Akik mind az év sportolói és csapatai – lehettek volna

Magyar sikeremberek sora szorult méltatlanul a háttérbe, a hagyományokat felrúgva a legtöbben a jelöltségig sem jutottak el, ami részben a jelenlegi kategóriákban rejlő ellentmondásokból is fakad. Ha ugyanis meg lehet választani az év csapatát külön az egyéni sportokban is – ezt a díjat kapták meg a világbajnok férfi kardvívóink –, akkor az év sportolója díjat is értelemszerűen ketté kellene választani egyéni sportolókra és csapatjátékosokra. Így nem fordulhatna elő, hogy Szoboszlai Dominik és a vízilabdázó Zalánki Gergő mellett csak az úszó Kós Hubertnek jut hely a jelöltek között, amit Koch Máté vagy Losonczi Dávid is igazságtalannak érezhet. A díj értékét természetesen növeli, ha a kategóriába valamennyi férfi sportoló beletartozik, de akkor most hogy van ez az év csapataival? A teljesség igénye nélkül vegyük is sorra azokat, akiknek a sportága és az aranya a futball árnyékába került.

A férfi vízilabdázók

Tíz év után lettek újra világbajnokok, három drámai meccset nyertek meg Fukuokában az egyenes kieséses szakaszban. Már az amerikaiak elleni negyeddöntőt is legalább kétszer kellett megnyerni, a hatalmas sportélményt aztán gyorsan felülmúlta a spanyolok elleni, utolsó másodpercben megnyert elődöntő. És mindezt még überelni tudta a görögök elleni dráma a fináléban, a maga fordulataival és az ötöspárbajjal, Vogel Soma főszereplésével.

A vívók

Lehetne mondani, hogy ez is egy olyan magyar sport, amely főként minket érdekel – csak ez nem lenne igaz. A vívás a XXI. században világsport lett, Észak- és Dél-Amerika, illetve a Távol-Kelet klasszisokat tud felülmúlni a három szakág közül legalább egyben. Ilyen mezőnyben nyert három aranyat a magyar küldöttség, ami Gerevich Aladárék korszakát idézi, de már egy valódi világsportágban.

A fegyvernemek között is ki lehet emelni a férfi párbajtőrt, amelynek amatőr és profi szinten is globális a népszerűsége, ebben a szakágban huszonegy évesen (Siklósi Gergely, 2019) éppúgy lehet egyéni vb-aranyat nyerni, mint negyvenévesen (Imre Géza, 2015). 2023-ban történetesen a 24 éves Koch Máténak sikerült, aki Milánóban telt ház előtt győzte le a döntőben az olasz Davide Di Verolit.

E mellett a női kardcsapat is megvédte a címét, ami az oroszok távollétében is tekintélyt parancsoló és felettébb biztató teljesítmény az olimpia előtt. A már említett, díjazott férfi kardvívók pedig megtörték végre Dél-Korea tízéves egyeduralmát, ami sokáig lehetetlen küldetésnek számított a csapatmérkőzések demoralizáló számszerű végeredménye alapján.

A vitorlázók

Itt azt, hogy a sportág világszerte elterjedt, nem kell részletezni, ahogyan azt sem, hogy száz éve egy tenger sem mossa már a partjainkat, nemhogy három. A nem olimpiai számokban tradicionális világbajnoki aranygyűjtőnek számítottunk, az áttörést a 2021-es tokiói játékokon Berecz Zsombor ezüstérme jelentette (finn dingi). 2023 alapján az év női sportolója elismerést nem kaphatta más, mint Érdi Mária, aki augusztusban az olimpiai hajóosztályok hágai vitorlázó-világbajnokságán a korábban Laser, majd ILCA néven futó kategóriában győzött. Ő lett az első magyar nő a sportágban, aki ötkarikás számban nyert vb-aranyat.

Az olimpiától függetlenül külön szenzáció, hogy decemberben Berecz Zsombor vezetésével a magyar együttes nyert a Kanári-szigeteken, a Star Sailors League Gold Cup nevű viadalon, amelyet a vitorlázók csapat-világbajnokságának is tartanak. Ötvenhat nemzet képviseltette magát, és már a legjobb nyolc között is a magyar volt az egyetlen egység, amely tenger nélküli országból érkezett. Berecz Zsombor szövetségi kapitányként az ellenfeleknek azt ajánlotta: jöjjenek edzeni a Balatonra.

Az úszók

A fukuokai vizes vb-n az ismeretlenségből lépett elő az Egyesült Államokban készülő Kós Hubert, aki országos csúccsal nyert világbajnoki aranyérmet a 200 méteres hátúszásban. Mint a nyáron részletesen bemutattuk, Bob Bowman, vagyis Michael Phelps volt edzője egy igazán magyar számban segítette vb-győzelemhez Kós Hubertet. A nyílt vízi szakágban, 10 kilométeren Rasovszky Kristóf egy szintén fényes vb-ezüstéremmel szerzett kvótát a párizsi olimpiára.

A birkózók

Két világbajnoki arany önmagában szintén nagy időket idéz, az egyik ráadásul szabadfogásban jött össze, ami Magyarországon a mese kategóriája lenne… Már ha nem Muszukajev Iszmail nevéhez fűződne, hiszen a 65 kiló aranyérmesének nincs sok közé hazánkhoz, a versenyjogát vásárolta meg Magyarország Oroszországtól, amelynek színeiben 2018-ig birkózott a kabard származású sportoló.

Másik tavalyi vb-aranyérmünk születése legalább ilyen furcsa, de nem megosztó történet, legalábbis magyar szemmel nézve. Losonczi Dávid a kötöttfogású szakág 87 kilogrammos súlycsoportjában a viadalon úgy nyert ezüstérmet, hogy a török Ali Cengiz elleni döntőben tusgyőzelemtől fosztották meg. A mérkőzésvezető kétszer is győztesnek nyilvánította volna, a szőnyegelnök azonban nem így látta. A Nemzetközi Birkózószövetség két hónappal később, novemberben jelentette be, hogy Losonczi Dávidot is világbajnoknak nyilvánítja.

És egy tekvandós…

Mondhattunk volna egy teniszezőt is, hiszen Marozsán Fábián óriási skalpokat gyűjtött az évben, top10-es játékosok sora tanulta meg a nevét, a Carlos Alcaraz elleni tavaszi győzelmének híre pedig az egész világsajtót bejárta. Miután a sportágát a földgolyó minden lakott kontinensén űzik, pillanatok alatt az egyik legismertebb magyar sportoló lett, az év legjobb férfisportolói között nyugodt szívvel felsorolhatjuk.

Az év női sportolóinak jelöltlistájára pedig Márton Luána neve sem került volna fel érdemtelenül. Májusban a tekvandósok bakui világbajnokságán a sportág első magyar női aranyérmese lett, tizenhét évesen. Az olimpiai műsorban szereplő 57 kilós súlycsoportban győzött a tenerifei születésű, Madridban élő középiskolás.

Kiemelt fotó: hunfencing.hu