Beugró kapitány segítette kontinensbajnoki címhez Mexikót

Az elmúlt hétvégén értek véget a küzdelmek az idei Arany-kupán, melyen Észak- és Közép-Amerika mindhárom favoritja tartalékos összeállítással képviseltette magát. A következő világbajnokság három társrendezője közül Kanada tizenegyesekkel búcsúzott a negyeddöntőben az egy körrel később ugyanígy kieső Egyesült Államok ellen, a tornát az esélyesek közül leginkább komolyan vevő Mexikó pedig bezsebelte a kontinensbajnoki címet.

Mexikói kapitányválság

A legutóbbi világbajnokságon már a csoportkörben kiesett Mexikó a torna után nem hosszabbította meg szövetségi kapitánya, Gerardo „Tata” Martino szerződését. A rutinos argentin szakember azóta a Lionel Messivel megerősített Inter Miami edzője lett, utódjának Diego Coccát nevezték ki. A közelmúltban két mexikói bajnoki címet nyert argentin tréner hét mérkőzésen vezette az El Trit, amely ezek közül csupán egyet vesztett el. Az Egyesült Államok elleni sima, 3–0-s vereség miatt a CONCACAF Nemzetek Ligája négyesdöntője után viszont Coccát menesztették, a szövetség nem érezte biztosítottnak vele a jövőt.

Egy héttel az idei Arany-kupa előtt az U23-as válogatott szövetségi edzőjét, Jaime Lozanót bízták meg a válogatott vezetésével. A 44 éves trénernek egy meglehetősen szétesett, hitehagyott társaságot kellett villámgyorsan felráznia, ugyanis a mexikói közvélemény a kudarc után azonnali sikert, a kontinensbajnokság megnyerését várta. Mindezt a rövid európai nyári szünet és a torna ideje alatt elkezdődő új mexikói bajnoki idény közben nem feltétlen a legerősebb kerettel kellett megvalósítania. (Bár a legnagyobb ellenfélnek számító amerikai és kanadai válogatott még náluk is tartalékosabb volt.)

Fotó: ZUMA Press, Inc. / Alamy Stock Photo

A győztes csapat legjobbjai

A mexikói válogatott nem okozott csalódást, és az Arany-kupa alatt végig motivált, ambiciózus játékot mutatott be valamennyi mérkőzésen. Az első két meccs megnyerésével (Honduras ellen 4–0, Haiti ellen 3–1) kivívta a továbbjutást, majd az utolsó csoportmérkőzésen végig dominálva, 24(!) kapura lövést jegyezve kapott ki a tornán vendégeként pályára lépő Katartól 1–0-ra.

A döntő végjátékában a győztes gólt a Feyenoord légiósa, Santiago Giménez szerezte, aki a torna korábbi szakaszában megannyi lehetőséget elpuskázott, majd amikor a legjobban kellett, egy kiugrás végén klasszis megoldással volt eredményes. A csapat legjobb góllövőjének Luis Romo bizonyult a Honduras elleni duplájával, rajta kívül a többiek fejenként egy-egy találatot jegyeztek. A támadójátékban nélkülözhetetlen szerepet töltött be a két villámléptű szélső, Uriel Antuna és Orbelín Pineda. Giménezhez hasonlóan a másik középcsatár, Henry Martín ugyancsak rengeteg helyzetet hagyott ki, a döntőben pedig egy meg nem adott gól fűződött a nevéhez.

Továbbá a világbajnokságon is eredményes Luis Chávez az elődöntőben lőtt egy látványos szabadrúgásgólt, miközben az AFC Ajax két játékosa, Edson Álvarez és Jorge Sánchez éppúgy kiegyensúlyozottan játszotta végig a viadalt, mint a védelem tengelyében Johan Vásquez és a bal oldalán Jesús Gallardo.

Mexikó mindössze két gólt kapott a tornán, köszönhetően a veterán Guillero Ochoa stabilitásának és tőle megszokott bravúrjainak. A közelmúltban már a 38. születésnapját ünneplő hálóőr a torna legjobb kapusa lett, miközben pályafutása során rekordot jelentő ötödik alkalommal mondhatta magát Arany-kupa-győztesnek.

Adalberto Carrasquilla (Panama) és Guillermo Ochoa (Mexikó) Fotó: ZUMA Press, Inc. / Alamy Stock Photo

A beugró kapitány néhány hét alatt helyreállította a mexikói válogatott renoméját, bár az igazi revans az lett volna számukra, ha az Egyesült Államokat győzhették volna le a döntőben. Az amerikaiak azonban tizenegyesekkel kiestek a Panama elleni elődöntőben, így elmaradt a két örökös rivális közti összecsapás.

A beugró kapitány nyitott a folytatásra

Előzetesen Jaime „Jimmy” Lozano csak az Arany-kupára kapott ideiglenes megbízatást, és a torna után egy új, főállású edzőt akartak kinevezni. Számos egyéb jelölt mellett a korábbi szövetségi kapitány, Miguel Herrera is szóba került, de a helyi sajtó szerint a szövetség vezetőit meggyőzte Lozano, aki várhatóan tovább folytathatja a megkezdett munkát. Noha a szövetség részéről ezt még nem erősítették meg.

A 44 éves szakember a 2019-es Pán-Amerikai Játékokon és a 2021-es tokiói olimpián egyaránt a bronzéremig vezette az U23-as válogatottat.

„Ezekkel az eredményekkel új lehetőségek nyílnak meg. Természetesen szeretnék a válogatottnál maradni, hiszen egy álom lenne a nemzeti csapatot vezetni egy világbajnokságon, pláne, ahol házigazdák leszünk. Ha rajtam múlik, akkor az álom folytatódni fog. Csak az Arany-kupára szólt a szerződésem, szabad ember vagyok, most bárkivel tárgyalhatunk. Nem tudom, hogy mikor, de döntést fognak hozni a kapitányi posztról. A magam részéről bármikor, amikor tudok segíteni a válogatottnak, elérhető vagyok” – jegyezte meg a tornagyőzelem után a megbízott edző.

Jaime Lozano

A díjátadó során a FIFA elnöke, Gianni Infantino sok szerencsét kívánt Lozanónak a világbajnokságra, ami a beugró trénert is váratlanul érte. „Azt hiszem, Infantino úr nem tudta, hogy nekem itt egyelőre véget ért a szereplésem” – tette hozzá az eset kapcsán nevetve.

Lozano a korosztályos válogatott előtt a hazai bajnokságban a gyengébb csapatok közé tartozó Querétaro és a Necaxa edzője volt. Az egykori középpályás edzőként is csak Mexikóban dolgozott. Játékosként a legnagyobb sikereit a UNAM-nál érte el a 2004-es Apertura és Clausura megnyerésével, de megfordult például az UANL és a Cruz Azul alkalmazásában is.

A mexikói válogatott generációváltáson megy keresztül, a jövő nyári Copa Américán, valamint a 2026-os világbajnokságon már egy megújult csapat szerepelhet, melynek az alapjait könnyen lehet, hogy Lozano az elmúlt hetekben rakta le az Arany-kupa során.

A szerző a Futballtangó nevű blog szerkesztője. További érdekességek, aktualitások az argentin és a dél-amerikai labdarúgás világából:

https://futballtango.blog.hu/