„Arról álmodtunk, hogy a sportban még van igazság” – a nemrég elhunyt Ferdinandy György remek futballnovelláját kár lenne kihagyni

Nap mint nap tapasztaljuk, hogy nehéz a futballról tisztán racionális alapon beszélni. Még annak a korszaknak a gyermekeként is, amely számára minden korábbinál több adat érhető el a sportággal kapcsolatban. Érezzük, hogy van valami plusz, valami megragadhatatlan ebben a játékban. Épp ezért szép feladat az irodalom számára a futballal való foglalkozás, hiszen ha valami, az feltétlenül lehet a művészet célja, hogy érthetővé tegye azt a bizonyos plusz tartalmat, fogalmazza meg a megfogalmazhatatlant. Nem véletlenül van gazdag hagyománya a magyar futballprózának, ugyanakkor Ferdinandy György novellája egészen eddig nem kapta meg azt a figyelmet, amit megérdemel.

„A Fradi pedig olyan lett az életemben, mint a Szenesember vagy a lépcsőház liftakna melletti sötét zugában lakó Rém. Kivéve amikor Fedinandyt olvasok a Rákosi-korszak Fradijáról. Mert olyankor nekem is ökölbe szorul a kezem és – az irodalom igazi csodája – pár percre én is fradista leszek” – írta a műről nemrég a köztudottan MTK-szurkoló Szily László a 444-en. Ferdinandy valóban megejtő erővel ír a Ferencvárosról, művének azonban számtalan más témája is van.

Apák és fiúk

„Ha jól belegondolok, magányos fiúcska lehettem. Szegény, már-már ágrólszakadt. Hol a cipőm ázott be, hol a télikabátomat kellett a zálogházból kiváltanom” – írja egy helyütt a szerző. A novella elbeszélője elveszett, félénk fiú, aki szinte senkivel sem tud beszélni. Az édesanyja éjszakába nyúlóan dolgozik azért, hogy el tudja látni a gyerekeit, az édesapja elhagyta a családot (ráadásul az egészségügyi állapota is kritikus), kortársaival nehezen találja meg a hangot. Van viszont egy választott családja, a ferencvárosi szurkolói tábor, ahol mindenki nyitottsággal fordul felé. Ugyanis ekkoriban a zöld-fehérek drukkerei pontosan tudták, milyen kirekesztettnek lenni. Az 1950-es években a Ferencváros rendszerellenes csapatnak számított (ez Benedek Szabolcs egyik regényében is megjelent), épp ezért az, aki nekik szurkolt, tudta, min megy keresztül a magányos fiú.

A focirajongás origója a narrátor számára az édesapja, azonban rá kell jönnie, hogy vele már nem térhet vissza a lelátóra, mert a háborúban súlyos sérüléseket szenvedő apa egészségügyi állapota nem engedi meg. A novella végén a fiúnak el kell jutnia ahhoz a felismeréshez, hogy ugyan a futballal kapcsolatos élmények megmaradnak, már nem ragaszkodhat édesapja idealizált képéhez.

„Az egész régi világnak régen vége van” – hangzik az egyik utolsó mondat, amely összefoglalja a novella fő tanulságát.

„A B-közepet nem lehet megijeszteni”

Ahogy említettük, a személyes szál mellett van ennek a történetnek egy erőteljes politikai vetülete is. A főszereplő kiskamasz szépen lassan döbben rá a diktatórikus berendezkedés visszásságaira és arra, hogy ezek bizony a sportot sem kerülik el. Azonban ha valahol, talán itt még van némi remény. A csapatokat és a szurkolókat ugyanis nem lehetett megtörni. Hiába próbálták átnevezni, identitásuktól megfosztani a gárdákat, ez nem sikerülhetett, mert a gyökerek jóval mélyebbre nyúltak vissza. A „Hajrá, Fradi” rigmus akkor is zúgott a lelátóról, amikor tudták, hogy ez negatív hatással is lehet a csapatra, sőt akár a szurkolók biztonságára is.

„Hazugságra, csalásra nem épülhet sem egy ország, sem egy futballcsapat” – hangzik az egész mű tételmondata, aminek igazságtartalmában minden sportrajongó szeretne hinni.

Mi marad velünk?

Ferdinandy György novellájának számtalan erénye van. Bár az a kiemelt idézetekből is látszik, hogy a műtől nem áll messze a pátosz, a szerző végig a giccs megfelelő oldalán marad. Ráadásul a korszak legégetőbb kérdéseit is felteszi: vajon hogyan kell viszonyulni az elnyomó rendszerhez, érdemes-e „ugrálni”, ahogy a Megáll az idő című méltán híres kultfilmben fogalmaznak.

„Milyen bonyolult dolog ez az élet! Kinek volt igaza? Apámnak, akitől megtanultam a lemondást, vagy Kispéter Mihálynak, aki küzdeni, győzni tanított?”

A novella elbeszélője szerint vannak olyan esetek, amikor muszáj kompromisszumokat kötnünk, ám általánosságban ragaszkodnunk kell az elveinkhez. Ezt tette a mű szerzője és ez határozza meg az Egyfordulós bajnokságot, amely ide kattintva online is elérhető.

In memoriam

Ferdinandy György 1935-ben látta meg a napvilágot Budapesten, az 1956-os forradalom leverése után Franciaországban telepedett le. Az író, költő francia nyelven is publikált, de idővel visszatért a magyarhoz, mert meggyőződése volt, hogy ha mondanivalónk van, azt az anyanyelvünkön adhatjuk át igazán. Annak ellenére, hogy később Puerto Ricóban élt, eleven kapcsolatot ápolt a hazai irodalmi élettel. 1995-ben József Attila-, 2019-ben Prima Primissima Díjat kapott.

Kiemelt foto: teol.hu