Az elfeledett Futballkirály története (könyvajánló)
„Schaffer egy Tyrannosaurus rex. Kihalt faj…” Hazánkban először szenteltek külön könyvet az 1910-es évek egyik legjobb magyar labdarúgója, későbbi kiváló edzője, Schaffer „Spéci” Alfréd emlékének. Az egykori hatalmas termetű csatár pályafutását bemutató kötet nagyrészt a korabeli újságcikkek, nyilatkozatok mentén kíséri végig életének fontosabb időszakait. Ezek segítségével képet kaphatunk róla, hogy hogyan veszítette el a magyar válogatott az 1938-as világbajnokság döntőjét. Rózsaligeti László kötete Schaffer, a Futballkirály címmel jelent meg az Alma Mater Zala Bt. kiadó gondozásában.
Az 1910-es évek nagyszerű labdarúgója, Schaffer Alfréd az MTK játékosaként három bajnoki címet nyert, kétszer volt gólkirály, ezen kívül Németországban, Ausztriában és Csehszlovákiában is első helyezéshez segítette csapatait. Németországban nevezték el őt „Futballkirálynak”, ami később is rajta maradt. Edzőként hazatérve az 1935–1936-os szezonban veretlenül nyert bajnoki címet a Hungária néven futó MTK-val, majd megvédték a címet, később olasz bajnok lett az AS Romával, de egy rövid ideig a Ferencvárost is irányította.
„Schaffer egy Tyrannosaurus rex. Kihalt faj. Mostanában az ilyen adottságú gyereket egyszerűen kiselejtezik az utánpótlásból, mert nem elég gyors, nem elég mozgékony, nem elég atletikus. Ha már éppen atlétika, akkor talán elmehet súlylökőnek. Spéci ilyen volt. Egy labdát rúgó nehézatléta”
– jellemzi a szerző a főszereplőt.
A Schaffer, a Futballkirály című könyv a korabeli újságcikkek, nyilatkozatok és a mérkőzések jegyzőkönyvei alapján időrendi sorrendben halad végig az egykori kiváló labdarúgó életének bizonyos szakaszain. A kötet nagy hangsúlyt fektet a magyar válogatott 1938-as világbajnoki szereplésére, és igyekszik a legtöbb szereplő nézőpontjából körbejárni azt, hogy a magyar csapat miként vesztette el az olaszok elleni döntőt és miért állt ki felforgatott összeállításban a fináléra. A tornán Schaffer edzőként, tulajdonképpen dr. Dietz Károly szövetségi kapitány asszisztenseként volt jelen, és maga is ellenezte azokat a változtatásokat, amelyek mellett a kapitány letette a voksát és végül csődöt mondtak.
A Hungária Schaffer irányításával az 1935–1936-os szezonban veretlenül lett bajnok, a következő idényben egy ponttal előzte meg a Ferencvárost, az 1937–1938-as pontvadászatban pedig a harmadik helyen végzett.
A kötet Schaffer 1935-ös hazatérésétől kezdve szinte napi rendszerességgel szemezget a korabeli hazai sajtó cikkeiből, így végig követhetjük a legfontosabb eseményeket – szembesülhetünk Schaffer edzésmódszereivel, a játékosok véleményével, a csapat különböző problémáival, azaz nagyszerű korleiratot kaphatunk arról az időszakról. Kiderül, hogy a sikeres labdarúgót és edzőt mennyire szerették a társaságában lévő emberek, és mekkora becsben tartották őt a játékosok, vezetők, szurkolók egyaránt. Az is megfigyelhető, hogy már az 1930-as években is volt egyfajta „régen minden jobb volt” hozzáállás, hiszen maga Schaffer is gyakran kesergett rajta, hogy amikor ő játékos volt, akkor keményebben edzettek, nagyobbakat rúgtak a játékosok, mint a „maiak”.
„Öt perc múlva bejön ő is. „A” Spéci. Kalap, kabát nélkül. Szürke ruhában, zöld ingben, piros nyakkendőben. Ha az ember nem tudná, hogy ő a Spéci, azt hihetné, hogy díjbirkózó vagy tenorista. Széles mozdulatokkal jön és leül. A társaság – bocsánat a kifejezésért – röhög. Talán történt valami leülés közben? Nem. A társaság azon nevet, ami most történni fog. Előre nevetnek Spécin. Mert biztos, hogy Spéci csinál valami mókát…”
– írta róla a Sporthírlap 1935. július 10-i számában.
Schaffer a Nemzeti Sportnak (1936. december 24.) nyilatkozva pofonegyszerűen foglalta össze a góllövés technikáját:
„A legfontosabb az, hogy felsőrüszttel találjuk el. Nem szabad, hogy az ember külsőrüszttel rúgjon, mert akkor már falsot kap a labda és már nem olyan nagy lendülettel találjuk el a labdát. A felsőlábfejet a föld felé kell szegezni és a rúgásnak hirtelen, nagy gyorsasággal kell történnie. A lövésbe bele kell dőlni, mert a labda akkor nem megy fölé. Egyszerű ez nagyon!”
A korabeli újságcikkek jóvoltából az 1938-as vb tudósításait is végig követhetjük a kötetben a válogatott felkészülésétől döntő utáni találgatásokig. A magyar válogatott nagyszerűen menetelt egészen a fináléig, háromból három mérkőzést nyert, még csak megszorongatni sem igazán tudták. Dietz azonban az olaszok elleni döntő előtt felforgatta a csapat összeállítását, és a megszokott nevek közül Korányi Lajos, Turay József és Toldi Géza egyaránt kikerült a kezdőből. Rózsavölgyi kötete igyekszik több nézőpontból rávilágítani, hogy miért változtatták meg a bevált összeállítást, és mi állhatott a hátterében annak, hogy a Zsengellér Gyula és dr. Sárosi György fémjelezte magyar válogatott 4–2-re kikapott a párizsi döntőben a Giuseppe Meazzával és Silvio Piolával felálló címvédő olaszoktól.
„Állítom, hogy ha az a csapat áll ki, amit én javasoltam, világbajnokok lettünk volna. Spéci ízig-vérig sportember és idealista volt és marad. Annyi bajnokságot nyert, mint játékos és tréner, mint senki más. És mégis fáj neki, hogy a sok bajnokságot nem koronázta meg a legszebb, a világbajnokság. A II. hely dicsőségéből azonban nagy rész illeti meg őt”
– olvasható a Pesti Napló 1938. július 13-i számában.
A több mint 300 oldalas kötet kiváló korrajzot ad az 1930-as évekről. A labdarúgáson kívül fontos társadalmi kérdéseket érintő cikkek is megjelennek (például nyilaspropaganda, zsidótörvények), így a mű a sportkedvelők mellett a történelem iránt érdeklődők számára is tartalmas szórakozást, ismeretszerzést nyújt.
A szerző a Futballtangó nevű blog szerkesztője. További érdekességek, aktualitások az argentin és a dél-amerikai labdarúgás világából:
Kiemelt kép: Schafferkönyv.jpg
Szerző
