Az élmezőnybe vezetheti a magyar válogatottat Chema Rodríguez? – szerzőink véleménye
A Magyar Kézilabda Szövetség a válogatott mellett eddig másodedzőként dolgozó Chema Rodríguezt nevezte ki a férfiválogatott szövetségi kapitányának. A spanyol szakvezető 2024 nyaráig szóló szerződést kötött, de 2023 júniusáig, ottani kontraktusa lejártáig a Benfica vezetőedzője is ő marad. A döntés ismét megosztotta a kézilabdás közvéleményt.
Vigh Martin
Szinte már unalmas ennyiszer leírni, de ennél a döntésnél ismét az elégtelen kommunikációt kell elsőként említenünk. Egy balul sikerült hazai Európa-bajnokság után hetekig semmilyen információ nem látott napvilágot azzal kapcsolatban, hogy ki fogja vezetni a magyar válogatottat. Sőt, tulajdonképpen később sem közölték, hogy Gulyás István, az eddigi szövetségi kapitány távozik, csak tudtuk, hogy lejárt a szerződése, és mivel arról sem volt szó, hogy tárgyalnak a hosszabbításról, ki lehetett következtetni a végkifejletet.
Ezzel együtt nem gondolom rossz döntésnek Chema kinevezését. Jelen helyzetben talán ő volt a leginkább logikus választás, hiszen mégiscsak egy olyan emberről van szó, aki eddig is ott volt a válogatott mellett. Ráadásul fiatal, ambiciózus – ha jól sikerül a közös munka – akár hosszú évekre megoldhatja a válogatott edzőkérdését, meghozhatja azt az állandóságot, amiről már régóta beszélünk. Sok függ majd persze a stábtól is, lesz-e magyar segítője (minden bizonnyal szükség lesz rá, hiszen Chema a klubkötelezettségei miatt az év nagy részében nem fog hazánkban tartózkodni), ha igen, ki lesz az?
A szövetség korábban azt az irányvonalat fogalmazta meg, hogy csak főállású edző lehet a magyar válogatott kapitánya, ezt pedig most (ha csak ideiglenesen is) felrúgták. Azonban itt most a szükség törvényt bont klasszikus esetét láttuk, hiszen a hírek szerint a Benfica az egyébként tőkeerős magyar szövetség számára is jelentősnek számító összeget kért volna azért, hogy elengedje a velük is szerződésben álló vezetőedzőt.
Nagyobb szükség lesz tehát a munkamegosztásra, a klubedzőkkel való folyamatos kommunikációra, de az előjelek nem rosszak ennél a projektnél.
Arday Attila
Változtatott is, meg nem is a szövetség, amikor Gulyás István helyett a másodedzőjét, Chema Rodríguezt nevezte ki a férfiak szövetségi kapitányának, látszatra látszatintézkedést hozva. Ha a népharagnak akart megfelelni a politikai választások előtt, akkor ez tényleg nem több szemfényvesztésnél, hiszen a meccsek alatt eddig is Chema látta el a kapitányi teendőket: fontos szerepet kapott a taktika kidolgozásában, míg Gulyásra, úgy tűnt, inkább csak a nyilatkozatok maradtak.
A 2020-as, bravúrgyőzelmeket hozó Eb és a 2021-es remek vb-szereplés (ötödik hely, hosszabbításos negyeddöntő a franciákkal) után éppen ezért senki sem Gulyást dicsérte, hanem Chemát és valamennyire az őt kitaláló Nagy Lászlót. Ellenben az első rosszul sikerült világverseny, az idei hazai Eb (kiesés a csoportban) után mindenki elsősorban Gulyás fejét követelte. Meg Nagyét.
A szövetség elnöke jó szokásához méltóan mindjárt nyíltan tette felelőssé a szakmai stábot a történtekért, ebben már van gyakorlata a kontinensbajnokságok után, hiszen 2016-ban Talant Dujshebaev, 2018-ban Ljubomir Vranjes tehetett mindenről. Aztán jött 2020 és a Gulyás–Chema–Nagy trió egy kulcsjátékosokat nélkülöző kerettel csodát tett. Két éve senki sem várta, de csupán egyetlen győzelemre került a válogatott az olimpiai selejtezőtől, miután legyőzte Oroszországot, Izlandot és Szlovéniát, közben pedig egy döntetlennel kiejtette az olimpiai bajnok Dániát. De amikor nem érdekünk, akkor erre nem emlékszünk.
A szakmai stábhoz emberileg is közel álló forrástól úgy tudjuk, Gulyás nemcsak látszatkapitány volt, egyet nem értés esetén az ő szava döntött. Más kérdés, hogy 90 százalékban egyetértett a trió, amelyet nyilván nem véletlenül talált így ki alelnökként Nagy.
Gulyás nem fényezte magát a sikerek idején, egyből vállalta a felelősségét a kudarc után, ez errefelé régóta nem szokás. Az viszont annál inkább, hogy az első balul sikerült világversenyt követően elzavarják a kapitányt, mint minden baj forrását, és aztán jön a nagy csodálkozás, hogy még mélyebbre repülünk a következővel. Nekünk az a stratégiánk, hogy nincs stratégiánk, míg tőlünk nyugatra és északra, Franciaországban, Dániában, Norvégiában a bajban is megbecsülik a szakvezetést, így a hibákból tanulva újabb meg újabb világbajnokságokat, olimpiákat nyernek.
Nem mellesleg a magyar válogatottat néhány jó mozdulat választotta el januárban a továbbjutástól az az Izland ellen, amely pár nappal később tönkreverte a franciákat… Ugyanakkor a hibák törvényszerűen kijöttek a pályán, mentálisan nem készült fel eléggé a csapat a 20 000 férőhelyes, telt házas új szuperaréna légkörére, amiért kétségtelenül a szakmai stáb a felelős. A szövetség meg még inkább az egész magyar kézilabdázás egyre súlyosabb betegségeiben, erre világított rá az elmúlt hónapok legnagyobb hatású interjújában Vass Gábor. A bajok fő forrását, a januári Eb-szereplés okát elsősorban itt, a rendszerben kell keresni.
Mindezzel együtt Chema Rodríguez kinevezése többnek nevezhető látszatintézkedésnél. Kétségtelen pozitív hozadéka, hogy 2023-tól, portugáliai klubedzői feladatait követően már teljes mellszélességgel a magyar kézilabdáért dolgozhat, nem mellékállású, hanem főállású kapitányként. Ha hagyják.