Az Eb legnagyobb bravúrja után egy szalonremi is belefért a nyolcaddöntős szlovákoknak

Bizonyos szempontból a szlovák válogatott a modern európai labdarúgás állatorvosi lova, miután szövetségi kapitányuk, a mások szerint oly fontos, Európa-bajnokság előtti hónapokat nem kizárólag a nemzeti csapatra fókuszálva töltötte, hanem bevállalta a Serie A botladozó címvédőjének, a Napolinak az irányítását is. Miután az ilyesfajta kettős szereplés az öreg kontinensen párját ritkítja, sokan kételkedve fogadták Szlovákiában is Francesco Calzona lépését, aki ezzel párhuzamosan nagy nyomás alá is került a kettős munkavállalása miatt.

Az Európa-bajnokságra viszonylag könnyen jutottak ki, csak egy Luxemburg elleni döntetlen kavart bele a portugálok mögött megszerzett, kényelmes, második helyezéssel záruló sorozatba, de összességében még a szurkolók sem voltak lenyűgözve a csapat teljesítményétől. Igaz, nincs már Marek Hamsíkhoz mérhető klasszisuk, bár az olasz Internazionale védőjének, Milan Skriniarnak jól cseng a neve, a kreatív feladatokhoz és a támadások befejezéséhez nem őt kell alkalmazni.

A kontinenstornán egy érdekes csoportba kerültek, Belgium, Románia és Ukrajna társaságában, ahonnan csak a belgák emelkedtek ki előzetesen, igaz, ők látványosan: azonban a második és az esetleges harmadik továbbjutó helyre közel azonos eséllyel aspiráltak a többiek. A rajt nem is lehetett volna nehezebb, hiszen a Kevin De Bruynét, Romelu Lukakut, Jérémy Dokut vagy Leandro Trossard-t is soraiban tudó belga csapat volt az ellenfelük, amely bár generációváltáson esett, esik át, még mindig magas szintet képvisel.

A mérkőzés elején, szinte az első épkézláb szlovák támadásból a Slavia Praha szélsője, Ivan Schranz volt eredményes, de ettől kezdve hiába nyomott Belgium, csak helyzetekig jutott, (érvényes) gólig nem. A második körös összecsapásukon ismét egy Schranz-gól jelentette a különbséget a félidőre, ám a szünet után a Szerhij Rebrov irányította ukrán válogatott fordítani tudott. Az utolsó mérkőzésükre úgy érkeztek a csapatok, hogy mindenkinek három pontja volt, de a Románia–Szlovákia összecsapás résztvevői egy döntetlennel biztos továbbjutók voltak. Anélkül, hogy vádaskodnánk és farkast kiáltanánk, a tény rögzítéseként leírjuk: 1–1 lett a végeredmény, a változatosság kedvéért pedig ezúttal nem Schranz, hanem Ondrej Duda volt eredményes.

Ivan Schranz (26) góljával a torna legmeglepőbb győzelmét aratta Szlovákia (Forrás: AP)

A szlovák válogatott egy 4-3-3-as alaphadrendben játszik, amely labda nélkül sokszor 4-5-1-re módosul a szélsők visszazárásával. A kapuban a jelentős Premier League-tapasztalattal bíró Martin Dúbravka a garancia a minőségre, előtte pedig a már említett Skriniar társa az FK Köbenhavn csapatával rendszeres BL-résztvevő Denis Vavro. A jobb szélen ott van a megbízható Petr Pekarík, a középpálya stabilitásáért pedig a nápolyi Stanislav Lobotka, a veronai Duda és a már újra otthon játszó, 37 éves Juraj Kucka felel. A három támadó közül csak a középcsatár (többnyire Róbert Bozeník) mentesül a legtöbb védőfeladat alól, neki ugyanakkor a nem túl gyakori letámadások során fontos szerepe van, mivel ő a legelső zavaró játékos az ellenfelek labdakihozatalainál.

A szlovák válogatottra nem jellemző, hogy komoly nyomást helyezne az ellenfelekre annak tizenhatosánál, de a pálya középső harmadában már gyakran létszámfölényt alakít ki, ami gyakran megfontolásra készteti az ellenfeleket. Támadásban egyszerű dolgokkal operál, kevés kockázattal, igazi sztárjátékos nélkül pedig inkább csapatként mutatkozik erősnek. A keret tagja az a Bénes László, aki korábban Győrben is megfordult, de lenne még egy magyaros érintettség, ha a 2023–2024-es idény szlovák gólkirálya, Róbert Polievka gyökeret tud ereszteni a szűk keretben is, ő ugyanis az Európa-bajnokság alatt aláírt az MTK Budapest csapatához.

Calzona tanítványai a két előzetesen nyerhetőnek tűnő meccsük közül egyet sem húztak be, de a Belgium elleni bravúrral elvitathatatlan jogot formáltak a továbbjutásra, az eddig finoman szólva is visszafogott Anglia ellen pedig akkor lehet valódi esélyük a legjobb 16 között, ha egy rossz meccsre kényszerítik ellenfelüket. Az ugyanis nem kérdés, hogy a játékosanyag és a játékminőség majd a háromoroszlánosok felé billenti a mérleg nyelvét, de ezen az Eb-n Gareth Southgate tanítványainak még alig-alig sikerült bármit megmutatniuk a tudásukból. Az mindenesetre figyelemre méltó tény, hogy szlovák válogatott eddig mindhárom mérkőzésén megszerezte a vezetést.

Francesco Calzona remek csapatot rakott össze (Fotó: Getty Images)

Szlovákia egyébként 2016-ban volt először önálló jogon Eb-résztvevő, amikor rögtön túlélte a csoportkört, majd a nyolcaddöntőben a Németország elleni 0–3 jelentette a végállomást. 2021-ben is volt győzelme a válogatottnak, akkor Lengyelország legjobbjait múlta felül 2–1-re, de Svédországtól 1–0-ra, Spanyolországtól pedig 5–0-ra kapott ki. Mindenesetre harmadik nekifutásra a második továbbjutás szép eredmény, és amekkora meglepetés volt a Belgium elleni siker a nyitókörben, biztos, hogy Anglia ellen mindent elkövetnek ennek megismétléséért.

Kiemelt fotó: supersport.com