Amikor a világ futballja Olaszországba költözött – tényleg a Serie A volt a kor Premier League-je?
Ma természetesnek vesszük, hogy a világ legnagyobb futballsztárjai közül sokan Angliában játszanak. A Premier League nemcsak a legnagyobb bevételű bajnokság, hanem a nemzetközi futball egyik legfontosabb vonzereje is: klubjai képesek a legjobb játékosokért versenyezni, miközben a világ szinte minden pontján követik a mérkőzéseiket. Harminc évvel ezelőtt azonban egészen máshol volt a futballvilág központja. A kilencvenes években a Serie A jelentette azt a közeget, ahová a legnagyobb nevek érkeztek, ahol a legerősebb klubok találkoztak, és amelynek hétvégi mérkőzéseit a nemzetközi futballközvélemény kiemelt figyelemmel követte. Nem túlzás tehát azt mondani, a korabeli olasz bajnokság bizonyos értelemben azt a státuszt töltötte be, amelyet ma a Premier League.
Ahol a világ legjobbjai találkoztak
Az olasz futball felemelkedése nem a kilencvenes években kezdődött. A Serie A már az 1980-as évek második felében a nemzetközi labdarúgás meghatározó központjává vált, és az évtizedfordulóra olyan játékosokat vonzott, akik más országokban is a futball legnagyobb sztárjainak számítottak.
Diego Maradona a Napoliban, Michel Platini a Juventusban, Ruud Gullit, Marco van Basten és Frank Rijkaard az AC Milanban, Lothar Matthäus és Jürgen Klinsmann az Internél, később pedig Zinedine Zidane, Ronaldo, Gabriel Batistuta, George Weah és Roberto Baggio is a Serie A-ban futballozott.
A világklasszisok koncentrációja egészen rendkívüli volt: egy-egy hétvégén több olyan mérkőzést is rendeztek, amelyen világbajnokok, aranylabdások és későbbi legendák találkoztak egymással.
A jelenség mögött komoly gazdasági háttér is állt. Az olasz klubok pénzügyi ereje lehetővé tette, hogy a világ legértékesebb játékosaiért versenyezzenek. A nemzetközi átigazolási rekordot 1952 és 1992 között 17 alkalommal döntötték meg, ezek közül 15 esetben olasz klub fizette ki az új csúcsösszeget.
A Serie A nem egyszerűen jó bajnokság volt: a futballpiac egyik legfontosabb vásárlóközpontjává vált.
Nemcsak sztárok, hanem európai dominancia
A korszak különlegességét azonban nem kizárólag a játékosnevek adták.
Az olasz klubok az európai kupasorozatokban is meghatározó szerepet játszottak.
Az 1988 és 1999 közötti időszakban az olasz csapatok négy BEK/BL-trófeát, nyolc UEFA-kupát és három Kupagyőztesek Európa-kupáját nyertek. A döntőkben is rendszeresen megjelentek: 11 év alatt tíz különböző olasz klub jutott el valamelyik jelentős európai sorozat fináléjáig. A korszak egyik legbeszédesebb pillanata 1990-ben érkezett, amikor mindhárom nagy európai kupasorozatot olasz együttes nyerte meg: a Milan a BEK-et, a Sampdoria a Kupagyőztesek Európa-kupáját, a Juventus pedig az UEFA-kupát.
A siker nem egyetlen klub története volt.
Az AC Milan mellett a Juventus, az Internazionale, a Parma, a Napoli, a Lazio, a Sampdoria és a Fiorentina is komoly európai eredményeket ért el. Ez a széles élmezőny különösen fontossá teszi a korszakot: nem csupán néhány kiemelkedő csapat uralta a kontinens futballját, hanem a Serie A több klubja is képes volt a legmagasabb szinten versenyezni.
A taktikai laboratórium
A Serie A presztízséhez a szakmai közeg is hozzájárult. Az olasz futballt gyakran azonosítják a védekezéssel és a catenaccióval, de a kilencvenes évek bajnoksága ennél jóval összetettebb képet mutatott.
Arrigo Sacchi Milanja agresszív letámadásával, szűk csapattávolságaival és összehangolt mozgásaival új irányt mutatott a modern futballnak.
Fabio Capello csapata ezt a szervezettséget más karakterrel vitte tovább, míg Marcello Lippi Juventusában a taktikai fegyelem, a fizikai intenzitás és az egyéni minőség alkotott egységet. A Serie A-ban olyan edzők dolgoztak, akik nemcsak eredményeket akartak elérni, hanem a játék különböző aspektusait is folyamatosan fejlesztették.
A bajnokságban ezért különböző futballfilozófiák találkoztak. A taktikai felkészültség, az egyéni párharcok és az ellenfél játékának részletes elemzése kiemelt jelentőséget kapott. A Serie A nem feltétlenül a leglátványosabb futballt kínálta minden mérkőzésen, de a legmagasabb szintű szakmai kihívások egyik központja volt.
Miért nem tartott örökké?
A Serie A fölénye természetesen nem maradhatott fenn korlátlan ideig. Az ezredforduló után fokozatosan megváltozott a nemzetközi futball gazdasági térképe. Az angol Premier League a televíziós jogok értékesítésével és a nemzetközi piacok meghódításával egyre nagyobb bevételekre tett szert, miközben a spanyol klubok is komoly pénzügyi és sportszakmai vonzerőt építettek.
Olaszországban eközben több nagy klub gazdasági problémákkal küzdött, az infrastruktúra fejlesztése elmaradt, a stadionok jelentős része korszerűtlenné vált. A Parmalat és a Cirio pénzügyi összeomlása, a Fiorentina csődje, majd a 2006-os Calciopoli-botrány tovább gyengítette a bajnokság nemzetközi pozícióját.
A folyamat nem egyik napról a másikra zajlott le. A Serie A még a 2000-es évek első felében is Európa meghatározó bajnokságai közé tartozott, de a gazdasági erőviszonyok fokozatosan megváltoztak.
A világ legnagyobb sztárjai egyre inkább Angliát és Spanyolországot választották.
A Premier League elődje?
A hasonlat tehát helytálló, de csak bizonyos szempontból. A mai Premier League a gazdasági erejével, globális elérésével és kereteinek mélységével olyan pozíciót épített ki, amelyet egyetlen korábbi bajnokság sem tudott pontosan ugyanígy betölteni.
A kilencvenes évek Serie A-ja viszont a játékosok koncentrációjában, az európai eredményességben és a nemzetközi szakmai presztízsben valóban hasonló központi szerepet játszott.
A korszakot talán az teszi igazán különlegessé, hogy nem csupán egy-egy klub sikereiről szólt. A Milan, a Juventus, az Inter, a Parma, a Lazio, a Sampdoria és a Napoli különböző időszakokban, eltérő futballfilozófiákkal képviselték ugyanazt a bajnokságot.
A Serie A-ban nemcsak a legnagyobb játékosok találkoztak, hanem a korszak meghatározó edzői és futballgondolkodói is.
A kilencvenes években, ha valaki a világ legjobb futballistáit akarta látni, jó eséllyel Olaszország felé fordult.
A Serie A akkor nem egyszerűen egy volt a nagy bajnokságok közül, a világfutball egyik legfontosabb színpada volt.
Borítókép: Getty
Szerző
Büntető.com
Büntető.com
Kapcsolódó cikkek
Retro elemzés: így mértek történelmi vereséget a brazilokra
A calcio öröksége az egyetemes futball számára – II. rész: A metodo
Új sorozatunkban feltárjuk a világ legtaktikusabb futballkultúrájának legfontosabb fejlődési lépcsőfokait. A több mint évszázados múltra tekintő talján futballfilozófiája a sportág egyik legsikeresebb játékelméleteként felbecsülhetetlen értéket képvisel az egyetemes labdarúgás fejlődésében. Az 1930-as években az olasz labdarúgás a Squadra Azzurrának köszönhetően elsöprő sikereket ért el, így futballhatalommá vált. Ennek első számú letéteményese a korábbiakban mind az angol, mind az osztrák, mind pedig a magyar szakemberek munkáját nagy alapossággal tanulmányozó szövetségi kapitány, Vittorio Pozzo volt. A cikksorozat első részében ismertettem Pozzo szakmai életútját és kinevezését követő első jelentős döntéseit. Ezúttal az együttesei által elhódított világbajnoki címek felé vezető utat és háttérmunkát mutatom be.
A calcio öröksége az egyetemes futball számára – I. rész: A metodo
Új sorozatunkban feltárjuk a világ legtaktikusabb futballkultúrájának legfontosabb fejlődési lépcsőfokait. A több mint évszázados múltra tekintő talján futballfilozófiája a sportág egyik legsikeresebb játékelméleteként felbecsülhetetlen értéket képvisel az egyetemes labdarúgás fejlődésében. Az 1930-as években az olasz labdarúgás a Squadra Azzurrának köszönhetően elsöprő sikereket ért el, így futballhatalommá vált. Ennek első számú letéteményese a korábbiakban mind az angol, mind az osztrák, mind pedig a magyar szakemberek munkáját nagy alapossággal tanulmányozó szövetségi kapitány, Vittorio Pozzo volt.
Ismét a Serie A felé halad a Venezia gondolája
Az elmúlt években a Serie A-ban is megfordult Venezia FC a legutóbbi kiesése után ismét a másodosztályban küzd a feljutásért. A specialistának számító Giovanni Stroppa segítségével a venetóiak kikövezett úton haladnak a cél felé, így jó eséllyel tavasszal ismét kivívják a szintlépést. Az új stadion építésének köszönhetően hamarosan már egy vadonatúj létesítményben láthatnák vendégül a legjobb olasz csapatokat.
Kislány, nagy újság! – interjú László Ágival, a Kislány, nagy foci szerkesztőjével
Az előző, 2023-as évet búcsúztatjuk, az új, 2024-es esztendőt pedig megnyitjuk László Ágival, a Kislány, nagy foci alapítójával, aki egyetlen személyként is megannyi sportmédiummal képes felvenni a versenyt. Mi köze a Flippermúzeumnak a focihoz? Ki az a sportoló, aki tavaly három világbajnokságon szerepelt? Melyik csapat lehet esélyesebb a Liverpoolnál is az Európa-liga megnyerésére? Mi érdemelne filmvásznat és mi volt kínos? Visszakaptunk az olasz futballtól valamit a régmúlt cselekedeteiért? A tavalyi év egyik (újra) felfedezettje már Maradonának is főzött kávét a 20. században? Olvasni nem kell félnetek, jó lesz, olyankor az ember „pontosan a megfelelő helyen van a megfelelő időben”. Épp úgy, mint egy sporteseményen.
Sárosi György, a magyar futball doktora
Amikor a régmúlt dicső hazai futballsikereire gondolunk legtöbben az 1950–1960-as évek eredményeit vagy a 1970–1980-as évek játékosait emlegetik. A világbajnoki döntőről mindenkinek az Aranycsapat jut eszébe, holott Magyarország 1938-ban is a fináléban szerepelt. Egy átlagos szurkoló számára az 1950-es évek a magyar futball kezdete, miközben az inkább egy dicső korszak tudásának csúcsra járatása. A megelőző sikeres időszak egyik emblematikus alakja dr. Sárosi György, aki nemcsak a pályán és a kispadon, hanem véleményével a sportsajtóban is letette névjegyét.
Újabb egykori Serie A-csapat tűnhet el a süllyesztőben
Az elmúlt években számtalan korábbi első osztályú olasz csapat jelentett csődöt, és kellett újrakezdenie a működését alacsonyabb ligából. A teljesség igénye nélkül a Parma, a Palermo, a Bari és a Brescia is átélt a közelmúltban egy-egy visszasorolást, a jelenleg futó szezonban pedig a harmadosztályban szerénykedő Triestina számára egy 23 pontos levonás jelentheti a kiesést és a már talán megváltásnak tűnő újrakezdést.