Az Egyesült Államok kikapott Uruguaytól, így búcsúzott a hazai rendezésű Copától
Lezárultak a Copa América C-csoportjának küzdelmei. A tornát rendező Egyesült Államok elszenvedte Uruguay-jal szemben a második vereségét a tornán ezáltal a csoport harmadik helyén végzett. Gregg Berhalter csapata számára mindez a búcsút jelentette a hazai rendezésű kontinensviadalról. A találkozó során mindkét csapat agresszívan védekezett, ami elég gyorsan a vártnál durvább játékot eredményezett.
Uruguay a Panama elleni 3–1-es, majd a Bolívia elleni 5–0-s győzelem után kifejezetten nyugodtan várhatta az Egyesült Államok elleni találkozót, hiszen csodára lett volna szükség, hogy ne az első helyen zárjon a C-csoportban. A házigazda már korántsem rajtolt ilyen jól, hiszen Bolívia 2–0-s legyőzését követően 2–1-re elvesztette a kulcsfontosságú, Panama elleni találkozót. Ennek köszönhetően a Team USA számára kötelező feladattá vált kicsikarni a győzelmet Kansas Cityben Uruguay ellen, hogy maradjon esélye a továbbjutásra.
A találkozón az előbbiek tudatában egyértelműen az Egyesült Államoknak kellett kezdeményeznie. Agresszív védekezéssel és magas letámadással kezdtek már a mérkőzés elején. Ám ami kifejezetten érdekes volt, hogy mindezt teljes mértékben felvette az uruguayi válogatott is. Ennek köszönhetően végig két egymásnak eső, a labdára folyamatosan nyomást helyező válogatottat láthattunk. A magas intenzitás a labda nélküli játék során magával hozta a rengeteg szabálytalanságot. Mindenki tartot attól, hogy ha egy játékos hibázik a letámadás során, azaz átjátsszák vagy megverik egy az egyben, akkor az láncreakciót indít el a védekezésben.
Ezáltal minden esetben, amikor nem sikerült szabályos eszközökkel megállítani az ellenfelet, szabálytalanságot követtek el. Ezáltal viszont a mérkőzés teljesen széttöredezett.
Uruguay összesen 1,4-es xG-t alakított ki a találkozón, melynek mindössze 26%-a jött nyílt játékból. Az sem csoda tehát, hogy Mathías Olivera mérkőzést eldöntő találata a 66. percben éppen egy szabadrúgást követően született meg.
Az Egyesült Államok a magas letámadását az ellenfélhez igazította. Nem a szokásos 4–3–3-as formációt, hanem egy 4–3–1–2-es alakzatot választottak a presszing során. Az ellenfelet letámadásnál a pálya centrális zónájába próbálták terelni, alaphelyzetben ezzel nyertek egy embert középen, viszont az uruguayiak két szélső védője folyamatosan üresen maradt. A két belső védő vagy a kapus pedig rendszeresen oda is ívelte a labdát a szélen szabadon helyezkedő Nahitan Nándezhez vagy Matías Vinához. E miatt pedig már borult is az amerikai szövetségi kapitány, Gregg Berhalter terve, hiszen vagy középről az egyik nyolcas (Weston McKennie vagy Yunus Musah) lépett ki az üres játékosra, vagy a mélyen helyezkedő szélső védőknek (Joe Scally vagy Antonee Robinson) kellett felfutnia a labdát kapó ellenfélre.
E miatt az Egyesült Államok elvesztette az extra emberét a pálya középső részen, és rendszeresen egy az egy elleni párharcok alakultak ki a pálya közepén. Ez pedig egyfajta darálóvá alakult, hiszen számos esetben nem is a labdát nézték, hanem az ellenfelet döntötték fel a párharcokban résztvevő felek. A mérkőzésen összesen 24 szabálytalanságot regisztrálhattunk, ez éppen fele-fele arányban oszlott meg a két csapat között.
A másik oldalon Uruguay ahelyett, hogy kímélte volna játékosait a torna további részére, belement az Egyesült Államok játékába és szintén letámadással operált, a pálya közepére terelve az ellenfelet, Darwin Núnez vezetésével egy 4–2–3–1-es formációban kísérelt meg labdát szerezni a dél-amerikai csapat. A védekezésük fő eleme az volt, hogy a három középen helyezkedő társ (Nicolás de la Cruz, Manuel Ugarte és Federico Valverde) tökéletesen fel tudja venni egy az egyben az Egyesült Államok három középpályását. A pressziót a zavaró mozgással, majd a két belső védő közötti passzsáv lezárásával Núnez indította. A labdáshoz közelebbi szélső elkezdett befele húzódni, úgy, hogy lehetőleg kizárja a szélső védőt, ezzel mindenképpen rávegye a labdás hátvédet, hogy középre passzoljon. Lényegében az játszódott le, mint a másik oldalon, az eredmény pedig ugyanaz a daráló lett.
A felkészülési mérkőzések alatt mind Kolumbia, mind Brazília ellen számtalanszor látható volt, hogy a labdavesztések során mennyire sebezhető Berhalter csapata. A mérkőzés folyamán, amikor éppen nem volt megszakítva a játék, Uruguay igyekezett kihasználni az Egyesült Államok gyengeségeit a védekező átmenetek során. A Team USA ezen a találkozón is a 2–1–7-es támadási formációját használta. Mindkét szélső védő magasan lépett fel a vonal mellett, miközben a két szabad nyolcas a félterületekben tört előre.
Az uruguayiak az embereiket szorosan követve mélyen visszazártak a támadókkal, így a magasan tartózkodó hét amerikai nem tudott számbeli fölényeket kialakítani.
Marcelo Bielsa csapatának sikerült többször labdát szereznie és gyors kontrákat indítania. Núnez a védekezési periódusokban nem zárt vissza, hanem magasan maradt. A félpálya környékén való helyezkedésével távol tartotta a belső védőket az ellentámadások során a labdát felcipelő játékosoktól. Területet nyitott a társai számára és csökkentette a rájuk helyezendő nyomást. A Liverpool csatára a kontrák során háromfajta konkrét mozgást csinált. Visszalépett elkérni a labdát, ezzel kombinatív játékra jelentkezett, vagy beindult a hátvédek melletti óriási üres területekbe, remélve azt, hogy kiugratják, vagy pedig a két belső védő között indult meg, ezzel összehúzta őket és területet nyitott a felfutó társaknak. Gólt végül nem szereztek kontrából az uruguayiak, ám több alkalommal is volt ígéretes próbálkozásuk.
Mégis épp egy kontra hozta a mérkőzés egyik legérdekesebb és legszürreálisabb jelenetét. A 32. percben labdát szerzett Uruguay és elindította az ellentámadást. De la Cruz a félpályánál kapott labdát, amikor Chris Richards szabálytalankodott vele szemben. A perui játékvezető, Kevin Ortega lefújta az esetet és elkezdte a fegyelmezési folyamatot, tehát elővette a sárga lapot, miközben az erről mit sem tudó Núnez gyorsan elvégezte a szabadrúgást. A bíró pedig ahelyett, hogy megállította volna a játékot a labdarúgás játékszabályai szerint (időközben már a sárga lapot is felmutatta, tehát egyértelműnek kellett volna lennie, hogy áll a játék), a kezével teljesen érthetetlen módon előnyszabályt jelzett és engedte a játék folytatását. Végül Tim Ream mentése megakadályozta, hogy az Egyesült Államok gólt kapjon a ziccerből, ám így is hosszú percekig reklamáltak az amerikai játékosok a játékvezetői ítélet miatt. A perui bíró tekintélyén jelentős csorba esett a találkozó hátralévő részére.
A mérkőzésre összességében a rengeteg szabálytalanság és a néhol igencsak vitatható játékvezetői ítéletek rányomták a bélyegüket, és ez egyik csapatank sem kedvezett. Az Egyesült Államok nem tudta a saját képére formálni a mérkőzést, és igazából esélye sem volt megnyerni a találkozót. A rendező ország csapata végül egy nyert mérkőzéssel, három megszerzett ponttal a csoport harmadik helyén zárt, és búcsúzott a 2024-es Copa Américától. Annak ellenére, hogy a győzelmével egyelőre hibátlan az idei kontinensviadalon, Uruguay sem lehet felhőtlenül boldog, hiszen a durva játék miatt Maximiliano Araújót, Vinát és Ugartét is le kellett cserélni sérülés miatt. Kérdés, hogy ott tud-e lenni valamelyikük a – magyar idő szerint – július 7-én, vasárnap hajnalban sorra kerülő negyeddöntőn, ahol Bielsa csapata a D-csoport másodikjával, Kolumbiával vagy Brazíliával csap majd össze.
Kiemelt fotó: Bill Barrett/ISI Photos/USSF/Getty Images for USSF
Szerző
