Arcpirító csalással „nyert” maratonfutásban
A harmadik modern kori játékokon, az 1904-es olimpián a résztvevők hihetetlen körülmények között futották a maratonit, az egyik esélyes is elkészült az erejével a verseny közben. Végül azonban mégis elsőként ért be a célba – edzője kocsijának köszönhetően.
Egy korábbi cikkünkben már írtunk minden idők egyik legabszurdabb maratonijáról, az 1904-es, St. Louis-i olimpián rendezett versenyről, amelyen a résztvevőknek igencsak embert próbáló és veszélyes körülmények között kellett futni. A mezőny ugyanis 32 fokos melegben rajtolt el – amely természetesen nem ideális a hosszútávfutáshoz –, a pályát pedig köves, poros, forgalomtól nem elzárt utakon jelölték ki. Ami a frissítést illeti, a szervezők ott sem voltak tekintettel a futók szükségleteire, csak két ponton biztosítottak vizet a 40 kilométer alatt. (A ma is érvényben levő 42,195 kilométeres távot csak az 1908-as londoni olimpia óta futják. Ugyanis pontosan ekkora volt a távolság a verseny rajtjának helyszíne, a windsori kastély és a célja, az olimpiai stadion között.)
Ilyen, mai szemmel elképzelhetetlen állapotok mellett nem is csoda, hogy több versenyző is megsérült, és olyan is volt, akit kutyák vettek üldözőbe. Az egyik futó pedig annyi port nyelt, hogy felszakadt a gyomornyálkahártyája. Egy ilyen bizarr versenybe tökéletesen beleillett az, hogy akit először győztesnek hittek, valójában rendkívül pimasz módon teljesítette a távot.
Az aranyérem átvétele előtt leplezték le a csalót
A szélhámos egy amerikai atléta, Fred Lorz volt. Miután elérte a 14. kilométert, a kimerültség és a kiszáradás miatt úgy gondolta, feladja a versenyt. Az edzője ekkor felajánlotta neki, hogy a kocsijával elviszi a célhoz. A jármű azonban pár kilométerrel a stadion előtt lerobbant, és Lorz úgy gondolta, ha már így alakult, akár be is futhatna a népes számú nézősereg ovációja, ünneplése közepette.
Így is történt, a futó átszaladt a célvonalon, majd Theodore Roosevelt lányával, Alice-szel is lefényképeztette magát, aki a babérkoszorút a nyakába akasztotta. Mielőtt azonban az aranyérmet is átvette volna, valaki előlépett, és csalónak nevezte. Amikor a versenybírók és a nézők is hangot adtak felháborodásuknak, Lorz színt vallott.
Beismerte a tettét, és azt is elmondta, hogy igazából csak azért fejezte be így a versenyt, mert jó mókának gondolta. A sportvezetők viszont nem voltak ilyen vicces kedvükben, és először örökre eltiltották a versenyzéstől Lorzot. Később azonban visszavonták a döntést, az amerikai futó pedig méltó volt a bizalomra, hiszen megnyerte az 1905-ös Boston Marathont – immár csalás nélkül.
Szerző
