Bár az NASL elbukott, megalapozta az MLS létrejöttét

Az NASL történetét felgöngyölítő cikksorozatunk korábbi epizódjaiban feltártuk a bajnokság kirakatcsapata, a New York Cosmos különleges világát, valamint közelebbről megvizsgáltuk a liga legkülönlegesebb, alkalmi szabályozásait. Az 1968-tól 1984-ig működött bajnokság bár hamar véget ért, példája arra figyelmeztette az érintetteket, hogy egy későbbi próbálkozás alkalmával milyen hibákat ne kövessenek el– így kétségkívül az NASL kudarca is kellett ahhoz, hogy létrejöjjön az immár sokkal biztosabb lábakon álló MLS.

A pénzcsapok elzárása

A Cosmos felemelkedését a Warner Communications és annak vezetője, Steve Ross finanszírozta. Amíg a Warner birodalom szárnyalt, a futballcsapatra úgy tekintettek, mint egy presztízsberuházásra, egy élő reklámfelületre. Azonban az 1980-as évek elején a Warner tulajdonában lévő Atari videójátékcég hatalmasat bukott, ami megrendítette az egész anyacéget.

Ennek eredményeként a forrásokat hirtelen elzárták. A Cosmos, amely addig a világ legmagasabb fizetéseit osztogatta, fenntarthatatlanná vált. Természetesen a probléma nem csak New Yorkban volt jelen. A liga többi csapata, amelyek nem rendelkeztek egy médiaóriás hátszelével, kétségbeesetten próbálták tartani a lépést a Cosmos igazolásaival. A játékosfizetések és a stadionbérleti díjak villámgyorsan felemésztették a klubok tőkéjét, a nézőszámok pedig jelentősen csökkentek és a bevételek is fogytak. Az amerikai közönség imádta a győzteseket és a szupersztárokat, de amint egy csapat gyengébben szerepelt, vagy a nagy nevek elköszöntek, a lelátók szinte azonnal kiürültek.

A hiányzó generáció

Az NASL legnagyobb hibája az volt, hogy „importált” sport maradt. A pályán harmincas éveik végén járó, levezetni érkezett európai és dél-amerikai legendák futballoztak, miközben az amerikai utánpótlásképzés még legfeljebb gyerekcipőben járt. Nem voltak hazai nevelésű hősök, akikkel a helyi gyerekek azonosulni tudtak volna. Bár a „Cosmos-láz” idején sokan elkezdtek focizni az iskolákban, mire ezek a gyerekek felnőttek volna, a profi liga már nem létezett.

1984-ben a NASL végleg beszüntette működését. A Cosmos még megpróbált teremfutball-csapatként vagy független klubként túlélni, de a korábbi varázs tovaszállt. A Giants Stadium csendes lett, a Studio 54 fényei kialudtak, és az Egyesült Államokban ismét megszűnt a profi labdarúgás.

Az 1994-es vb sikersztorija

Sokan úgy gondolják, hogy a tiszavirág-életű NASL teljes kudarc volt, de ezt tévedés lenne ebben a formában kijelenteni. Peléék telt házas meccsei bebizonyították a FIFA-nak, hogy az Egyesült Államok is képes hatalmas tömegeket megmozgatni a labdarúgással. Ez a tapasztalat lehetett az alapja annak, hogy az USA megkapta az 1994-es világbajnokság megrendezésének jogát.

Az első amerikai vb óriási siker lett. Bár előzetesen sokan szkeptikusak voltak azzal kapcsolatban, hogy a labdarúgás megél-e az amerikai futball és a kosárlabda hazájában, a torna minden várakozást felülmúlt, és a mai napig több szempontból is etalonnak számít. Annak ellenére, hogy akkoriban még csak 24 csapat vett részt a tornán (szemben a későbbi 32-vel és a 2026-os tornától esedékes 48-cal), az összesített nézőszám meghaladta a 3,5 millió főt. Mindez azt jelentette, hogy meccsenként közel 70 ezren voltak jelen a helyszínen, ezzel a mai napig a leglátogatottabb világbajnokság volt a sportág történetében.

Az USA hatalmas stadionjai (amiket eredetileg amerikai futballra terveztek) és a kiváló marketing megtöltötték a nézőtereket. A torna mérkőzéseinek otthont adott kilenc stadion között hatalmasak voltak a távolságok, de a szervezés óramű pontossággal működött, így az 1994-es világbajnokság a rendezés szempontjából abszolút telitalálatnak bizonyult. Ez a torna hozta be véglegesen a labdarúgást az észak-amerikai köztudatba, és tette a focit globális üzletté a tengerentúlon.

Az MLS létrejötte

Amikor az Egyesült Államok 1988-ban elnyerte az 1994-es vb rendezési jogát, a FIFA feltételül szabta, hogy az amerikaiaknak létre kell hozniuk egy valódi, országos profi első osztályú bajnokságot. Az NASL megszűnése óta ugyanis nem volt profi liga az országban. Bár a világbajnokság 1994-ben zajlott, az MLS-t hivatalosan 1993. december 17-én jegyezték be, de az első szezon csak 1996-ban indulhatott el, a liga szervezőinek ugyanis időre volt szükségük a csapatok székhelyéül szolgáló városok, az egyes klubok befektetőinek és a játékosainak kiválasztásához.

Miután a vb rendkívüli sikert hozott és ismét felélénkült az érdeklődés az országban a labdarúgás iránt, nem vállaltak különösebb kockázatot a liga beindításával. Az MLS vezetői tanultak az NASL és a Cosmos korábbi hibáiból: bevezették a fizetési sapkát (salary cap), szigorú pénzügyi szabályokat állapítottak meg, és jelentős hangsúlyt fektettek a klubok saját akadémiáinak működtetésére. Az MLS-t úgy hozták létre, hogy nem a csapatok birtokolják a ligát, hanem a liga birtokolja az összes csapatot. A játékosok nem a klubokkal, hanem központilag az MLS-szel kötöttek szerződést. Ez megakadályozta, hogy a gazdagabb klubok „kivéreztessék” a szegényebbeket, és biztosította a pénzügyi stabilitást a kezdeti, veszteséges években.

Az 1996-os induláskor az amerikai közönség megnyerése érdekében az MLS-ben is bevezették a korábban az NASL nézői körében rendkívül népszerű rávezetéses büntetőpárbajokat a döntetlennel végződő mérkőzések végén.

Talán kevesen tudják, hogy a 2000-es évek elején a liga csődközeli állapotba került, de még éppen időben megtették a szükséges lépéseket ennek elkerülésére. Az MLS vezetői felismerték, hogy nem lehet óriási amerikaifutball-stadionokban játszani 10-15 ezer néző előtt, és országszerte elkezdtek egyre több labdarúgó-stadiont építeni. A másik nagy áttörés a 2007-ben bevezetett „Beckham-szabály” volt, amely lehetővé tette, hogy a csapatok a fizetési sapkán kívül is igazolhassanak világsztárokat. A „névadó” angol klasszis mellett ebben az időszakban Thierry Henry, Robbie Keane, David Villa, Kaká, Didier Drogba, Zlatan Ibrahimovic, Wayne Rooney, Bastian Schweinsteiger vagy éppen Sebastian Giovinco is tiszteletét tette a bajnokságban.

Az MLS a folyamatos létszámbővítésnek köszönhetően már 30 csapattal működik. A nézőszámok sokszor megelőzik az NBA vagy az NHL átlagait, és Lionel Messi érkezésével a liga népszerűsége soha nem látott magasságokba emelkedett.

Pelé árnyéka Messitől Beckhamig

Az NASL bukása tehát nem egy sportág halála volt, hanem egy drága tanulópénz. Megmutatta, hogy a futball nem importálható késztermékként, azt kénytelenek helyben kinevelni, a sztárjátékosok persze tagadhatatlanul emelik a liga presztízsét. Napjainkban, amikor az Inter Miami stadionjában a nézők ugyanúgy a legnagyobb világsztárok miatt váltanak jegyet, mint egykor a Giants Stadiumban, a különbség már a fundamentumokban rejlik. Amíg a Cosmos idején a bajnokság egy kártyavár volt, amit csak a Warner Communications pénze tartott össze, a mai MLS már fix televíziós jogdíjakon, saját stadionokon, jegybevételeken, szponzori pénzeken és egy többmilliós, labdarúgáson felnőtt generáción nyugszik.

A New York Cosmos ma már csak egy nosztalgikus márkanév, egy stílusos logó a retrópólókon. Ugyanakkor az a néhány év, amikor Pelé, Franz Beckenbauer, Giorgio Chinaglia és George Best együtt kergették a labdát az Egyesült Államokban, a sportág helyi térnyerésének kihagyhatatlan állomása volt, amely megalapozta a jövőt. Ez volt az USA-beli labdarúgás „hőskorszaka”, ahol a szabályok olykor másodlagosak voltak a látvány és a szórakoztatás mellett.

Talán a liga akkor elbukott, de hosszú távon a vízió győzött. Bár összességében az NFL, az NBA, az MLB és az NHL népszerűsége még mindig megelőzi a labdarúgást, az MLS az elmúlt évtizedben jelentősen szintet lépett. Ma már több amerikai fiatal választja a focit, mint a hokit vagy a baseballt, a különbség a jövőben csak tovább emelkedhet.

Lionel Messi 2023-as érkezése és a 2026-os világbajnokság közelsége pedig olyan pályára állította a sportágat, ahol a „soccer” már nemcsak egy különc importcikk, hanem az amerikai sportkultúra megkerülhetetlen eleme.

Borítókép: forbes.com