Az UEFA-színpad régi hibái és a selejtezők új hősei

A négy legnagyobb topliga képviselői közül csak a Konferencia-liga utolsó selejtezőkörében lépett pályára egy-egy, melyek közül egyedül csak a spanyol CA Osasuna búcsúzott el az FC Bruges ellenében, így pedig komoly fegyvertényt jelent, hogy Belgium mind az öt indulóját versenyben tudta tartani a csoportkörre. Törökország élklubjai is parádésan meneteltek a selejtezőkben, az ország stabilizálni látszik helyét az európai ranglista első tíz helyezettje között.

A ranglistát nagyban befolyásolja egyébként Oroszország kizárása és Ukrajna visszaesése, mely nem csak ahhoz járult hozzá, hogy idén garantált BL-főtáblás helyhez jutott Szerbia és sorozatban másodszor Skócia is, hanem a szabadon maradó helyeken bemutatkozhatnak új országok a Konferencia-ligában. Így idén az általunk is jól ismert feröeri KÍ mellett most először jutott el a csoportkörig Bosznia-Hercegovina is a Zrinjski Mostar révén és Izland is a Breidablik sikerével, így az UEFA 55 tagországa közül már csak hat nem szerepelt soha a főtáblákon: Andorra, Észak-Írország, Málta, Montenegró, San Marino és Wales (bár az angol ligából kvalifikáló Swansea City egyszer ott volt az Európa-ligában).

Ha viszont a legnagyobb bevételt jelentő Bajnokok Ligájának a mezőnyét vizsgáljuk, akkor távolról sem ilyen változatos a helyzet, az automatikusan kiosztogatott helyek alapjaiban határozzák meg az európai labdarúgás erőviszonyait. A sorozat 30 éves története során 21 tagország bajnoka sohasem fordult meg a mezőnyben, ötnél többször pedig csak 22-en, miközben az összes BL-részvétel 44 százalékán az UEFA által kiemelt négy ország osztozhatott. Különösen látványos, hogy a pénzügyi korlátozások mennyire leredukálták Európa keleti felének a lehetőségeit, hiszen innen idén csak három csapat lehet ott a Bajnokok Ligájában, ami még a tavaly negatív rekordnál is kevesebb.

A koefficiensek vaksága a francia–holland–portugál párbajban

Korábban részletesen kitértünk rá, hogyan számolja az UEFA a koefficienseket, a Ferencvárosi TC helyzetének kiértékelésével pedig arra is, mekkora problémát jelent, hogy ebben egyáltalán nem súlyoznak az ellenfelek, és csak alig a kupasorozatok erőssége szerint. Ennek egyik kárvallottja az eddig csak félig kiemelt, félig pedig kifejezetten hátrányos helyzetben lévő francia liga, mely a ranglista jelenlegi legfontosabb versengésében vesz részt az ötödik helyezésért folyó harcban.

A franciák jelenleg hat csapatot indíthatnak a kupaporondon, közülük kettőt a BL-főtáblán, egyet pedig a selejtezőben, ez azonban hatalmas hátrány az őket a rangsorban akár csak eggyel megelőző országok mögött is, melyek négy garantált csoportkörös hellyel rendelkeznek, ekkora törés pedig a ranglista egyetlen pontján sincs a kvóták szétosztásában. Ugyanakkor a legjobb négyhez hasonlóan az Európa-liga-indulóik a főtábláról rajtolnak, a Konferencia-ligás csapatuk pedig csak egy selejtezőkört játszik.

Közben ugyanis a hollandok hiába nem zavartak sok vizet a legerősebbek versenyében az elmúlt években, a harmadik számú kupasorozat bevezetésével degeszre gyűjtögették magukat koefficiensekkel és így hatalmasat léptek előre a ranglistán, az öt évvel ezelőtti 14. pozícióból egészen a hatodikra. Az idei sorozatban van is már egy garantált főtáblás helye a bajnok Feyenoordnak (ez 0,8 koefficiens jelent), a PSV Eindhoven pedig a Sturm Graz elleni kettős győzelemmel és a Rangers FC kiverésével került fel ugyanoda, további 1,5 koefficienst hozva az országnak. Közben az Ajax a bolgár Ludogorec Razgrad legyőzésével léphet az Európa-liga csoportkörébe (0,2 koefficiens), a Konferencia-ligában pedig az AZ Alkmaar még az andorrai FC Santa Coloma és a norvég SK Brann ellen vért izzadva jutott el a főtáblára (0,6), de az FC Twente is hozott a svéd Hammarby és a lett Riga FC ellen 0,7 koefficienst, még ha a Besiktas aztán számukra már túl nagy falatnak is bizonyult.

Az Eredivisie csapatai így 16 selejtező meccsel összeszedtek már 3,8 koefficienst, miközben Franciaország indulói négy mérkőzést játszottak eddig az európai kupaporondon, melyekből nyilván sokkal kevesebb, 1,75 koefficiens gyűlt össze eddig. Az Olympique Marseille egy roppant szerencsétlen párharcban elvérzett a Panathinaikosszal szemben a maga BL-selejtezőjében, így elszalasztotta a bónuszpontok begyűjtését, melyet a garantált főtáblás Paris Saint-Germain és RC Lens azért megkapnak (összesen 1,333 koefficiensnyit). A Konferencia-ligában a Lille OSC-nek is csak egy párharca volt, amiben az NK Rijekát fektette két vállra, de ez is csak 0,25 koefficienst jelentett Franciaországnak, a Stade Rennes és a Toulouse FC azonban az Európa-liga főtábláján várta az ellenfeleket.

A csoportkörben a hat francia csapatnak 36 mérkőzés áll a rendelkezésére pontokat gyűjtögetni, az Eredivisie tagjainak pedig csak 24, márpedig az országok összegyűjtött pontjait csak az indulók számával osztják a koefficiens-kalkuláláskor, a meccsek számával nem foglalkoznak. Mivel pedig idén öt év után újra két holland csapat szerepel a BL-főtáblán (az elmúlt 20 évben is csak harmadszor), bravúrokra lenne itt szükség a Feyenoordtól és a PSV-től, de voltaképpen az El-ben az Ajaxtól is a visszaesés elkerüléséhez. Jövőre ráadásul már hat holland csapat indul a kupasorozatokban, vagyis a nagy hármas mellett már nem kettő, hanem három gyengébb csapat ronthatja az átlagukat.

Nem úgy a közben a hetedik helyre visszacsúszó portugáloknak, akiknek jövőre hat helyett csak öt csapatuk lesz, így a luzitánok, egyébként a BL-ben a hollandokénál jobb eredményeket produkáló nagy hármasának (FC Porto, Benfica, Sporting CP) átlagpontszáma hangsúlyosabbá válik. A Sporting Braga ráadásul idén dicséretes menetelést produkált és négyből négy mérkőzést nyert a BL-selejtezőben a Topolyai SC és a Panathinaikosz ellen, így tíz év után visszatér a főtáblára, ahol egymás után harmadszor lesz három portugál klub, ilyenre pedig korábban még nem volt példa. Közben viszont a két portugál Konferencia-liga induló idén is nagyon gyorsan elvérzett, így csak 3,0 koefficienssel áll az ország, a BL nagyágyúi ellen pedig a további pontszerzés is nehezebb lehet, vagyis idén egyelőre elmaradhatnak a holland–francia duótól.

A páholyban várakozó elitnek járó ajándékcsomag

A Bajnokok Ligája automatikusan kiosztott helyeiért azért nagyon fontos a küzdelem, mert rendkívüli jelentőséggel bírnak több szempontból is.

– Bónuszpontok küzdelem nélkül. A BL-főtábla eléréséért minden csapatnak négy bónuszpont jár, vagyis Anglia, Németország, Olaszország és Spanyolország négy-négy indulója után rögtön 16 pont kap, ami az összesen hét indulóval leosztva máris 2,286 koefficienst jelent. Ráadásul idén a spanyolok öt BL-főtáblás csapattal és nyolc kupaindulóval kalkulálhatnak, ez pedig már 2,5 ajándék koefficiens, amit a selejtezőkben részt vevő országok alig egyharmada érhetett el a küzdelmek során (hiszen ott még a pontszámokat is megfelezik).

– Sok mérkőzés lehetősége a pontok gyűjtésére. Jelenleg az UEFA-rangsor 16. helyezettjétől kezdve a bajnokokon kívül az országok többi indulója csak a Konferencia-liga selejtezőiben szerepelhet, ahol minden egyes párharcban meg kell küzdeniük a folytatásért, de nagy részüknek törvényszerűen ki kell esnie. Vagyis eleve kevés mérkőzés áll rendelkezésükre az amúgy is megfelezett pontok gyűjtésére, miközben a csoportkörös indulás jelenleg hat, jövőre pedig már nyolc mérkőzést garantál.

– Százmilliók küzdelem nélkül. A BL-csoportkör eléréséért 15,64 millió euró díjazás is jár, de a topligák garantált főtáblásai nem csak ehhez jutnak hozzá küzdelem nélkül, hanem a ranglistahelyezésükből és a market poolból adódóan további hatalmas, mások számára elérhetetlen összegekhez is. Idén például a Paris Saint-Germain és a Bayern München is számolhat több mint 70 millió euróval, de a Manchester City, a Real Madrid, az Atlético Madrid vagy az FC Barcelona is kapnak 60-60 millió eurót, akár úgy is, ha minden meccsüket elveszítik. Az egyes topligák 150-250 millió eurót kapnak az UEFA-tól, miközben más ország képviselője akkor is csak ennek a töredékében részesülne, ha csodával határos módon megnyerné a sorozatot.

– Garantált szponzorok. Márpedig így hogyan is lenne esélye bárki másnak megnyerni a BL-t, hiszen a legtehetősebb szponzorok is nyilván a várható sikerek felé fordulnak. Ugyanakkor a támogatók számára is nagyon fontos, hogy az elitcsapatoknak a gyengébb ellenfelekkel sem kell selejtezőkben megküzdeniük. A labdarúgásban a két mérkőzésből álló párharcokban még a legnagyobb erőkülönbségek esetén is nagyjából 80 százalékban jut tovább az esélyesebb csapat (ahogy az történt a garantált helyek osztogatása előtt a topligás csapatokkal is), márpedig egyáltalán nem mindegy egy szponzori szerződés összegének letárgyalásakor, hogy egy logó „csak” valószínűleg jelenik meg a nagy nézettségű BL-meccseken vagy pedig egészen biztosan.

– Kényelmes tervezés. Mivel a selejtezők az átigazolási időszak kellős közepén zajlanak, az sem utolsó szempont, hogy valaki már a főtáblás szereplés és a bevételek tudatában alakíthatja ki az átigazolási stratégiáját, vagy úgy kell magához csábítania lehetőség szerint erősítést jelentő játékosokat, hogy közben még nélkülük, egy kialakulófélben lévő kerettel kell megvívni a kiemelt fontosságú selejtezőket (ahogy történt ez az Olympique Marseille-jel).

Garantált helyeket 1999-től vezettek be BL-főtáblán, amikor a 32 tagúra bővített mezőny fele alakult ki selejtezők nélkül. Az automatikus kvóták száma 2009-től emelkedett 22-re, majd 2018-tól már 26-ra. Alábbi ábránkon jól megfigyelhető, hogy javarészt az említett előnyök és a pénzügyi szabályozás miatt hogyan növekedett meg a topligás résztvevők többiekkel szembeni átlagpontszáma a BL-ben ezalatt az időszak alatt. A legutóbbi létszámemelés egyik legnagyobb nyerteseként az olasz liga példáján is jól látszik, mekkora jelentősége van a garantált helyeknek, hiszen a Serie A 2018 előtt hat szezonból négyszer csak két csapatot juttatott a BL-be, azóta viszont a négy garantált hellyel katalizált folyamatoknak köszönhetően úgy maradt az európai ranglista negyedik helyén, hogy a 70,653 koefficiense 81,926-ra emelkedett, az ötödik helyezett franciákkal szembeni előnye pedig 11-ről már több mint 20 koefficiensnyire dagadt. Így aztán ha a Bosman-ítélet következményeként kialakult szabadpiaci versenyben valamennyire természetes jelenségnek is tekintjük az erőviszonyok szakadozását, azt is be kell látnunk, hogy

Pedig az UEFA feladata elméletileg nem az érdeklődés és a bevételek maximalizálása lenne, hanem 55 tagországának az érdekképviselete, az esélyegyenlőség biztosítása, ennek azonban a klubfutballban nem sok jelét látni. A busás bevételeket garantáló Bajnokok Ligájának a selejtezőiben hiába vehet részt minden egyes bajnok, mivel 40-42 ország verseng alig öt, 2018 óta pedig már csak négy főtáblás kvótáért,

Az idei a 15. szezon, amikor a bajnoki selejtezőág küzdelmei külön zajlanak, azóta pedig Horvátország és Svájc a rekorder hat-hat kivívott kvalifikációjával. Azon országok közül, melyek legalább ötször vettek részt ebben a küzdelemben a sikerességi arányt tekintve szintén Svájc a rekorder a maga 55 százalékával, ami jól megmutatja, mennyire kiszámíthatatlan a többfordulós rendszer kimenetele és mennyivel nehezebb ezen országok kiinduló helyzete, mint a garantált BL-helyeket négyesével kapó topligáké.

A színpadra igyekvők sikertörténetei

A Bajnokok Ligája főtáblájára most az egykori UEFA-kupa győztese, Okan Buruk által irányított Galatasaray révén visszatér egy év kihagyás után Törökország is, melynek a fellendülésére nemrég külön cikkben is kitértünk. A Royal Antwerp debütálása azt jelenti, hogy Belgium egymás után 13. alkalommal szerepelhet a legjobbak között, emellett pedig mind az öt csapata ott is lesz valamelyik csoportkörben, amire hét éve nem volt példa. Skócia közben egymás után másodszor szerepel három csapattal a főtáblán, ami úgy is példa nélküli siker számukra, hogy a Rangers a PSV ellen alulmaradva került az Európa-ligába, a Konferencia-liga kapujában pedig az Aberdeen elvérzett a BK Häcken ellen. Bár a Sturm Graz nagyon simán elhullott a BL-selejtezőkben, azért Ausztria is szerepelhet a főtáblán az automatikusan odakerült bajnok, a Red Bull Salzburg révén.

Nem csak ettől, hanem a négy helyett már öt kupaindulót jelentő top 15-be való visszatéréstől is messze van még Görögország, mégis nagy előrelépés számára az idei selejtezősorozat. Két csapata is ott volt a BL-playoffban, és még ha a csoportkörös szereplés nem is jött össze immár egymás után harmadszor sem, négy képviselője is van a főtáblákon. Ilyesmire kilenc éve nem volt példa, így ebben a szezonban már szeptemberre több koefficienst gyűjtöttek a görögök (3,0), mint a tavalyi borzalmas szereplés során összesen (2,15), amikor egyedül az Olympiakosz érte meg ezt a szakaszt. Utóbbi most az Európa-ligában vitézkedhet a Panathinaikosszal és az AEK Athénnal együtt, a Konferencia-ligában pedig a PAOK Szaloniki, mely sorban kiverte a Beitar Jerusalemet, a Hajduk Splitet és a Heart of Midlothiant is, de az Arisz Szaloniki is csak büntetőkkel maradt alul a Dinamo Kijevvel szemben.

Az európai ranglista hátsóbb régióiban a KÍ sikersztorijának megvoltak az előjelei, hiszen koefficiensekben még nem érte el a rekordját a Feröer-szigetek (mely valójában Dánia része), az idei 2,0-nál ugyanis tavaly is többet, 2,25-öt gyűjtött, három éve pedig 2,75-ig jutott. A másik északi főtábla-debütáns, Izland viszont minden idők legjobb szereplését produkálja ebben a tekintetben is, hiszen a Breidablik a BL előselejtezőkben a San Marinó-i és a montenegrói bajnok után az ír Shamrock Roverst is mindkét meccsen megverte, majd az FC Köbenhavn elleni BL- és a Zrinjski Mostar elleni El-kiesés után a Konferencia-ligában a macedón FK Sztruga ellen összejött a történelmi bravúr. Közben az ezüstérmes KA Akureyri walesi és ír csapatok ellen gyűjtött pontokat, a Víkingur Reykjavík pedig egy lett ellenféllel szemben, még ha aztán a főtáblának már a közelébe sem kerültek, de így is 3,5 koefficienst szorgoskodtak össze az ország indulói, ami az épp 20 éves 3,333-as rekordot is felülmúlta.

A Sheriff Tiraspol révén Moldova is egymás után harmadszor csoportkörözik, amire korábban még nem volt példa, Koszovó pedig a Ballkani tavalyi történelmi debütálása után egy szerencsés sorsolást kihasználva idén duplázik. Bosznia-Hercegovina is először szerepelhet európai kupasorozat csoportkörében, hiszen Mostar városának inkább a horvát közösségéhez köthető csapata, a Zrinjski az örmény és az izlandi bajnok kiverésével érte el, hogy a Slovan Bratislava és a Linzer ASK elleni vereségek ellenére ott lehet a Konferencia-liga főtábláján.

Az elkullogók

A meglepetésszerű, garantált BL-főtáblás helyhez jutott Szerbia teljesítménye még a vártnál is alaposabban visszaesett, ennek helyrehozásához pedig a három év szünet után a legrangosabb porondra visszatérő Crvena Zvezdától földöntúli bravúrok kellenének, melyet egy erősebb átigazolási időszakkal és a BL-tapasztalatokkal rendelkező izraeli taktikus, Barak Bakhar vezetőedzői kinevezésével igyekeznek elérni. A Partizan viszont a bajnokság kudarca után a Konferencia-ligában is csak nagyon nehezen verekedte át magát az azeri Sabahon, hogy aztán az FC Nordsjaelland ellen már esélye se legyen a továbbjutásra, a Vojvodina pedig a ciprusi APOEL Nicosiától elszenvedett két vereséggel búcsúzott nagyon gyorsan. A BL-ből a Topolya is gyorsan kipottyant a Sporting Bragával szemben, de ott lehet az El-főtábláján, a Csukaricski pedig az Olympiakosszal szemben vesztette el egyetlen párharcát, így maradt számára a Konferencia-liga.

Egy kihagyott szezon után visszatér Svájc is a Bajnokok Ligája főtáblájára a BSC Young Boys révén, melynek egy párharcot is kellett vívnia ehhez a Maccabi Haifa ellen, ezt leszámítva viszont nagy a hasonlóság a szerbek helyzetével. A BL-selejtezők nem-bajnoki ágán a Servette FC elbukott a Rangersszel szemben, mégis ott lehet az Európa-liga folytatásában, ahonnan pedig az FC Lugano esett ki az Union Saint-Gilloise ellenében, de a Konferencia-liga csoportkörében folytathatja majd. A harmadik számú kupasorozatban viszont a tavaly még elődöntős FC Basel nagyon gyorsan kipottyant a kazah Tobollal szemben, az FC Luzern pedig a skót Hibernian ellenében.

A feröeri KÍ-tól nem csak a Fradi, hanem a BK Häcken is kikapott, azóta viszont egyedül védi Svédország megtépázott becsületét immár az Európa-ligában. Közben ugyanis a Djurgardens, Hammarby, Kalmar trió azonnal kiesett az első selejtezős párharcában (mindössze két döntetlent felmutatva), így eddig a svédek sem lehetnek túl büszkék az idei kupateljesítményükre. Északon maradva hiába lehet közel két évtized után újra három csoportkörös csapata, mégis csalódás Norvégia számára a Molde FK szoros elbukása a BL-selejtezőben, hiszen így már 17 éve várnak BL-főtáblás részvételre.

Az öt év után újra minden csapatával elbukó Románia is 11 éve vár már hiába Bajnokok Ligája szereplésre, Európa keleti felének pedig nagyon látványosan visszaesett a képviselete a legnagyobb húsosfazék körül javarészt a pénzügyi szabályozások bevezetésének köszönhetően. Már az előző szezon is negatív csúcsot jelentett négy indulóval, de idén már csak három alakulat lehet ott a 32 között a kontinens keleti feléből: a Crvena Zvezda és a Sahtar Donyeck mellett a Galatasaray. De, mint korábban utaltunk rá, előbbiek el is vesztik jövőre a garantált kvótáikat, így akár tovább is csökkenhet ez a szám még a mezőny 36-osra bővítése ellenére is, hiszen az új helyek nagy része a topligáknak jár és csak eggyel gyarapszik majd a bajnokok köre.

Magyarország helyzete a reflektorokon kívül

Miközben a kupaküzdelmek java az elitnek még csak most következik, Európa nagy része azért elmondhatja, hogy a nemzetközi szereplés felénél jár már és így egy kezdetleges mérleg is megvonható. A magyar csapatoknak valójában nem sikerült túl jól a selejtezősorozat, az FTC kivételével megint minden indulónk elég simán elhullott, és a jelenlegi 2,25 koefficiens is elmarad a tavalyi selejtezőkön gyűjtött 2,875-től. A Ferencváros viszont ezúttal a Konferencia-ligában gyarapíthatja még a pontok számát, ezzel pedig sorozatban hatodszor szurkolhatunk magyar gárdának a csoportkörök során.

Ezt egyébként Európából 22 ország mondhatja még el magáról, Csehország például már zsinórban 21. alkalommal képviselteti magát a csoportkörök valamelyikében, mégpedig idén egymás után negyedszer is három csapattal, a Sparta Praha és a Slavia Praha az Európa-ligában, a Viktoria Plzen a harmadik számú sorozatban. A lengyeleknek és a szlovákoknak ugyan szériában ez még csak a negyedik évük a csoportkörben, viszont idén mindkét országnak két-két csapata is ott van a főtáblákon, mivel a Slovan Bratislava és a lengyel bajnok Raków Czestochowa El-szereplése mellé a Legia Warszawa és a Spartak Trnava is kvalifikálta magát az Konferencia-ligába.

A magyar bajnokság egycsapatossá redukálódása azért is fájdalmas, mert közben relatíve nagy költségvetéssel dolgoznak az OTP Bank Liga egyesületei. Az UEFA legutóbbi kimutatása alapján Európa keleti feléből csak Törökország és a már kizárt Oroszország klubjai rendelkeznek magasabb átlagbevételekkel, mint a magyarok, ráadásul nálunk ugye rendkívül koncentráltan is oszlanak meg ezek a bevételek a Ferencváros felé tolódva.

A már említett szerbek, csehek, ukránok, görögök mellett jelentősen előttünk járnak a horvátok, ciprusiak, izraeliek és most már a lengyelek is, közülük pedig a Dinamo Zagrebtől függésben lévő Horvátország kivételével mindegyik több egyesületét is felvonultatta az európai kupasorozatokban irányított centralizálás nélkül. A zágrábiakkal kapcsolatban viszont azt is meg kell jegyeznünk, hogy egyeduralkodó szerepük mellett a ragyogó horvát utánpótlás kinevelésében is kiemelkedő szerepet játszanak, amit azért a Ferencvárosról nem mondhatunk.

A folytatásban Románia utoléréséhez négy győzelemre lenne szükség a Fraditól a Konferencia-ligában, miközben a még két csapattal versengő Szlovákia is felzárkózhat akár Magyarországra. Az FTC rendszeres és stabil sikerei ellenére tehát nem értékelhetjük egyértelműen pozitívan a magyar csapatok kupaszereplését az elmúlt években, és bármilyen bravúrokat érjenek is el a zöld-fehérek a folytatásban, azért nem ártana, ha valamelyik komolyabban vehető hazai vetélytárs legalább megközelítené ezt a szintet a jövőben.