a négy tizenegyesét megfogta, a világbajnokságon pedig meg sem mutathatta magát.

1990 és Lothar Matthäus

1982-höz hasonlóan itt sem lehetett kérdés, ki a legjobb: Európa adta világbajnokot, kiválóan futballozó vezéregyéniséggel. Az előző két vb-vel ellentétben a németek nagy játékkal jutottak el a döntőig, mindjárt a nyitómeccsükön erődemonstrációt tartva minden idők egyik legjobb Jugoszláviája ellen. Matthäus, a nyugatnémetek tízese és csapatkapitánya duplázott a 4–1 során, örömjáték szerveződött körülötte; a negyeddöntőben a büntetőjével nyert az NSZK Csehszlovákia ellen, és nem hibázott az angolok elleni tizenegyespárbajban sem. 

1994 és Hriszto Sztoicskov

Roberto Baggio, az előző évi aranylabdás a hátán vitte el az olaszokat a brazilok elleni döntőig, és ki tudja, hogyan folytatódik a történet, ha nem rúgja az égbe az utolsó 11-est. De egyetlen pillanat alatt tragikus hős lett belőle – bár ekkor már lépéshátrányban volt a csapata –, és alighanem az Aranylabda szavazói előtt is ott villogott ez a kép. Akárcsak Sztoicskov mestermunkája a németek elleni negyeddöntőben: Matthäus büntetője után a szabadrúgása az egyenlítést jelentette Bulgáriának, hat góllal társbérletben lett gólkirály. 

1998 és Zinédine Zidane

Miután Zidane és a Juventus egy lesgóllal elbukta a Real Madrid elleni BL-döntőt, a francia középpályás gazdagon kárpótolta magát a hazai vb-n. Pedig a döntőig nem ment nagyot, és az egész csapat kínlódott az egyenes kieséses szakasz nagy részében, de aztán Zizou feje mindent megváltoztatott a Brazília elleni első félidőben. Egy jobb majd egy bal oldali szöglet után vette be a kaput, Franciaország végül 3–0-val lett aranyérmes.

2002 és Ronaldo

A távol-keleti vb legjobbját már a döntő előtt megválasztották, pedig nem kellett volna. Oliver Kahn addig őrületesen védett, de a brazilok ellen kipattant róla Rivaldo fogható lövése, és jött Ronaldo. Aztán jött megint, így hetedik és nyolcadik góljával győzött a selecao, amely előtte a hatodik Ronaldo góllal nyerte meg az elődöntőt. Csak a világbajnok gólkirályé lehetett az Aranylabda, amelyet 1995-től kaphatott meg más földrész játékosa.

2006 és Fabio Cannavaro

Zidane a németországi vb döntőjében is megszerezte a vezetést, mégpedig büntetőből, de a tizenegyespárbaj előtt lefejelte magát a pályáról a Marco Materazzival való konfliktusa lezárásaként. Játékospályafutása utolsó értékelhető meccsén a trófea mellett az aranylabdától is elbúcsúzhatott, a France Football szavazói pedig a világbajnokok közül választottak. Addig enyhén szólva sem osztogatták hátvédeknek a címet, de Olaszország a védekezésével jutott el a csúcsra: a középhátvéd Fabio Cannavaro és társai a csoportkörben egyetlen gólt kaptak, az egyenes kieséses szakaszban a döntőig egyet sem.

2010 és Lionel Messi

Az első FIFA-aranylabdát ekkor adták át, de a végső győztes kiléte nem tükrözte a világ legnagyobb futballeseményének végeredményét. Diego Maradona szövetségi kapitánytól Lionel Messi szabad kezet kapott a pályán, de ez nagyon kevés volt Argentínának, amelyet aztán a negyeddöntőben 4–0-val elintézett Németország. Ráadásul a BL-t 2009-cel és 2011-gyel szemben, nem a Barcelona nyerte meg 2010-ben, bár Messi a La Liga mellett itt is gólkirály lett.

A katalán klub két másik ikonja brillírozott a dél-afrikai vb-n, Andrés Iniesta és Xavi világbajnoki címet ünnepelt Spanyolországgal, a finálét Iniesta döntötte el. Az aranylabdánál befutottak a második-harmadik helyre.

2014 és Cristiano Ronaldo

Argentína ekkor Messi szerényebb produkciójával is majdnem világbajnok lett, Portugália a csoportkörben kiesett, de CR7 az aranylabdára azért jó volt a szavazóknál. A BL-döntőben elhalványult Gareth Bale vagy Sergio Ramos mögött, de fölényesen lett a sorozat gólkirálya, és ő talált be a legtöbbször a spanyol bajnokságban is. Ezért korábban aranycipőt lehetett kapni, nem aranylabdát.

2018 és Luka Modric

Valamilyen csoda folytán kezdett helyre állni a rend a Messi–Ronaldo-őrület után, hiszen Luka Modric világbajnoki ezüstérmes lett Horvátországgal. Ha csak a vb-t nézzük, Antoine Griezmann vagy Kylan Mbappé is kiérdemelte volna az aranylabdát, de a franciák vb-aranya nem számított olyan szenzációnak, mint a horvátok döntőzése.

Modric zsenialitása nélkül a Real nem nyert volna újabb BL-t, a szavazók pedig végre újra mélyebbre láttak a csatársornál.

2023 és Messi – vagy Haaland

A szavazás megváltoztatott időzítésével, és a tavalyi katari vb év végére csúsztatásával lehet Messi újra aranylabdás. 2022 decemberében Argentína úgy lett világbajnok, hogy amikor kellett, nagyon számíthatott végre a géniuszára. Második csoportmeccsén a távoli lövése az áttörést jelentette az addig meddő módon futballozó, győzelmi kényszerben lévő együttesnek, az egyenes kieséses szakaszban pedig minden meccsen betalált. Ekkor már magabiztosan értékesítette a 11-eseket, és fenomenális gólpasszokat adott.

Ezzel együtt – 2010-zel és 2014-gyel szemben – mégsem tarthatjuk értékválságnak, ha az aranylabdát a második legesélyesebb, Erling Haaland kapja. A szőke vikingnek a jelenlegi norvég válogatottal gyakorlatilag sansza sincs arra, hogy egy vb legnagyobb csillaga legyen (az Eb-kvalifikáció is erősen kérdéses), de 2022–23-ban messze a legtöbb gólt szerezte a BL-ben és az angol bajnokságban, triplázott a Manchester Cityvel.

Kiemelt fotó: independent.co.uk