Amikor a Hellas Verona sztárcsapatokat megelőzve olasz bajnok lett
Az európai topligák legváratlanabb bajnoki címének az elmúlt évekből a Leicester City 2016-os bravúrját tartják, de nem ez volt az egyedüli eset, hogy egy kiscsapat sokkolta a nagyokat. Például a Hellas Verona a Serie A 1984–1985-ös szezonjában mindössze két vereséget elszenvedve hódította el a scudettót az Inter, az AC Milan és a Juventus előtt.
Az 1903-ban alapított Hellas Verona már az 1910-es évektől gyakori szereplője volt az akkoriban még területi alapon működő olasz első osztály küzdelmeinek. Az egyesítést követően a másodosztályba nyert besorolást, ahol hosszabb időt töltött el. A Scaligeri kiesett a Serie C-be, az 1942–1943-as idény megnyerésével azonban rögtön visszatért a másodosztályba.
A csapat először 1957-ben jutott fel az élvonalba, de sereghajtóként azonnal kiesett. Újabb egy évtizedet húzott le a Serie B-ben a következő osztályváltásáig, akkor viszont 1968-tól egymást követő hat szezonban az olasz labdarúgás legmagasabb szintjén szerepelt, majd a következő visszatérés után négy idényt töltött a legjobbak között. 1982-ben másodosztályú bajnokként nyert besorolást a Serie A-ba, ahol újoncként a negyedik, majd a még mindig várakozáson felüli hatodik helyezést érte el.
A bajnoki cím szezonja
Ezt követően az 1984–1985-ös szezonban történelmet írt Osvaldo Bagnoli csapata. Az egykori AC Milan-nevelésű középpályás legnagyobb edzői sikereit a sárga-kékek kispadján érte el, melyet 1981-es kinevezésétől egészen 1990-ig foglalt el.
Osvaldo BagnoliA csapat a Napoli legyőzésével kezdte a szezont és az első három mérkőzését megnyerte, majd októberben az Inter és az AS Roma vendégeként is pontot szerzett, a Juventust pedig legyőzte, és a kisebb csapatok ellen is jól teljesített. A Hellas első vereségét csak a 15. fordulóban szenvedte el a végül az utolsó bennmaradó helyet megkaparintó Avellino ellen.
Nagyobb hullámvölgybe ezzel sem került, bár decemberben, januárban jegyezte a szezon alatti leghosszabb, sorozatban négymeccses nyeretlen szériáját az említett fiaskó melletti három döntetlen által. Mindezt azonban két sikerrel feledtette a csapat, majd újból szerzett egy-egy pontot a Juventus és az Inter ellen. A második, utolsó vereség április 14-én történt, amikor hazai pályán 2–1-re kapott ki a Torinótól. Ezután a finisben az AC Milan elleni pontszerzés és a Lazio elleni győzelem helyes irányba terelte a dolgokat Veronában, Bagnoli csapata a szezon utolsó meccsén az Avellinónak visszavágva, hazai sikerrel ünnepelte a bajnoki címet.
A Hellas Verona elsősége főként azért számított hatalmas bravúrnak, mert akkoriban olyan ellenfelek vonultak fel a Serie A-ban, mint a Diego Maradonával felálló SSC Napoli, a Michel Platini fémjelezte Juventus, az 1982-es világbajnok Alessandro Altobelli és a német Karl-Heinz Rummenige által repített Internazionale, miközben a kor brazil nagyságai közül Falcao az AS Romában, Zico az Udinesében szerepelt.
Abban az idényben a Hellasé volt a legjobb védelem a Serie A mezőnyében, de a 30 forduló alatt kapott 19 gól nem számított kirívóan alacsonynak abban az időszakban.
Ugyanakkor a 42 szerzett találat az élmezőnybe tartozott, de nem a legjobb mutató volt. A csapat összes góljának kétharmadát három játékos szerezte: a később az AC Milant is erősítő Giuseppe Galderisi 11 góllal volt a legeredményesebb, a nyugatnémet légiós, Hans-Peter Briegel kilenc találatig jutott, míg az abban az évben Platini mögött az Aranylabda-választáson második helyezett dán Preben Elkjaer Larsen nyolc góllal zárt.
Rajtuk kívül a bajnokcsapat emblematikus tagja volt a kapus, Claudio Garella, aki több mérkőzésen is kimagasló teljesítményt nyújtott. A védelemben egy testvérpár, Luciano és Fabio Marangon takarított, a középpályán pedig Pierino Fanna és Antonio Di Gennaro töltött be nélkülözhetetlen szerepet. Mindketten hét-hét évet húztak le a klubnál, előbbi két részletben, mert közben elment az Interhez.
A Serie A 1984–1985-ös szezonjának végeredménye (Forrás: Wikipedia)Azóta a harmadosztályt is megjárta
A bajnoki cím egyszeri és megismételhetetlen csoda volt, hiszen a Hellas Verona az azóta eltelt csaknem négy évtizedben egyszer sem került hasonló magasságba. A következő idényben mindössze a tizedik helyen végzett, miközben a BEK-ben a címvédő Juventus állította meg a nyolcaddöntőben. Azóta a csapat legjobb eredménye az 1987-ben elért negyedik hely volt. A Hellas 1990-ben kiesett a Serie A-ból, és azóta is gyakran ingázik az első két osztály közt.
A bajnoki cím harmincadik évfordulójakor is megünnepelték a csapatot a Stadio Marc'Antonio BentegodibanAz elmúlt években a Hellas Verona két kilencedik és egy tizedik helyet ért el, stabil középcsapatnak számított, azonban a legutóbbi szezonban csak a bennmaradásról döntő osztályozón (spareggio) tudta bebiztosítani első osztályú tagságát a Spezia ellen.
A csapat azt reméli, hogy a következő szezonban az újonnan kinevezett Marco Baroni vezetésével ismét stabil szereplője lehet az élvonalnak kevesebb kiesési gonddal. Az 1985-öshöz hasonló eredmény megismétlése a közeljövőben alighanem még az akkorinál is nagyobb meglepetés lenne.
A Hellas Verona egyszeri csodájához hasonló volt a Cagliari 1970-es bajnoki címe, amikor ugyancsak egy kisebb klub érte el története legnagyobb sikerét.
A szerző az Azzurri nevű közösségi oldal szerkesztője. Amennyiben az olasz labdarúgás aktív magyar nyelvű közösségéhez szeretnél tartozni, alább elérhető a felület közösségi média-profilja:
Szerző
