Az aprócska vb-újonc Curacao, és Haiti, ahol a szövetségi kapitány még nem is járt az országban

A 155 ezer ember lakta Curacao a maga 444 négyzetkilométerével kisebb, mint Budapest, mégis véghez vitt egy földöntúli bravúrt azzal, hogy a jobb erőkből álló Jamaicát, valamint a 2006-os vb-résztvevő Trinidad és Tobagót megelőzve, az élen végzett csoportjában. Sokan egy lyukas garast nem adtak volna azért, hogy Curacao az utolsó játéknapon képes lesz legalább döntetlent elérni Kingstonban, mégis kihúzta 0–0-val a kilencven percet – a Reggae Boyzt edző Steve McClaren le is mondott a bukás után.

Curacao ellenben ünnepelt, szövetségi kapitánya, Dick Advocaat szintén, még ha személyes okokból (felesége betegsége miatt) nem is tudott részt venni a sorsdöntő összecsapáson. Ettől aztán még értékesebb együttese sikere, amely még egy rekorddal büszkélkedhet majd jövőre: a maga 78 évével Advocaat lesz a világbajnokságok történetének legidősebb szövetségi kapitánya. Feltéve persze, hogy a 80 esztendős Mircea Lucescunak nem sikerül áthámoznia magát Romániával a pótselejtezőkön. Az eddigi rekorder, a 2010-es vb-n Görögországot irányító Otto Rehhaggel 71 volt a dél-afrikai torna idején. Advocaat pályafutása nyolcadik válogatottját dirigálja, de tizedszer kapitány, minthogy Hollandia kispadján három különböző etapban foglalt helyet.

Ezúttal pedig nemcsak hogy kis, hanem egy meglehetősen fiatal országot dirigálhat. Curacao csak 2010-ben, a Holland Antillák feloszlásával vált a Holland Királyság társult államává, Hollandiához hasonló egyenjogúsággal, ami viszont a futballt illeti, forradalminak az elmúlt két évet nevezhetjük, amikor a FIFA világranglista 150. helyéről a 82.-re lépett elő. Esélyét a vb-részvételre egyrészt a bővítés, és az, hogy Mexikó és az Egyesült Államok rendezőként automatikus résztvevő, másrészt az a buzgalom növelte, amellyel a curacaói felmenőkkel bíró játékosokat az Advocaat-Gilbert Martina kettősnek (utóbbi a futballszövetség elnöke) sikerült meggyőzni.

„Először 2023 augusztusában vettem fel a kapcsolatot Dickkel – mondta a The Athleticnek Martina. – Elmondtam, mi az elképzelésünk. Hogy mely játékosokat akarjuk magunknak megnyerni. Gilbert, felelte Dick, ha ezek a futballisták valóban elkötelezik magukat mellettünk, olyan keretünk lesz, amely jó eséllyel pályázik a vb-szereplésre.”

És milyen igaza lett! Az évek meg a rutin, mondhatnánk, de nem csak a curacaói kapitány kellően tapasztalt, immár a válogatott labdarúgói is azok. A holland PSV-ből, a skót Livingstonból, az angol harmadik ligás Rotherhamből, a Championshipben szereplő Middlesbrough-ból és Sheffield Unitedből is lehetett válogatni, szóval távolról sem egy csupa kutyaütőből álló, az isteni szerencsének, valamint a FIFA jótékony létszámemelésének hála továbbjutó együttes lesz ott a vb-n, hanem egy olyan alakulat, amelyben bizony minőségi játékosok is előfordulnak. Többeknek megérte mindenesetre a curacaói színeket választani, ami nem mindenkinek volt egyszerű döntés: a korábban a Huddersfieldben, a Rangersben és a Birminghamben is megforduló Juninho Bacuna például U21-es holland válogatottként tette le a garast a szigetország mellett. Nála nem mellékes szempont volt az is, hogy testvérével, Leandróval futballozhat együtt. Bár önkritikusan bevallotta, sok esélyt nem látott arra, hogy felnőtt szinten is magára öltheti a narancssárga mezt. A mostani siker viszont számos holland labdarúgót arra ösztökélhet, hogy kövesse példáját, és a „Kék családot” válassza. Curacao nyilván könnyebb utat kínál a válogatottsághoz, mint Hollandia, immáron pedig a világbajnoki részvételről sem kell feltétlenül lemondania annak, aki a karibi országra tesz.

„Hihetetlen, ami történt – mondta a BBC-nek Juninho Bacuna, a sikeresen „honosított” curacaói középpályás. – Néhány éve még álmunkban sem gondoltuk volna, hogy ez lehetséges. Advocaat szerepe jelentős, nagy edző, nagy hatással van ránk, mindenki tiszteli őt a csapatból.”

Már csak azért is sikerült hamar kivívnia játékosai respektjét, mert még azelőtt kiállt mellettük, hogy elfogadta volna a curacaói ajánlatot. Egészen pontosan addig nem volt hajlandó munkába állni, amíg a szövetség ki nem fizette a futballistáival szembeni tartozását. 2024 januárjában megtörtént, Advocaat pedig elkezdett dolgozni. Egész jól: 17 meccsen mindössze három vereséget szenvedett el csapatával.

„Lehetségessé tettük a lehetetlent" – szolgált további inspirációval leendő csapattársainak Kenji Gorré, a Maccabi Haifa támadója, aki azt is megjegyezte, sokat jelentett nekik, hogy Advocaat annyira hitt bennük, látta bennük a minőséget, és minden tapasztalatával igyekezett hozzásegíteni őket a vb-részvételhez. Ha valaki, akkor a nyolc különböző válogatott mellett, összesen azonban tíz etapban dolgozó (Hollandiát háromszor is irányította) tréner tudja, hogyan érdemes a selejtezősorozatban levezényelni egy edzőtábort, felállítani egy nagyon profi követelményrendszert, megszabni a normákat, amihez aztán kötelező igazodni. Korábban Patrick Kluivert és Guus Hiddink is megpróbálta felemelni a curacaói válogatottat, kevésbé sikerült nekik. Advocaatnak igen. Egy pici szerencse is kellett azért hozzá. Egész pontosan egy szigorú VAR-bíró. Történt ugyanis, hogy a Jamaica elleni utolsó vb-selejtező ráadásában a salvadori játékvezető, Iván Barton tizenegyest ítélt, a VAR-szoba azonban kihívta a monitorhoz – Curacao megúszta. És vb-résztvevő lett. A vb-n pedig végre valahára igazi nagycsapatokkal is megmérkőzhet. Ami azt illeti, a Hollandia–Curacao meccs elég pikáns lenne – és nagyon nagy pénzben aligha lenne érdemes a tulipánosok sikerére fogadni.

Haiti bravúrja legalább annyira szenzációs, mint Curacaóé, elvégre a 220 ezer embert elpusztító földrengés után tizenöt évvel az ország még mindig kész káosz. A 2010-es földmozgás következtében több mint egymillió lakosnak kellett elhagynia az otthonát, a főváros Port-au-Prince-t szinte teljes egészében felfegyverzett bandák kezdték el uralni – csak 2024-ben 5500-an haltak meg az egymás közti háborúikban –, az országot ma is éhínség kínozza.

A válogatott nem is otthon, hanem a 800 kilométerre fekvő Curacaóban játssza mérkőzéseit, egy olyan szakvezető irányításával, aki sosem járt Haitin. Az 52 éves Sébastien Migné a fegyveres konfliktusok miatt be sem tette még a lábát az országba, nem is volna ajánlatos.

Másfél éve irányítja Haiti válogatottját – biztonságos távolságból. Merthogy az ország nagyon nem az. A tömeges bűnözés, az emberrablások, a terrorista cselekmények, a polgári engedetlenség miatt egyetlen turistának sem javasolt a beutazás, Migne sem kockáztat.

„Általában abban az országban élek, ahol dolgozom, de Haitin nem lehet – mondta a France Footballnak a korábban Kongóban, Kenyában, Egyenlítő-Guineában is edzősködő szakember. – Repülők sem landolnak már ott.”

Persze a játékosok sem Haitin futballoznak, a keret valamennyi tagja légiós. Minthogy az ország csak az 1800-as évek elején vált függetlenné Franciaországtól, a francia hatást továbbra is érezni, a keretet is jelentős számban alkotják franciaországi légiósok. A legismertebb labdarúgója talán az a Jean-Ricner Bellegarde, aki a Wolverhampton játékosa, a Wanderersbe a Strasbourgból igazolt két éve. Haitin szeretnék, ha nem csak Bellegarde képviselné a Premier League-et, a karibiak nagy erőkkel igyekeznek meggyőzni a Sunderland ugyancsak Franciaországban született támadóját, Wilson Isidort afelől, hogy érdemes lenne Haitit választania. A 25 éves haiti származású csatár végigjárta a francia utánpótlás-válogatottakat, a nagyok mezét azonban még nem húzta magára. Haitin nagyon remélik, hogy soha nem is fogja. Egyébként nagyjából a keret fele jött világra Haitin, a másik felének a szülei, vagy legalább az egyik szülője onnan való.

Amikor Haiti utoljára (és akkor először) világbajnokságon járt, még egyik játékos sem élt: 1974-ben úgy jutott el a nyugat-németországi tornára, hogy egy évvel korábban Trinidad és Tobago, valamint Mexikó előtt megnyerte a CONCACAF kontinentális tornát. A vb-n Lengyelországgal, Argentínával és Olaszországgal került egy csoportba, pontot nem szerzett, de legalább két gólt rúgott.

Jövőre nem éri be ennyivel, és van egy olyan érzésünk, az amerikai tornán nem is marad el a pontszerzés.

Borítókép: Ricardo Makyn/AFP/Getty Images

A cikk megjelenése a Szerencsejáték Zrt. tématámogatásával valósult meg.