Új kihívó a Bundesligában – a Bayer Leverkusen villámrajtja

A Bayer Leverkusen előző szezonja egy igazi hullámvasútra hasonlított. 2022 őszén a minden várakozást alulmúló szezonrajt a ma már a Borussia Mönchengladbachot irányító Gerardo Seoane állásába került. Sokáig a helyére kinevezett – a hároméves müncheni légióskodás miatt Németországba már nem ismeretlenül érkező – Xabi Alonso vezetésével sem nagyon jöttek az eredmények. A kiesőzóna környékéről csak egy téli szünet előtti hármas győzelmi szériával tudtak elmozdulni a „gyógyszergyáriak”. A tavasz már lényegesen jobban nézett ki, az Alonso-féle stílusjegyek is egyre inkább visszaköszöntek a csapat játékában, bár a hátsó alakzat stabilitásának megteremtése volt sokáig az első számú feladat. A csapat a szezon végére visszaverekedte magát az európai kupaindulást érő helyek környékére, viszont az, hogy végül az előző szezonhoz hasonlóan ismét az Európa-ligában indulhattak el ezen a nyáron, inkább a riválisok vereségeinek és a szerencsének volt köszönhető. Hiába produkált figyelemre méltó győzelmi szériákat a Leverkusen, továbbra sem tudta átlépni saját árnyékát, és a teljesítményük gyakori ingadozása miatt nem vonulhatott igazán nyugodtan a nyári pihenőre az együttes és a szakmai stáb.

Az is hiányérzetet okozhatott, hogy a második számú kupasorozatban egy potenciális trófeaszerzési lehetőséget szalasztottak el Florian Wirtzék. Az elődöntőben nem sikerült mit kezdeni a szinte csak a védekezéssel törődő AS Romával. Ez a vesztes párharc, illetve a bajnokság végi, a minimális célokat is veszélybe sodró hullámvölgy (az utolsó öt bajnokiján nem nyert a Bayer) azt tette egyértelművé, hogy bőven van tennivaló a csapat háza táján.

A szeszélyes, ingadozó teljesítmény ellenére Alonso munkáját összességében pozitívan értékelték, hiszen nagyon mélyről hozta fel az együttest, ráadásul helyenként már egészen jól kirajzolódtak az elképzelései. A klub vezetősége is elégedett volt a korábbi spanyol klasszis, a játékosként világbajnok, kétszeres és Eb- és BL-győztes középpályás munkájával. Éppen ezért Simon Rolfes sportigazgató igyekezett a baszk tréner minden kívánságát teljesíteni a nyári időszakban. Azaz Alonso nyugodt körülmények között tudta a saját képére formálni az együttest, a befektetett munka pedig már a nyáron megmutatkozott. Mostanra már az is nyilvánvaló, hogy nem véletlenül harangozták be nagy várakozásokkal Németországban a Bayer Leverkusen szezonját.

A már alapból tehetséges játékosok alkotta, Wirtz vezette keret minőségi érkezőkkel egészült ki, és eddig hétről-hétre látványos, kombinatív, nem mellesleg eredményes játékot tud felmutatni. Kilenc bajnoki után nyolc győzelemmel és egy Münchenben elért döntetlennel vezeti a Bundesligát a Bayer Leverkusen, ez pedig a szezonrajtokat tekintve klubtörténeti rekordnak számít, ráadásul emellett az Európa-ligában a csoportját is magabiztosan, háromból három győzelemmel vezeti a Werkself.

A nyári erősítések

A sikerekben megkerülhetetlen szerepe van a nyári érkezőknek. Tavaly nyáron, a 2021-2022-es szezonban elért harmadik helyezés után mintha egy kicsit elkényelmesedett volna a klubvezetés, és nem lett igazán megerősítve a keret. A rossz szezonrajt jelezte, hogy ez talán hiba volt, és bár Rolfes eleinte még nyugalomra intett, bő fél év múlva már a sportigazgató véleménye is megváltozott, miután szembesült azzal, hogy Alonso elképzeléseinek maradéktalan megvalósításához nem elégséges a meglévő játékosállomány.

„Tavaly nyáron az volt a cél, hogy a csapatot együtt tartsuk és fokozatosan erősítsük. Ezen a nyáron ez biztosan máshogy lesz. Arra fogjuk felhasználni a nyári időszakot, hogy a keretet megújítsuk és ambiciózusabbá alakítsuk”

– mondta a sportvezető februárban a Kickernek.

Mint kiderült, Rolfes nem árult zsákbamacskát és Alonsóval közösen jelentős erősítéseket vittek végbe. Első lépésként eladták a szélvészgyors szélsőt, Moussa Diaby-t az Aston Villának, a Premier League-klub busás árat, 55 millió eurót fizetett a francia válogatott futballista játékjogáért, ez pedig anyagilag megalapozta a nyári erősítéseket. E mellett a bal szélen eléggé megbízhatatlanul játszó Mitchel Bakker, illetve a középpályás Kerem Demirbay, aki a helyét Leverkusenben négy év alatt sem találta meg igazán, távozása is jelentős összeget hozott a konyhára.

Az átigazolásoknál nagy változás volt a korábbiakhoz képest, hogy a leverkuseniek ezúttal már rutinosabb játékosokat is kerestek. Az előző szezonban az volt az egyik legnagyobb probléma, hogy Wirtzék mellett nem tudtak vezérré előlépni rutinosabb játékosok. A Bender-ikrek 2021-es visszavonulása óta nem volt igazi vezére a csapatnak a pályán.

Ráadásul most rögtön kettőt is. Az egyikük a hét évnyi Arsenal-szereplés után új kihívásra vágyó 31 éves középpályás, Granit Xhaka volt, akit 15 millióért szerzett meg a Leverkusen. Ő korábban, a Mönchengladbach színeiben 2012 és 2016 között már szerepelt a Bundesligában. Leverkusenben már rögtön az érkezése után vezérszerepet szántak neki a pálya centrumában. Személyében egy olyan labdarúgó érkezett, aki mélységből tudja forgatni a játékot. Többek között egy ilyen játékos hiányzott fájdalmasan a csapatból a mélyen beálló együttesek, különösen az AS Roma ellen. A koszovói albán származású, már Svájcban született középpályás tehát egyrészt hiányposztra érkezett, másrészt a nemzetközi színtéren szerzett tapasztalatával a fiataloknak is nagyon sokat segít.

Xhaka ráadásul már a jövőjére is gondol, hiszen folyamatosan csinálja az edzői tanfolyamokat, Angliában már az UEFA B-licencig jutott. A Leverkusent nagyrészt Xabi Alonso személye miatt választotta, és ez összességében elmondható a spanyol trénerről, akinek már önmagában a neve is vonzó tényező a labdarúgók körében. Xhaka az elmondása szerint rengeteget tanul Alonsótól, eddig teljes a harmónia kettejük között, rendszeresen nyilatkoznak egymásról elismerően a sajtóban. Korábban játékosként még ellenfelekként csaptak össze a Bundesligában, most viszont már együtt dolgozva egészítik ki egymást remekül.

„Még onnan ismerjük egymást, hogy ellenfelek voltunk, én akkor 22, ő 32 éves. Ez volt az első téma, amit megbeszéltünk. A felfogása és a filozófiája tetszik nekem. Miután először egyeztettünk, sok Leverkusen-meccset megnéztem. Tetszett, ahogy játszatja a csapatot. Ezután már gyorsan döntöttem

– mondta a svájci válogatott középpályás júliusban az érkezése előzményeiről, illetve az „Alonso-hatásról”.

Alonso és Xhaka között eddig teljes az összhang (Fotó: Bayer 04 Leverkusen)

Xhaka mellett a másik 30 év feletti érkező Jonas Hofmann volt, aki meglepetésszerűen hagyta ott hét év után a Mönchengladbachot. Eleinte sokan kételkedtek abban, hogy a 23 válogatottsága ellenére eléggé alulértékelt játékos jól döntött-e, ám ő mostanra elhallgattatta a kritikusokat. Hofmann az eddigi kilenc bajnokiból nyolcon legalább egy gólt vagy gólpasszt jegyzett, a kanadai pontokat tekintve szorosan követi az első számú gólvágót, a szintén új érkező Victor Boniface-t. A játéka nem olyan feltűnő, mint fő játszótársáé, Wirtzé, ám annál hatékonyabb, mindig a megfelelő pozíciókban tűnik fel a pályán.

Xhaka és Hofmann mellett Alejandro Grimaldo is a rutinosabb érkezők táborát erősíti a maga 28 évével. A spanyol szélső védő a Benficánál jelentős nemzetközi rutint szerzett, és ő is hiányposztot tölt be Leverkusenben – eddig dicséretre méltóan. Már a lisszaboni gárda kötelekéhez tartozva is sokak figyelmét felkeltette azzal, hogy szélső hátvédként egészen sok gólpasszt adott, ezt a jó szokását a Bayerhez is átmentette. Sőt a bal lába már többször is látványosan elsült, például a Bayern München ellen is bombagólt jegyzett szabadrúgásból. A másik oldalon szintén nehezen megállítható Jeremie Frimponggal együtt eddig messze a Bundesliga leghatékonyabb szárnyvédő-duóját alkotják. Érdekes módon Frimpong csak most októberben debütált a holland válogatottban, míg Grimaldót a remeklése ellenére Luis de la Fuente legutóbb sem hívta meg a spanyol válogatottba. Pedig már Rolfes és Alonso is hangsúlyozta, hogy a sokoldalú, komplex játékával ott lenne a helye.

És az érkezők közül természetesen külön ki kell emelni Victor Boniface-t. A nigériai csatár Belgiumból, a Royale Union Saint-Gilloise együttesétől érkezett, amelynek színeiben az Európa-liga negyedöntőjében a Leverkusen ellen is beköszönt. Ebben a párharcban irányította magára Rolfesék figyelmét, akiknek szükségük volt egy csatárra. Patrick Schicket a 2021-22-es szezonban szerzett 24 bajnoki gólja után az ág is húzta. Alig tudott játszani, éppen mostanában tért vissza a több mint féléves kihagyást magával hozó közelítőizom-sérülése után. Az előző szezonban a távollétében fájdalmasan hiányzott egy erős center az ellenfél kapuja elől. Boniface eddig kiválóan betölti ezt az űrt. Nagyon jól fedezi a labdát, a védők állandóan lepattannak róla, például a Bayern München bekkjei sem igazán tudtak mit kezdeni vele. A müncheni mérkőzésen viszont előjött az egyik gyengesége is, méghozzá a helyzetkihasználás, azon a találkozón minimum egy gól benne maradt a lábában. Bár az eddig szerzett hét bajnoki gól egyáltalán nem rossz, ez simán lehetne több is, ha jobb döntéseket hoz a kapu előtt. A Bundesliga legjobb gólszerzői közül ő az egyedüli, aki alul lövi az xG-értékét.

Forrás: sofascore.com

Mind a négy fent említett játékos oszlopos tagjává vált a kezdőcsapatnak, de azért a többieket sem árt megemlíteni. A 24 éves angol Nathan Tella a jobb szélen eddig főleg az Európa-ligában jutott szóhoz, ám benne is jelentős jövőképet látnak Leverkusenben, nem sajnáltak 23,3 eurót kifizetni érte a Southampton FC-nek. Hozzá hasonlóan a 20 éves brazil jobbhátvéd, Arthur is arra vár egyelőre, hogy több játéklehetőséget kapjon, és egyelőre nem lesz könnyű a csapatba kerülnie a kivételes formában játszó Frimpong mögött. A Bayern München által kölcsönadott Josip Stanisicnek sem jutott eddig sok játékperc, pedig a bajoroknál is volt már néhány egészen jó meccse, például a Paris Saint-Germain elleni párharc során sem vallott szégyent a Bajnokok Ligájában. Az idei bajnoki szezonban eddig mindössze egyszer, a VfL Wolfsburg ellen kezdett, és hiába sokoldalú futballista, eddig nem tudta beverekedni magát az egészen stabilan teljesítő védelembe. A cseh kapus, Matej Kovar alapvetően a kispadra lett igazolva, ő az eddig kiváló szezont produkáló finn Lukas Hradecky váltótársa.

Látványos, kombinatív játék

Az új érkezők nagyban hozzájárultak tehát ahhoz, hogy a Leverkusen játéka kiforrottabbá vált Alonso irányításával. Az előző szezonban a stabilitásra való törekvés miatt sokszor túlságosan védekező felfogásban kellett pályára lépnie a csapatnak. A nyáron viszont a támadójáték nagyságrendekkel jobb lett. A Leverkusen minden körülmények között igyekszik a labdát a földön tartva építeni a támadásokat, ami kiválóan visszatükrözi Alonso játékfelfogását. 87,7%-os értékkel a Bayer Leverkusen az első a passzpontossági mutatót tekintve a ligában, mégpedig úgy, hogy összességében a legtöbb passzt is Wirtzék kísérelték meg. Nagyon kevés az előreívelés, pedig Boniface személyében ezeknek lenne célpontja elöl. Ennek ellenére a „gyógyszergyáriak” vívták meg messze a legkevesebb fejpárbajt a ligában, szám szerint 176-ot. Csak viszonyításképpen: a második legkevesebb légi párharccal álló Bayern München 210-zel áll.

A statisztikák tehát jól szemléltetik a Leverkusen alapvető játékstílusát. Azt pedig, hogy ez a fajta labdabirtoklás nem cél, hanem eszköz a következő egyéni statisztikák szemléltetik. Granit Xhaka adta eddig a ligában a legtöbb passzt a támadóharmadba, szám szerint 104-et, míg Wirtz 26-ot az ellenfél tizenhatosán belülre, és ezzel szintén vezeti a vonatkozó rangsort. Rajtuk kívül ráadásul a védők is bátran indulnak meg előre a labdával, olyannyira, hogy a távolságot tekintve Edmond Tapsobáé a legtöbb progresszív, azaz előre irányuló labdacipelés. Ebből is adódik, hogy a Leverkusené a bajnokságban a legkevesebb labdaérintés a védekező harmadban. Ezen statisztikák után érdemes pontosabban is megnézni, hogy miként tud hatékonyan építkezni előrefelé Alonso együttese.

A kombinatív játék főszereplői első körben a két fel-fellépő középhátvéd (Halbverteidiger), illetve a két középső középpályás, Xhaka és Exequiel Palacios. A támadásépítések során a jobb oldalon Odilon Kossounou jellemzően kilép jobbhátvédnek a mélyen felfutó Frimpong mögé, amivel széthúzza az ellenfél letámadását. Eközben középen Xhaka és Palacios nem egyvonalban, hanem egymáshoz képest átlósan helyezkedik. Az Alonso által alkalmazott pozíciós játék alapelvei szerint a labda helyzetétől függ, hogy éppen melyikük lép vissza. Eközben elölről mindig van játékostárs, jellemzően Hofmann, aki visszalép a kiürített területekbe. Mindig van tehát valaki, aki betölti a társa által elhagyott pozíciót.

Az 1. FC Köln teljesen tehetetlen volt a Leverkusennel szemben. A fenti szituációban is elég volt néhány húzás Hofmannéknak, hogy túljussanak a kölniek első vonalán. Jonathan Tah (4) kiszúrta, hogy Hofmann (7) megfelelő pozícióban helyezkedve, szabadon várja a labdát az ellenfél vonalai között. Hofmannon keresztül aztán egyből visszakerült a labda a jobb félterületbe a fellépő Kossounou (6) helyére visszalépő Palacioshoz (25), aki előtt egy teljesen szabad sáv állt. Megfigyelendő, hogy a hátul maradó két középső védő és a két belső középpályás egymáshoz képest átlósan helyezkedik, azaz vertikálisan nem egyvonalban veszik fel a pozícióikat. Ezek az átlós passzutak az alapfeltételei a sikeres előrehaladásnak

Az építkezésnél fontos még kiemelni, hogy Xhaka képes egyből átforgatni a támadásokat egyik oldalról a másikra, ezzel jelentősen meggyorsítva az oldalváltásokat. Ebből első sorban a csúcsformában futballozó szárnyvédők profitálnak. Frimpong és Grimaldo együtt összesen már 16 kanadai pontot jegyez, ami szárnyvédőktől igencsak figyelemre méltó adat. Frimpong elsősorban a gyorsaságával és az egy az egy elleni elfutásaival tudja magát helyzetbe hozni, Grimaldo viszont egy, szárnyvédőként viszonylag szokatlan szerepkört tölt be elég hatékonyan. Ő többször is belép a centrumba, az azeri Qarabag elleni 5–1-es sikerből például két góllal vette ki a részét. A második találatánál például a tizenhatos előterében kapott labdát, majd lőtte azt mintaszerűen a kapuba. A gyakori belépéseit a Boniface mögött rendszeresen elmozgó Wirtz vagy Hofmann kilépései teszik lehetővé. Míg Frimpong tehát a tempójának köszönhetően tud sokszor odaérni a kapu elé, addig Grimaldo inkább okos, jó ütemű helyváltoztatásainak köszönhetően hozza magát helyzetbe. A csapatnak pedig már csak azért is jó, hogy a spanyol szárnyvédő gyakran bukkan fel középen, mert így tudja kamatoztatni a kivételes lövőtechnikáját. A Bayernnek és Mainznak is betalált szabadrúgásból, így elég hamar a csapat első számú ítéletvégrehajtójává vált.

Természetesen a Wirtz, Hofmann páros játékát sem szabad elfelednünk, ők is a leverkuseni támadójáték fontos mozgatórugói. Okos helyezkedésükkel szinte mindig megtalálhatóak a vonalak között. Kiszámíthatatlan, hogy éppen a pálya melyik pontján bukkannak fel. Átlós elmozgásaikkal előre tudják lendíteni a támadásokat a szélen is, ráadásul a fentebb említett kreatív szélsővédők kibontakozását is elősegítik. Hofmann a karrierje eddigi legjobb szezonrajtát produkálta, és az utóbbi időben Wirtz is elkezdett brillírozni, őt a jövő nyáron már nehezen fogja tudni megtartani a Leverkusen. Természetesen abban, hogy Hofmann és Wirtz ilyen szinten ki tudjon bontakozni, nagy szerepe van Boniface játékának is, aki erős testalkatával leköti a védőket. A nigériai támadó villámgyors lefordulásokra képes, eddig meccsenként neki van messze a legtöbb lövési kísérlete a bajnokságban (átlagosan 6,03), bár azért – ahogy azt már említettük – még sokat léphet előre a hatékonyság terén.

Az alábbi jelenet remekül szemlélteti Boniface, Wirtz és Hofmann erősségeit. Az ő részvételükkel és gyors elmozgásaikkal villámgyorsan jutott el a Leverkusen az RB Leipzig kapujáig.

Stabil, de nem hibamentes védelem

A védekezés az utóbbi idényekben a Bayer Leverkusen egyik legnagyobb gyengeségének számított. A klubra jellemző hullámzó teljesítmény nagyrészt a védelem bizonytalanságainak volt köszönhető. Ezúttal viszont a hátsó alakzat is egész jól funkcionál. A kilenc mérkőzésen kapott nyolc góllal szorosan a Bayern München mögött a második legjobb védelmet alkotja a Tapsoba, Jonathan Tah, Kossounou trió, na meg Hradecky kapus. A stabilitást részben az is magyarázza, hogy a jól begyakorolt csapatmozgásoknak köszönhetően folyamatosan van a védőknek passzopciója előrefelé, és így kevésbé jönnek zavarba.

A legnagyobb erősség viszont kétségtelenül a letámadás, amit topcsapatok ellen is szívesen vesz elő a Leverkusen. Ez az, amiben az előző évadhoz képest a legnagyobb a változás, hiszen Alonso az első szezonjában inkább a stabilitásra helyezte a hangsúlyt és a Leverkusen sokszor csak a félpályánál kezdte meg a presszinget. Ebben a szezonban viszont már többször is megfigyelhető volt, ahogy a magas letámadásuk megfojtja az ellenfelek építkezéseit. A mérkőzések jelentős periódusaiban a Leipzig és a Bayern sem tudott mit kezdeni a Leverkusen eme fegyverével, az előre lépő védők sokszor az ellenfél térfelén szereztek labdát.

A leverkuseniek a kezdeti megilletődöttség után az első félidő második felében többször is hibára kényszerítették a Bayernt. Látható, ahogy Wirtz (10) már Sven Ulreich (26) kapust zavarja, miközben a fedezőárnyékával kiveszi a játékból Kim Min Dzsét (3). Ulreichnek fel kellett passzolnia a labdát, viszont a védelemből remekül kirobbanó Tapsoba (12) simán megelőzte Thomas Müllert (25), a magas labdaszerzésből pedig gyorsan helyzet alakult ki a Bayern kapujánál. Látható, hogy ezeknél a szituációknál a leverkuseniek bátran felvállalják az egy az egy elleni védekezést, a védők bátran lépnek fel mélyen az ellenfél térfelére is labdát szerezni.

Összegzés

A Bayer Leverkusen tehát Xabi Alonso irányításával joggal nevezhető bajnoki kihívónak a Bundesliga jelenlegi kiírásában. Az edző kifejezetten stílusos arculatot adott a csapatnak, amit hétről-hétre érdemes megnézni. Nem véletlen, hogy Alonsót egyre többször hozzák szóba volt klubjával, a Real Madriddal.

Szembetűnő az is, hogy Alonso mennyire ragaszkodik az alapcsapatához. Az első hét bajnoki mérkőzésen szinte mindig ugyanazt a kezdőt küldte pályára. A müncheni mérkőzésen Palacios helyett Robert Andrich kezdett, mert az argentin csak az előző nap tért vissza a válogatottól. Ezért cserébe viszont az edző jellemzően az összes cserelehetőségét ki szokta használni a mérkőzéseken, illetve az Európa-ligában igyekszik még lehetőséget biztosítani azoknak, akik nem tagjai a kezdőcsapatnak a bajnokikon, ahol könnyűnek mondható csoportban szerepel az együttes. Nagy kihívás a spanyol tréner számára, hogy úgy motiválja a cserejátékosokat, hogy közben mélyen hisz az alapcsapatában. Márpedig a „tartalékok” között olyan játékosok is bevetésre várnak (például Adam Hlozek vagy Piero Hincapié), akik az előző idényben már megmutatták az oroszlánkörmeiket. Bőven van tehát választási lehetősége Alonsónak, aki eddig egészen sikeresen tudta „tűzben tartani” a tartalékokat.

Kiemelt fotó: Getty Images