Kislány, nagy újság! – interjú László Ágival, a Kislány, nagy foci szerkesztőjével

– Történt olyan 2023-ban, ami egy régebbi sportélményedet, sportanekdotádat felerősítette, ami nosztalgiára hívott?

– Több ilyen élményem is volt. 30 éve indult a Focivilág című hetilap, épp itt, a Büntető.com oldalán jelent meg egy interjú az egyik alapítóval, Dévényi Zoltánnal. A beszélgetés nagyon kellemes emlékeket idézett fel bennem, mert

1997 novemberében feladtam az újság levelezési rovatába egy hirdetést, amely így szólt: „Juventus- és Fradi-hívekkel szeretném felvenni a kapcsolatot levelezés céljából”. Azt nem tudom, hogy miképp maradt ki a Manchester United, de a lényeg, hogy erről a három csapatról folyt a levelezés. Különös varázsa volt annak, amikor nap mint nap lestem a postást, hogy hozott-e nekem levelet. Örülök, hogy ezt átélhettem még, mert ma már kizárólag e-mailen és egyéb elektronikus utakon levelezünk. Az egykori levelezőtársaim közül többeket megtaláltam a Facebookon és újra felvettem velük a kapcsolatot.

További nosztalgiaélményem, hogy nyáron ellátogattam a Budapesten található Flippermúzeumba, ami persze eleve egy nagy nosztalgiavonat, de amikor megláttam az 1994-es vb tematikájára épülő flippergépet, akkor rendesen lerohantak az emlékek. Nekem az a torna volt az első, amit követtem. Az első nagy külföldi kedvenc sportolómat is azon a tornán ismertem meg, Roby Baggiót. Az olasz és a nigériai válogatottnak szurkoltam egyébként akkoriban. Rengeteg nagy egyéniség volt azon a tornán: Hagi, Sztoicskov, Lalas, Brolin, Jorge Campos, Romário, Klinsmann, Batistuta. Amit még említenék, hogy a nyáron vettem elő az egyik legkedvesebb karácsonyi ajándékomat is, a legendás symphoniás Fradi mezt, ami szintén visszarepített a kilencvenes évekbe. Készült benne pár fotó a dávodi focipályán, ahol gyerekként nagyon sok időt töltöttem. Hogy teljes legyen az összkép, még a régi walkmanemet is kézbe vettem. A pálya állapotával ellentétben a walkman egészen jól szuperált!

– Az ismertebb személyek közül a leglelkesebb focirajongó vagy, azt pedig mindenki tudja rólad, hogy a kultúra, a filmvilág is közel áll hozzád. Már az imént szóba került a flipperezés és a zenehallgatás is. Ha már kultúra… Az ember a kedvenc filmjeit időről időre vagy akár folyamatosan is újranézi. Mi a helyzet a kedvenc mérkőzésekkel?

– Erről a kérdésről rögtön Marcelo Bielsa jutott eszembe. Egyszer megkérdezték tőle, hogy mivel tölti a karácsonyt és a szilvesztert. Azt válaszolta, hogy napi két órát testedzéssel tölt, azt követően tizennégy órán át futballmérkőzéseket elemez felvételről. Bielsa még a szakmáján belül is igazi fanatikus. Én legutóbb akkor néztem meg újra meccset teljes egészében, amikor kitört a koronavírus-járvány és megfagyott a futballvilág. Normál helyzetben olyan nagy mennyiségben vannak meccsek, hogy egyszerűen nincs idő régi kedvenceket újranézni. Viszont a régi kedvenc összescsapások összefoglalóját, a gólokat, a legendás cseleket rendszeresen újrázom. Az Aloha Produkció Eurofradi című kultikus filmjét például imádom újra és újra megnézni. Az egyik legkedvesebb és legnagyobb gyerekkori élményem a Fradi menetelése a Bajnokok Ligájában.

– Sztori, személyiség a sportvilágból, akiről nincs még film vagy sorozat és látnál róla szívesen?

– A streaming szolgáltatóknak köszönhetően egyre több focival kapcsolatos dokumentumfilmet láthatunk, ami azért is jó, mert ezeknek köszönhetően beleshetünk a kulisszák mögé. Olyan sztorikat tudhatunk meg, amilyeneket korábban nem. Sokunk kedvence Jamie Vardy, egy róla szóló film nagyon adná magát végre. Az ő története alapján remek alkotást lehetne készíteni.

képaláírás

– Na és 2023-ból mi az, ami megkerülhetetlen és vásznat érdemelne?

– 33 év után lett újra bajnok a Napoli, ez mindenképp vászonért, de minimum tévéképernyőért kiált. Nápoly egyenlő a focival. Reméljük, forogtak azok a kamerák a 2022-23-as idény alatt!

– Folytassuk a filmes szálat. Ha jól tudom, szereted Az ifjú pápa című sorozatot. A sorozatban a Vatikán bíboros államtitkára, Angelo Voiello óriási Napoli-szurkoló és e köré sok poént felhúznak a készítők. Voiello nem túl szimpatikus karakterként van ábrázolva, ám kizökkentő vele kapcsolatban, hogy a befogadó egyhamar megtudja, egy sérült fiút ápol, segít. Szociálpolitikán végeztél, társadalomtudományi területen is művelt vagy. A referenciáid alapján a segítő foglalkozások közel állnak hozzád, első ránézésre mintha az élsport épp nem az a terület lenne, mely erről szól, hiszen egy burok, te ellenben a végzettséged alapján is a kitekintés híve vagy. Hogyan függ össze, hogyan súrlódik ez a kettő?

– Szerencsére vannak olyan játékosok szép számmal, akik képesek kitekinteni a burokból. Juan Mata és a Common Goal ugrottak be elsőként, ez utóbbi egy jótékonysági projekt. Mata a fizetése egy százalékát a Common Goal, azaz Közös Cél elnevezésű alapnak ajánlotta fel, amit a díjnyertes civil szervezet, a streetfootballworld hozott létre. Ez a szervezet futball-jótékonysági mozgalmakat támogat világszerte. Mata a játékostársaihoz is szólt, amikor csatlakozott a projekthez, biztatva őket is, hogy vegyenek részt benne. Sokan követték a példáját.

– Mi volt számodra 2023 legfontosabb pozitív vagy negatív mozzanata a sportvilágban, a labdarúgásban?

– Nem egyszerűen egy pozitív mozzanat, hanem egy pozitív sorozat volt fontos számomra nagyon: a magyar válogatott 2023-ban veretlen maradt, egyenes ágon jutott ki az Európa-bajnokságra, méghozzá első helyen végezve a csoportjában. Úgy nőttem fel, hogy semmilyen világversenyen nem láttam a magyar válogatottat játszani, a selejtezők során a matematikai esély is hamar elszállt. A nagy tornákon általában az olaszoknak és az angoloknak szurkoltam. 2016-ban végre a magyar válogatottnak drukkolhattam! Leírhatatlan érzés volt Lyonban a portugálok elleni 3–3-as meccs a lelátóról, majd 2021-ben a franciák elleni 1–1 is felejthetetlen volt a Puskás Arénában. Bízom benne, hogy nekem is sikerül a mesterhármas és Németországban is ott lehetek, hogy a helyszínen szurkoljak a magyar válogatottnak. Negatív dolgok közül kettőt emelnék ki. Az egyik, hogy a spanyol női válogatott vb-győzelmét beárnyékolta a Luis Rubiales-ügy, hogy a szövetségi elnök szájon csókolta Jennifer Hermosót. Ráadásul amikor hosszas huzavonát követően Rubiales lemondott, kiderült, hogy a női felnőtt csapat korábbi szövetségi kapitánya, Ignacio Quereda hosszú évekig verbálisan és fizikailag is zaklatta a játékosokat. A másik az európai topbajnokságokból a játékosok Szaúd-Arábiába áramlása. Leginkább Gabri Veiga, az egyik legtehetségesebb spanyol játékos igazolása lepett meg: aki már fél lábbal a Napolinál volt, de végül az Al-Ahlihoz írt alá.

Szomorúan éltem meg azt is, hogy Jordan Henderson, aki korábban kiállt a kirekesztettek mellett és felszólalt a kirekesztés minden formája ellen, aláírt az Al-Ettifaq-hoz. Köztudott, hogy Szaúd-Arábiában drasztikus büntetés jár a másságért.

Ugyanígy csalódás volt például Rúben Neves, aki 26 évesen ment a szaúdi ligába, vagy Szergej Milinkovics-Szavics, aki 28 évesen. Csak Toni Kroost tudom idézni, aki Veiga kapcsán fogalmazta meg a véleményét: „kínos”.

– Szeretsz tippelni és másokat is tippelésre hívni. Nem úszod meg! Mi volt a legjobb, a legrosszabb, valamint a legmókásabb tipped? Ha jól láttam, Roberto De Zerbi nem mindig élvezte a bizalmadat, pedig 2023-ra már világhírű lett…

– A legjobb az kétségkívül az volt, amikor a 2021-2022-es Bajnokok Ligája negyeddöntőjétől egészen a BL-döntő végeredményéig mindent pontosan megjósoltam. Erre bizonyíték is van, mert a Mester2es című YouTube-műsorban hangzott el. A legmókásabb az volt, amikor sok-sok évvel ezelőtt Baumstark Tibitől sikerült bezsebelnem egy üveg Nutellát. Abban fogadtunk, Harry Kane egyszezonos csoda lesz-e? A legrosszabb tippjeimet a Serie A 2019-2020-as szezonja előtt abszolváltam a saját oldalamon. Akkoriban a Digi Sport közvetítette az olasz bajnokságot, így a Csizmaszár teljes stábját kértem fel szezon előtti tippelésre, és természetesen én sem maradhattam ki a nagy jóslásból, de a varázsgömböm cserbenhagyott. Gólkirálynak Krzysztof Piateket jósoltam, aki végül négy találattal zárt. A másik tippem, ami nagyon mellé ment, az az volt, hogy Roberto De Zerbit az idény első menesztett edzőjének éreztem. Ezzel szemben De Zerbi látványos támadófocival a 8. helyre kormányozta a Sassuolót. Történetük során csupán másodszor végeztek akkor a tabella első felében a Serie A-ban.

– Hogy látod, a három európai kupasorozatban kik az esélyesek tavasszal?

– A Bajnokok Ligájában egyértelműen a Real Madridot, vagy már a tavaly is döntős Intert tartom végső esélyesnek. A Konferencia-ligát behúzza az Aston Villával az Európa-liga specialistája, Unai Emery. Elnézést, kedves Fradi-drukkerek! Az Európa-ligában, úgy érzem, jelentős esélye van a Bayer Leverkusennek. Xabi Alonso irányításával nem csak szépen játszanak, de eredményesek is. A szurkolóik már évek óta ki vannak éhezve egy trófeára. 1993-ban örülhettek legutóbb nagyobb sikernek, akkor a Német Kupát nyerték meg, azóta csak az ezüstérmeket halmozták. De ha Európa-liga, a Liverpool mellett sem lehet elmenni szó nélkül, őket is nagy esélyesnek tarthatjuk. Ha behúznák végül, akkor ráadásul teljes lenne Jürgen Klopp trófeagyűjteménye a Vörösöknél. Az első idényében, a 2015-2016-os szezonban nagyon közel járt Klopp az Európa-liga-sikerhez a Liverpoollal, de akkor Emery és a Sevilla elhappolta előlük a trófeát. Ki tudja, talán végül a Brighton nyer majd, és akkor De Zerbi megint keresztülhúzza a számításaimat!

– A Bajnokok Ligájában a legjobb tizenhat között több olyan szereplő is van, akiket talán senki nem várt oda. Ilyen az FC Köbenhavn is, amely a kedvenc csapatodat, a Manchester Unitedet is kivéreztette. Hogy látod, melyik kevésbé neves továbbjutók lehetnek azok, akik még okozhatnak meglepetést tavasszal?

– Leginkább a Real Sociedadban látom a meglepetésfaktort. Megnyerték a csoportjukat az előző idény döntőse, az Inter előtt, ráadásul az összes csapatot számításba véve a legkevesebb gólt kapták az egész BL-ben, mindössze kettőt. Nem lesz egyszerű dolguk a PSG ellen, de úgy érzem, hogy Imanol Alguacil csapata sokkal inkább egyben van, mint Luis Enrique alakulata. Párizsban még csak most formálódik a jövő csapata…

– Tizenkét éve csinálod a Kislány, nagy foci blogot, amelyből Magyarország egyik, ha nem a legnépszerűbb, az emberek szeretetét leginkább elcsábító Facebook-oldala lett napjainkra. A tizenkettő egyébként is bűvös szám egy labdarúgást kedvelő logikájában, hiszen a tizenkettedik játékos, ahogy a mondás tartja, a szurkoló. A szurkolóból blogger lesz, a bloggerből akár még szakértő is, de hogyan lesz a szakértőből újra szurkoló? Sokan szembesülhetünk azzal, hogy elfelejtjük élvezni azt, amivel foglalkozunk.

Aki belesodródik abba a helyzetbe, hogy elfelejti élvezni a focit, olvassa el vagy olvassa újra Nick Hornby Fociláz című könyvét, ami arról szól, hogy mit jelent szurkolónak lenni.

Elsősorban szurkolónak tartom magam, az átlagos szurkolónál viszont több focimeccset nézek, több focival kapcsolatos könyvet olvasok. Ez a szenvedélyem. És az élményeimet, a véleményemet, az érdekességeket nagyon szeretem megosztani a Kislány, nagy foci Facebook-oldalán. A követők száma és a rengeteg visszajelzés alapján szeretik az emberek, amit csinálok, ami nekem hatalmas elismerés és rengeteget jelent. Kislányként az volt az álmom, hogy a Nemzeti Sport újságírója legyek, de ami történt, az talán még különlegesebb, hogy egyedül sikerült létrehoznom egy virtuális újságot, ami naponta frissül és ami rengeteg embert érdekel.

– Le a kalappal az erőnléted előtt egyébként. És ha már erőnlét, akár fizikai, akár mentális értelemben beszélhetünk erőnlétről. 2023 a kiégések évének tűnik. Vagyis, mondhatjuk inkább minimum azt, annak az évnek, amikor végre erről már tényleg nagyon nyíltan is beszélnek sportolók, és nem csupán beszélnek erről, vagy akár a magányosságukról, hanem nagy figyelmet is kap mindez. Az nyilvánvaló, hogy azáltal lett ez lehetséges és érdekes a sportban is, hogy különféle társadalmi helytállásainknál ez hosszú évek óta téma, foglalkoztatja az emberiséget. De vajon a nagy figyelem az empátia jelenlétét is szavatolja?

– A mentális problémáiról egyre több focista nyíltan beszél, de sajnos nem garantált az empátia. Erre egy konkrét példát tudok mondani. Amikor arról írtam bejegyzést, hogy Dele Alli Gary Neville műsorában, a The Overlapban őszintén vallott a pokolian nehéz gyerekkoráról és mentális problémáiról, akkor volt egy ember, aki röhögőfejes emojit rakott a posztra és egyszerű hisztinek bélyegezte az egészet. Ez engem rendkívül szomorúvá tett, teljesen ledöbbentem. Nagyon fontos, hogy erről merjenek beszélni az áldozatok, mert csak úgy képesek a gyógyulás útjára lépni. Az áldozathibáztatás pedig nem vezet sehová!

– Bizony megkerülhetetlenek a sportolók mellett a körülöttük dolgozók is. Lehetnek támogatók, vagy épp bántalmazók. A te szemedben ki volt az év sportolója vagy az év sportban/sport körül dolgozó személye 2023-ban és miért?

– Szoboszlai Dominik neve megkerülhetetlen! Most megtapasztalhattuk, hogy milyen az, amikor egy európai topbajnokság egyik élcsapatában van egy magyar játékos, aki meghatározó szerepet tölt be. Eddig ez ismeretlen érzés volt számunkra. Nekem már Gera Zoltán is nagyon extra volt, amikor a Premier League egyik kiscsapatába, a West Bromwich Albionba igazolt és bizonyított (a WBA jelenleg Championship-csapat – a szerk.), hát még amikor a Fulhamben ő volt az egyik kulcsfigura abban a szezonban, amikor 2010-ben végül Európa-liga-döntőt játszottak. Dominikkel kapcsolatban az is egyedülálló, hogy 22 évesen a magyar válogatott csapatkapitánya lett és megállta a helyét abban a szerepkörben is. Igazi vezér! De Marco Rossi nevét sem véletlenül skandálja az egész Puskás Aréna a meccsek alatt. Sikerkovács!

Az univerzum most adta nekünk vissza Marco Rossi által azt, amit a magyar edzők tettek az olasz fociért.

„1934-ben, amikor Olaszország először lett világbajnok, az olasz első osztályban 18 csapatból 12-nek volt magyar az edzője! Az 1938-ban vb-győztes olasz csapatban minden egyes játékosának volt magyar edzője a pályafutása során” – olvasható a Weisz és a többiek – Magyarok az olasz fociban, 1920-1960 című könyvben. De mondanék egy olyan személyt is, aki a labdarúgásban dolgozik, viszont abszolút a háttérben. Az év újra felfedezett személye már a Napoli 1987-es és 1990-es bajnoki címénél is a klubnál volt és 33 évvel később is közelről figyelte az eseményeket. Ő nem más, mint Tommaso Starace, azaz Tommy. Ő gondoskodik a Napolinál a jókedvről és arról, hogy mindenkinek jusson finom kávé. Ő a Napoli mindenese és a klub történelmének fontos része. Tommy több mint 40 éve szolgálja a Napolit. Már Maradonának is ő főzte a kávét és együtt ünnepelték a scudettókat is. Gyakran a háttérben dolgozó emberek között találjuk a legfontosabb láncszemet. Mertens nyilatkozta korábban, hogy ahová Tommy belép, oda beköltözik a boldogság. Kell ennél több? Aligha! Legyen minél több Tommaso Starace a világon!

– Melyek voltak az év legemlékezetesebb sportélményei számodra?

– Nagyon hálás vagyok, mert 2023-ban több meccset is láthattam a lelátókról. A helyszíni élményt semmilyen szuper tv, extrán kényelmes kanapé nem tudja überelni. Kezdem a három legfontosabb meccsel. A magyar–litván azért volt különleges, mert a nyolcéves keresztfiamnak ez volt az első meccse a Puskás Arénában. Az az öröm és boldogság, amit láttam rajta, megfizethetetlen… És a felirat, amit a szurkolók kifeszítettek a kapu mögé, telitalálat volt számunkra:

„Minden meccsnap ünnepnap!” Akár az ars poeticám is lehetne.

Sallai Roli bombagólja volt a hab a tortán. A forduló legszebb találata címre is jelölte az UEFA. A Magyarország–Szerbia sem volt kevésbé kisebb élmény, hiszen 2–1-re nyertünk. Ennél a meccsnél éreztem azt, amiről Nick Hornby ír a Fociláz című könyvében: „Az embert elfogja egy roppant erős érzés, hogy pontosan a megfelelő helyen van a megfelelő időben… Úgy érzem, az egész világnak én vagyok a közepe.” Hornby azt írja, hogy egy futballmeccsen garantált az egyszeriség varázsa. „Mondjuk, szerzel egy jegyet az új Andrew Lloyd Webber-mű premierjére, de akkor is tudod, hogy még hosszú éveken át fogják játszani ugyanezt.” A 33. percben született a szerbek egyenlítő gólja, de szomorkodni nem volt időnk. Sallai Roli góljánál akkora extázist éltem át, amekkorát még soha! Természetesen azt a találatot is jelölte az UEFA a forduló legszebbjei közé. Kint voltam a Montenegró elleni 3–1-re megnyert meccsünkön is a Puskásban. Sok jót elmond a válogatottunkról, hogy nyugodt maradtam a vendégek vezetése ellenére is. A meccs vége népünnepély lett, Szoboszlai szólógólja pedig egyértelműen a legnagyobbakat idézte. Volt szerencsém egy negyedik mérkőzéshez is hazai pályán 2023-ban, a Sevilla–Roma Európa-liga-döntőhöz, de a meccshez képest sokkal nagyobb élmény volt aznap a Hősök terén rendezett Szurkolói Fesztivál. Itt beszélgethettem egyik nagy gyerekkori kedvencemmel, Vincze Ottóval, sőt készíthettem közös fotót egy olimpiai bajnokkal, Dunai Antallal, egy Európa-liga-győztessel, Thiago Mendesszel és két BL-győztessel, Luis Garciával és Esteban Cambiassóval. Annak ellenére, hogy rengetegen kértek tőlük közös fotót, nagyon türelmesek és kedvesek voltak.

– A határon túl is voltak élményeid tavaly?

– Igen, nagy vágyam teljesült, eljutottam Valenciába, ahol stadiontúrán és meccsen is voltam a Mestallában. Csodálatos a város és fantasztikus a stadion. Mindenkinek csak ajánlani tudom! Bónuszként még a Levante játékosaival is találkoztam és az ő stadionjukat is meglátogattam. Kitűnő volt az időzítés, mert épp akkor ért véget az edzés, amikor ott jártam, és a játékosok egymás után komótosan érkeztek a stadionnál parkoló csapatbuszhoz. A szurkolók nem tolongtak, úgyhogy sikerült közös fotót lőni többek között a világbajnok Shkodran Mustafival is, és az előző idény házi gólkirályával, Mohamed Bouldinivel. Miután a csapatbusz elgurult, a biztonsági őr nagyon jó fej volt. Beengedett a stadionba, ami belülről sokkal impozánsabbnak bizonyult.

– Ki volt az év felfedezettje nálad és miért?

Az Ausztráliában és Új-Zélandon zajló női foci vb-n fedeztem fel a kolumbiai válogatott Linda Caicedót. Egy éven belül három világbajnokságon szerepelt: az U17-es, az U20-as és a felnőtt világbajnokságon.

A németek ellen a torna egyik legszebb gólját szerezte a 18 éves játékos. Nem érdemtelenül jelölték Puskás-díjra is. Ráadásul a kolumbiai válogatott a világbajnokság egyik legnagyobb meglepetését okozta, hiszen legyőzte a kétszeres világbajnok, nyolcszoros Eb-győztes németeket. 1995 óta ez volt az első veresége vb-csoportkörben a német válogatottnak. Fiatal kora ellenére Linda Caicedo már elképesztő dolgokon esett át a pályán és azon kívül is. 14 évesen debütált a profik között, majd 15 évesen petefészekrákot diagnosztizáltak nála. A műtét után fél évig járt kemoterápiára, ráadásul az egyik petefészkét el kellett távolítani. Caicedo felépült a betegségéből, amit részben a családjának, másrészt a kolumbiai válogatott edzőjének, Nelson Abadíának tulajdonít, létfontosságú támogatást kapott tőlük. 17 évesen a Copa Américán bekerült a torna csapatába és megválasztották a legjobb játékosnak. Ekkor kezdték egyre többen megismerni a nevét. A kolumbiai válogatott a döntőt ugyan elveszítette, de kvalifikálta magát a 2023-as vb-re. Caicedo a 18. születésnapja után pár nappal aláírt a Real Madridhoz. Amikor megtörtént az igazolás, akkor nem a családjával és a barátaival ünnepelt, hanem egy 18 éves fiatal rákbetegnek telefonált, aki otthon, Kolumbiában műtét előtt állt. 2023 júliusában Dél-Korea ellen megszerezte az első vb-gólját, nem is akármilyet! Caicedo 18 évesen és 153 naposan a második legfiatalabb dél-amerikai játékos lett, aki gólt szerzett világbajnokságon. Csak a brazil Marta volt nála fiatalabb korban eredményes vb-n. És nem kellett sokáig várni a második vb-góljára sem. Németország ellen még szebbet lőtt, mint Dél-Korea ellen. Caicedo a pályán kívül is igazi példakép: szegény családból származik, és soha nem felejtette el, milyen áldozatokat kellett hoznia ahhoz, hogy odáig eljusson, ahol most tart. Nemrég szülővárosába, Candelariába utazott, és 100 zsák élelmiszert adományozott a rászorulóknak.

– Tekintsük ki egy kicsit. A sporton kívül mi értintett meg kulturálisan 2023-ban igazán?

– A focimeccsek mellett nagy mennyiségben fogyasztok filmeket és sorozatokat, de olvasni is nagyon szeretek. Viszont a sporttól nem tudok elszakadni ilyenkor sem. 2023-ban kereken 100 filmet láttam, három nagy kedvencem volt. Az egyik az Air – Harc a legendáért, az Oppenheimer és a Still, ami Michael J. Fox életéről szól. A sorozatokból két nagy favoritom is a focihoz kapcsolódott: az Üdv Wrexhamben második évada és a Ted Lasso harmadik évada, de A mackó és A Korona befejező szezonja is nagyon tetszett! A már többször hivatkozott Nick Hornby Pop, csajok, satöbbi regényéből készült Zoe Kravitz főszereplésével sorozat is nagyon jó hangulatú lett, szerettem. Könyvélményeim közül két kiemelkedő volt: Suleika Jaouadtól a Két királyság határán és Stephen Kingtől a Billy Summers. De nem hagyhatom ki, hogy két nagyon jó koncertélménnyel is gazdagodtam a Papp László Arénában, Zorán és Robbie Williams is csúcs volt.

– Különleges blogger vagy, hiszen a bloggerek előbb-utóbb, de inkább előbb a sportmédiában felvesznek egyfajta szakértői pózt, brandet is építenek. Olyan, mintha a te branded magától épülgetett volna és ezért mintha téged sem változtatott volna meg, nem szorítana kényszerekkel. Jól érzem? Arra célzok, önazonos maradtál, ez ritka. Pedig egymagad népszerűbb vagy az országban, mint sok sportújság adott esetben.

– Jól érzed, önazonos tudtam maradni, és ez egy hatalmas dolog, nagyon hálás vagyok érte. Az emberek értékelik az őszinteséget, a személyes tartalmakat és a közvetlenséget.

– Nem titok, hogy te is a Büntető olvasója vagy. Ezúton is köszönjük a lelkes figyelmedet, sőt aktivitásodat is, mert a komment-szekcióban veled is egyre sűrűbben találkozhatnak az olvasók! Üzensz valamit a Büntető olvasóinak?

– Továbbra is olvassák a Büntetőt, mert kiemelkedik a hazai sportsajtóból. Ennyi érdekes cikkel máshol nem találkoztam! Köszönet érte a teljes stábnak!

– Unásig hajszolt téma, hogy a nők nem tudják mi az a les. Ha neked kéne egy vicces sztereotípiát kitalálnod, mit nem tud egy férfi a labdarúgás kapcsán, mit mondanál? Mit kéne jól megkérdezni tőlünk, miközben önhitten sört ciccentünk és habos szájjal elemzünk vagy szurkolunk? És hogyan szurkolnak a nők?

– Szerintem az a legfontosabb, hogy a focinak nincs neme. A foci mindenkié. Ugyanúgy érzek, mint Nick Hornby, leszámítva a „nőkbe” szócskát! „Úgy lettem szerelmes a futballba, ahogy később a nőkbe is. Hirtelen, megmagyarázhatatlanul, feltétel nélkül, mit sem gondolva azzal, hogy mennyi fájdalmat és bajt okozhat a szenvedélyem.”

Képek forrása: László Ági